IVÁNCSIK IMRE
IVÁNCSIK IMRE
IVÁNCSIK IMRE (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Gondolom, mindannyian azzal a szándékkal érkezünk egy ilyen alkalomra, hogy az ülés módot nyújt nekünk a véleménycserére, az eszmecserére, hiszen meggyőződésem szerint akkor születhetnek jó döntések, hogyha az egyes fölvetett kérdések körüli vélemények alaposan megfontolásra kerülnek, ütközhetnek, valódi érdemi párbeszéd bontakozik ki a Parlament falai között, hiszen erre hivatott ez az intézmény.
Úgy látom, hogy a kormánypártok jóvoltából nem sok esély látszik arra, hogy a most tárgyalt témákban ez valóban megtörténik. Akkor sincs más lehetőségünk nekünk, akik módosító javaslatot nyújtottunk be, mint kitartóan érvelni a saját javaslataink mellett, és mint ahogy örvendetesen van is egy olyan javaslatunk, amely a kormány támogatását élvezi, abban bízunk, hogy az érveink hatására a korábbi álláspont hátha mégis módosul más kérdésekben is, nem csak egy javaslattal kapcsolatban.
Az egyik ilyen a 39. és a 60. ajánlási pontban szereplő javaslatunk, amiről kívánok szólni, ami kötelezővé teszi a járművezetéstől való eltiltás alkalmazását. Az a meggyőződésünk, hogy kisebb súlyú közlekedési szabálysértések esetén aránytalan a járművezetéstől eltiltás intézkedése, ezért a módosító javaslatunk ennek elhagyását célozza. Azoknál a rendelkezéseknél, melyek a pénzbírságra vonatkoznak - és ebben benne van a helyszíni bírság is -, a 21. és a 133. javaslatunk szerint indokolatlannak tartjuk a tételek növelését; még akkor is, ha belátjuk, hogy a szabály alkotói folyamatosan azzal a dilemmával kell hogy szembesüljenek, hogy ha szigorítani szeretnének intézkedéseket, akkor ezek vajon arányosak-e az elkövetett cselekménnyel, illetve hogy elérthetik-e azt a kívánatos célt, hogy ennek a visszatartó ereje valóban érvényesülni tudjon.
Közben természetesen azt is szem előtt kell tartani, hogy akiket szándékozik a törvényhozás ezzel a bírsággal sújtani, vajon képesek-e normális erőfeszítések mellett ezeket az összegeket befizetni. Megítélésünk szerint semmi olyan dolog nem történt, ami indokolná ezeket a változtatásokat, ezért a hatályban lévő szabályok megőrzését célozza a módosító javaslatunk.
Előttem szóló két képviselőtársam is beszélt a tettenéréssel kapcsolatos furcsaságról, amit önök követni akarnak. A tettenérésnek a nevében is benne van, hogy arról szól, hogy az elkövetőt a cselekmény elkövetésének idején fülelik le, érik tetten, hiszen ez benne van. Több probléma is van ezzel a szabályváltoztatással, amit önök terveznek.
Az egyik - bár ez nem szokatlan ettől a kormánytól -, hogy egy olyan fogalmat akar használni egy bizonyos esetre, amikor annak feltételei semmilyen formában nincsenek jelen, hiszen ha két nap múlva fognak el valakit, az nyilvánvalóan nem lehet tettenérés. De van egy másik momentum is: ha ez két nap múlva történik, hiába fogják tettenérésnek nevezni, nem fognak fönnállni a tettenérésből fakadó előnyök, amelyek a valódi tettenérés során előállhatnak. Ezt a 113. javaslatunk tartalmazza.
Ezért még egyszer nyomatékosan kérjük a kormánytól, hogy gondolják át ennek a változtatásnak a lehetséges voltát és az indokoltságát. Szerintünk semmi nem indokolja, hogy tettenérésnek nevezzenek olyasmit, ami sem fogalmilag, sem az eljárás szempontjából jelenthető előnyök szempontjából nem állja meg a helyét.
Nagyon fontos a 93. módosító javaslatunk, az ajánlás szerinti 93., ami a szabálysértési ügyekben azt célozza, hogy - a jelenlegi gyakorlatnak megfelelően - kizárólag bíró gyakorolhasson szabadságelvonó szankciót és bírósági titkár ne. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy ilyen súlyos büntetés esetében csak bíró járhasson el.
A 27. számú javaslatunk az előállítás teljes időtartamának beszámítását írná elő az elzárás időtartamába. Úgy ítéljük meg, hogy az előállítás is egy olyan, a személyes szabadságot korlátozó kényszerintézkedés, ami indokolja ennek az érvényesítését.
A 7., 8., 35., 50. és 180. módosító javaslatunk a közérdekű munka alkalmazását csak elzárással sújtható szabálysértések esetén teszi lehetővé. Úgy ítéljük meg, hogy ez mindenképpen indokolt. Kérjük, hogy fontolja meg a kormány ezen javaslatunkat is.
Mindkét képviselőtársam érintette a 191. pontban szereplő javaslatunkat, ami a közterületen életvitelszerűen lakhatás tilalma megszegésének szabálysértésével foglalkozik. Azt hiszem, hogy azon túl, ami a konkrét javaslatban szerepel, egy nagyon fontos dologra is ráirányítja a figyelmet: a kormány az ilyen megközelítések alkalmazása során nem a valódi probléma kezelését tűzi ki célul, hanem látszatintézkedéseket próbál megtenni.
(8.50)
Sőt, ha egy másik tervezett intézkedésre is gondolunk, ami a fiatalkorúakkal szembeni elzárás alkalmazását javasolja - itt a 18., 70. és 155. ajánlási pontban szereplő módosító javaslatunkra szeretnék utalni -, ahol tanköteles korban lévő fiatalokat zárnának el akár egy hónapos időtartamra is, ami nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen a tankötelezettség teljesítésével; ha e két dolgot egységben kezeljük, és általánosabb következtetést is próbálunk belőle levonni, akkor nyilvánvalóan láthatjuk, hogy a kormány abba a hibába esik, hogy ahelyett, hogy érdemi, a valós okokra utaló intézkedéseket tenne, inkább kriminalizálja a szereplőket, és egyértelműen abba az irányba tolja, hogy ne lehessen normális érdemi megoldásokat ezekben az ügyekben foganatosítani, ezért ennek az átgondolását feltétlenül javasoljuk.
Tisztelt elnök úr, köszönöm szépen a szót. Még egyszer kérem a kormány képviselőit, hogy méltányolják érveinket. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
