HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megpróbálok kiszakadni az értékrendbeli vitáknak az indulatos légköréből, és részben az általunk elfogadott, illetve az el nem fogadott, de említett módosító javaslatokról néhány szót szólni. Az előterjesztők elfogadhatónak tartják és befogadják a 24., a 25., a 36. és a 49. számú módosító javaslatokat.
Engedjék meg, hogy az előbb elhangzott megjegyzésekkel kapcsolatban tegyek néhány mondat megjegyzést én is. Én messzemenően egyetértek Ertsey Katalinnal abban, hogy valóban meg kellene gondolni, hogy a második gyermek születését támogassa és szorgalmazza a családi támogatási rendszer. Úgy érzem, hogy a mai magyar társadalomban itt lenne a nagyobb lépcső bevezetésének a szükségessége.
Azzal már kevésbé tudok egyetérteni, hogy belekeverjük ebbe a törvénytervezetbe azokat az egyházias fogalmakat, mint a házasság szentsége vagy az oltár elé vezetés, mert ez a teljes magyar társadalomra vonatkozó szabályozást tartalmazza, és nem az egyházi kategóriákban való gondolkodást. Mondom én ezt, aki híve annak a fajta házasság- és családeszménynek, ami kereszténynek nevezhető.
A szülőtartással kapcsolatban elhangzott néhány gondolat. Ma is érvényes törvényben szabályozott problémáról van szó, itt csak említés történik róla.
Az a mondat, amit az előbb felszólalt képviselőtársam említett, hogy az emberi élet a fogantatással kezdődik, számomra - annak ellenére, hogy vallom ezt - a törvényben való megjelenítése két szempontból problémás. Egyrészt azért, mert nem kezdődhet a támogatás, mondjuk, az adókedvezmény a fogantatás pillanatától, hiszen az nehezen meghatározható. Én férfi vagyok, de férj és háromgyerekes apa, ezért tudom azt, hogy ez a pillanat nehezen meghatározható utólag, sőt, az anya állapota is esetleg egy-két vagy talán még három hónap után is állítható biztosan. Tehát ez egy nehezen megfogható dolog, ezért ez a 3 hónapos időpont, azt hiszem, megfelelő.
(14.40)
És még egy gond van, hogy ha így fogalmazzuk meg, ahogy a képviselőtársam említette, akkor ennek egy egyenes jogkövetkezménye lenne, vagyis az, hogy azonnal módosítani kell a magzatvédelmi törvényt, az pedig pillanatnyilag nem egyezik a kormány szándékával. Mert az nem ugyanaz, hogy a magzati élet a fogantatással kezdődik, vagy az emberi élet a fogantatással kezdődik; az utóbbinak komoly következményei vannak a törvényalkotás szempontjából.
Engedjék meg, hogy egy kicsit távolabbról közelítsem meg azokat a kérdéseket, amelyek részben szóba kerültek, részben fontosak a törvény kapcsán. Miért is volt szükség ennek a törvénynek a megalkotására? Részben a demográfiai helyzet, részben a családok állapota indokolja ezt. De ha még távolabb megyünk, akkor azt kell mondanunk, hogy a család válsága a nyugati kultúra válságának egy jelensége, következménye, és ez sokkal távolabbra vezet, mint ahogy most egy parlamenti vitában mi ezt meg tudnánk oldani. A kérdés viszont az, hogy a felszólalók valóban ennek az intézménynek, a házasságnak és a családnak a megerősítése érdekében szólnak-e, ami gyakorlatilag a nemzeti jövőnk szempontjából és a társadalom jelenlegi állapota szempontjából is fontos, vagy pedig csupán extrém jelenségeket vagy negatív társadalmi jelenségeket próbálnak magyarázni.
Érdemes néhány szót szólni arról is, hogy miért került megfogalmazásra az eszmény, a teljes család, ami végső soron mindenkinek a legjobb megoldás, a szülőknek biztonságot jelent, a gyereknek pedig egy egészséges fejlődési lehetőséget. Mert azt senki nem vitatja, hogy ez lenne jó minden gyermek számára. És nem hiszem, hogy a sérült állapotot kellene eszményként megjeleníteni a törvényben, holott itt sokszor azt éreztem, hogy a nem teljes, a nem leginkább működőképes modellt próbáljuk erősíteni, hanem azokat a jelenségeket megemlíteni, felerősíteni, amelyek éppen gyengítik ezt a helyzetet.
És hadd utaljak még itt arra a hosszas vitára, ami a házasság és az élettársi kapcsolat összehasonlítását eredményezte. A házasság két szempontból is elismerésre méltó, tiszteletre méltó - a támogatást véletlenül sem használom, mert akkor rögtön ez az ellentét jönne elő, hogy egyenlő-e a támogatás vagy nem -, azért, mert szoros és tartós kapcsolatot feltételez, legalábbis ennek a szándékát, és többször elmondtuk ma már, hogy a gyermekvállalás szempontjából is a legtermékenyebb életforma.
Ha azt a problémát nézzük és próbáljuk meg most a vitából kiszakítani, hogy valóban a két különböző családból hozott gyermekek, amikor a szülők élettársi kapcsolatban vannak, az adókedvezmény szempontjából milyen elbírálás alá esnek, akkor valóban az adóhivatal, a különböző kormányok által is védett megoldás van a törvényben, az pedig az, hogy ha élettársi kapcsolat van, akkor más elbírálás alá esik ez a fajta támogatás.
Gondoljunk bele ebbe, miért védi az adóhatóság ezt megoldást. Amikor egy házasságról van szó, az egyértelmű és világos, annak a játékszabályai adottak. Ha élettársi kapcsolat van, akkor viszont a visszaélésnek igen sok lehetőségét kínálja. Adva van egy egy-két gyermekes, gyermekét egyedül nevelő szülő, és egy másik, ugyanilyen állapotban levő, és a nagyobb támogatás érdekében közlik, hogy ezentúl ők élettársak. Ki bizonyítja be, hogy ez csupán egy visszaélés? Miért támogassunk egy olyan megoldást, amiből fakadnak a visszaélések? Én nem mondom azt, hogy nem kell elgondolkodnunk ezen a kérdésen, és nem kell valamilyen formában rendezni. De így nem oldható meg.
Ahogy említettem, a következő módosítókat tudjuk támogatni: 24-es, 25-ös, 36-os és 49-es.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
