SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tulajdonképp sajnálom, hogy a szocialistáknak most is elfogyott az idejük, mert tényleg szívesen vitatkoznék önnel (Göndör István: Nem kéne időkeretben tárgyalni!), és mondanám azt, mondom is azt, hogy miniszter úr, mert miniszter úr volt ön, és… (Kiss Péter: Államtitkár úr, van nagyon sok idejük, kínáljon fel, és én élek vele!) Én erre is megkérem Révész Máriusz fideszes képviselő urat.
Tehát a következőt szeretném önnek mondani: egyrészt sok igazsága van az atipikus foglalkoztatással kapcsolatban. Én egyet kérek, hogy lehetőség szerint még egy ideig ezt rajtunk ne kérje számon. Miniszter Úr! Ön volt nem kevés ideig munkaügyi miniszter, nem kevés ideig a kormánynak a második embere (Ertsey Katalin: 8 évig!), az előző szocialista kormányoknak a második embere, megtehették volna ezt. Ne próbálja számon kérni… - vagy próbálhatja, csak nem teljesen hiteles, amit ön tesz.
Ugyanez a másik, amit a romákkal vagy a cigánysággal kapcsolatban mondott. Valóban igaz, hogy alacsony a képzettségük, és óriási nagy a gond emiatt. Valóban, minden igaz, amit ön elmondott. Csak amit önök tettek, azt pontosan most akarják visszacsempészni ebbe a törvénybe, amikor kiveszik azt a passzust, miszerint nem mindegy… (Kiss Péter: Azt nem hagyják, államtitkár úr, ugye?) Ki szeretnék venni pontosabban, azt a passzust, ami teljesen összemossa újra a szociális segélyezést a családtámogatási rendszerrel.
(15.10)
Az előző kormányzásuknak egyik legnagyobb hibája ez volt. 2002 óta azt a hibát követték el, hogy a családtámogatás minden rendszerét összekeverték a szociális segélyezéssel. Ez vezetett oda, hogy azok a valóban nagyon nagy szegénységben, sokszor nyomorban, nehéz körülmények között élő tízezrek, mondhatnám, százezrek egyszerűen nem tudnak kitörni ebből a helyzetből, sőt, azt is kell mondanom, hogy odavezetett, hogy azok a családok, akik pedig szerény körülmények között, de mindent megtettek a munkájukon keresztül, hogy kilábaljanak a nehéz körülményeikből, azoknak is elment a kedvük a munkától, és ők is úgy gondolták, hogy az az életforma elfogadható.
Tehát tisztelt miniszter úr, képviselő úr, én kérem szépen, hogy ezeket vegye figyelembe, hogy igenis azok a múltbeli nagyon rossz döntések, amelyeket önök meghoztak, egyik napról a másikra nem változtathatóak, de igenis, ha ebben a törvényben ezeket változtatjuk, akkor annak hosszú távon eredménye lesz.
Én azért néhány dologra szeretnék itt reagálni, amit ön elmondott, hiszen nagyon fontosnak tartom, hogy a társadalom, illetve azok, akik esetleg értesülnek erről a vitáról, tudják azt, hogy önök megint milyen módosítókkal próbálják ezt a törvényjavaslatot szétszedni, illetve megváltoztatni.
Önök a családi életre való nevelést az iskolában kivennék ebből a törvényből. Miért? Miért fáj ez önöknek? (Kiss Péter: Lehet.) Lehet, de ön is tudja, hogy a “lehet” milyen. Akkor majd azt fogja mondani az igazgatók egy nagy része, és nem azért, mert rossz emberek, hanem azért, mert annyi minden lehet az életben, annyi minden feladatuk lenne, hogy köszönik szépen, ők ezzel nem foglalkoznak.
A családi életre való nevelésben nagyon sok minden benne van, miniszter úr. Benne van olyan is, ami miatt most sok-sok száz, ezer család bajba került, a devizahitelesek, hogy nem készítette őket föl senki arra, hogy hogyan lehet fölvenni hitelt, és amikor fölvesznek, akkor számolják ki, hogy mi a következménye. Ez is a része a családi életre való nevelésnek, ez is a része. Sok-sok tízezer család és sok-sok tízezer gyermek nem lenne bajban, ha ebben segítették volna önök őket.
Az, hogy a magzati életet a fogantatástól kezdve védelem és tisztelet, valamint külön törvényben foglaltak szerint támogatás illeti meg, én azt gondolom, alapvető emberi jog, és bármennyire is tiltakoznak bizonyos civil szervezetek ez ellen, bármennyire is akarják szembeállítani az anyát a magzattal, ez alapvető emberi jog. Ebből nem következik olyan, amit önök szeretnének kiolvasni ebből a törvényből. Egészen más a keresztény felfogás, ezzel tisztában vagyok, és egészen más az, amit a társadalom el tud fogadni. Nagyon nehéz kérdés ez, de azt, hogy alapvető joga van a magzatnak, én nem vitatnám az önök helyében.
Ugyanúgy a következőt hadd olvassam föl, mert itt kicsit próbálta az önök módosító indítványát összemosni Sneider Tamás és Vágó Sebestyén módosító indítványával itt a 38., 39. ajánlási pontban, ugyanis önök hozzátették azt, hogy érdemtelen a tartásra az a szülő, aki gyermekével vagy annak hozzátartozójával szemben súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít, illetve a gyermekkel szemben fennálló tartási, gondozási és nevelési kötelezettségének nem tett eleget.
Tisztelt Képviselő Úr! Én nagyon szívesen elmennék önnel - és nem csak önnel, másokkal is - olyan gyermekotthonokba, ahol ilyen gyermekek vannak sorra. Ezek a gyerekek ott szenvedik el azt a valóságot, amit ön itt leírt, hogy gondozási és nevelési kötelezettségeiknek a szülők nem tettek eleget.
De bocsánat, ön ezzel azt is kimondja vagy önök ezzel azt is kimondják, hogy az ember nem változhat, az ember nem javulhat meg, nem változhat meg a múltbeli viselkedése. Bocsánat, de ez önökre nézve elég súlyos állítás. (Lendvai Ildikó: Önre is, államtitkár úr!) Sajnálom (Az elnök csenget.), hogy így gondolja, de önökre nézve ez elég súlyos állítás, mert ez azt jelenti, hogy amit a Szocialista Párt a nyolc évben, az elmúlt időszakban tett, elég, ha csak az őszödi beszédet megemlítem (Kiss Péter: Azért ne menjünk olyan távolra, maradjunk a családnál!), vagy elég az, hogy lassan már a barátaik már megtelítik a fogdákat bizonyos szempontból, legalábbis a vádlottak padján ott ülnek, nem azért, mert olyan tisztességesen viselkedtek, hanem mert széthordták az országot. Magyarán, önök ebből az állapotból soha nem fognak tudni kitörni vagy nem törhetnek ki, mert nem változhatnak meg. (Kiss Péter: Most akkor melyik az igaz?) Én meg azért abban hiszek, hogy mindenki megváltozhat.
Tehát ha önök ezt a passzust el akarják fogadtatni, és még egyszer hangsúlyozom, összemosni az alatta levő, Sneider Tamás, Vágó Sebestyén képviselő urak által benyújtottal, teljesen rossz út és elfogadhatatlan.
Tisztelt Országgyűlés! Még egy dolgot azért szeretnék fölvetni, és ez is fontos szempont, mégpedig az, hogy önök be akarják csempészni a házasság intézményébe az egyneműek kérdését. (Lendvai Ildikó: Micsoda? Becsempészni?) A házasságban? (Kiss Péter közbeszól.) Magyarországon? Benne van? (Az elnök csenget.) Nincs idejük a szocialistáknak, azért próbálok egy kicsit interaktív…
