DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Életem egyik legelső tüntetésélménye kapcsolódik 1989 júniusához, amikor a Fidesz szervezett megmozdulást Budapesten a Tienanmen téri vérengzés ellen tiltakozva. A Fidesz politikája Kína emberi jogi jogsértései kapcsán a következő évtizedekben is tiszteletre méltónak bizonyult.
Hadd idézzem 2008-ból a házelnök úr megszólalását, aki a tibeti jogsértések kapcsán világosan fogalmazott, azt mondta: “Kínában a kommunizmus a mai napig állami ideológia, embereket lehet eltüntetni, koncentrációs táborba zárni, kivégezni.” Semjén miniszterelnök-helyettes úr szintén nagyon világosan fogalmazott ugyanekkor: “Az emberi jogok tekintetében nincs alku, mindenki erkölcsi kötelessége a kiállás.”
Ehhez képest a hétvégén a Tibetet Segítő Társaságot, illetve a hazánkban élő kínai vallási közösséget pontosan azokkal a módszerekkel távolították el az utcákról, ahogyan ezt 2003 februárjában az akkori hatalom megtette. Önökről azt gondolhattuk, hogy elődeikkel ellentétben pontosan értik, hogy a világ nemcsak megvásárolható és elfogyasztható anyagi javakból áll. Miniszterelnök úr fogalmazott úgy pár évvel ezelőtt: “A legbántóbb, legmegalázóbb, de egyben Budapesten legnépszerűbb szlogen talán úgy hangzik: van az a pénz.”
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Akkor, amikor ön ott talál közösséget a Kínai Népköztársaság és Magyarország között, hogy mindannyian a munkaalapú gazdaság eszméjét valljuk, tudja-e azt, hogy mi van a kínai munka mögött?
(14.20)
Tudja-e azt, hogy százmilliók vannak rabszolgasorsban, tudja-e azt, hogy hány gyereket dolgoztatnak 10-15 órán keresztül? Felméri-e azt, hogy e mögött a gazdaság mögött ott van a hitüket gyakorló keresztények üldözése, ott van az erőszakkal végrehajtott abortuszok tömege. Ott vannak azok a jogsértések, amiket az Amnesty International a napokban tárt a világ elé, például a védőügyvédek zaklatásáról.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kétségkívül, a hét végi megállapodás taktikai és rövid távú értelemben siker, stratégiailag azonban tévút. A kommunista diktatúrával kötött szövetség nem csak erkölcsi, emberi jogi szempontból elfogadhatatlan. Ön gazdasági szabadságharcot hirdet, és ennek van egy helyeselhető, pozitív üzenete. Igen, szakítani kell azzal a bukott függőségi gazdasági paradigmával, ami a duális szerkezetű gazdaságról szólt, a túlzott nyitottságról, exportfüggőségről. Álljon a saját lábára Magyarország, igen; építsünk szuverén nemzetgazdaságot, hogy Magyarország ne egy beszállító, összeszerelő, kiszolgáló ország legyen, keveredjünk ki az évszázados függőségi kényszerből!
A helyzet viszont úgy áll, hogy a gazdasági szabadságharc, miniszterelnök úr, a hét végén elbukott. Ön új függőség után nézett, az államadósság egymilliárd euróval nőtt. A megállapodások érdemi tartalmáról nem tudunk semmit. Nem tudjuk azt, hogy pontosan hány munkahely fog létesülni, nem tudjuk azt, hogy önök miért nem a megújulóenergia-ipari eszközgyártásban, kutatásokban próbálnak szövetségeseket találni, jönnek-e például betelepített munkások, hogyan illeszkednek ezek a beruházások a magyar gazdaság természetes igényeihez.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Önök a munkavállalói jogok leépítésével megtisztították az utat a kínai kaszárnyakapitalizmus előtt. (Taps az LMP soraiban.) Ezzel szemben a magyar munkavállalók milliói számára védelmet az LMP népszavazási kezdeményezése jelenthet. Ön, miniszterelnök úr, a gazdasági szabadságharc jegyében felajánlotta az országot Kínának, s a munkavállalói jogok leépítése mellett - úgy tűnik - a politikai szabadságjogok tekintetében is Kínát tekinti példának. Azonban ez a politika van, akinek tetszik. Idézet: “A Fidesz Kína-politikájának átfogalmazása és ennek első sikere, Ven Csia-pao látványos budapesti látogatása dicséretet és gratulációt érdemel” - írta Gyurcsány Ferenc. Hogy szokták önök mondani? Összenő, ami összetartozik.
Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)
