DR. APÁTI ISTVÁN
DR. APÁTI ISTVÁN
DR. APÁTI ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Alighanem egyetlen neves közigazgatási szakembernek sem lehet különösebben ínyére, hogy hajnali fél 4-kor kerül sor egy ilyen fontos törvény, egy ilyen fontos és kiemelt, hivatásrendet érintő törvény vitájára, de ezt már csak a napirend összeállításával kapcsolatos kritika körében jegyzem meg.
Engedjék meg nekem, hogy bevezetésként elmondjam, nem igazán értem, sosem értettem az elmúlt másfél évben vagy az elmúlt húsz évben, amikor itt életpályamodellről beszéltek. Persze, a szónak az értelmével, a nyelvtani értelmével, tartalmával én magam is tisztában vagyok, csak teljesen kiüresítették, nemhogy kiüresítették, hanem soha nem töltötték meg tartalommal. Én nem tartom azt, nem tartottam azt, és soha nem tartom azt közszolgálati életpályájának, hogy egy köztisztviselő, legyen az akár középfokú, akár felsőfokú iskolai végzettségű, ki tudja számolni a húszas évei elején, amikor mondjuk, belép a közigazgatás rendszerébe, hogy 50-55 vagy 60 évesen milyen nyomorúságosan alacsony lesz a fizetése. Ezt a mostani illetményalap és a szorzószámok szorzatából nagyszerűen meg lehet állapítani, ráadásul, aki a 37. életévét lehúzta a közigazgatásban, utána akár még 5-8-10 évet is eltölthet ugyanolyan fizetés mellett, és ráadásul az illetményalap már hosszú évek óta - ha jól számolom, 4-5 éve - 38 650 forint, egyetlenegy árva fillért nem emelkedett. Tehát a legtöbb helyen, különösen a községi igazgatás vagy az önkormányzati igazgatás szintjén nincs is lehetőség illetménypótlékok vagy kiegészítések megszavazására. Nagyon sok helyen biztosítana ilyet a képviselő-testület, nagyon szívesen adnának ilyet a jegyzők a beosztottaiknak, csak hát, ez a “járni jár, de nem jut” kategóriájába tartozik.
Azt persze elhiszem, anélkül, hogy lövészárkokat ásnék, meg éket vernék a minisztérium, a központi igazgatási szervek meg az önkormányzati igazgatás szintjén dolgozó köztisztviselő kollégák között, de összehasonlíthatatlan a két szint. Egyértelmű, hogy míg a minisztériumnál, a központi igazgatási szerveknél mindig jut pénz magasabb illetményekre, pótlékokra, kiegészítésekre, jutalmazásokra, többletjuttatásokra, addig ez a községi, főleg a községi igazgatás szintjén csak elvétve fordul elő. Most már odáig jutottunk, hogy egy 35-40 éves köztisztviselő kolléga sok esetben egy szakmunkás végzettségű közfoglalkoztatottal vagy alacsonyabb iskolai végzettségű személlyel szinte egy szinten keres. Azt mindig elfelejtik - itt már a munkaköri pótlék kérdéskörébe egy kicsit belekapva, belecsapva -, hogy egy kistelepülésen dolgozó jegyzőnek, aljegyzőnek vagy köztisztviselőnek, ügyintézőnek - teljesen mindegy, hogy milyen szakterületen dolgozik - rengeteg olyan feladatot el kell látnia a mindennapokban, ami sehol nincsen nevesítve, amely soha egyetlen munkaköri leírás részét nem képezte. Nem is képezheti, hiszen sajnos a legtöbb helyen az emberek egy része olyan állapotban van vagy olyan adottságokkal rendelkezik, vagy inkább olyan adottságokkal nem rendelkezik, amelyek szinte megkövetelik, hogy szinte fogjuk a kezüket, és minden létező dologban segítsünk nekik, olyan dolgokban is, amire nyugodtan mondhatná azt bármelyik köztisztviselő, hogy kérem szépen, ez nem az én kötelességem, nem szerepel a munkaköri leírásomban, hol feladatom az nekem, hogy időnként fénymásoljak, telefonos ügyintézést rendezzek, de nyilvánvalóan az emberség meg a humánus eljárásmód ráviszi, rávezeti arra a köztisztviselőket, hogy minden egyéb ilyen, úgymond extrasegítséget is megadjanak az ügyfeleknek.
Ezen rövid bevezető után rátérek a törvényjavaslat rövid összefoglalására. Elöljáróban meg kell állapítani, hogy tulajdonképpen a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, illetőleg a kormánytisztviselőkről szóló 2010. évi LVIII. törvény, valamint a régi és új munkatörvénykönyv közigazgatás személyi állományára irányadó szabályainak beépítésével, egybegyúrásával alakul ki ennek a törvényjavaslatnak a szabályanyaga. Amikor ez majd hatályba lép, akkor a köztisztviselő meg a kormánytisztviselő jogállásáról szóló törvény hatályon kívül helyezésre kerül.
Az öt részből, tíz fejezetből és 261 szakaszból álló törvény döntő többségében 2012. március 1-jén lép hatályba. Itt már rögtön vitatkoznék azzal a kijelentéssel, hogy a kellő felkészülési idő biztosítva van, mert a 2012. március 1. elég korai időpontnak tűnik, talán ezt is megfontolás tárgyává kellene tenni, hogy ezen esetleg még legalább három hónappal vagy talán még hosszabb időtartammal valamit nyújtunk. Hiszen azért a felkészülés ettől több időt vesz igénybe, illetőleg az átalakításoknak, a változtatásoknak is olyan a mélysége és a jellege, hogy egy hosszabb idő biztosítása mindenképpen indokoltnak tűnik, még akkor is igaz ez, hogyha azt látjuk, hogy a kormány-tisztviselői döntőbizottságra, a teljesítményértékelés új szempontrendszerére, valamint a magyar kormány-tisztviselői karra vonatkozó részek majd szakaszosan, más időpontokban lépnek hatályba.
Egyértelmű, hogy a javaslat személyi hatálya a közszolgálati tisztségviselőkre terjed ki, magyarul a minisztériumok, a kormányhivatalok, a központi hivatalok kormány-tisztviselői és kormányzati ügykezelők közszolgálati jogviszonyára, továbbá a helyi önkormányzatoknál foglalkoztatott köztisztviselők, ügykezelők közszolgálati jogviszonyára, illetve a rendőrségnél, a büntetés-végrehajtásnál és a katasztrófavédelem szerveinél foglalkoztatott kormánytisztviselőkre szintén e javaslatban foglaltakat kell alkalmazni. De idetartoznak még a közigazgatási államtitkári, a helyettes államtitkári szintek, valamint az önkormányzatoknál foglalkoztatott jegyzők jogállását is érinti a szabályozás. A javaslat harmadik része a kormányzati szolgálati jogviszonyt ellátókra, kormányzati szolgálati jogviszonyban állókra vonatkozó speciális szabályokat is tartalmazza. A negyedik rész pedig a köztisztviselőkre és a közszolgálati jogviszonyban állókra vonatkozó speciális eltéréseket tartalmazza.
Ami lényegesebb változás, az nem más, mint a teljesítményértékelés, a munkakör alapú pótlék meghatározása, az ügykezelők esetében megszűnő illetménytábla, rugalmasabb munka- és pihenőidő, valamint, ami különösen érdekes, a szigorúnak tűnő és sok esetben megfoghatatlannak látszó etikai, erkölcsi, titoktartási előírások megfogalmazása. Itt is láthatjuk a központosításnak, a centralizációnak a sajátos formáját. Egyrészt ez megjelenik abban, hogy az Országos Önkormányzati Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanácsból és a Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanácsból egy egységes szervet, a közszolgálati érdekegyeztető fórumot fogják majd létrehozni. Másfelől a magyar kormány-tisztviselői kar - amely persze nevezhető egy reformjellegű előrelépésnek vagy egy fontos reformnak, egy lényeges módosításnak - azért mégiscsak egyfajta központosított szerve lesz, ha lehet ilyet mondani, az érdekvédelemnek, és egy kicsit félig kamara-, félig üzemi tanácsszerűen fog működni, és elég sajátos módon fogja a munkavállalói érdekeket képviselni vagy válik a munkavállalói érdekek képviseletének fő szervévé.
(3.40)
Ez a kar fog szinte minden olyan esetben eljárni, ami a közszolgálatban dolgozók munkaviszonyát vagy munkakörülményeit érinti. Ez felöleli az érdekképviseletet, a kormány-tisztviselői kar tekintélyének védelmét, a kormánytisztviselők foglalkoztatását és hivatásgyakorlásának feltételeit befolyásoló jogszabályok megalkotásában való konzultációt, az etikai eljárás lefolytatását, díj alapítását, szakmai konferenciák megszervezését, valamint feltéve, hogy az anyagi feltételek rendelkezésre állnak-e, a tagok számára jóléti, szociális és egyéb kedvezményes szolgáltatások nyújtását is.
Komoly problémánk ezzel a fajta megoldással, hogy kötelező tagságot ír elő, ahelyett, hogy az önkéntes tagság jogintézményét vezetné be. Erre vonatkozólag nyújtottunk is be módosító indítványt, amelynek pontosan ebben rejlik a lényege, mely szerint nem kötelező, hanem önkéntes tagságot tudnánk elképzelni a közszolgálati tisztviselőknek. Ugyanis itt talán túlzottak lehetnek azok az etikai, erkölcsi és lojalitásbeli elvárások, amelyeket a közszolgálati tisztviselőkkel szemben támasztanak, és ez adott esetben akár önkényes jogalkalmazásra és visszaélésekre is adhat okot, főleg úgy, hogy szélsőséges esetben, mondjuk, felmentést is eredményezhet egy kiterjesztő jogértelmezés keretében, mondjuk, egy munkáltatóval szembeni túlzott kritika megfogalmazása. Soha nem szerencsés, sem ebben a törvényben, sem más törvényben olyan gumifogalmak beépítése, amelyeket aztán többféleképpen lehet értelmezni, vagy éppen a munkáltató, a munkáltatói jogkör gyakorlójának kénye-kedve szerint a kormánytisztviselők, illetőleg a köztisztviselők, a közszolgálati tisztviselők ellen fordíthatók.
Egyelőre, hiszen most még az általános vitánál vagyunk, nem szeretnék belemenni részletes elemzésekbe és a túlzottan részletes vélemény megfogalmazásába, illetve nem szeretném képviselőtársaimat sem túl sokat fárasztani, zsibbasztani ezen a késői órán, éppen ezért összegzésként egyelőre csak elöljáróban annyit mondanék, hogy valóban előnye a javaslatnak, hogy egy határozott lépést próbál tenni egy egységes közszolgálat megteremtése felé, ugyanakkor az is látható, különösen a kormány-tisztviselői kari kötelező tagság, illetőleg az előbb említett gumifogalmak vagy túlzottan kiterjesztő jogértelmezésre okot adó fogalmak kapcsán, hogy fennáll annak a veszélye is, hogy a javaslat több rendelkezése a valódi közszolgálati életpálya és a megbecsülés helyett sajnos inkább a bizonytalanságot, adott esetben a létbizonytalanságot, a hűség helyett a bizonyos érdekek feltétlen kiszolgálását, a lojalitás helyett pedig szintén a kiszolgáltatottságot fogja növelni, nem mellékesen pedig az új intézmények, az új érdekképviseletek, az új munkajogi szabályokhoz kapcsolódó jogfosztás végeredményben az érdekegyeztetési lehetőségek szűküléséhez is vezet.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szilágyi Péter tapsol.)
