NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Úr! Tisztelt Ház! A kormány mintegy hetven nagykövetet cserélt le az elmúlt egy esztendő folyamán. Az ön által említett nagyköveteknek, akiknek kifogásolta a tevékenységét, a munkájával a kormány teljes mértékben elégedett. Marton Bélát említette utoljára, a tripoli nagykövetünket. Hadd hívjam fel a figyelmét: Szávay úr, felajánljuk önnek, hogy legyen a NATO-bombázások idején Magyarország tripoli nagykövete (Dr. Vadai Ágnes: Isten őrizz!), és akkor utána, azt gondolom, ez a kritika, ami itt elhangzott, talán más megvilágításba helyezhető. (Szávay István: Elfogadom, államtitkár úr! - Derültség a Jobbik padsoraiban.)
De ami a konkrét kérdést illeti, Füzes Oszkár kijelentésével kapcsolatban azt a kérdést vetette fel, hogy egyetértünk-e a nagykövet úr álláspontjával, nyilatkozatával. Egyetértünk. A magyar-román viszony az elmúlt kilencven esztendőt tekintve talán az elmúlt egy évben a legjobb szinten van. Az elmúlt hetekben viszont láthatóvá vált, hogy azért ez a jó viszony Romániával egy törékeny kapcsolat. Bizonyítja ezt a kolozsvári eseménysorozat, Gyulafehérvár, illetőleg a régióbeosztási vita. De örömömre szolgál az, hogy a tegnapi napon, úgy tűnik, hogy a kormánypártok a vitatott legérzékenyebb kérdésben, a régióbeosztás ügyében is egy átmeneti megállapodásra tudtak jutni.
Magyarország részéről rendkívül felelősségteljes magatartást igényel mind a múlt, mind pedig a jelen kérdéseinek a megfelelő kezelése. Románia választás előtt áll, az elkövetkezendő egy évben a józan hangokra nagyon nagy szükség lesz, annak érdekében is, hogy a kettős állampolgárságról szóló törvényt végre tudjuk hajtani, vagy éppen az előttünk álló választójogi törvényt meg tudjuk alkotni.
A nagykövet úr azt tette világossá, hogy vagy reális stratégiai, külpolitikai célokat valósítunk meg, mint például a területi autonómiát, a kulturális autonómiát, vagy pedig handabandázásba kezdünk. És azt gondolom, nem volt messze az ön felszólalása a handabandázás kategóriájától. Tisztelt Képviselő Úr! A szélsőségek ugyanis erősítik egymást, és a szélsőségek egy dolgot érhetnek el, azt, hogy feszültség keletkezik a kétoldalú kapcsolatokban, és nem tudunk előrelépni a reális, megvalósítható stratégiai célok megvalósítása területén sem.
A revízió célkitűzése, amit meglehetősen kódoltan, de itt demonstrált képviselő úr, hogy mit jelent a revízió célkitűzése, az nem éppen felelősségteljes és nem éppen józan külpolitikai magatartás egy ilyen nemzetpolitikai és külpolitikai helyzetben. Ezzel szemben viszont a kormány azon az úton jár, hogy párbeszédet kívánunk fenntartani mindazon szomszédainkkal, akik hajlandóak és képesek arra, hogy megegyezzenek Magyarországgal a kétoldalú, illetőleg a nemzetpolitikai kérdésekben. (Bödecs Barna: Magyarok elnyomása!) A stratégiai célok érvényesítése területén pedig a nemzeti ügyek kormánya (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Szégyelljétek magatokat!), azt gondolom, hogy nagyon sok eredményt tudhat maga mögött. Hogy ne említsek mást: a százezredik állampolgársági igény - tegnap itt az Országgyűlés plenáris ülésén is megjelentek - megérkezett, és bízunk abban, hogy tovább folytatódhat a törvény végrehajtása.
Tehát, tisztelt képviselő úr, összegzésképpen azt tudom mondani, hogy a revízió nem szerepel a magyar külpolitikai célkitűzések között (Szávay István: Nem ez volt a kérdés!), és nem tudjuk felelősségteljes és józan külpolitikai magatartásnak tekinteni azt, hogy ön ezt kéri számon a magyar kormányon.
Kérem a válaszom tudomásulvételét. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szávay István: Ez megalkuvás! - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ne kiabálj! - Taps a kormánypárti padsorokban.)
