BARÁTH ZSOLT
BARÁTH ZSOLT
BARÁTH ZSOLT (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak a rend kedvéért, mivel ennek a részletes vitának időnként olyan általános vita szaga-íze van, elmondanám, hogy a 11., 12., 15., 17., 23., 30., 31., 32., 35., 36., 43., 44. ajánlási pontokhoz kívánok hozzászólni, illetve azoknak a módosító javaslatoknak a nyomán próbálok haladni, amelyeket beadtunk, ha már a családok védelméről című törvénytervezetről van szó.
Ennek kapcsán szeretném felhívni a figyelmét tisztelt képviselőtársaimnak és az államtitkár úrnak a 12. § 4. pontjára, és itt kicsit hosszabban szeretnék beszélni az úgynevezett gyermekszegénységről. Több alkalommal az UNICEF által közzétett, a gyermekszegénységgel foglalkozó jelentésében megállapítja, hogy a ’90-es évek eleje óta a szegénységben élő gyermekek aránya a 24 OECD-ország közül 17-ben növekedett, miközben Magyarország 9 százalékos gyermekszegénységi arányával a középmezőnyben helyezkedik el.
A gyermekszegénység alakulását elsősorban a társadalmi trendek, a munkaerő-piaci viszonyok és a kormányzati politika befolyásolják. A nemzetközi szervezet meggyőződéssel állítja, hogy a fejlett ipari országok súlyos társadalmi problémáinak legtöbbje a gyermekszegénységben gyökerezik. A gyermekszegénységet nemcsak a jövedelmi szegénységen keresztül közelíti meg, hanem a nem anyagi jólét és az életkörülmények felől is. Magyarországon 2000-ben - ez egy elég régi adat - a gyermekek 13,1 százaléka élt a mediánjövedelem 50 százalékánál kisebb jövedelmű háztartásokban. A szubjektív jólét tekintetében 11-13, illetve a 15 éves gyermekek közel 15 százaléka panaszkodott az egészségére.
Napjainkban hozzávetőleg 3 millió ember él a KSH által közzétett létminimum alatt, ez az érték a gyerekes családokban már 40, a 3 gyerekeseknél 60, a 4 és többgyermekesek között pedig 80 százalék. Magyarországon a gyermekes családok közül kerülnek ki a legszegényebbek, az összlakosságból hozzávetőlegesen 12-13 százalék, és a gyermekek közül közel 20 százalék, 420-450 ezer gyermek él a szegénységi küszöb alatt.
A szegény gyermekkor nemcsak az anyagi javak hiányát jelenti, hanem azt is, hogy a szegény gyermek előtt lezáródnak azok a lehetőségek, amelyek felnőttként alkalmassá teszik a társadalomba történő sikeres bekapcsolódásukat, ezáltal a szegénység újratermelődik, és lefelé menő szegénységspirál alakul ki. A gyermekszegénység a szülők rossz életkörülményeivel függ össze, aminek egyik fő oka az alacsony foglalkoztatottság. A magyar gyerekek 15 százaléka él ma olyan családban, amelyben nincs aktív kereső. A szülők rossz életkörülményeit a gyermekek is továbbviszik, az iskola pedig, ahelyett, hogy megszüntetné, még jobban felerősíti a társadalmi különbségeket. A leginkább veszélyeztetett csoportok a 3 és többgyermekes, valamint az egyszülős családok, a fogyatékos gyermeket nevelők, továbbá a kistelepülésen lakók.
Hazánkban a FAO becslései szerint mind mennyiségi, mind minőségi értelemben több mint 200 ezren éheznek, szó szerint. Közöttük 15-20 ezer gyermek, akiknek a szülei általában munkanélküliek, és segélyből próbálnak talpon maradni. További, csaknem 100 ezer gyermek keveset és egysíkúan, csak kenyeret, tésztát és krumplit eszik, s étrendjükből rengeteg, a fejlődésükhöz szükséges tápanyag hiányzik. Különösen riasztó a helyzet az ország északkeleti, keleti, illetve déli kistérségeiben, a krízishelyzetűnek mondott gettósodott falusi településeken, ami az ország területének 38, közel 40 százalékát képezi.
Ezt azért mondtam el, mert éppen a mai napon egy kapcsolódó módosító javaslatot adtunk be, ami a 12. § 4. pontjához illeszkedik, és a következőképpen szól: a kiskorú gyermeket kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt nem szabad családjától elválasztani. Az állam kötelessége, hogy ilyen esetben a kiskorú gyermek családon belüli ellátásának feltételeit szükség szerint biztosítsa. Kiegészítettük annyival, hogy “a kiskorú gyermeket kizárólag anyagi okból, amennyiben az egyértelműen alátámasztható, illetve bizonyítható”. Az indokolási rész a következőképpen hangzik: a jelenleg érvényben lévő gyermekvédelmi struktúrán belül az alapellátás rendszere hivatott az intézményes nevelésbe vétel lehetősége előtt feltárni és kompenzálni azokat a hiányokat, amelyek akár a kiskorú gyermek veszélyeztetettségét is eredményezheti. Sok esetben az okozatok visszavezethetők anyagi okokra, ami megtévesztő lehet az ellátási rendszerek fokozataiban, amikor a családon belüli szegénység más megnyilvánulási formákat produkál.
Mindezt a kapcsolódó módosító javaslatot tulajdonképpen az a mondat ihlette meg, ami nagyjából nem így hangzott, de én így fordítottam le magamnak, és szeretném ezt is önökkel megosztani, szeretnék egyfajta vitát generálni még az idő további részében, már akinek van.
A szegénységet semmi nem tudja legyőzni. Itt lehet arra gondolni, hogy a szegénységet egy dolog tudja legyőzni, a szeretet, főleg így, karácsony táján, de gondolkodjanak el ezen, tisztelt képviselőtársaim, hogy mennyire reális megállapítás ez 2011 Magyarországán.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
