NOVÁK ELŐD
NOVÁK ELŐD
NOVÁK ELŐD (Jobbik): Ismételten köszönöm a szót, elnök úr. A Kossuth tér visszatér - reméljük, hogy nemcsak az eredeti arculatához, hanem a tüntetők számára is. Hiszen a határozati javaslat indokolása szerint a Kossuth Lajos tér a gyülekezési jog állampolgári gyakorlásának kiemelt színtere, azonban erről a határozati rész egyáltalán nem rendelkezik. A tüntetők kiszorítása 2006 óta széles körű társadalmi felháborodást váltott ki, ezért meggyőződésem szerint indokolt lenne annak rögzítése a rendelkező részben is tehát, hogy a kormánynak biztosítania kellene a feladatának elvégzése közben azt is, hogy a gyülekezési jog gyakorlásának, tehát a legnagyobb tüntetéseknek is a jelenleginél alkalmasabb helye legyen a Kossuth Lajos tér. Erre vonatkozóan tehát egy módosító javaslatot is megfogalmaztam.
Ami a kormány távozását illeti, természetesen támogatom, a Jobbik Magyarországért Mozgalom is támogatja a kormány távozását, akár még csak az épületből is (Derültség az ellenzéki padsorokban.), de persze ennek tágabb értelmében is. Erre most nem kívánok kitérni, bár az általános vitában messzire mehetnénk, már csak azért sem, mert van itt még azért sajnos érdekesebb és aktuálisabb, akutabb ügy is.
Az egyik, amiről Staudt Gábor képviselőtársam fővárosi elnökként is illetékesnek tartotta magát, hogy megszólaljon, hogy bizony a Károlyi-szobor még mindig itt éktelenkedik több mint húsz évvel, több mint két évtizeddel is az úgynevezett rendszerváltás óta az Országgyűlésnek az északi oldalában. Erre vonatkozóan is egy módosító javaslattal lesz lehetőségük önöknek hitet tenni amellett, hogy ezt végre nem szeretnék itt látni.
Kövér László is nyilatkozott már erről, persze amikor mi, jobbikosok nyújtottuk be, Hegedűs Tamás és Hegedűs Lorántné képviselőtársam az erre vonatkozó határozati javaslatot, akkor ezt persze leszavazták, ezt láthattuk. Ennek indokolására nem térnék ki hosszan, hiszen határozati javaslatunk indokolása megtalálható, illetve megtalálható lesz az Országgyűlés honlapján, hiszen ahogy most néztem, valami technikai ok miatt más jön be azon az iktatószámon, de már jeleztem az Országgyűlés Hivatalának, tehát hamarosan ismét átolvashatják a részletes történelmi visszatekintést. Erről néhány szóban Staudt Gábor képviselőtársam már beszélt.
Én hadd beszéljek inkább egy másik kérdésről, hiszen önmagában a Károlyi-szobor már szinte lerágott csont. Azért hogyha jártak önök 2006 őszi tüntetésekre, akkor tudhatják jól, hogy a Károlyi-szobor kapcsán már nem arról folyt a vita, hogy el kell-e távolítani, hanem arról, hogy hogyan és hova, hogy például a 2-es villamos után kellene kötni, vagy várhatunk valamiféle jogszabályi rendezésére ennek a kérdésnek. Tehát én azt gondolom, hogyha meg akarjuk előzni a forradalmi változásokat, akkor itt most jogszabályban is, egy országgyűlési határozatban biztosítsuk azt, hogy ennek eltávolítására hitet teszünk.
Ahogy viszont említettem, van egy másik fájó pont, ez pedig a közeli Szabadság tér, amelynek rendezésétől nem tekinthetünk el ennek a javaslatnak a keretében sem.
(10.00)
A Szabadság téri szovjet emlékműre rá is lehet látni innen a kormánypárti folyosókról, az Országgyűlés főemeletéről. Azt gondolom, hogy az Országgyűlés szívében egy ilyennek nincs helye. S hogy ezt egy kissé alátámasszam, hadd olvassam fel a Szabadság téri szovjet emlékmű eltávolítását követelők kiáltványát, amelyet közösen fogalmaztunk meg Budaházy Györggyel még 2004-ben, hiszen akkor jutott el olyan szintre, hogy akkor már olyan széles körűvé váltak a társadalmi tiltakozó megmozdulások ezzel kapcsolatban, hogy 2004. március idusa óta több tucatnyi kordonnal védik a Szabadság téren - pikáns módon a szabadságról elnevezett téren kordonokkal zárják el - ezt az önkényuralmi jelképet is tartalmazó emlékművet. Ennek a kiáltványnak az aláírói közt is találnak majd a kormánypárti képviselők számára is meglehetősen közel álló, akár önök között lévő közéleti személyeket, például képviselőt is, ezért azt kérem, hogy hallgassák figyelemmel ennek a történetét.
A budapesti Szabadság tér és környéke helyén állt száz évig az a II. József által építtetett tüzérlaktanya, amelyet Pest Bastille-jának neveztek. Ennek területén végezték ki Batthyány Lajost, Magyarország első szabadon választott miniszterelnökét. Jelképesen felakasztották Kossuth Lajost, Táncsics Mihályt, Irányi Dánielt, és még sok magyar forradalmárt, szabadságharcost börtönöztek be vagy végeztek ki itt. Ez a tér pontosan az ő emlékükre kapta a Szabadság nevet, s még a környező utcák is a magyar vértanúk nevét viselik. 1897-ben bontották le a rossz hírű épületkomplexumot, és alakították ki a jelenlegi környezetet. 1920-ban a nemzet legnagyobb tragédiájának, a kétharmados országvesztésnek az emlékére Trianon-emlékműcsoportot állítottak fel a kialakított téren. 1928-ban egészítették ki az emlékműcsoportot az ereklyés országzászlóval, amelynek talapzatába Nagy-Magyarország vármegyéiből, Petőfi, Kossuth szülőházának földjéből, valamint nagy történelmi csatáink helyszínéről - Muhipuszta, Csele-patak, 1848-as szabadságharc csataterei - és az első világháborúban elesett hősi halottak temetési helyeiről - Galícia, Doberdó - hoztak földet. Eleink tehát nemzeti emlékhelyet alakítottak ki itt, a közeli Szabadság téren.
1945-ben a benyomuló szovjet csapatok ezt az emlékműcsoportot, vagyis nemzeti emlékhelyünket rombolták le, és építették fel a helyén saját obeliszkjüket, amit önök is láthatnak, ha kilépnek az ülésteremből. (Wittner Mária: Innen nem látszik!) De a folyosóról, tisztelt Mária néni, megnéztem, sajnos a mai napig lehet látni még az önkényuralmi jelképet is.
A rendszerváltás után tizenhárom évvel a tér átépítése kapcsán joggal hitte minden jóérzésű ember, hogy végre minden a helyére kerül, a szovjet katonák emlékműve a temetőbe, a magyar történelmi emlékművek pedig vissza a Szabadság térre. De nem ez történt. Magyarország politikai vezetői a nemzet megkérdezése nélkül a Szabadság tér eredeti állapotának helyreállítása helyett a szovjet hősi emlékmű teljes pompájában való visszaépítése mellett döntöttek. Ez az, amiről államtitkár úr nem beszélt, csak úgy önmagában a Szabadság téri felújításról hallhattunk. Ez ellen az iszonyatos megaláztatás ellen persze több civil szervezet is felemelte a hangját. Kétszer is szerveztek tüntetést a visszaépítés ellen, fontos közéleti szereplőkhöz pedig tiltakozó beadványokat juttattak el, fogalmaz a kiáltvány 2004-ben. Hozzáteszem, azóta több tucat ilyen tüntetés volt és polgári engedetlenségi mozgalom is elindult.
A tiltakozó beadványokon kívül - amelyek süket fülekre találtak - még az emlékművön lévő, a Btk. 269/B. §-ába ütköző sarló-kalapácsos ábrázolás miatt feljelentés is történt, persze a rendőrség és az ügyészség is elutasította azt. A közhiedelemmel ellentétben a rajta lévő aranyszínű ötágú csillag mindig is aranyszínű volt, ilyen értelemben a hatályos jog szabályai szerint persze nem minősül önkényuralmi jelképnek - ellentétben például a horogkereszttel, amely színtől függetlenül önkényuralmi jelkép -, ellenben viszont a sarló-kalapácsos ábrázolás színtől függetlenül, az emlékmű mindkét oldalán, azon is, amelyik az Országgyűlés épülete felé esik, önkényuralmi jelképnek minősül. Folytatólagos mulasztásos jogsértés valósul meg tehát a Kossuth tértől nem is olyan messze.
Mindezek tetejébe az emlékművön a “Dicsőség a felszabadító szovjet hősöknek” felirat díszeleg minden magyar nevében; annak a szovjet birodalmi hadseregnek a dicsőségére, amely elfoglalta és fél évszázadig megszállva tartotta hazánkat, katonái tízezer számra megerőszakolták asszonyainkat, leányainkat, több százezer honfitársunkat elhurcolták málenkij robotra, akik nagy része a Szovjetunió lágereiben pusztult el embertelen körülmények között, és amikor 1956-ban az általuk diktált elviselhetetlen rendszer ellen a népünk fellázadt, szabadságharcunkat is kegyetlen módon tiporták el. Úgy érezzük, a parlamenti pártok ezzel megadták a végső kegyelemdöfést az egész rendszerváltásnak, amelynek az alapja éppen az volt, hogy kimondtuk: a ’45 óta szovjet felszabadítás néven emlegetett esemény valójában megszállás volt. Budapest, 2004. április 4.
Az aláírók pedig: az ’56-os Magyarok Világszövetsége - amelynek elnöke a kiáltvány aláírásakor még élő Pongrátz Gergely volt -, Egyesült Magyar Ifjúság, Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, a Budaházy György vezette Hun Szövetség - aki, mint említettem, a kiáltvány megfogalmazója is volt, velünk együtt -, Horthy Miklós Történelmi Társaság, Ifjú Magyarok Egyesülete, Jobbik Magyarországért Mozgalom, Magyar Revíziós Mozgalom, Magyar Nemzeti Front, Magyar Polgári Szalon - jelzem, ennek a fővédnöke Lévai Anikó, a miniszterelnök úr felesége -, Összefogás a Fennmaradásért Mozgalom, Pajzsszövetség, Sárospataki Konzervatív Kör, Szabad Magyarországért Mozgalom, Trianon Társaság, Wittner Mária ’56-os szabadságharcos külön név szerint is és Zrínyi Emlékvédő Társaság.
Ennyi civil szervezet aláírásával, de ami még fontosabb, ennek a célnak az érdekében fogalmaztak meg egy olyan kiáltványt, amely azóta süket fülekre és kordonokra talált; kordonok tucatjaira a magyar szabadságról elnevezett téren. Azt gondolom, ideje lenne ezen változtatni.
Érdemes felidézni 2006. április 1-jét is, egy pikáns áprilisi tréfát, amikor is a Fidesz nevében egy kamu közleményt adott ki máig ismeretlen tettes. Ebben úgy fogalmazott a Fidesz - ami egyébként a Fidesz honlapjára is fölkerült, tehát azért kétségünk lehet afelől, hogy ez valóban áprilisi tréfa volt-e vagy komolyan gondolták, hiszen, ismétlem, a Fidesz honlapján is megjelent Pokorni Zoltánnak egy közleménye -: miután a Fidesz-kormány által az iskolákban bevezetett holokauszt-emléknap beváltotta a hozzá fűzött reményeket, elérkezettnek látjuk az időt, hogy a magyarság nagy tragédiája, Trianon is hasonló megítélés alá essen - olvasható tehát a Fidesz honlapján Pokorni Zoltán közleményében 2006. április 1-jén.
De folytatom: bár utóbbi történelmi tényt nem kérdőjelezheti meg senki, mégis fontosnak tartjuk, hogy a felnövekvő nemzedék tisztában legyen a népünket ért igazságtalansággal és azzal, hogy a határon túli magyarok is nemzetünk egyenrangú polgárai kell legyenek, még ha a határokat el is tolták a fejük felett. Ha a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség győz a választásokon és kormányt is tud alakítani, első intézkedései közt lesz, hogy a közoktatásban elrendeli a június 4-ei megemlékezéseket, a Szabadság téri szovjet emlékmű helyére pedig vissza kell álltani a Trianon-szoborcsoportot az országzászlóval - áll a Fidesz közleményében, amelytől persze egy nap után nyomban elhatárolódtak. De láttunk mi már azóta egy újabb elhatárolódást: a Fidesz elhatárolódott a 2006-os elhatárolódásától akkor, amikor négy év elteltével a Trianon-emléknapot végre megszavazták korábbi ígéretük, 1990-es kivonulásuk és sok minden más ellenére.
Viszont a szovjet emlékmű eltávolításával kapcsolatos elhatárolódásuk a mai napig életben van, pedig itt is ideje lenne az önök részéről egy pálfordulásnak. Több mint húsz évvel a rendszerváltás után, egy évvel az úgynevezett fülkeforradalom után ideje lenne, hogy az Országgyűlés épületéből és a Kossuth térről is látszó önkényuralmi jelképet, a kommunista megszállók emlékművét eltávolítsuk. Tegyük hozzá, ennek a közleménynek az alján - ahogy itt olvasom a legolvasottabb jobboldali hírportál lábjegyzetét - azt írja a kuruc.info szkepticizmus, hogy kételkedve olvassuk Pokorni közleményét, s nem azért, mert április 1-je van, hanem mert a Fidesz, azon belül Pokorni Zoltán a Trianon-emléknap kezdeményezője. Sokkal inkább lenne hihető számunkra az, ha a polgári párt az általa bevezetett holokauszt.emléknap munkaszüneti nappá nyilvánításáért küzdene. Valóban, akinek volt politikai realitásérzéke, az jól érezte, hogy nem volt ez túl reális akkor, de változnak az idők, és a Fidesz politikája is úgy változik, ahogy a társadalmi elvárások, hogy finoman fogalmazzunk. Azt gondolom viszont, hogy a társadalmi elvárások húsz évvel a rendszerváltás után - nézzünk csak a jelenleg kétfősre apadt MSZP-frakcióra - azt mondják: elérkezett az idő, hogy ezt az emlékművet eltávolítsuk. Nem beszélve arról, hogy ehhez semmilyen plusz állami erőforrásra nem lenne szükség, hiszen a Magyar Élettér Alapítvány már biztosította az ereklyés országzászló visszaállításának a költségeit.
Még egyszer arra kérem önöket, hogy a két módosító javaslatunkat - mely egyrészt a Kossuth téren való tüntetések biztosításáról, másrészt pedig különösen a Károlyi-szobor és a Szabadság téri szovjet kommunista emlékmű eltávolításáról szól - támogatni szíveskedjenek.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)
(10.10)
