VÁGÓ SEBESTYÉN
VÁGÓ SEBESTYÉN
VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Mielőtt az ajánlási pontokról beszélnék, megjegyezném azt, hogy a kialakult, még régebbi hormonvitában majdnem nyomtam egy kétpercest, csak aztán annyira felment az adrenalinszintem, hogy inkább nem szálltam ebbe bele, de a Lendvai Ildikó által generált vitába azért egypár dologgal beleszólnék.
Az egyik az, hogy lehet szociálpszichológiai szempontból irodalmi műveket elemezni, csak az irodalmi műveknek pont az a lényegük, hogy egy borzalmas helyzet bemutatásával talán az olvasókat vagy az adaptációk alapján azt, aki filmet néz, pont elriasztja az ilyen magatartásformától, és egyfajta fordított nevelést alkalmaz a szépirodalom által. Tehát ebbe a vitába szerintem ilyen szempontból fölösleges belemenni. Az tény, hogy olyan helyzetet élünk, hogy minden szempontból és minden kerettörvénybe, főleg, ami a családokkal foglalkozik és érinti a gyermekvédelmet is, ezt a tételt bele kell tenni.
Viszont a kormánypártokkal szemben lenne egy kritikám ezzel kapcsolatban. Lassan már egy éve elfogadásra került a médiatörvény, amely súlyosan meghatározza ezeket a szankciókat, és már most lehetne szankcionálni a nyíltan keresztény-, nemzet- és családellenes műsorokat, és mégsem történik ez meg. Folyhat a tévében Való Világ, folyhat a tévében a házasság szentségét lábbal tipró Négy esküvő című műsor, és szerintem még holnap reggelig sorolhatnám ezeket a műsorokat, szankciókkal meg nem igazán találkozunk ezzel kapcsolatban.
Rátérve az ajánlási pontokra, kezdeném a 35. ajánlási ponttal, ami az együttműködési kötelezettségét a gyermeknek kiterjesztené a pedagógusokra is. Sajnos mostanában éppen egy aktuális történet is van ezzel kapcsolatban. Pont a városomban, Tatabányán hétfőn - biztos a hírekből értesültek róla - egy diák, mert nem akart dolgozatot írni, pisztolyt, igaz, hogy nem megtöltött és nem működőképes, de egy pisztolyt tartott a tanára fejéhez. Ilyen esetekkel, főleg tanárveréses esetekkel, tanár megfenyegetésével, vagy akár még azt is mondjuk, ami a mi időnkben még természetes volt, pedig én nem is vagyok olyan idős ember, már alapjában a tanárral szembeni tiszteletadással is problémák vannak, és ez negatívan hat a gyermek személyiségfejlődésére is, lelki fejlődésére is, akár a tanuláshoz fűződő viszonyában is óriási problémákat okozhat. Éppen ezért egy családvédelemmel foglalkozó kerettörvényben véleményünk szerint a pedagógussal szemben tanúsított magatartásnak is meg kell jelennie.
A 49. ajánlási pontban Tapolczai Gergely képviselőtársam módosító indítványához szeretnék hozzászólni. Ez pedig további kedvezményeket adna az ikergyermekeket nevelő, illetve a fogyatékossággal élő gyermeket nevelő szülőknek, szülőnek. A bizottságunk ezt a módosító indítványt támogatta, viszont a kormány nem, úgyhogy a kormányt biztatom arra, hogy a saját oldalukon lévő képviselőtársuk indítványát, illetve a bizottság által is támogatott módosító indítványt a kormány is vegye be a támogatott módosító indítványok közé.
A 39. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni. Ez egy elég kényes kérdéssel foglalkozik. Mivel az alaptörvény is deklarálja, ezért egyébként ennek a kerettörvénynek is foglalkozni kell vele, ez pedig a nagykorú gyermek szülőtartással kapcsolatos kötelezettségeiről szól. Remélem, hogy a kerettörvényhez kapcsolódó törvények, illetve azon rendeletek, amelyek ezt szabályozni fogják, kifinomultan fogják kezelni ezt a kérdést, főleg az életszerű helyzeteket figyelembe véve. Ilyen szempontból bízom a kormányban, hogy bölcsen és belátással fogja ezeket a szabályokat megalkotni. Viszont egy fontos rész kimaradt belőle, amit, úgy gondoltunk, hogy a kerettörvényben tisztázni kell módosító indítványunkkal, ez pedig az, hogy a szülőtartási kötelezettség ne veszélyeztesse egy másik család vagy akár egy másik személy megélhetését.
(14.30)
Tehát akkor foganatosítható ez, amennyiben ez a saját családja megélhetését nem veszélyezteti. Egyébként nekem van egy rémképem is, de remélem, nem lesz igazam, és remélem, én látom túl pesszimistán, illetve túl negatívan a kormány működését. Nekem egy olyan rémkép is felötlött ezzel a szülőtartással kapcsolatban, hogy ez alapján, mivel egy kétharmados törvényről beszélünk, a szociális törvényt is meg lehetne akár változtatni, és a szülőnek nyújtott szociális juttatásokat e kitétel alapján rá lehet terhelni a nagykorú, keresettel rendelkező gyermekre. (Soltész Miklós: Ezt most is lehet.) Remélem, ez csak egy rémkép, és én látom túl negatívan ezeket a dolgokat, de remélem, hogy a szociális alapellátások kérdésében ez a pont nem fog érvényesülni.
Áttérnék az 53. ajánlási pontra. Az 53. ajánlási pont szintén jobbikos képviselőtársaimmal benyújtott módosító indítványról szól. Nagyon jól tudjuk, hogy működik az a rendszer, hogy az egyik szülő 5 nap pótszabadságra jogosult, hogy ezzel a gyermeknevelést segítsük, illetve a gyermekvállalást ösztönözzük. De ez egy kicsit felemás helyzet, ugyanis az élet sokszor azt produkálja, hogy akár egy krízishelyzet megoldásánál, akár - most nem kezdem el sorolni azokat a helyzeteket, amelyek miatt jogos ez a kedvezmény, nagyon sok esetben produkálja az élet azt, hogy ezekben helyzetekben mindkét szülőre szükség van, illetve mindkét szülőnek ugyanolyan mértékben van szüksége pótszabadidőre a gyermeknevelés támogatására. Éppen ezért benyújtottuk azt a módosító indítványunkat, hogy mindkét szülőnek járjon a törvény által meghatározott legalább 5 nap pótszabadság.
Az 54. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni. Ez egy kormánypárti indítvány, de ezt sem a bizottság, sem a kormány nem támogatta, pedig egy nagyon jó kezdeményezésnek tartom. Ez is egy tipikus élethelyzetről szól, örökbefogadó szülőkről szól, gyermek örökbe-, családba fogadásáról szól. Amikor nagyon jól tudjuk azt, hogy még az indítványozó által leírt két hét - idézőjelben szülési szabadság - illetné meg az örökbe fogadó szülőket, még lehet, hogy ez is kevés ahhoz, hogy az összecsiszolódást, az együttélést és a harmónia megteremtését elősegítse, de örülünk annak, hogy van egy ilyen indítvány, és azért még meggondolásra javaslom ezt a módosító indítványt a kormánypártok részére.
Szintén egy, Spaller képviselőtársunk által benyújtott módosító indítványról szeretnék beszélni, amelyik szintén nem kapta meg a bizottságok, illetve a kormány támogatását sem. Ez pedig szerintem párhuzamban lehetne a más paragrafusokban szabályozott, gyermekek után járó kedvezményekkel, illetve védettséggel. Ez pedig arról szól, hogy a törvény más paragrafusokban kimondja, hogy az emberi élet a fogantatással kezdődik. Ha az emberi élet a fogantatással kezdődik, akkor a gyermekek után járó kedvezményeknek is belátható módon, illetve az élet által nyújtotta ésszerűségi módon minél közelebb a fogantatáshoz kell… (Soltész Miklós: Az adókedvezményben benne van.) Az adókedvezmény, igen, 91 napos kortól határozza meg az adókedvezményt, illetve a jelenlegi szabályozás is a 91 napos kortól szabályozza. De ha a magzati élet, illetve az emberi élet a fogantatástól kezdődik, akkor miért fosszuk meg a szülőket attól a 91 nap adókedvezményétől is, amikor nagyon jól tudjuk, hogy ez a 91 nap alatt nyújtott adókedvezmény is nagyon sokat segíthet főleg alacsonyabb keresetű, a minimálbér körül kereső szülőknek a gyermek fogadása, illetve felkészülési idejében az anyagi terhek orvoslására.
Mi ehhez egyébként be is nyújtottunk egy kapcsolódó módosító indítványt, amelyik arról szól, hogy a családi adókedvezmény ne a magzat 91 napos korától, hanem lehetőség szerint a fogantatástól kezdődően járjon. Mivel a 91 napossal sem értett egyet a kormány, csak halvány reményem lehet abban, hogy jó belátásra térnek, és támogatják a módosító indítványainkat.
Elnézést, hogy negatív dologgal fejezem be a részletes vitában a felszólalásomat, de nem tudom megállni szó nélkül a 63. ajánlási pontot. A 63. ajánlási pontot, amelyik egy tipikus szocialista hozzáállás a szociálpolitikai rendszerhez, egy tipikus szocialista hozzáállás a támogatások rendszeréhez; egy olyan javaslat, ami az elmúlt húsz év elhibázott szociálpolitikai és gyermekvédelmi intézkedéseit próbálja konzerválni, mégpedig azáltal, hogy a kedvezményeknél kivenné annak a mérlegelésének a lehetőségét, hogy a szülő társadalmi jogviszonyának fennállása tényére és időtartamára vonatkozóan súlyozni, illetve osztályozni lehessen.
Ami e módosító indítvány mögött van, az az ideológia vezetett el oda, ahol most tartunk. Az az ideológia vezetett el oda, hogy megélhetési gyerekvállalás tünete, illetve nem tünete, hanem jelensége és súlyos problémája van Magyarországon. Úgyhogy megint kilóg a lóláb, és megint látjuk, hogy az MSZP-nek milyen céljai és milyen törekvései vannak. Ezzel egyáltalán nem tudunk egyetérteni, és örömmel fogadtam, hogy sem a kormány, sem az előterjesztő, sem a bizottságok nem tudnak ezzel egyetérteni.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
