DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Azért kértem szót, mert Novák Előd képviselő úr az Országgyűlésben nem először az álláshalmozás nevű jelenségről beszélt. Egyből szeretném leszögezni, amit itt néhányan szerintem tudunk, s remélem, Novák Előd is tudja, hogy ez egyébként nem ennek a törvénynek a tárgya, mert ugyebár az országgyűlési képviselők összeférhetetlensége egy másik törvény tárgya, az összeférhetetlenségi kérdések tisztázása még előttünk áll. Remélem, hogy ezeket a szempontokat megfogadja az Országgyűlés, és akkor is megfogalmazza a képviselő úr. Most a javadalmazás felől közelíti meg Novák Előd a problémát, de szeretném jelezni, biztos vagyok benne, hogy az összeférhetetlenség tekintetében a Háznak még döntenie kell számos kérdésben. Ilyen például a polgármesteri és országgyűlési képviselői tisztségnek az összeférhetetlensége.
Megjegyzem, hogy az, amit Novák Előd meglehetős felháborodással állít, mely szerint az önkormányzati tisztségek és az országgyűlési képviselőség összeférhetetlen, az azért nagy múltú parlamentáris demokráciákban nem ennyire egyértelmű kérdés. Csak hogy egy példát mondjak: Franciaországban Párizs polgármestere egyben miniszterelnök is lehetett. A franciák híresek arról, hogy az önkormányzati tisztségek és a nemzetgyűlési tisztségek teljesen összeférhető tevékenységek. Vagy hogy egy más példát mondjak: Nagy-Britanniában nem lehet miniszter az, aki nem képviselő. Ott tehát például előírják, hogy csak választott parlamenti képviselő gyakorolhatja a végrehajtó hatalmat, hiszen az ő felfogásukban a parlamentarizmus azt is jelenti, hogy a végrehajtó hatalom a parlamenti mandátumára megválasztott képviselőkből állhat. Szóval az összeférhetetlenségben nem annyira fekete vagy fehér ez a kérdés. Számos parlamentáris demokrácia megoldását érdemes lenne e tekintetben tanulmányozni.
És higgye el, képviselő úr, hogy az összeférhetetlenség fontosabb kérdés annál, mint hogy csak a pénz, tehát a jövedelem oldaláról közelítsük meg. Az összeférhetetlenségnek ki kell fejeznie az országgyűlési képviselő közjogi helyzetét, közjogi szerepét. Itt szeretnék csatlakozni ahhoz az ön általi felvetéshez, hogy vagyonosodási vizsgálatot írna elő. Azt azért tudnunk kell képviselőként, hogy mi kollektív döntéseket, törvényhozói döntéseket, jogalkotói döntéseket hozunk, az országgyűlési képviselő éppen ezért egészen más, mondjuk, egy hatósági jogkört gyakorló személyhez képest. Ha belegondol abba, hogy egy polgármester vagy egy jegyző sokkal több pénz felett diszponál egy személyben, mint egy országgyűlési képviselő, akkor megfontolandó, hogy egy testületi tagság után kötelező vagyonosodási vizsgálatot rendeljünk el, miközben például, mondom, ennél nagyobb hatalommal, diszkrecionális jogkörrel rendelkeznek állami alkalmazottak.
Hadd térjek rá a javadalmazás kérdésére. Lázár János és képviselőtársai javaslata abban mindenképpen világos rendet teremt, hogy az országgyűlési képviselő is egy állami alkalmazott, ennek megfelelően egy állami tisztviselő illetményéhez köti az országgyűlési képviselő illetményét. Úgy mérlegel ez a javaslat, hogy az országgyűlési képviselő is az ő javaslatuk szerint legalább olyan illetményt kapjon, mint mondjuk, egy magas rangú, de mégsem a legmagasabb rangú köztisztviselő vagy kormánytisztviselő, azaz egy helyettes államtitkár illetményét kapja. Abból indul ki ez a javaslat, hogy az országgyűlési képviselő is egy állami alkalmazott, akinek más állami alkalmazottakhoz képest is vagy azokhoz hasonlóan biztosítani kell működésének, munkájának a feltételeit, hiszen ki vitatná, hogy például egy megyeszékhelyen dolgozó hivatalvezetőnek vagy egy megyeszékhelyen dolgozó főosztályvezetőnek ha Budapestre kell a munkája miatt utaznia, akkor ezt a munkájával összefüggő utazását meg fogják téríteni. Ezt senki sem vitatja. Mint ahogy azt sem vitatja senki sem, hogy mondjuk, egy főosztályvezetőnek csak kell adni valami irodát meg számítógépet, ahol dolgozik és a munkáját elvégzi. Tehát az országgyűlési képviselő sem más ebben a tekintetben, mégsem szellemi szabadfoglalkozás az, amit itt csinálunk, hanem egyfajta állami munka, és ezt a munkát amellett, hogy - mondom - egy nem túl magas állami tisztviselő bérével azonos bérrel kell elismerni, ezt a munkát még infrastruktúrával, irodával és alkalmazottak, illetve az ő munkáját segítő asszisztenciával és természetesen utazási költségeinek a megtérítésével is el kell ismerni.
(19.40)
Tehát ezért a Lázár-féle javaslat szerintem a feje tetejéről a talpára állítja ezt a problémát. Az országgyűlési képviselő nem szó szerint tiszteletdíjas tevékenységet végez, azaz nem az a lényege az ő tevékenységének, hogy úgymond valamilyen társadalmi munkában ellát itt egy feladatot, hanem van egy állami feladata, amire a választók választással megbízták, és ezt az állami feladatot kell mind a jövedelmében, mind pedig a munkájának a feltételeiben biztosítani.
Ha így nézzük, akkor szerintem ez a javaslat egyáltalán nem túlzó, és egyáltalán nem fogja azt eredményezni, amiről itt sokan beszélnek, sőt a sajtóban állítják, hogy az országgyűlési képviselők jövedelme a valóságtól elrugaszkodna, illetőleg jelentősen emelkedne. Ezt végképp nem fogják az országgyűlési képviselők érezni, hiszen mitől emelkedne egy országgyűlési képviselő jövedelme, ha mondjuk, egy helyettes államtitkári illetményt fog kapni egy országgyűlési képviselő.
Csak csendben jegyzem meg, hogy a szabályok szerint, mondjuk, egy nagyváros polgármestere pillanatnyilag kevesebb jövedelmet kaphat, mint amennyit egy helyettes államtitkár kaphat. Egy nagyvárosi polgármester, nem tudom pontosan a számokat, de biztos, hogy nem éri el a helyettes államtitkár jövedelmét. Ez elgondolkodtató egyébként az ő felelősségét összehasonlítva egy helyettes államtitkár egyébként beosztotti felelősségéhez képest.
Tehát én azt kérem Novák Elődtől is és minden képviselőtársamtól, hogy amellett, hogy nyilván a politikai szempontokat ebben a vitában mindenki megjeleníti és a saját álláspontját megjeleníti, azért próbáljunk szerintem higgadtan egyszer az országgyűlési képviselők tiszteletdíjáról beszélni, és ami pedig összeférhetetlenségi kérdés, azt ne keverjük ide, lehetőség szerint az összeférhetetlenségi kérdést az összeférhetetlenségi törvényben szabályozzuk, ott kell az összeférhetetlenséget tisztázni.
Ha belegondol, Novák Előd képviselő úr, miért csak az állami és különösen választott tisztségekkel szemben van ilyen érzése, hogy ezek összeférhetetlen tisztségek? Miért van az, hogy valaki nyugodtan lehet országgyűlési képviselő, és eközben, mondjuk, 37 helyen lehet egyébként cégnek az ügyvezetője, és 37 helyről húzhat még különböző jövedelmeket? Azt a tevékenységét el tudja látni száz százalékban? Nyilván, ha így teszi föl magának a kérdést, akkor ez is egy álláshalmozás, pedig ezt az összeférhetetlenségi szabályok nem zárják ki, hogy a magánszektorban egyébként még számos jövedelmet húzzon.
Ami pedig a képviselői mandátum lejártát, a megszűnését illeti, lehet úgy felfogni, ahogyan Novák Előd mondja, hogy ez egy határozott idejű munkaszerződés, de az a nagy különbség a képviselői megbízás és a más határozott idejű munkaszerződés között, hogy mondjuk, a képviselő számára, főleg ha újraindul a választásokon, csak a választás pillanatában derül ki, hogy neki nem hosszabbítják meg ezt a megbízást. Ezért van az, hogy valamilyen átmenetet biztosít a törvény a mandátum megszűnése és az új munkába való beállás vagy a régi-új munkájába való visszaállás között.
Ha ez egy úgynevezett menedzserszerződés lenne, vagy egy olyan megbízási jogviszony, amiben egészen világos, hogy nem fogják meghosszabbítani ezt a megbízási jogviszonyt, akkor joggal számíthatna arra az országgyűlési képviselő, vagy mindegy, az érintett személy, tehát a megbízott számíthatna arra, hogy neki más munkát kell keresnie. De a dolog természetéből, a választás jellegéből, tehát a demokratikus választás jellegéből következik, hogy egy országgyűlési képviselő, ráadásul meggyőződésem szerint illik is megméretnie magát a választókkal, tehát ha úgy gondolja, hogy négy évig itt dolgozott, akkor utána, hacsak a pártja másképp nem dönt, más jelöltet nem állít, de egy országgyűlési képviselőtől egészen természetes reakció vagy természetes magatartás, hogy újból elindul a választásokon, például egy egyéni országgyűlési képviselő újból elindul abban az egyéni körzetben, és akkor majd a választók eldöntik, hogy akarják-e tovább “foglalkoztatni” vagy sem. De ahogy mondtam, ez abban a pillanatban fog csak kiderülni, amikor a választás eredményét kihirdetik.
Tehát ezért nem lehet teljesen összehasonlítani egy ilyen megbízási jogviszonnyal, és szerintem szerencsétlen dolog ez.
Összefoglalva, szerintem, ha a képviselő úr a Jobbik programját képviseli, amellett is érdemes megfontolnia azt, hogy mit tekint álláshalmozásnak, amikor az összeférhetetlenségi szabályokat számon kéri ezen a törvényen vagy egy másik törvényen. Azért érdemes megfontolni, mert meg kell vizsgálnunk azt, hogy mi az értelme ennek az “álláshalmozásnak”. Ha az az értelme az álláshalmozásnak, hogy valaki több pénzt keressen, akkor ezzel az erővel nyugodtan a gazdasági összeférhetetlenségi szabályokat is lehetne szigorítani.
Megjegyzem, hogy nem biztos, hogy az az értelme egy országgyűlési képviselői tevékenységnek, hogy még egyébként a magángazdaságban se vehessen részt, nem biztos, hogy ez az értelmes megoldás, csak hogy ha ön a pénz oldaláról közelíti meg, akkor az ön javaslatát egyszerűen úgy lehet lefordítani, hogy ne keressen sok pénzt egy országgyűlési képviselő, különösen ne keressen úgy, hogy még további állásokban helyezkedik el.
Abban igaza van, hogy ezt a munkát teljesértékűen akkor lehet elvégezni, hogyha ebben a munkában, mondjuk, a napi nyolcórás munka benne van, ebben igaza van. Csak itt az a probléma, hogy ha az összeférhetetlenségi szabályok megengedik, hogy például valaki oktatási tevékenységet folytasson, tehát egyetemen oktasson emellett, megengedik, hogy valaki ügyvéd legyen emellett, az önök frakciójában is kiváló ügyvédek ülnek, ha ezeket megengedi az összeférhetetlenség, akkor már eleve nem lehet azt feltételezni, hogy valaki csak ezzel a képviselői munkájával foglalkozik, és mással nem foglalkozik.
Lehet olyan rendszert csinálni, ahol az országgyűlési képviselő semmilyen más tevékenységet nem végezhet, lehet ilyet csinálni, de nyilván akkor ennek az egzisztenciális oldalát is meg kell teremteni. Nem lehet egyszerre azt állítani, hogy szigorítsuk az összeférhetetlenséget, és mellesleg csökkentsük is az országgyűlési képviselők jövedelmét, akkor ennek óhatatlanul egy kontraszelekció lesz a vége. És ezt a kontraszelekciót egyáltalán nem kívánom ennek az Országgyűlésnek. Én azt gondolom, hogy ha elfogadjuk azt, hogy a magánszférában egy országgyűlési képviselő még elhelyezkedhet, és csak az állami lehetőséget zárjuk el tőle vagy az önkormányzati lehetőségeket zárjuk el tőle, tehát ha a magánszférában elhelyezkedhet, akkor bizony nem feltételezhetjük, hogy csak ezzel az egy munkahelyével tölti az egész munkaidejét, hanem akkor azt gondoljuk, hogy nyilván más munkával is tölti az idejét.
Ráadásul ehhez még hozzátartozik az is, hogy az Országgyűlés nem állandóan ülésezik, hanem az Országgyűlésnek az alaptörvény vagy az alkotmány szerint is van egy nyári szünete, van egy téli szünete, tehát gyakorlatilag a 12 hónapból 3 hónapig nem is ülésezik az Országgyűlés. Tehát nem fogható fel az országgyűlési képviselői tevékenység magában egy nyolcórás tevékenységként, mint ahogyan az is teljesen természetes, hogy most este 19 óra 50 perckor már egyébként egy köztisztviselő valószínűleg otthon nézi a tévét és hallgatja azokat a híreket, hogy mi történt ma az Országgyűlésben. Ezért nem lehet összehasonlítani teljesen az országgyűlési képviselői tevékenységet. Van, aki egy nap 6 órát tölt az Országgyűlésben, és van, aki egy nap, mondjuk, 24 órát tölt az Országgyűlésben. Egészen más a munkabeosztása az országgyűlési képviselőknek, nem olyan, mint egy állásban.
Képviselőtársaim, tehát én egy kis higgadtságot javaslok. Higgye el, Novák Előd képviselő úr, hogy hosszú évek óta vitázunk az országgyűlési képviselők jogállásán, tiszteletdíján. Meggyőződésem egyébként, hogy nem tesz jót az országgyűlési képviselők - hogy is mondjam csak - társadalmi elismertségének, presztízsének, nem tesz jót, hogy a saját jövedelmünkről vitázunk. Jó lenne egyszer megoldani, lezárni ezt a kérdést, jó lenne, akár úgy, ahogy most a frakcióvezetőnk és a képviselők javasolják, egyszer zárjuk le végre ezt a kérdést, jelöljünk ki egy olyan állami fizetést az országgyűlési képviselőknek, ami méltányos fizetés, és utána hadd dolgozzunk tovább, mert nem azért tartanak bennünket itt, hogy a saját fizetésünkről kétévente előhozzuk ezt a témát. Ha most visszanézné az elmúlt húsz év történetét, ha nem is kétévente, de átlagban négyévente biztosan foglalkozott az Országgyűlés a képviselők fizetésével. Ez egy elég szerencsétlen helyzet, szerintem nem ezzel kellene foglalkozni; egyszer el kellene fogadni egy tisztességes törvényt, egy átlátható bérezést, és utána minden mással kellene foglalkozni.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
