DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Elsőként azokról a módosító javaslatainkról szeretnék én is beszélni, amelyeket Harangozó képviselőtársam már említett, de némi kiegészítést, azt gondolom, nem baj, ha hozzáfűzök én is.
Elsőként az ajánlás 21. pontjában szereplő módosító javaslatról beszélnék. Itt a módosító javaslat a hatályos szabályozás szerint állapítaná meg a pénzbírság összegét. Az általános vitára szeretnék visszautalni, illetve az ott elmondott érveimre, miszerint - és ez túl van azon, tehát amellett mondom még, amit Harangozó képviselő úr elmondott - nem szerencsés az, amikor összecsúszik a büntetőjogi szankció a szabálysértési szankcióval.
A büntető törvénykönyvben mintegy két évvel ezelőtt állapítottuk meg azt, hogy a pénzbüntetés mértéke gyakorlatilag a tízszeresére emelkedik, tehát a maximum 10 millió 800 ezer forint helyett most 108 millió forint, és az alsó határ is felemelésre került 3 ezer forintról 75 ezer forintra. Ennek részben az indoka, természetesen egy nagyon nyomós érv volt, hogy a bűncselekmények elkövetőit valóban visszatartó erejű pénzbüntetéssel lehessen büntetni, ilyen szankciót lehessen kiszabni, hiszen főleg a vagyon elleni bűncselekményeknél vagy a gazdasági bűncselekményeknél a pénz elvonása legalább olyan komoly visszatartó erőt jelent, mint maga a szabadságvesztés büntetés, hiszen sokan gondolkodnak úgy, hogy: leülöm, aztán legalább, ha kijövök, akkor ott vár engem a pénz.
De legalább ilyen súlyos érv volt emellett, hogy bizony a külső arányosság követelményének nem tesz eleget az, ha szabálysértésért, ami, ugye a bűncselekménynél értelemszerűen lényegesen kisebb súlyú jogsértés, sokkal súlyosabb szankciót lehet kiszabni, mint bűncselekménynél. Akkor a pénzbírság felső határa 150 ezer forint volt, a jelenleg hatályossal egyezően, és pontosan azt teremtette meg a jogalkotó, hogy viszonylag kicsi legyen az átfedés a szabálysértési bírság és a büntetőjogban alkalmazott pénzbüntetés között.
Ha a mostani javaslatot elfogadjuk, akkor ez a közös halmaz vagy részhalmaz - nem tudom már, hogyan mondják pontosan, mert matematikát régen tanultam, és sokat felejtettem belőle - megint lényegesen nagyobb lesz, mint amilyen most. Én azt gondolom, hogy ez nem szerencsés. Ha önök a szabálysértési pénzbírság felemelésén gondolkodnak, akkor bizony érdemes lett volna egyeztetni a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium büntetőjogi főosztályával, hogy vajon nekik mik a terveik a Btk. kodifikációja kapcsán a pénzbüntetés vonatkozásában, hiszen az én legjobb tudomásom szerint nem tervezik a pénzbüntetés mértékének az emelését. Ha pedig ez így van, akkor megint összecsúszik a szabálysértési szankció a büntetőjogi szankcióval. Én azt gondolom, hogy ez elvi alapon nem helyes.
Tehát azon túlmenően, amilyen érveket Harangozó Tamás képviselőtársam ezzel a rendelkezéssel kapcsolatban megfogalmazott, én még a külső és belső arányosságát, de főleg a külső arányosságát is említeném mint érvet a módosító javaslat elfogadása mellett, amelynek meg kell jelennie mind a büntetőjog rendszerében, mind a szabálysértési jog rendszerében. Ezt a két jogágat, azt gondolom, érdemes lenne ismét harmóniába hozni egymással a szankciórendszer tekintetében is, úgyhogy én javaslom, hogy a 21. pontban megfogalmazott módosító indítványunkat támogatni szíveskedjenek.
Nagyon röviden utalok arra is, amit Harangozó képviselőtársam viszonylag részletesen elmondott. Ez a 113. ajánlási pontban a tettenérésre vonatkozó szabályok. Már amikor behozták ezt a jogrendszerbe, hogy a tettenérés az első 48 órában is annak minősül, elmondtuk, hogy ez igazából fából vaskarika, merthogy az nem tettenérés. Ha 48 óra eltelt, akkor nem érték tetten az elkövetőt, hanem egy olyan szabályt kreálnak, ami igazságtalan, egyébként - ahogy Harangozó képviselőtársam említette - más jogszabályokban foglalt rendelkezésekkel ellentétben áll, a mentelmi jogot kiüresíti, ráadásul az önök kormánya sem alkalmazza.
Hadd utaljak arra, amikor a tőlünk balra ülő frakcióban a frakcióvezető gárdamellényben jelent meg. Mindenki elmondta, és önök sem tagadták, tisztelt államtitkár úr, hogy szabálysértést valósított meg ezzel, mégsem léptek föl, semmit nem tettek, holott a képviselő úr elhagyta az üléstermet 48 órán belül. Ha önök komolyan gondolták volna azt, hogy ezt a rendelkezést alkalmazni kell, akkor a szabálysértési eljárást tettenérés címén meg kellett volna indítani, hiszen itt már nem alkalmazható a képviselőre vonatkozó mentelmi jog. Önök ezt nem tették meg, hanem mindenféle buta kifogásokat találtak, hogy ez az Országgyűlés épületében történt, mintha az Országgyűlés épületében egyébként a szabálysértési jog vagy a büntetőjog nem volna érvényes. Én azt gondolom, hogy ha komolyan gondolták volna ezt a rendelkezést és ennek az alkalmazhatóságát, akkor föl kellett volna ebben az esetben lépni, de látják, önök sem gondolják komolyan, holott ezzel, én azt gondolom, kifejezetten jogsértést követett el a rendőrség, hogy nem lépett fel.
De azt tudom mondani, hogy én ezzel nem amellett szeretnék érvelni, hogy ezt a rendelkezést meg kell tartani, hanem mindössze szerettem volna rámutatni annak a tarthatatlanságára. Ahogy Harangozó képviselőtársam elmondta, nyilvánvalóan itt elsősorban nem az országgyűlési képviselők érdekesek, bár azt tudom mondani, hogy ennyire ne legyünk álszerények, igen, az országgyűlési képviselők is ebbe a körbe esnek, és igenis náluk is fontos, hogy a mentelmi jog e tekintetben érvényes maradjon, mert ilyenformán, ha azt kiüresítik, akkor valóban a büntetőeljárásokat innentől kezdve lehet majd, akárcsak a szabálysértési eljárásokat, a politikai eszköztár részévé tenni, sokkal inkább, mint ahogy ezt most önök megtették.
De valóban a bírák mentelmi jogát is említeni kell itt, az alkotmánybírák mentelmi jogát, az ombudsman mentelmi jogát s a többi, s a többi, ahol bizony visszaélésszerűen lehet ezt a rendelkezést alkalmazni, hiszen kitalálnak egy szabálysértést, 48 órán belül pedig a mentelmi joggal rendelkezőt úgy viszik el bilincsben, ahogy önök akarják. Én úgy hiszem, hogy ez semmiképpen sem helyes, és megjegyzem azt, hogy kétharmados törvényekben foglalt rendelkezésekkel ütközik ez a szabály.
Emiatt fordultunk - ahogy Harangozó Tamás mondta - az Alkotmánybírósághoz. Én remélem, hogy még az elkövetkező egy hónapban vagy két hétben az Alkotmánybíróság hoz erről egy határozatot, és nem azt a megoldást választja, hogy kifuttatja január 1-jéig, amely időponttól kezdve már csak az Országgyűlés egynegyede tud kezdeményezni eljárást az Alkotmánybíróság előtt. Reméljük, hogy nem adminisztratív eszközökkel kívánja kikerülni az Alkotmánybíróság a döntést ebben az ügyben.
A következő javaslat, amihez szeretnék szólni csak egészen röviden, az ajánlás 2. pontjában megfogalmazott javaslat. Én azt gondolom, alapvető jelentőségű kérdés az, hogy hogyan definiáljuk azt a jogellenes cselekményt, amiről egy egész törvény szól. Hadd emlékeztessem az államtitkár urat arra, hogy a büntető törvénykönyv korábbi kodifikációs munkálatai során óriási vita alakult ki nemcsak a kodifikációs bizottságban, hanem alapvetően az elméletben, a jogtudomány területén arról, hogy egyáltalán milyen bűncselekmény-fogalmat kellene megfogalmazni, ez legyen formális bűncselekmény-fogalom, vagy legyen materiális bűncselekmény-fogalom, azaz a társadalomra veszélyesség, vagy más kifejezéssel élve a materiális jogellenesség legyen-e része a bűncselekmény fogalmának, vagy sem.
(8.30)
Hiszen ha kikerült volna, akkor egészen más lett volna a teljes szankcionálási rendszer, más elvek alapján lehetett volna megállapítani például a büntethetőséget kizáró okok körét. Mindegyiket nevesíteni kellett volna; hogyha bent marad a társadalomra veszélyesség, akkor pedig nem kell minden büntethetőséget kizáró okot nevesíteni, ott maradhat a jelenlegi rendszer. Én emellett érveltem, és örülök, hogy így is marad.
De magyarán, azt tudom mondani, hogy a jogellenes cselekmény fogalma, annak a pontos meghatározása óriási jelentőséggel bír, nem vehető félvállról. Én pedig azt gondolom, ez jelen pillanatban nincs megfelelőképpen megfogalmazva, nincs megfelelőképpen kifejtve a szabálysértési törvényjavaslatban, és ennek a pontosítását javasoljuk mindenféleképpen.
Szeretnék szólni én is néhány szót az ajánlás 191. pontjában megfogalmazott, “közterületen életvitelszerű lakhatás tilalmának megszegése” alcímet viselő szabálysértési tényállásról. Szóval azon túl, megint csak így kezdem, amit Harangozó Tamás képviselőtársam elmondott, ha önök komolyan úgy gondolnák, hogy ezt csak akkor akarják bevezetni, hogyha a feltételek valóban rendelkezésre állnak, tehát egy önkormányzat csak akkor vezeti majd be önök szerint, hogyha van megfelelő hajléktalanellátás azon a területen, akkor én úgy gondolom, hogy beleírták volna a törvénybe. Tehát akkor, azt gondolom, úgy érdemes megfogalmazni a jogszabályt, hogy abban az esetben büntethető csak, hogyha van ilyen ellátás, és abban az esetben büntethető csak, hogyha az illetőt felhívták annak az igénybevételére.
De én azt gondolom, hogy ezen túlmenően nem elég ennek a követelménynek formálisan eleget tenni. Hiszen az általános vitában, és megint csak visszautalok rá, nagyon sokan elmondtuk, elmondták azt, hogy nem az a probléma mindösszesen, hogy szám szerint nincs elég férőhely - nagyon sokszor ez is probléma, sőt, azt mondom, a legtöbbször ez is probléma -, hanem az legalább ilyen nagy gond, hogy nincsenek megfelelő körülmények, hogy nem tudnak olyan körülményeket teremteni ezeken a hajléktalanszállásokon, ahol a hajléktalanokat nem verik meg, nem fosztják ki, ahol nem történnek sorozatosan jogellenes cselekmények, ahol nincsenek csótányok, ahol megfelelő higiénés körülmények állnak rendelkezésre. Én azt gondolom, tisztelt államtitkár úr, hogy nem elég az, hogy szám szerint megfelelő férőhely legyen, hanem olyan körülményeket is teremtsenek, ahova az emberi méltóságot meg nem sértve lehet bemenni. Ha ilyen van, akkor lehet ilyen szabályt alkotni.
De én úgy hiszem, hogy előbb kell a körülményeket megteremteni, és utána kell ilyen törvényi tényállást megalkotni, ha már muszáj ilyet megalkotni, de higgye el, államtitkár úr, hogyha lennének megfelelő körülmények, hogyha valóban nem olyan módon kényszerülnének ott lakni emberek, ahogy az imént vázoltam, akkor lényegesen többen mennének be szabálysértési tényállás nélkül is, maguktól ezekbe az intézményekbe. Higgye el, államtitkár úr, senki nem szeret megfagyni.
Én úgy hiszem, hogy az, aki nagyon fázik, utolsó lehetőségként választja azt, hogy télen, télvíz idején a hóban, egy padon vagy az aluljáróban alszik. Én úgy hiszem, ő bemenne egy intézménybe, ha ott kulturált körülmények lennének. Szomorú az, hogy az aluljáróban vagy a híd alatt jobbak a körülmények őszerinte, mint a hajléktalanszállón. Mert ha ez fordítva lenne, akkor nem lenne olyan ember szerintem, vagy nagyon kevés olyan ember lenne, aki nem venné igénybe ezeket a szolgáltatásokat.
Tehát összefoglalóan én azt mondom, hogy előbb tessenek megteremteni a feltételrendszerét annak, hogy legyenek ilyen intézmények, azokba be lehessen menni, méltó körülmények között lehessen ott az időt eltölteni, és utána alkossanak ilyen jogszabályt, ne pedig előbb a jogszabályt, előbb a tiltást, majd a körülményeket esetleg később ráér hozzáigazítani. Azt gondolom, ez egy hibás szemlélet, úgyhogy addig, ameddig ez nincs meg, addig én azt gondolom, hogy ennek a jogszabályhelynek az alkalmazhatóságát legalábbis érdemes volna felfüggeszteni, vagy érdemes volna olyan módon átfogalmazni, ahogy én javasoltam, nevezetesen, hogy bizonyos feltételek megléte esetén lehet csak büntetni ezeket az embereket, nem pedig úgy általában.
A 11., az 54., az 56., az 58., a 61., a 63. ajánlási pont az elzárás büntetés alkalmazásának lehetőségeit szabná szűkebbre. Én nem kívánom megismételni egyébként az arra vonatkozó észrevételeimet, amiket a szabálysértési őrizettel kapcsolatban elmondtam, de nagyjából hasonló érvek igazak ide is. Én azt gondolom, hogy bizonyos szint alatt, bizonyos súlyú szabálysértési cselekmények elkövetése esetén nem szabad alkalmazni elzárást, nem szabad lehetővé tenni ennek a szankciónak az alkalmazhatóságát. Én azt gondolom, hogy ez bizony ütközni fog az alkotmányos elvekkel, hiszen a szükségesség-arányosság elvének semmiképpen sem felel meg. A szabadságelvonással járó szankciót vagy intézkedést megfelelő súlyú jogellenes cselekmény elkövetése esetén lehet alkalmazni, ezért kívánjuk szűkíteni ezt a kört, nem teljesen kizárni, de lényegesen szűkíteni.
Végezetül, legalábbis a mostani felszólalásomnál végezetül, szeretnék egypár szót szólni most nem a saját javaslatunkról, hanem egy LMP-s javaslatról, ez pedig a közvetítői eljárás, amiről Dorosz Dávid képviselőtársam szintén beszélt. Én azt gondolom, hogy ha a kormány megint csak komolyan gondolja azt, hogy a büntetőeljárásokban és a szabálysértési eljárásokban az áldozatok érdekeit kívánja egyik első szempontként szem előtt tartani, akkor bizony érdemes kiterjeszteni a büntetőeljárás mintájára a közvetítői eljárást.
Szeretném azt hangsúlyozni, államtitkár úr, hogy a büntetőeljárásokban is kifejezetten a csekély súlyú, a kicsi tárgyi súlyú bűncselekményeknél lehet alkalmazni a közvetítői eljárást, és ilyenformán abszolút logikusan következik ebből, hogy a szabálysértési eljárásoknál is lehessen. A büntetőeljárások kapcsán ez egy kifejezetten sikeres új intézkedésnek, új szabályozásnak bizonyul, hiszen viszonylag nagy számban választják a közvetítői eljárást.
Szeretném azt hangsúlyozni mindenki számára, hogy a közvetítői eljárásra akkor van csupán lehetőség, hogyha a sértett ezt maga akarja. Tehát olyan nincs, hogy a sértett a megbüntetését kívánja inkább az elkövetőnek, és a hatóság vagy a bíróság mégis úgy dönt, hogy közvetítői eljárásra utalja az ügyet. Ez csak akkor lehetséges, ha a sértett kifejezetten kéri. És hogy miért hasznos ez, államtitkár úr? Hát egy nagyon egyszerű és hétköznapi példát hadd mondjak önnek: ha valakitől ellopnak egy tyúkot, akkor valószínűleg az az illető jobban örül annak, hogy ha visszakapja a tyúkot, mint hogyha elzárják azt, aki ellopta. Hogyha valakinek a kerítését megrongálják, akkor én azt gondolom, hogy jobban örül a porta tulajdonosa annak, hogyha helyreállítják a kerítését, mint hogyha kap mondjuk az állam részére befizetendő, mit tudom én, 50 ezer forint pénzbírságot az elkövető. A kerítés, mármint ha helyreállítják, az ő haszna lesz, az 50 ezer forintból, amit pénzbírságként kiszabnak, mondjuk, meg semmit sem fog látni, az az államkasszába folyik be.
Én úgy hiszem, hogy méltányos és nagyon is pártolható elképzelés, amit az LMP megfogalmazott. Azt tudom mondani, sajnálom, hogy nem nekünk jutott eszünkbe, hogy egy ilyen tartalmú módosító javaslatot benyújtsunk. Úgyhogy a 74. ajánlási pontban Dorosz Dávid, Mile Lajos és Szabó Timea képviselőtársaim javaslatát mindenképpen megfontolásra ajánlom.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)
