KISS PÉTER
KISS PÉTER
KISS PÉTER (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Szeretném azzal a kérdéssel folytatni a 7., 8., 26., 27., 13., illetve 61. ajánlási pontra visszatérve, amelyik vita itt az erőszakos tartalmak korlátozásával kapcsolatosan alakult ki.
Nyilvánvaló módon a törvény, az a törvény, amit önök benyújtottak, az az önök útját jelöli ki a családok és a nem házasság formájában élő közösségek számára is, ahelyett, hogy biztosítana egy, az életformák szabad megválasztásának világos kereteire vonatkozó szabályrendszert. Abban a kérdésben, hogy az erőszakos tartalmakat korlátozni kell, és általában is az erőszakot korlátozni kell, védve ettől a családot, nyilván ebben a kérdésben teljes körű egyetértés van itt a parlamentben, és ennek igazságát nem vonja kétségbe az sem, hogy abban viszont, hogy az erőszak kultúrájának a szabad választás kultúrája korlátozása a kiindulópontja, feltehetőleg már vitázunk.
(15.00)
Márpedig akkor, amikor a családi szerepek szabad megválasztásának a kérdésében, apa és anya közötti munkamegosztás kérdésében önök másképp gondolkoznak, akkor, amikor az együttélés formáinak szabad megválasztása kérdésében önök úgy fejeznek ki egyfajta prioritást, hogy ezzel a más típusú együttélési közösségeket háttérbe sorolják, éppen ezt a szabad választást korlátozzák, éppen ennek a szabad választásnak a kultúráját, önök által mondott módon úgymond kultúraközvetítő szándékkal, értékközvetítő szándékkal, de korlátozzák. Ezért önöknek felelőssége, hogy ez a korlátozás ne legitimálja mások úgymond értékválasztási, kultúraközvetítő, egyedüli diktátumának, azaz éppen az erőszak kultúrájának a terjedését.
A második dolog, amit szeretnék ide az asztalra tenni, az a 61. pont kapcsán a családi adókedvezmény, a családok támogatásának az a módja, ahogyan azt önök teszik. A családi adótámogatás formája azt az értékválasztást közvetíti, hogy az a család az értékesebb, amelyikben a felnőttek, a szülők magasabb keresettel rendelkeznek, sőt az abban a családban születő gyermekek az értékesebbek, ahol éppen ilyen helyzetű szülők vannak. Csak alapvetően utalnék két ellentmondásra.
Az egyik ellentmondás az, hogy a család tervezésekor a szülők abban az élethelyzetben vannak-e a keresetüket illetően meghatározó módon, mint amilyen élethelyzetben lesznek akkor, amikor a gyerekeiket nevelni kell, akár évtizedeken keresztül. Ki az, aki önök közül azt a bátorságot venné, hogy ezt garantálni képes? Azaz kell-e, hogy a szülőknek az a fajta élethelyzete, amelyik a gyermekvállalásról való döntés időszakában van, befolyásolja a gyermekről való döntést, az alapján, hogy önök azt sugallják, hogy csak akkor vállaljanak szerepet, hogyha egyébként tisztában vannak azzal és már most tudják garantálni, hogy öt, tíz, tizenöt év múlva benne lesznek-e abban a körben, akik majd magas családi kedvezményre jogosultak, és így a gyereküknek a legtöbbet képesek adni? Másképp fogalmazva, megfordítva ezt a kérdést: indokolt a szocialisták által felvetett negatív adó, hiszen azt a kérdést, hogy a családban lévő felnőttek személyes erőfeszítésétől is legyen függő a közösség szolidaritása, a feléjük és a család iránti közösségi szolidaritás elemi, egy mindenkinek biztosított globális biztonságon felül, nos, ezt a kérdést természetesen elvitatni nem lehet.
De azt mindenféleképpen kell, hogy ott, amely családokban biztosított ez a fajta akarat a felnőttek részéről, munkában állnak a felnőttek, mindent megtesznek annak érdekében, hogy a gyerekeik számára a legtöbbet biztosítsák, de olyan környéken élnek vagy olyan ágazatban dolgoznak, amelyik vagy válság sújtotta, vagy hátrányoktól szenvedő, és ezért nem képesek a magasabb kereseti kategóriákat elérni, őket azzal büntessük az erőfeszítésükért cserébe, hogy a gyerekeik számára nem kapják meg azokat a támogatásokat, amelyek más, szerencsésebb sorúaknak jutnak, azt gondolom, hogy ez kifejezetten igazságtalan, nem elfogadható. Abból a szempontból sem állja meg a helyét, hogy ráadásul pont ezekben a szerény keresetek mellett élő, de komoly erőfeszítést tévő családokban élnek azok a gyermekek, akár Északkelet-, Kelet-Magyarországon, akik igencsak rászorulnának arra, hogy az amúgy meglévő családi hátrányokat ellensúlyozó képességek is legyenek, azaz olyan intézményi szolgáltatásokat legyen képes vásárolni a család, amely ellensúlyozza az otthonról kapott kulturális hátrányokat.
A következő dolog, amit szeretnék szóba hozni, ezt Vágó Sebestyén képviselőtársam megtette a szülőtartás kötelezettsége kapcsán, és abban a vonatkozásban, amit ő szóba hozott, a fölvetésével egyetértek.
Egy másik aspektust, a kötelezettséget illetően ő maga is azzal érvelt, hogy itt differenciáltságra van szükség. Nos, az, hogy bizony a családon belüli erőszaknak a valósága ma Magyarországon is önmagában is kell hogy a szülőtartás kötelezettségét differenciálja, hogy ezt egy általános és kötelező szabályként ne lehessen így asztalra tenni, mint ahogy ezt önök teszik.
Abban feltétlen igaza van képviselőtársamnak, aki egy másik érvvel toldotta ezt meg, aki úgy fogalmazott, hogy nyilvánvalóan csak azzal a korláttal lehet elvárást tenni a gyermekekkel kapcsolatban, hogy a gyermekek által felnőttkorban létrehozott új családokat ne veszélyeztesse egyébként ez az így egyoldalúvá váló kötelezettség.
Meg kell említenem a 13. ajánlási pontot, ahogy ezt már elöljáróban említettem. Önök is tudják, hogy már az alaptörvény vitája kapcsán is aggodalmakat váltott ki az a megfogalmazás, amelyet itt most megismételnek ebben a törvényben, amelyik is a magzati élet védelmét a fogantatástól kezdve akarja ilyen módon biztosítani, és már akkor, nemcsak itt, a Házban, hanem civil körökben aggodalmat váltott ki, hogy ez a fajta megfogalmazás nem akar-e egy újabb kiindulópontot jelenteni az abortusz mai szabályai szigorítására.
Nos, meg kell ismételnem ezt az aggodalmunkat, hiszen önök megismételték ezt a megfogalmazást. Ha nem hozták volna ide, azt mondták volna, hogy az alaptörvény rendezi ezt a kérdést, akkor ma nem kellene erről vitát folytatni és nem kellene idetenni az asztalra, de bizony növeli azok aggodalmát, akik már akkor, az alaptörvény kapcsán fölemlítették ezt a kérdést. Ez a pont, miszerint is a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem és tisztelet, valamint külön törvényben foglaltak szerint támogatás illeti meg, bizony, úgy gondolom, hogy a megfogalmazás joggal vált ki ismétlődő aggályokat e területen.
Nos, ezeket a megjegyzéseket szerettem volna tenni a törvény kapcsán.
Visszatérnék, ha megengedik, még egy mondat erejéig ahhoz a vitához, amihez már kétpercesben is szóltam, ez a foglalkoztatási szint kérdése. Tudják önök is, hogy ha Magyarországon nem volnának azok az úgymond atipikus foglalkoztatási problémák, a kétmillió alulképzett, a nagyon széles köre az öngondoskodásra képtelen, egyébként aktív korú felnőtteknek, ha nem volna a romák kulturális hátránya (Révész Máriusz: Idő!), ha nem volna az egyedül élőknek a problémája (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), akkor bizony lehetne azt mondani - befejezem, elnök úr, egy pici türelmét kérem -, hogy az átlag az nyugat-európai foglalkoztatási szintet mutatna. De pont azért nem lehet, mert csak rájuk utaló, rájuk koncentráló foglalkoztatáspolitikával lehet választ kínálni. Nos, ezért szükséges (Az elnök ismét csenget. - Révész Máriusz: Idő!), hogy itt is olyan megoldások szerepeljenek, amelyek az atipikus formáknak teret nyitnak.
Köszönöm, elnök úr, és a képviselőtársaim türelmét is köszönöm szépen. (Lendvai Ildikó tapsol.)
