Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a fogyasztóvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A fogyasztóvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetése során is arra kívánok szorítkozni, ami a bizottsági ülésen elhangzott, nem tovább gondolva feltétlenül az ott egyébként több időt és energiát megérdemlő gondolatokat.
Teljesen egyértelmű, hogy ha a fogyasztók védelmének, a vásárlók védelmének szempontjából közelítjük meg a kérdést, érdemes feleleveníteni a korábbi tapasztalatokat, ahogy ezt meg is tettük. Példának okáért egy hasonló adóterhelési típus áthárítási lehetőségeit illetően állítjuk és állítottuk, hogy ez már megtörtént korábban a banki szférára kivetett különadó esetében, ahol ez már minősítetten megtörtént. Ellenzéki oldalról elhangzott a teljesen jogos érv is, hogy mintegy 10 éves változatlansági periódust követően a telekomcégek, a mobiltelefon-társaságok is érdekes módon most emelték meg díjtételeiket; egyértelműen a különadó kivetésével összeköthető folyamatról van szó. Teljesen hasonló jelenségsorozattól félünk ezen esetben is, amelyre egyébként lehetne megoldást találni, módosító indítványaink egy része erre utal.
(2.30)
Egy úgynevezett monitoring, megfigyelő rendszerrel, amely figyelné, hogy a termékek árába milyen szintű beépítés kerül, és egyáltalán ezen adóterhelés mennyire, milyen fokon kerül átterhelésre a fogyasztókra, ez a problémakör kiküszöbölhető lenne. Hiszen nem az előterjesztés alapelveivel van nekünk problémánk. Teljesen egyértelmű, nem azt kaptuk ugyan, amit a Jobbik még annak idején hamburgeradó néven elképzelt, visszájára fordult ez a dolog, de az irány alapvetően, úgy érezzük, nem vitatható. Az ellenzék egyetlen tagja által sem vitatható az irányvonal, mert teljesen egyértelműen mindenki azt akarja, hogy egészségesebb polgárai legyenek Magyarországnak, akik aztán képesek reprodukálni önmagukat, elhárítani a népesedési katasztrófát, egészséges gazdaságot építeni.
Ugyanakkor az előterjesztés bizonyos részeit kissé kapkodónak tartottuk, éreztük. Példának okáért a rövid átállásból következő munkahelyveszteségeket, magyar márkák tekintetében bekövetkező veszteségeket. Hiszen egy hosszabb átállási periódus lehetővé tenné azt, hogy az érintett cégeknek legalább egy része a gyártási struktúráját át tudja alakítani. Miért nem tudja ennyi idő alatt átalakítani? Pontosan azért nem, mert főleg a kiszolgáltatott magyar kis- és középvállalkozók esetében beszállítói szerződések léteznek, gyártói technológiák, kapacitások léteznek. Pontosan azoknak a cégeknek kéne ezt ilyen rövid idő alatt átalakítani, amelyek tőkeellátottsága szánalmas, Magyarországon egész egyszerűen minősíthetetlen. Tehát ilyen rövid idő alatt ez nem várható el, mindenképpen célszerű lenne az ellenzék véleménye szerint egyértelműen kitolni ezt az időszakot, nem elvéve a vívmányait ezen előterjesztésnek, amelyeket nem vitatunk, hanem lehetőséget adva arra, hogy egyetlen magyar kis- és középvállalkozó se menjen tönkre, ha hajlandó illeszkedni azon új irányelvekhez, amelyek itt is megjelennek, és amelyeket, úgy érzem, minden épeszű magyar állampolgár kell hogy támogasson.
Nyilvánvaló, hogy többen felszólaltunk az úgynevezett népnevelő szándék nemcsak retorikai, de háttér-ideológiai jellegével szemben is, ezzel kapcsolatban is. Teljesen egyértelmű, hogy lennének olyan eszközök a kezünkben, például adókedvezmények adása azon cégeknek, amelyek érdekeltté teszik magukat az átállásban, amelyek talán sokkal inkább motivátor tényezőként hatnának, mint az az általam is egyébként sokszor bolseviknak nevezett népnevelő jelleg, amely egyértelműen félreértelmezi és félreismeri ezt a helyzetet. Hiszen egész egyszerűen a magyar társadalom előtt kialakult egy sajátos kép. Miközben az egészséges magyar élelmiszerre épülő, alapuló hálózatok, de még a lacikonyha-hálózat is lényegében kipusztult, eltűnt előlünk, azt leváltotta az óriási - idézőjelben értendő - ”mekikultúra”. Tehát az a szemetet árusító láncolatokkal működő, multinacionális háttérrel rendelkező valami, ami átvette a korábbi egészséges, tisztességes és kiszámítható helyét.
A magyar ember, a magyar állampolgár pedig sajnálatos módon a kényszerek tengerében vergődve nagyon sokszor a könnyebb ellenállás felé mozdul el. Nem biztos, hogy minden városi polgár megkeresi az egészséges vidéki beszerzési utakat, vagy a tanyasi áruk boltját, vagy éppen a legközelebbi szociális boltot. Nagyon sokszor a könnyebb ellenállás irányába elmozdulva sajnálatos módon olyan cikkeket vesz magához, olyan akciós és csábító színes-szagos ajánlatoktól gyengül el, bódul el, amelyek végül egészségkárosodást okoznak nála, és hosszú távon a pénztárcája is rosszabbul jár. Ezen felismerés figyelembevételével tesszük meg módosító javaslatainkat, és arra kérjük a kormányzat jelen lévő képviselőit is, hogy gondolják át a háttér-filozófiáját ezen előterjesztésnek. Talán a népnevelő jellegből egy kicsit visszavéve és a gazdasági motivátor tényezők erősítésével könnyebben célt érhetnénk.
Köszönöm a figyelmet.
