PÁLFFY ISTVÁN
PÁLFFY ISTVÁN
PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A mai napon a napirend előttiek homlokterében kétségkívül az európai uniós elnökség és Kína szerepel. Engedjék meg nekem, hogy öt perc erejéig ismét az uniós elnökséggel foglalkozzak, azért, hogy a magyar sikerek közül egyet kifejezetten nyomatékosan, jó vastagon aláhúzzak, és hogy az ünneprontókról is ejtsünk még egypár szót.
Nos, Európának kétségkívül a gazdasági kormányzás és az európai szemeszter a legnagyobb siker, de nekünk, magyaroknak, a szívünknek, a lelkünknek egészen biztosan az, hogy Horvátország az Európai Unió tagja lehet.
(14.40)
Horvátország és Magyarország nyolcszáz éven keresztül élt együtt történelmi közösségben, és aztán 93 éven keresztül, immáron részben kényszerűen történelmi különbözőségben, de 2013-tól ismét majd egyenlő jogokkal élhetünk együtt egy unióban, a perszonálunió után az Európai Unióban.
Nemcsak a magyarországi magyaroknak vagy a Dráva mentén élőknek fontos ez, hanem a horvátországi magyaroknak is, akik a délszláv háború idején csak másodlagosan voltak magyarok, hiszen elsősorban az otthonaikat védték egy honvédő háborúban, a családjukat féltették, menekültek voltak vagy áldozatok lettek. Most itt van a lehetőség arra, hogy megéljék magyar identitásukat. Nemrég jártam Vukováron, ahol a Duna-stratégia bemutatója zajlott. A vukováriak közölték, hogy egyre több horvátországi magyar jelentkezik újra, és vallja magát magyarnak, keresi az identitását, és találja meg a vukovári magyar helyi közösségben. Ez azért is fontos, mert - ahogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr is mondta - minden magyar fontos számunkra, és ez odavezethet, hogy Horvátországból is minél többen jelentkezhetnek magyar állampolgárnak, és élvezhetik majd a honosítást.
Hozzá kell azonban tenni, hogy a fő cél egy erősebb Európa volt. Szomorúan kell megállapítani, hogy Európa gyengeségéhez korábban Magyarország gyengesége is hozzájárult. 2004 és 2010 között, hat éven keresztül egy gyenge Magyarország volt az Unióban, csődhelyzetben, sereghajtóként, 10 százalékos költségvetési hiánnyal. A miniszterelnök maga vallotta be, attól szenvedett, hogy másfél éven keresztül úgy kellett csinálnia, mintha kormányozna, majd aztán három éven keresztül 10 millió ember szenvedett attól, amilyen rosszul kormányzott. Ezért fölvetődik az is, hogy mi legyen azokkal, akik ezt a gyengeséget előidézték. Természetesen vállalniuk kell a politikai felelősséget, de azokban az esetekben is vállalniuk kell a felelősséget, amelyekben gazdasági, büntetőjogi felelősség is felmerül, hiszen ez az elszámoltatás része. Nemcsak Magyarország gyengítéséért kell felelniük, hanem a tágabb értelemben vett európai közösség gyengítéséért is.
Végül azokról, akik továbbra is gyengíteni kívánják az országot, vagy relativizálni a sikereit. Nem volt elég a januári hecckampány az európai uniós soros elnökség idején, Mesterházy Attila pártelnök úr most egyenesen Brüsszelig szaladt, hogy ott mondja el - ahogy itt a Házban is elmondta -, szakmailag sikeres volt ugyan az elnökség, de szerinte politikailag nem, és árnyékot vetettek erre a belpolitikai viták. Csakhogy ezeket pont ők exportálták az Európai Unióba. Egyetlen soros elnök tagállam sem szünteti be a belpolitikai tevékenységét, a társadalmi, gazdasági viták mindenhol folytatódnak. Ez természetes, ez az államok szuverén belügye. Ez tehát politikai siker volt, politikai megoldás és politikai áttörés.
Végül arra kérem képviselőtársaimat, akik ebben részt vettek, hogy hagyjanak fel az ország és a tágabb értelemben vett politikai közösség gyengítésével, és szerényebben, csendesebben nyilatkozzanak ezekben az ügyekben, már csak azért is, mert még mindig önök között vannak azok, akik nemcsak a politikai, hanem majd a büntetőjogi felelősséget is kell hogy vállalják azért, hogy ezt az országot gyengítették.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
