VONA GÁBOR
VONA GÁBOR
VONA GÁBOR (Jobbik): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Jókai Mór Az arany ember című regényében a főhős bármihez nyúl hozzá, arannyá válik a keze alatt. Ez az, ami az önök kormányzásáról nem mondható el. Az önök kormányzása nem egy Jókai-regény, hanem egy dráma, amelyet, úgy tűnik, hogy Alföldi Róbert rendezett. Alföldi Róbertre jellemző, hogy képes az eredeti értéktartalmat önmagából kiforgatni és eléggé torz, sok esetben beteg formában a színpadra álmodni. Önöknél is valami hasonló zajlik. Nem arannyá válnak a dolgok a kezeik alatt, hanem sárrá, és ez különösképpen érvényes a gazdaságpolitikájukra, mert mintha valami átok ülne azon.
(14.50)
Engedje meg a tisztelt kormánypárt, hogy végigszaladjak gyorsan néhány kezdeményezésükön, ami akár arannyá válhatott volna, de mégsem vált azzá. Különadókat vezettek be, ez önmagában egy nagyon jó kezdeményezés volt a multinacionális tőke ellen - de mi történt az önök keze alatt? Ezt átterhelték a fogyasztókra, Magyarország továbbra is a multinacionális tőke támogatásának paradicsoma, a kkv-k pedig Magyarországon párialétben élnek a saját hazájukban, bürokrácia, körbetartozások, az áfaügy terheli őket, és Magyarország azon országok közé tartozik az Unióban, ahol nincs érdemi felelőse a kormányzatban a kkv-szektornak.
A bankadó hasonlóképpen ugyanúgy egy jó kezdeményezés lehetett volna, de az önök keze alatt ez is sárrá vált. A bankadót is átterhelték a bankok a lakosságra, és önök még pluszban a devizahitelesek megmentéseként álcázott csomagként egy bankmentő csomaggal ajándékozták meg ezért őket.
A devizahitelesek megmentése állami segédlettel szintén nagyon jó dolog lehetett volna, de megint csak átok ült az önök intézkedésein. A rögzített árfolyam valójában nem más, mint a kivégzés kitolása, most nem főbe lövik a devizahiteleseket, hanem majd három év múlva felnégyelik őket. A svájci frank/forint árfolyamhoz kötni az ő sorsukat, az egyértelműen egy hatalmas tévút. Nyilvánvalóan az euróból való menekülés és ezzel kapcsolatosan a svájci frank erősödése ezeket az embereket néhány év múlva kilátástalan helyzetbe fogja hozni.
A Jobbik javaslata az volt, hogy ha már a magánnyugdíjpénztárakkal azt tették, amit, akkor ebből az összegből egyszeri forintosítással mentsük meg ezeket az embereket és az egész országot ettől a problémától, de önök nem ezt tették, mert a magánnyugdíjpénztárakhoz is hozzá kellett nyúlni. Ez is arannyá válhatott volna, de ez sem vált arannyá az önök kezdeményezése alatt. A Jobbik javaslata ebben is ott feküdt az asztalon, azt mondtuk, hogy a második pillért vegyük állami kezelésbe, tehát ne szüntessük meg, hanem állami felügyelet alatt működtessük tovább. Önök az egészet lesöpörték, szétrombolták, feldúlták, beterelték a közösbe, aztán pedig részben az államadósság törlesztésére fordították.
Az államadósság kiemelése szintén válhatott volna arannyá, hogy ezt végre egy magyar kormány kiemelt problémaként kezeli, de itt megint csak azt tudom mondani, hogy nem sikerült ezt a célt elérni. Az államadóssággal kapcsolatban is egyértelmű a Jobbik javaslata; a miniszterelnök úr itt néhány perce óvott ettől, én mégis azt fogom mondani, hogy Magyarországnak nemzetstratégiai érdeke, hogy minél előbb az államadósságot újratárgyaljuk, átütemezzük, hogy a magyar gazdaságot megmentsük ettől a helyzettől.
Miniszterelnök úr mindig azt mondja, hogy szabadságharcot vívunk az államadósság ellen. Ezt a harcot már a kezdetektől fogva elveszítettük, ezt ugyanis nem lehet megnyerni, maximum Ceauşescu módján lehet ilyenfajta háborút viselni; remélem, Orbán Viktor miniszterelnök úr nem Ceauşescu gazdaságpolitikáját követi.
Az pedig, hogy világcsúcs volt az államadósság csökkentése, valóban világcsúcs volt, könyvelési manőverként világcsúcs volt, de nem a magyar gazdaság teljesítményeként, úgyhogy az államadósságtól való távlati megmenekülést várni a Széll Kálmán-tervtől, az körülbelül olyan, mint Adolf Hitler csodafegyverétől várni annak idején a II. világháború megfordulását.
Aztán itt jön az újabb nagy-nagy próbálkozása a kormánynak, a hamburgeradó, ami, megint azt tudom mondani, hogy egy nagyszerű kezdeményezés lehetne, célja lehet az, hogy az egészségtelen táplálkozást visszaszorítsuk, hogy Bogár László szavaival éljek, már az elkészítése pillanatában szemétnek számító élelmiszertől, főképp a nemzetközi cégek által idehordott szeméttől megmentsük az országot. De nem ezt a célt éri el az önök intézkedése révén a hamburgeradó, hanem meg kell nézni az édesipari vállalkozóknak a nyilatkozatát: magyar munkahelyek fognak megszűnni, ahelyett, hogy az egészségtelen táplálkozást szorítanánk vissza, csak azért, hogy az önök gazdaságpolitikájának lyukait, amelyet ezekkel a sorozatos hibákkal megteremtettek, ezeket megpróbálják valahogy betömni.
Tehát azt hiszem, egyértelművé vált az, hogy valami a gazdaságpolitikájukban nincs rendben; vagy nem tudják, hogy merre haladjanak, vagy tudják, de valaki más írja ennek a forgatókönyvét. A kérdés az, hogy ebben az utóbbi esetben ki írja a magyar gazdaságpolitika forgatókönyvét.
Tettem itt némileg egy javaslatot ennek a megfejtésére Alföldi Róbert személyében, ugyanis tényleg az látható, hogy bármibe fog ez a kormány, vagy rossz célt tűz ki, és ezért rossz útra téved, vagy jó célt tűz ki, de elvéti a megvalósítást, és katasztrófába viszi a gazdaságpolitikai intézkedéseivel az országot.
Úgyhogy arra kérem a kormányt, hogy Alföldi Róbertet és az ő szellemiségét, a “mindent lerombolni” szellemiségét ne csak a Nemzeti Színháztól tartsák távol, de az egész magyar kormánytól, Magyarországtól és a gazdaságpolitikától is.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
