GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal szeretném kezdeni, hogy az időpont és most már szerintem a hely se nagyon alkalmas arra, hogy egy nagyon mélyreható, részletes agrárfilozófiai vitát lefolytassunk. Ezt néhányszor megtettük már ebben az évben is és korábban is különböző jogszabály-módosítások kapcsán.
Nagyon érzékeny ügy a földtörvény, és nem gondolnám, hogy ilyen előkészítetlenül és hirtelen hozzá lehet ehhez nyúlni. A tavaly őszi vitában is elmondtuk, a kormánynak a mindenkori gazdasági politikája kialakításához joga van bizonyos saját gazdaságfilozófiai eszközöket alkalmazni. Eddig ezen nem ment túl. Az, hogy például az elővásárlási sorrendet ősszel korrigálta a kormány, azzal ugyan mi nem értettünk egyet, de azt hiszem, hogy ez belefér még egy új filozófiába. Viszont ez a törvényjavaslat azért roppant veszélyes, mert az nem jó megoldás, hogy egy hivatalnak olyan jogosítványokat adunk, hogy törvények fölött állónak tekinthesse magát.
Talán egy kicsit a szándék is őszintébb lenne, ha a közelmúltban nem történt volna Kabán egy földbérbeadási akció, ahol gyakorlatilag ennek az ügynek a leképezését láttuk. Ugyanis egyértelműen látszik - ezt bizonyos vizsgálatok nyilván majd ki fogják deríteni -, hogy az a tranzakció a jelenleg hatályos földtörvény szabályainak nem felelt meg. S azt se értjük, miért volt arra szükség, hogy az állam huszon-egynéhány millió forint mezei leltárt fizessen csak azért, hogy megbízási szerződéssel mások kapjanak egy viszonylag rövid időre földhasználati jogot. Majd el kell gondolkodni azon, hogy ez kinek érte meg és miért érte meg. A törvényjavaslat filozófiájából következik a családi gazdaságok és a fiatalok segítése, itt viszont nem ez történt, hanem ehelyett az előkészített, helyi termelők kiválasztásával megalapozott döntés politikai okokból át lett írva, és olyan parancsot kapott az NFA, hogy nem azokkal kell megkötni a haszonbérleti szerződést, akik helyben laknak és ötvenhektáros darabokra húszan jelentkeztek, hanem - hangfelvételek igazolják - bizonyos politikai köröknek volt szüksége nem ötven hektárra, hanem több száz hektár földterületre.
Ha ez a törvényjavaslat így elfogadásra kerül, akkor ez a gyakorlat legalizálódik, és az NFA a jövőben azt csinál, amit akar. Ez nem lenne szerencsés, ugyanis az NFA a minisztérium irányítása alatt áll, amelynek politikai vezetése van, és nagyon nehéz lesz ellenállni politikai nyomásnak - én ezt a saját praxisomból is tudom néha -, hogyha nem világosak a törvényi keretek. Márpedig ebben a jogszabályváltozásban nem világosak a törvényi keretek, hiszen olyan jogosítványt kap az NFA, amivel a mostani szabályok az állami földeknél kikerülnének az egyébként tavaly módosított földtörvény és már az új kormány által felállított filozófiai sorrend alól. Ez ugyanúgy sújthatná a helybeli családi gazdaságokat is, ha nem ők a kedvezményezettjei bizonyos politikai döntéseknek. Én ezt nagyon veszélyesnek tartom, és semmiképpen nem támogatom. Ez az egyik baja.
A másik az, hogy az NFA a tulajdonostársak közé belépve az osztatlanban - ami nyilván már nem állami, hanem magánterület - megpróbál bizonyos előjogokat szerezni. Megmondom őszintén, ezt jelen pillanatban azért tartom kevésbé veszélyesnek, mert nincs rá pénz, hogy olyan nagyon bevásárolhasson, hiszen az az 1 milliárd forint, amit erre szántak, már eleve nevetségesen kevés - nemcsak erre, hanem általában állami földvásárlásra -, ráadásul ez még 200 millióval csökkentve is lett, innentől kezdve ez csak egy jelképes történetnek tűnhet, de a lehetősége megvan. Az osztatlannál ehelyett mindenképpen azt a technikát kellene folytatni, hogy ha továbbra is vannak kiskapuk - régebben televízióért meg ezért-azért lehetett csereberéket csinálni -, azokat be kell zárni. Egyébként több érdekképviselet jelezte, hogy bizonyos ügyek most is felmerültek, amelyeknek a kezelését majd földtörvényileg rendezni kell. Hozzáteszem, eléggé kényes alkotmányosan, hogy a magántulajdonba milyen módon és hogyan lehet beavatkozni. Egyébként valószínű, hogy ez a része alkotmányos problémákat is felvet, és nem is látjuk értelmét, mert csak az lenne a cél, hogy az osztatlan közösségen belül lehetőleg a belső tulajdonostársak próbáljanak megegyezni és normális birtoktesteket létrehozni. Én azt mondom, hogy ezeken a területeken folytatni kellene a kimérési gyakorlatot is - ami szinte teljesen leállt -, első körben természetesen azoknak, akik valóban használják a földet, és nem csak azért akarják kiméretni, hogy karó legyen a végén, amit aztán úgyis kivesznek, mert útjában áll a művelésnek. Ebben a javaslatban ezt meg kellene próbálni kezelni, és biztos, hogy ehhez mi is partnerek lennénk. Azt gondolom, hogy ez abszolút bizonytalan helyzetet teremtene.
Azzal meg vitatkoznék, hogy a falu életében ki játszik nagyobb szerepet. Nem akarom most felnyitni a társas vállalkozás, családi gazdaság vitát, de meg kell kérdezni a polgármesterektől, hogy hány családi gazdálkodó segíti a falusi rendezvényeket. Én erre nem tudok példát mondani, mert nincs ilyen. A társas vállalkozások ezt valahogy jobban a kötelességüknek érzik, talán azért, mert sokkal több embert foglalkoztatnak, jobban bent vannak a falu életében. Úgy gondolom, ez nem indok arra, hogy ezért legyen más típusú átrendezés. Ráadásul, ha egy ilyen korrekcióval visszaélés van, és nem annak a célnak vetik alá ezt a szabályozást, hogy például az állattartókat kifejezetten előtérbe helyezzék - hiszen az közös cél, hogy az állatállomány megmaradjon, sőt inkább növekedjen -, akkor lehetnek olyan esetek, még az állami földet bérlőknél is, hogy bizonyos korábbi beruházások válnak okafogyottá, és egyszerűen nem lesz, aki fizesse annak a hiteleit, csak azért, mert mondjuk, olyan körbe vannak besorolva, akik kevésbé szimpatikusak a jelenlegi kormányzat számára. Ez tehát egy alapvető jogbizonytalanságot teremthet a földhasználat okán.
Azzal egyetértek, hogy ha léteznek ilyen bérleti szerződések - biztos, hogy léteznek; tudom, hogy elég nagy a rendetlenség a Földalap körül, sajnos ebben az egy évben ezt nem sikerült megoldani, de azt is tudom, hogy ősztől rövid volt az idő, hiszen bizonyos jogszabályok később jelentek meg, amelyek a megyei szinteket szabályozták -, de akkor ezt ott kellene kezdeni. Ha van ilyen szerződés, a polgári törvénykönyv jelenlegi szabályai alapján értékaránytalanság miatt bármikor megtámadható. Én semmi indokát nem látom annak, hogy azért, mert van ilyen eset, meg lehet ilyen példát mondani, akkor ezt meg lehessen tenni. Persze lehet kivételes szabályokat hozni, lehet ötvenéves földbérletet adni, lehet egy nagyon minimális díjra szerződni és csak inflációkövető bérleti díjakat bevezetni. Annak idején mi ezekkel az ügyekkel elmentünk a Legfelsőbb Bíróságig, noha nem ilyen értékaránytalanság volt, hanem ennél kisebb, nem 100 meg 500 forintos éves hektáronkénti bérleti díjról volt szó, hanem lényegesen alacsonyabbról a 12 ÁG esetében. Tudom, mondják a képviselőtársak, hogy egyébként száz meg egy más körben lett annak idején vagy spontán privatizációval, vagy egyéb módon értékesítve. De arra azért felhívnám a figyelmet, a legutolsó gyakorlat az volt, hogy ha valaki állami földet akart bérelni és lejárt a szerződése, annak meg kellett vásárolnia a bérleti jogát. Magyarul: az államnak eleve lett egyfajta bevétele csak a bérleti jogok eladásából, amivel nem szerzett mást, mint mondjuk, húsz évig ki lehetett terjeszteni a jogot, mert a húszéves használat már elég stabil hátteret biztosít ahhoz, hogy megfelelő termelésbiztonság legyen, különösen az állattartók esetében.
Abból is látom, hogy a szabályozással kormánypárti oldalon is vannak problémák, hiszen kormánypárti képviselők is adtak be módosító javaslatokat. Megmondom őszintén, mi nem adtunk be, mert önmagában nem jó ez a szabályozás, ezt módosítókkal toldozni-foldozni nem nagyon érdemes. Azt gondolom, hogy biztosan nagyon sok mindenben meg tudnánk egyezni, hiszen az a cél, hogy a termőföld alapvetően magyar tulajdonosok kezén maradjon, s azt is látjuk, hogy az időnk is szűkül. Énszerintem ezek a mostani lépések nem garanciák arra, hogy 2014 után ne lehessen más kezelésbe adni bizonyos földterületeket.
(5.10)
Azt nem tudom, hogy például a jogi személy kategóriában miért más egy egyházi jogi személy, főleg akkor, ha gazdasági tevékenységet végez. Ezzel a módosítással kinyitjuk a jogi személyek irányába a tulajdonlás lehetőségét, hiszen nemcsak bérletről van szó, hanem tulajdonlásról. Ez egy új ötlet, lehet, hogy van e mögött logika, csak azt nem tudom, hogy mitől jobb tulajdonos, mondjuk, egy egyház, mint egy állattartással foglalkozó, egyébként tisztán magyar tulajdonú jogi személyiségű társaság.
Tehát azt kérem az előterjesztőktől: fontolják meg ennek a törvénynek a visszavonását, és valami más alapú és nem az NFA-t mindenféle törvények fölé helyező megoldással próbálkozzanak, mert nem szeretnénk újabb és újabb kabaréügyekkel találkozni, márpedig tudom, hogy a különböző hivatalok, főleg, ha ilyen jogosítványt kapnak, szeretnek, megpróbálnak még azokon is túlterjeszkedni. Én azt a módszert javaslom, hogy ha van osztatlan közösben további kiskapu, azt próbáljuk becsukni. Nem szól a törvényjavaslat arról, hogy az öröklés szabályait változtatni kell, meggyőződésem, hogy ez kulcskérdés az osztatlanügyben, tehát hogy ne lehessen továbbaprózni ezeket a birtokokat. Nagyon régi téma, itt lenne rá az alkalom, hogy ezt kezeljük.
Tehát mi ebben a formában biztosan nem támogatjuk ezt a törvényjavaslatot. Azt kérjük, hogy fontolják meg, főleg, amint mondom, a kormánypárti oldalról beadott módosító javaslatok is az abba az irányba mennek, hogy bizony-bizony itt nem csak az úgymond nem szeretett nagyüzemi kör, ami nem is létezik Magyarországon, hiszen van 10 darab európai szinten nagyüzeminek számító cég, az összes többi kis- és középvállalkozás. Azt nem értem, hogyan fér bele a kormányzati olyan filozófiába, ami egyértelműen kormányprogram szintjére emelte a kkv-k támogatását, hogy most miért nem kkv-nak minősül, mondjuk, egy 1000 hektárt művelő és 50 vagy 60 embert foglalkoztató, maximum 1 milliárd forint árbevételű kis- és középvállalkozás. Ha már földművelésről van szó, akkor nem jó, egyébként meg szeretjük a kkv-kat. Ilyen különbséget nem kellene tenni, mert a vidéki létben továbbra is azért a hivatalosan elérhető, ellenőrizhető foglalkoztatók ők. Ők fogják majd befizetni a büntetőadókat, mert őket tudják követni. Akik félhivatalosan vagy nem hivatalosan működnek, azok viszont ilyeneket nem fognak befizetni.
A másik, hogy mielőtt bármilyen filozófiai váltás történne a családi alapú gazdálkodásra, a családi gazdaságok jogi státusát rendezni kell, ugyanis az most nincs rendben. A családi gazdaság most abból áll, hogy van 6 őstermelő, akik nevezik magukat családi gazdálkodásnak, és ugyanarról a tábláról beviszik a szárítóba 6 szállítójeggyel annak a táblának a termését. Hatszor nyolc, negyvennyolc, 50 millió forintig gyakorlatilag nem fizetnek semmit. Ez nem normális. Ezt a kérdést kezelni kell, valamilyen közös státust vagy jogi státust adni kell nekik, vagy azt kell csinálni, amit a franciák, hogy igenis mindenkinek vállalkozóvá kellett válnia. Nem lehet ilyen lebegő módszer, őstermelő, mondjuk, 200 hektáros gabonatermesztésben. Ezeket a kérdéseket szerintem kezelni kell.
Egyébként szerintem ez az alapjaiban helyes irányt is torzítja, hogy valahol, ha európai modelleket nézünk, nyilván ez az egyik út, de Európa sem gátolja a nagyobb birtokok és nagyobb termelési egységek létrehozását, amik nálunk részben megvannak, ha megmaradnak, ezt nem tudjuk, mert az előző vitánál mondtam el, hogy mennyiféle adó sújtja őket most hirtelen, amit senki más nem fog befizetni, csak ők, mert az összes többi agrárszereplő, vagy azért, mert eleve feketén csinálja, vagy azért, mert meg tudja oldani, hogy ne keletkezzen neki hivatalos bevétele, és nem feketén csinálja, hanem a jelenlegi törvényi szabályok között, amire természetesen lehet mondani, hogy etikátlan, de nem törvénytelen. Ezekkel valamit kezdeni kell, szerintem ebbe az irányba kellene elmozdulni, és utána lehetne esetleg az ilyen típusú birtokpolitikával élni.
Tehát én nem javasolnám továbbra sem, hogy az NFA állam legyen az államban. Van ilyen hivatalunk már, kicsit ilyen az MVH, amit külön törvény szabályoz, és nem igazán vonatkozik rá sem a Ket., semmi. Ez a mi bűnünk is, én ezt pontosan tudom, nem tudtuk ezt keresztülvinni, hogy ne így legyen. Van egy nemes feladat, itt is van egy nemes feladat, de ez az irány, ami itt meghatározva van, az nem jó.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
