DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Mint ahogy Hadházy képviselő úr is említette, 43 vagy 45, a kapcsolódókkal együtt 47-48 módosító javaslat érkezett, ami mutatja azt, hogy pártállásra tekintet nélkül általános érdeklődés kíséri ezt a témát. Ez teljesen érthető, hiszen az ivóvízkészletek jelentősége az idő előrehaladtával egyre növekszik, és elengedhetetlen - úgy gondolom, ebben egyetértés van a Házban -, hogy a kapcsolódó közfeladatok ellátását törvényi szintű szabályozás szorítsa a nemzeti érdekeknek megfelelő mederbe.
Tekintettel a módosító indítványok számára, listaszerűen is itt van, hogy mire milyen kormányálláspont van. Engedjék meg, hogy néhány jellemzőt emeljek ki a módosítók közül.
A módosítók szinte kivétel nélkül azt igazolják, hogy a képviselői expozéban kiemelt visszásságok közül akár egy is elegendő lenne arra, hogy jogalkotói beavatkozás történjen. A felvetett, krónikussá vált problémák között kiemelésre érdemes, hogy az ország vízi közműveinek mintegy fele gazdálkodó szervezetek vagyonába vándorolt át a rendszerváltást követően. A közművek rendkívüli módon elhasználódtak, felújításuk messze elmaradt a szolgáltatás műszaki biztonsága szempontjából minimálisan megkívánt szinttől. A szolgáltatás ára kaotikus módon alakult évről évre, az eddigi árhatósági gyakorlatot már feloldhatatlan ellentétek feszítik szét. Elég csak a településként változó ezernyi árra és a növekvő árszínvonal ellenére egyre súlyosabbá váló ágazati forráshiányra gondolni. A szolgáltató szervezetek ésszerűtlen és elfogadhatatlan sokaságban vannak jelen a ma még kontroll nélküli piacon. A közel 400 szervezet között találhatunk önkormányzati intézményt, betéti társaságot, holdingszervezetet, de multinacionális befektetőt is a szolgáltatói palettán.
Az általános vita és a bizottsági viták során megfogalmazott vélemények között, valamint a benyújtott módosító javaslatokban foglaltak között először azokra utalok, amelyek a törvényalkotás szükségességét támasztják alá. Általános egyetértés mutatkozott az előterjesztővel abban, hogy igenis szükség van, sőt évtizedekkel ezelőtt szükség lett volna a víziközmű-szolgáltatás törvényi szabályozására. A megszólalók - és ez a módosítókból is kiderült - egybehangzóan támogatták a tervezet négy, hogy így mondjam, tartópillérének minősülő elemet: a közművek tulajdonba helyezését állami vagy települési önkormányzati tulajdonlás által; a szolgáltatás árának állami árhatósági meghatározását; a szolgáltató társaságok működésének tevékenységi engedélyhez kötését; és a szolgáltatás felügyeletét biztosító hatóság felállítását.
A napokban - mint ahogy itt Hadházy képviselőtársam is említette, önök tudják - a víziközmű-szolgáltatásokról szóló törvényjavaslattal párhuzamosan tárgyalja a Ház a nemzeti vagyonról szóló sarkalatos törvényjavaslatot, amely kiemelten védendő vagyoni elemként nevesíti vizeinket, ivóvízkincsünket, a vízi közmű műszaki rendszereket és az állami tulajdonú víziközmű-szolgáltató gazdasági társaságokat.
A javaslat - összhangban a kormány nemzeti vagyonra vonatkozó koncepciójával - több száz milliárd forint értékű közművagyon végleges nemzeti tulajdonba helyezését, a húsz év alatt szétszórt közműtulajdon egybegyűjtését célozza. A tervezethez beérkezett összesen 43 módosító és 3 kapcsolódó indítvány áttanulmányozása után megállapítható, hogy a közművek tulajdonlásával kapcsolatos rendelkezéseket érintően egyetlen módosító indítvány sem érkezett be. Ebből arra lehet következtetni, hogy a javaslat tárgysorozatba-vételekor még megfogalmazott, megalapozatlan privatizációs félelmek megnyugtatóan eloszlottak.
Több képviselőtársam részéről vetődött fel, hogy miért is különül el a víziközmű-ágazat hatósági felügyelete a vízügyi igazgatás rendszerétől. E felvetés kapcsán két lényeges szempontot szükséges tisztázni. Az egyik az, hogy bármely meglepő, a javaslatban megjelölt kéttucatnyi hatáskört, feladatot ez idáig egyetlenegy jogszabály sem nevesítette az árhatósági jogkör kivételével, ennek megfelelően a hatáskörök áthelyeződéséről sem lehet beszélni. A vízügyi területről egyedül az öt állami vízműtársaság árhatósági feladatai kerülnek át a nemzeti fejlesztési miniszterhez, azonban ezt az országosan egységes árképzés igénye mindenképpen megkívánja.
A kormány a Széll Kálmán-tervben célul tűzte ki a közmű-szolgáltatási tevékenységek árhatósági feladatainak egyetlen hatósághoz rendelését. A javaslat szándékosan nem érint vízügyi műszaki vagy akár vízminőségi kérdéseket konkrét szabályozás formájában. A törvény a víziközmű-szolgáltatásra kizárólag mint állami monopóliumokat érintő gazdasági tevékenységre tekint annak érdekében, hogy az elérhető leghatékonyabb módon tegye lehetővé a víziközmű-szolgáltatás megszervezését, hatósági felügyeletét. Az ivóvíz minőségének megfelelőségi paramétereit vagy egy szennyvíztisztító telep létesítésének eljárási és egyéb feltételeit a vízügyi igazgatás kellő módon szabályozza, és az intézményrendszerrel lefedi, így e kérdésekkel jelen törvényjavaslatnak nem kell foglalkoznia. Tömören azt is mondhatjuk, hogy ahol a vízügyi szabályozás véget ér, ott kezdődik a víziközmű-szolgáltatás szabályozása.
A törvényjavaslat vitája során az előterjesztő számos ésszerű és hasznos módosító indítvány elfogadását támogatta, illetve támogatja, amelyek között több, ellenzék köréből érkező indítvány is szerepel. Meggyőződésem, hogy ezek a változtatások tovább erősítik a képviselő úr által jegyzett indítványt.
Van a javaslatnak azonban egy olyan eleme - és ez a módosítókban is megjelenik -, amely rendkívül széles vitát váltott ki: a törvény által megkívánt üzemméret ügye. Abban a széles körű az egyetértés, hogy a víziközmű-szolgáltatást felelős módon, hatékonyan kell megszervezni, hiszen másképp nem lesz mód arra, hogy az elöregedett, együttesen több ezer milliárd forint értékű közműhálózatok évtizedek óta elmaradt felújítását a lakosság által megfizethető árszínvonal mellett biztosítsuk.
Az üzemméret kapcsán számos pró és kontra érv hangzott el. Nem vonom kétségbe, hogy vannak példái az országban a példás minőségű üzemeltetésnek kisebb üzemméret esetében is, ahogy igaz az is, hogy nem önmagában a méret határozza meg egy víziközmű-társaság szolgáltatási színvonalát. Nem szabad azonban ezt a tényt összekevernünk azzal, hogy a víziközmű-szolgáltatás költségeinek 75-80 százaléka közgazdasági értelemben úgynevezett fix költség, amelynek a költségösszetevők szolgáltatási díjakra való hatását leginkább üzemszervezési eszközökkel lehet hatékonyan csökkenteni.
Húsz éve szőnyeg alá söpört probléma, hogy az ágazatot agyonnyomja a keresztfinanszírozás terhe. Az elmúlt évtizedek alatt általános gyakorlattá vált, hogy a víziközmű-szolgáltató társaságok tevékenységei közé a legkülönfélébb forrásigényes helyi feladatokat emeltek be a fürdők üzemeltetésétől a városüzemeltetésig. A közművek felújítását célzó koncessziós és bérleti díjak elvonásai is tarthatatlan mértékűre növekedtek, így a lakosság a folytonosan növekvő díjterhek ellenére sem élvezheti a felújítások hasznait, mivel e munkálatok jellemzően elmaradtak.
Országosan több tíz milliárd forintra becsülhető a forráskivonás az ágazatból, a törvényjavaslat ennek kíván gátat szabni. Az önkormányzatok által tulajdonolt vízműtársaságok működésére a továbbiakban is lesz mód, csupán az önkormányzatok közötti összefogás kívántatik meg a nagyobb üzemméret elérése érdekében.
(20.50)
A keresztfinanszírozás eddigi gyakorlata azonban semmiképpen nem tartható fenn, ezért az erre vonatkozó módosító indítványokat sem fogjuk támogatni. A kormány ellenőrzés alatt kívánja tartani a lakosság rezsikiadásokban is megnyilvánuló terheit, így határozottan fellép a vízdíj védelme, szinten tartása érdekében is.
Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A kormány egyetért a tervezet szerinti ágazati átszervezés megvalósításával a víziközmű-szolgáltatásban. A törvényjavaslat tiszta, átlátható viszonyokat teremt a közművek tulajdoni viszonyai, a szolgáltató társaságok működése és a vízdíjak tekintetében is. Ezért, tisztelt Országgyűlés, a jogszabályt a jelzett, ezen elveknek megfelelő módosító indítványokkal együtt, a javaslat elfogadását fogjuk kérni, és kérem jelenleg is.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket, köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)
