BURÁNY SÁNDOR
BURÁNY SÁNDOR
BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Több ajánlási ponthoz is szeretnék hozzászólni, ha lehet, összevontan egyébként. Elsőként az ajánlás 1. és 27. pontjához mondanék néhány észrevételt. Ezekben a pontokban módosító indítványt nyújtottunk be, ezek mellett a módosító indítványok mellett szeretnék érvelni.
Ez a két ajánlási pont lényegében elhagyni kívánja egyrészt azt a nagyon szigorú szabályt, amelyet ez a sarkalatos törvény az államadóssággal kapcsolatban bevezetni kíván, illetve eltörölni javasolja azt a hatályba léptető rendelkezést, amiben egyébként az államadósságra vonatkozó szigorú szabályokat a távoli jövőbe kívánja az előterjesztő kitolni.
Elmondtuk korábban, és itt is csak megismételni tudom, hogy egy olyan helyzetben, amikor a gazdasági helyzet, egy esetleges válsághelyzet gyors reagálást kíván, roppant nehézkessé teszi az alkalmazkodást, ha szigorú kétharmados szabályok közé szorítjuk be az Országgyűlés, illetve a kormány mozgásterét. Azt pedig külön furcsának tartjuk, hogy miközben az előterjesztő ilyen szigorú szabályt kíván bevezetni, ugyanakkor annak alkalmazását magára nézve már nem szeretné megtapasztalni, és ezért a távoli jövőben, egy következő kormányra, kormányokra kívánja ennek a hatályát kiterjeszteni.
Szeretném emlékeztetni a tisztelt Házat arra, hogy néhány órával ezelőtt vitatkoztunk arról, hogy az Európai Unió milyen új és szigorú szabályokat kíván bevezetni, illetve arról, hogy Magyarország ehhez a szabályhoz szeretne-e csatlakozni. Csak jelezném a kormánypárti képviselőknek, hogy addig is, amíg gondolkoznak az állásponton, hogy igen, nem vagy talán, mármint hogy Magyarország csatlakozzon-e ehhez az új egyezményhez, szeretném addig is jelezni számukra, hogy az Európai Unió nem az államadósság plafonjával kíván elsősorban ilyen szigorú szabályokban rendelkezni, hanem azt a tételt szeretné elsősorban megfogni, amely egy magas államadósság, így a magyar államadósság kialakulásához is elsősorban hozzávezet. Ez ugyanis nem más, mint a költségvetési túlköltekezés, hiszen ez az, amit ha hosszú éveken keresztül és jelentős mértékben elkövet egy állam, akkor az államadósság értelemszerűen megnövekszik.
Nos, míg az Európai Unió a költségvetési hiányt szeretné maximálni - mint ismeretes, félszázalékos mértékben, és ráadásul ez a strukturális hiányra vonatkozik, tehát az egyszeri bevételeket és kiadásokat, például ebben az évben a magán-nyugdíjpénztári bevételt nem szabad hozzáadni, egy igen szigorú szabály - és addig is, amíg a kormánypárti képviselők gondolkoznak azon, hogy ehhez az egyezményhez csatlakozunk-e vagy sem, és mi egyáltalán az álláspontjuk, tisztelettel jelzem, hogy az Unió álláspontja szakmailag mindenképpen pontosabb, hiszen nem az államadósság mértékére vonatkozik, hanem arra az okra, amely a magas államadósságot keletkezteti, arra kíván koncentrálni. Hogy ez mekkora különbség, csak jelezném képviselőtársaimnak, bár a korábbi vitában is már elhangzott, hogy az államadósság mértéke önmagában a forint árfolyamának alakulásával, romlásával vagy javulásával is változhat kedvező vagy kedvezőtlen irányba. Ilyen értelemben még egy viszonylag szigorú költségvetési fegyelem mellett is nőhet az államadósság, adott esetben lehetetlen helyzetbe hozva az Országgyűlést is, amely kétharmados szabály béklyójában kénytelen vergődni, miközben reagálni kívánna erre a helyzetre. Sokkal helyesebb, ha a költségvetési hiány alacsony szinten tartására koncentrálunk.
Tehát az 1. ajánlási pontban ennek megfelelően arra teszünk javaslatot, hogy ezt a szigorú szabályt töröljük el, mert rossz eszközt alkalmaz, ráadásul fölöslegesen köti gúzsba a Magyar Országgyűlés kezét esetleg egy távoli olyan időpontban, amikor szükség lenne gyors és pontos és hatékony döntés meghozatalára.
A hatályba léptető rendelkezést pedig azért kívánjuk elhagyni a 27. pontban, mert egyszerűen nem tartjuk fairnek azt a magatartást, hogy miközben egy kormány érvel a szigorúbb szabályok mellett, ugyanakkor a szigorúbb szabályok alól az aktuális kormány a maga rendelkezésére álló eszközökkel ki kíván bújni.
Ezeket a módosító indítványokat tartalmazza tehát az ajánlás 1. és 27. pontja.
A következő módosító indítvány, illetve ajánlási pont, amelyhez hozzá szeretnék szólni, az a 12. sorszám alatt található, ebben pedig MSZP-s képviselőtársaimmal együtt arra teszek javaslatot, hogy töröljük azt a rendelkezést, amely a személyi jövedelemadó tekintetében egységes kulcsot kényszerít a következő törvényhozásokra.
Nem szeretném megismételni az ezzel kapcsolatos hosszú vitát ebben a késői órában, csak szeretném jelezni újra azt az álláspontot, hogy az egységes személyi jövedelemadót, nevezetesen az egykulcsos személyi jövedelemadót társadalompolitikai szempontból alapvetően elhibázottnak tartjuk, elsősorban azért, mert a magas jövedelműeknek kedvez, miközben az alacsony keresetűekre komoly terhet ró, ugyanakkor gazdaságpolitikailag pedig teljes mértékben eredménytelennek tartjuk, hiszen a Magyarországon eddig alkalmazott, nagyjából kvázi egységes adókulcs gazdaságpolitikai szempontból semmilyen eredményre nem vezetett, miközben komoly társadalompolitikai károkat okozott.
Ugyanakkor van egy elvi kifogásunk is, úgy gondoljuk, az, hogy a személyi jövedelemadó-rendszer hány kulcsos, az adófilozófiai vita, amiről egyébként lehet és kell is vitatkozni, de semmi köze önmagában a pénzügyi stabilitáshoz. Tehát egy olyan törvény, amely a pénzügyi stabilitást kívánja elősegíteni és ennek kereteit kívánja megalkotni, egy adófilozófiai kérdést, amely a pénzügyi stabilitás szempontjából indifferens, nem lenne szabad, hogy tartalmazzon.
A következő ajánlási pont, illetve módosító indítvány a 14. ajánlási pont alatt található, és ez a módosító indítvány pedig, amelyet képviselőtársaimmal együtt nyújtottam be, azt célozza, hogy egy családban, illetve az országban a gyermekek azonos támogatást élvezzenek. Elhagyni kívánjuk tehát azt a gyakorlatot, amely differenciáltan magasabb gyermekszám esetén nagyobb adókedvezményt ad a családoknak. Mi úgy gondoljuk, hogy a családoknak, illetve a jövedelemtermelő családfenntartóknak olyan adókedvezményt kell adni, amely biztosítja, hogy minden gyermek azonos adókedvezményt kap a szülei révén, függetlenül attól, hogy hányadik gyerekként születik egy családba, és függetlenül attól, hogy egyébként ez a család egy jómódú család, amely maradéktalanul igénybe tudja venni az adókedvezményeket, vagy egy szerény jövedelmi viszonyok között élő család, amely adott esetben bár jogosult lenne a gyermekkedvezményre, ezeket a gyermekkedvezményeket nem tudja igénybe venni. A jelenlegi hazai gyakorlat sajnos tartalmaz erre számos példát.
Ezt a helyzetet kívánja orvosolni az a módosító indítvány, amelyet képviselőtársaim a 14. ajánlási pont alatt találnak.
A következő ajánlási pontok, amelyekhez szeretnék hozzászólni, a 20. és 21. ajánlási pontokban jelzett módosító indítványok, amelyeket szintén képviselőtársaimmal együtt nyújtottunk be. Ezek a módosító indítványok egyébként már a nyugdíjrendszer megalapozását célozzák. Úgy gondoljuk, káros, ha a magyar nyugdíjrendszert a jelenlegi kormány és a kormányt támogató képviselők az úgynevezett svéd modell irányába akarják elvinni. Mint ismeretes, a svéd modell a maga kiteljesedett formájában, amit egyébként bevezetésekor, bevezetése előtt hosszú ideig tartó társadalmi vita és lényegében politikai konszenzus előzött meg, ez a svéd modell tartalmazza azt az alapelvet, amelyet önök is át kívánnak ültetni a gyakorlatba, hogy az állami nyugdíjak a befizetett nyugdíjjárulékból kell hogy kifizetésre kerüljenek.
(22.30)
Világos gazdaságpolitikai összefüggés, ugyanakkor ez könnyen eredményezhet olyan helyzetet, ami egyébként Svédországban talán elő is fordult, hogy ha a munkavállalói befizetések csökkennek, adott esetben ez maga után vonhatja a nyugdíjak csökkentését is.
Nos, a mi módosító indítványunk egyrészt ezt az ellentmondást szeretné orvosolni azáltal, hogy hangsúlyossá tesszük a költségvetés felelősségvállalását is, és nemcsak a nyugdíjjárulékokra kívánjuk a nyugdíjrendszert alapozni, hanem adott esetben a központi költségvetés befizetéseire is, amire szükség lehet, és szükség is van a magyar nyugdíjrendszer eddigi gyakorlata alapján. Természetesen, hogy milyen módon, erről egy külön törvényben kell rendelkezni.
A 21. pont, ami ehhez kapcsolódik, az pedig a nyugdíjrendszeren belül vissza akarja állítani azt a gyakorlatot, amely egyértelművé teszi, hogy özvegyi nyugdíj is van és rokkantnyugdíj is van; világossá teszi, hogy a nyugdíjrendszeren belül ennek a két ellátási formának helye van, és úgy gondoljuk, hogy ennek az esetleg elfogadott törvényben való rögzítése biztosítja, hogy azok is részesülhetnek nyugellátásban, akik nem saját jogon fizetik be a nyugdíjjárulékokat, így elhalt házastársuk után jogosultak lennének a mi javaslatunk szerint az özvegyek özvegyi nyugdíjra, és akiknek az egészsége olyan fokon károsodott, hogy további munkavégzésre nem képesek, nem alkalmasak, azoknak pedig felfogásunk szerint rokkantnyugdíj jár.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezekben az ajánlási pontokban ezeket a fontos javaslatokat tettük. Kérem a képviselőket, fontolják meg ezeket a javaslatokat, és azt kérem a tisztelt Háztól, hogy a szavazáskor, amikor a módosító indítványokról döntünk, ezeket az indítványokat támogatni szíveskedjenek.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
