Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magyarország ma kétségkívül egy többszörös csapdahelyzetben vergődik, melynek egyik alapeleme az a népesedési katasztrófa, amely szavakban már megjelenik az önök mindennapi politizálásában, életében is, az ellene való cselekvés, cselekvési tervek kimunkálása mégis várat magára. Ezzel párhuzamosan okoz óriási gondot, hogy Magyarországon, a csonka-Magyarországon belül egy óriási népességrobbanás is bekövetkezik a cigányság bizonyos körein belül, amit statisztikai adatokkal nagyon nehéz alátámasztani, amelyek mérése enyhén szólva hiányos, ugyanakkor árnyalni kellene az összképet ezáltal mindenképpen, harmadrészt pedig Magyarország társadalmi katasztrófával fenyegető legnagyobb veszélye az elvándorlás folyamata, amelynek jelei folyamatosan tetten érhetőek, legyen szó rezidensekről, ápolókról vagy szakmunkásokról.
Hangsúlyozandó, hogy mindez egy olyan időben történik, amikor a járulékfizetők lázadása előtt állunk, egyre nehezebben fenntartható a nyugdíjrendszer és a szociális háló, ezért az elvándorlás megállítása minél gyorsabb és minél sürgősebb feladat volna.
Súlyosbítja a helyzetet az is, hogy a nyugat-európai országok az iszlám nyomás csillapítása miatt egyre inkább a kelet-közép-európai munkavállalókat - többek között a magyarokat - erőltetik arra, hogy vállaljanak Nyugat-Európában munkát, a későbbiekben pedig telepedjenek is oda, sokkal inkább, mint hogy újabb muzulmán bevándorlókkal szembesüljenek.
Ezért adódik a kérdés: mit képes és mit hajlandó a kormányzat megtenni a rezidensek, az ápolók, a szakmunkások itthon tartásáért? Hogyan kívánja megelőzni azt a helyzetet, hogy 30-40 év múlva Magyarországon a szociális rendszeren élősködő kisebbségi és roncstársadalmi rétegek álljanak szemben egy olyan elidősödött társadalommal, amely már nem képes ellátni, eltartani őket? Nagyon fontos és nagyon is adódik a kérdés, hogy milyen cselekvési tervvel rendelkeznek ezt illetően. Ha továbbra is a politikai korrektség győz, akkor pedig az a kérdésünk adódik, hogy akarnak-e kormányozni egy ilyen Magyarországon, amelynek a rémképét kénytelen vagyok felfesteni; úgy vélem, hogy akarnak, ezért bármit feláldoznak, de reményeinket nem adjuk fel azt illetően, hogy mégis cselekvéssé formálják a szép szavakat.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
