MILE LAJOS
MILE LAJOS
MILE LAJOS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Magyar képviselőként, honpolgárként szinte örömmel kellett hallgatnom ezt a beszámolót, mert valóban mindannyiunk közös öröme, hogyha egy ilyen jelentős eseménynek a mérlegét pozitívan vonhatjuk meg. Engedje meg azért, hogy néhány elemző és kritikus kitételt is megfogalmazzak a reflexióimban.
Az mindenképpen dicséretes és jó arányérzékre vallott, hogy kiemelten kezelte a magyar elnökség a gazdasági problémákkal kapcsolatos teendőket, a gazdasági kormányzás kereteinek kialakítását, többek között az európai stabilitási mechanizmusnak a létrehozását, az európai pénzügyi stabilitási eszköznek a bevezetését, és maga a szemeszter is rendkívül fontos volt, hiszen ez most első alkalommal szerepelt a soros elnökségnek ilyen szempontból a napirendjén. Tehát a problémafelismerő képesség, készség mindenképpen dicsérendő. Természetesen hozzá kell tenni, hogy a prioritások megfogalmazásakor, kialakításakor volt egy csomó kötöttség, amihez alkalmazkodni kell, ilyen a Bizottság munkarendje és az átveendő dossziék száma is, de ez mindenképpen dicséretes.
A kép azért mégsem annyira idilli az én megítélésem szerint. Ha le akarnám szűrni a miniszterelnök úr mondandójának az egyik lényegét, akkor az úgy hangzana, hogy hála istennek, végre jól mennek a dolgok. Azért itt a gazdasági kormányzással kapcsolatban engem egy kicsikét aggaszt, hogy jóllehet kétezer-valamennyi módosító indítvány volt, azért ezt a hatos jogszabálycsomagot mégsem sikerült tető alá hozni. Reméljük, hogy ez később sikerülni fog, de én ezt a jelenséget nem sorolnám mechanikusan az eredmények vagy a sikerek közé. Ez lett volna a nagy áttörés tulajdonképpen, ha ezt a fordított szavazási mechanizmust sikerül elfogadtatni, hiszen ez a különböző szankcióknak a bevezethetőségére és nagyon sok eljárásrendi dologra és tartalmi dologra is kiterjed. Tehát itt látok egy kis önismereti kényszert ezzel a dologgal kapcsolatban.
A bővítési politikával igen, valóban, hála istennek, a horvát csatlakozás, úgy tűnik, hogy befejeződik, mármint ez a része, tehát a fejezetek lezárása megtörténik. Elég célfotós volt ez a kis versenyfutás, és valóban fontos az üzenete az egész nyugat-balkáni térség integrációja szempontjából. Azért a schengeni bővítés, tehát Románia és Bulgária esetében nem hozta el azt az eredményt, amit szerettünk volna, hiszen itt a csatlakozásról beszéltünk. Egy politikai szándékig jutottunk el és annak az elismeréséig, hogy a technikai feltételeknek eleget tett ez a két állam, de mégsem sikerült realizálni a bővítést ebben az irányban.
Engedje meg, miniszterelnök úr, hogy a keleti partnerségi csúcs elmaradását én kudarcnak értékeljem, hiszen itt az egész szomszédságpolitika szempontjából meghatározó lett volna, hogy ezt mint egyetlen csúcstalálkozót, tető alá tudjuk hozni a magyar elnökség alatt. Ez nem sikerült. Látszik, a lengyelek milyen érzékenyen reagáltak erre a dologra, hiszen már a szlovák miniszterelnökkel együtt meghirdették a kiemelt kapcsolatok fejlesztését Ukrajnával és a keleti partnerségnek a fontosságát a lengyel elnökség alatt. Tehát ők ezt mindenféleképpen hatékonyan fogják megoldani, ahogy előre lehet látni.
Itt volt egy kis kommunikációs zavar is ennek a tálalásában, hogy azért marad el a csúcs, mert zsúfolt az európai diplomáciai menetrend, azért marad el a csúcs, hogy ne zavarjuk a budapestiek nyugalmát, tehát elég sok olyan magyarázat volt, ami egy kicsit komikusnak is hatott, jobb lett volna az őszinte beszéd. Tehát ez semmiféleképpen nem tartozik a sikerek közé.
A másik dolog, amiről szeretnék beszélni, az a roma keretstratégia. Valóban rendkívül fontos és példamutató, hogy ezt kezdeményeztük. Nagyon remélem, hogy az év végéig kidolgozandó tagállami és magyar elképzelés találkozni fog a Bizottság elképzeléseivel is, és utána még lesz monitoring is hála istennek, tehát ellenőrizni lehet, hogy hogyan hajtják végre a tagállamok ezeket a vállalásaikat.
Amiről még szeretnék beszélni, az nem hangzott itt el. Nagyon fontosnak láttam volna, hogyha Magyarországon is az EU-val kapcsolatos ismeretek, a lakosság ismeretei érzékelhetően bővültek volna az EU-val kapcsolatban. Sőt, merem mondani, hogy ha magának az Európai Uniónak az elfogadottsága a lakosság körében megjelent volna érzékelhetően, foghatóan, markánsan, az nagy előrelépés lett volna, amikor eleve egyre erősebb a szkepszis.
Még egy mondatot zárásképpen: februárban Schiffer frakcióvezető úrnak azt válaszolta miniszterelnök úr, hogy ez a 250 milliárdos (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) - egy mondat, elnök úr - zárolás, ha minden jól megy, ha jól mennek a dolgok, akkor nem kerül felhasználásra. Most akkor jól mennek a dolgok vagy nem mennek jól a dolgok?
Köszönöm szépen. (Taps az LMP, a Jobbik és az MSZP soraiban.)
(13.30)
