KARÁCSONY GERGELY
KARÁCSONY GERGELY
KARÁCSONY GERGELY, az LMP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha röviden szeretném összefoglalni az LMP álláspontját abban a kérdésben, akkor meg kell mutatnom a pólómat. (Zakóját széttárva a pólójára mutat, amelyen a felirat: Csak a Fidesz? - Taps az LMP padsoraiban.)
Azt gondolom, hogy a választási törvény szövegét olvasva lehet igazán értelmet adni a Fidesz választási szlogenjének, miszerint “csak a Fidesz”. Ez a választási javaslat ugyanis ebben a formájában mélységesen antidemokratikus, és ha a tisztelt Ház elfogadja, akkor Magyarország gyakorlatilag kiiratkozik az európai demokráciák sorából. (Közbeszólások a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)
Fideszes képviselőtársaim már próbáltak ilyen megelőző hadműveleteket folytatni azért, hogy elvegyék az ellenzék pártok kijelentéseinek élét, ugyanakkor éppen azért hoztam fel ezeket a transzparenseket, hogy a felszólalásom végén bebizonyítsam azt, hogy melyek azok a pontok, ahol önök konkrétan választási csalásra készülnek.
A törvénnyel kapcsolatos észrevételeink egy része az eljárásrenddel kapcsolatos, a másik a tartalmi kritikák, és a végére hagyom a javát, azokat a kérdéseket, amik miatt azt gondolom, hogy ez a javaslat túlmegy a demokrácia határain. Ami az eljárásrendet illeti, fontos látni azt, hogy a választási rendszer nyilván minden politikai rendszernek, minden országnak olyan intézménye, ami alapvetően meghatározza hosszú távon a politikai versenyt és a demokrácia minőségét.
Éppen ezért azokban az országokban, ahol sikeres választási reformot hajtottak végre - sajnos ilyen ország ma viszonylag kevés van -, de azokban az országokban ahol ez sikeres reform volt és valóban hozzájárult ahhoz, hogy megújuljon a demokrácia, ott mindig széles társadalmi konszenzust találtak a partnerek a reformjavaslatok kapcsán, és a legtöbb esetben egyébként népszavazás is erősítette ezeket a kérdéseket. Ilyen sikeres példa volt mondjuk az új-zélandi alkotmányos reform, vagy a japán, ahol a sorozatos belső problémák miatt végül is változtatni kellett a rendszeren, és vannak rossz példák is, például az olasz példa, ahol nyilvánvalóan politikai szándék vezérelte a feleket abban, hogy megváltoztassák a választási rendszert.
Ez a konszenzus tulajdonképpen tavaly májusban úgy tűnt, hogy akár még ki is alakulhat a Házban, ugyanis a Fidesz olyan kezdeményezéssel élt, hogy egy eseti bizottság vizsgálja meg a pártok reformjavaslatait és a Fidesz maga is benyújtott egy javaslatot.
Ezt azért tartom fontosnak elmondani, mert talán emlékeznek rá, tavaly májusban például az LMP is támogatta azt a javaslatot abban az értelemben. Ugyan lenne azzal kapcsolatosan konkrét észrevételünk és kritikánk, de azt olyan javaslatnak gondoltuk, ami tárgyalási alap lehet. Azóta annyi történt, hogy nyilván a Fidesz belőtte azt a fajta politikai játékteret, ami előtte áll, és katasztrofális kormányzása miatt látja azt, hogy csökkenő támogatottságát csak a választási rendszer manipulálásával tudja visszatornázni arra a szintre (Balla György: A II. kerületben kinek csökkent a támogatottsága?), hogy esetleg újra a kormányrúd közelébe kerüljön.
Azért nagyon fontos ezt elmondani, mert volt egy pont, amikor úgy tűnt, hogy lehet Magyarországon tisztességes választási reformot kialakítani, és e konszenzus megtalálásának lehetett volna az az alapelve, hogy egy olyan választási szisztémát találunk ki, olyan új választási rendszert alakítunk ki, ami egyik pártnak sem kedvez.
A Fidesz javaslata tulajdonképpen ilyen volt, és bár az LMP alapelveitől az a javaslat is nagymértékben különbözik, de tisztában vagyunk a parlamenti erőviszonyokkal, és ezt a javaslatot bizonyos fenntartások mellett akár még támogatni is tudtuk volna. Azért fontos ezt elmondani, mert az én megfogalmazásom, ami nyilván túlságosan sarkosnak tűnik néhányuknak, igazából azért kell hogy megfogalmazódjon, mert önök változtattak a javaslatukon, önök tértek el attól a konszenzusos úttól, amit a parlamenti ciklus kezdetén végül is fölmutattak.
Ilyen szempontból, azt gondolom, hogy itt a konszenzus megtalálásának felelőssége elsősorban a önöké, nyilvánvalóan nem konszenzusra törekszenek, hanem egyszerűen addig matekoztak, amíg meg nem találták a maguknak vélt legjobb rendszert. A másik, ami az eljárásrenddel kapcsolatos, az, hogy a választási törvényt a választási eljárási törvény és a kampányfinanszírozással kapcsolatos törvény nélkül érdemben megtárgyalni nem lehet. Már több képviselőtársam szóvá tette az előzetes regisztráció problémáját, amit Lázár János képviselőtársam, aki éppen szerencsére megérkezett már, be is lengetett néhány helyen, és arról beszélt, hogy ezt később kell majd megtárgyalnunk ezt a kérdést, hiszen ez az eljárási törvényhez tartozik. De a választás mégiscsak egységes dolog, tehát a választás levezénylése szempontjából ezek a kérdések egymástól el nem választhatóak, és nyilvánvaló, hogy önök lépésről lépésre akarják felszámolni a demokratikus választás lehetőségét, és éppen ezért van leszalámizva maga a jogalkotási folyamat is.
Az eljárás rendjénél azonban talán még fontosabbak a tartalmi kritikák, tartalmi észrevételek. Itt nagyjából három dolog válik el egymástól. Egyrészt vannak dolgok, amikkel egyetértünk, ezeket el fogom mondani, már csak azért is, hogy ne gondolják azt, hogy minden jónak az elrontója akar lenni az LMP.
A másik egy olyan kérdéskör, vitatott kérdések, tehát olyan kérdések, amikkel kapcsolatosan valószínűleg az LMP és a kormányoldal, de ezek szerint tulajdonképpen az ellenzék és a kormányoldal mást ért az alatt, hogy mit tekintünk a jó demokrácia, a jó kormányzás lehetőségének, és melyek azok az intézmények a választási rendszerben, amelyek a demokrácia minőségét szolgálhatják. Ebben talán lehet, érdemes vitát folytatni. Vannak azonban olyan kérdések, amelyek a demokrácia alapkérdései. Vannak olyan tilalomfák, amelyeket igenis le kell vernünk a vitába, amiken túl nem lehet menni, és sajnos ez a javaslat messze túlmegy ezeken a határokon.
Kezdjük a jó hírekkel - ez sajnos viszonylag rövid lesz -, mi az, amiben egyet tudunk érteni. Egyrészt valóban nagyon súlyos mulasztása a magyar politikai elitnek, a magyar politikai osztálynak, hogy a választókerületi egyenlőtlenségeket nem tudta orvosolni. Köztudott, hogy jelenleg olyan a választókerületi besorolásunk, ami nagyon súlyosan sérti az egyenlő szavazat elvét, hiszen vannak olyan választókerületek, ahol háromszor annyian laknak, mint más választókerületekben. Itt mindenképpen lépni kell, függetlenül attól, hogy az Alkotmánybíróság is erre ösztönöz minket. A kérdés csak az, hogy hogyan jutott odáig a magyar politika, hogy a magyar parlament még egy ilyen alapvető demokratikus normasértést sem tudott orvosolni, hogy hogyan alakult az 20 éven keresztül, hogy a pártok nem vették a fáradságot vagy a bátorságot ahhoz, hogy egy ilyen alapvető, demokratikus alapelvet sértő gyakorlatot megszüntessenek.
Egyetért az LMP a kisebbségek kedvezményes parlamenti képviselete lehetőségének megvalósításával is, még akkor is, ha az a konkrét javaslat, ami a törvényjavaslatban szerepel ezzel kapcsolatosan, kisebb kritikák tárgya lehet, de azt gondolom, hogy ez egy nagyon nehéz és bonyolult kérdés abban, hogy minden szempont jól érvényesüljön. Bár azt szeretném jelezni, hogy például semmi értelmét nem látjuk az előzetes regisztrációnak a kisebbségek esetében is, hiszen egy másik szavazólapon is lehet szavazni, tehát felesleges az előzetes regisztráció. De ez tulajdonképpen kevésbé fontos kérdés, hacsak nem olyan szempontból nyer értelmet, hogy tekintettel ara, hogy a határon túli magyaroknál is az előzetes regisztráció teljes joggal elvárható, ez kinyitja a kaput arra, hogy a magyarországi lakhellyel rendelkező polgárok esetében is bevezessék a kötelező regisztrációt, ami egyébként, azt gondolom, szintén világbotrány.
Egyetértünk azzal is, hogy egy kisebb parlament is bőven elég Magyarországnak. Amikor az első parlamenti felszólalásomra készültem, akkor meg is találtam egy nyomós érvet, ugyanis az én lábam nem fér el a székek között, ez például nyomós érv lehet arra, hogy kevesebb képviselő üljön itt, de most a viccet félretérve nyilván a magyar parlament létszáma nemzetközi összehasonlításban rendkívül magas, ugyanakkor tegyük hozzá, hogy egy választási rendszernek a minősége szempontjából ez a legkevésbé fontos kérdés.
(10.30)
Az, hogy a választási reformot a kisebb parlamenttel kapcsolatos hamis diskurzussal leplezték, azt gondolom, hogy ez egy elég félreértés volt, hiszen így a gombhoz varrjuk a kabátot. Amíg nem tudjuk pontosan azt, hogy milyen rendszert szeretnénk, felesleges beszélni arról, hogy hány képviselőt is eredményez ez a rendszer. A egész kisebb parlamentezés egyébként egy nagyon érdekes tendencia volt, hiszen ahogy csökkent a parlament meg a politikusok iránti bizalom az elmúlt tíz évben, úgy csökkent az a létszám, amit a különböző pártok bemondtak azzal kapcsolatosan, hogy mekkora parlamentnek kellene lennie. A Fidesz korábbi javaslata is 250 főről szólt, és végül is a nagy szellemek találkoztak a kisebb parlamentben, s a szocialisták és a Fidesz is a 200 fős parlament mellett érvelt. Azt gondolom, hogy a szám a legkevésbé fontos, úgyhogy nem is szeretnék ezen nagyon fennakadni, de az a fajta eljárás, hogy a létszámhoz alakítjuk a rendszert, nyilvánvalóan egy eléggé blőd eljárás.
Beszéljünk arról, hogy mik a vitatott kérdések, mi az, amiben ha nem is tudunk egyetérteni, de legalább vitának helye lehet. Ezek azok a kérdések, amik azért nyílnak ki előttünk, mert mást gondolunk a demokrácia ideális voltáról, mást gondolunk arról, hogyan kell politikai döntéseket hozni, és nyilván ennek megfelelően mást gondolunk arról, hogy egy választási rendszernek hogyan kell működni.
Ezeknek a szempontoknak a csoportosításához én egy olyan szerzőnek, Michael Gallaghernek, a világ talán legelismertebb politológusának a szempontrendszerét szeretném fölhozni, aki az egyik legtöbbet idézett tanulmányában arról beszél, hogy nyolc olyan szempont van, amelyek alapján a demokrácia minőségéhez hozzá tudnak járulni a választási rendszerek, nyolc olyan szempont, amelyek nem feltétlenül tudnak egyszerre érvényesülni, olyan szempontok, amelyek a demokrácia minőségének a fokmérői lehetnek. A nyolc szempont az arányosság kérdése, az a kérdés, hogy a parlament összetétele mennyire képes demográfiai értelemben is reprezentálni a választókat, tehát külön a nők és a kisebbségek parlamenti reprezentációjával kapcsolatos arányok, a harmadik a képviselők személyes elszámoltathatósága, hogy mennyire van módjuk a választóknak a személyeket is kiválasztani, nem csak a pártokat, a negyedik a részvétel maximalizálása, hogy a választási rendszer mennyire ösztönzi az embereket arra, hogy éljenek a választójogukkal, az ötödik a kiszámítható pártrendszer, a hatodik a stabil kormányzás, a hetedik a kormányzati alternatívák egyértelműsége, hogy a választók mennyire tudják egyértelműen, hogy mely pártok koalíciója az, amire a támogatásukat adni tudják, a nyolcadik pedig a kormány leválthatósága.
Nos azt lehet látni, hogy e nyolc szempont közül háromban igazából nem változik a helyzet, hiszen a stabil kormányzás szempontjából ez a javaslat már nem tud fokozni a helyzeten, hiszen Magyarországon talán túlságosan is stabil kormányzás van. Szeretném felhívni fideszes képviselőtársaim figyelmét, hogy 2006 őszén nem annyira voltak a stabil kormányzás hívei. Sajnos, nem változtat a javaslat a demográfiai reprezentativitáson sem, és tudjuk azt, hogy Magyarország az utolsó helyen kullog a fejlett országok között a nők parlamenti képviseletével kapcsolatosan, amin csak egy női kvóta alkalmazásával lehetne javítani. Ez a javaslat ezt nem indítványozza, de erről majd Ertsey Katalin képviselőtársam bővebben is beszélni fog. És megmarad a helyzet a képviselők személyi elszámoltathatóságával kapcsolatosan is, itt végül is az egyéni ág megmarad, tehát van mód arra, hogy a képviselőket a választópolgárok személyesen is el tudják számoltatni.
A másik öt pont azonban olyan, ahol egyértelműen visszalépés ez a javaslat a jelenlegi helyzethez képest. Ilyen az első és talán legfontosabb szempont, az arányosság kérdése. A magyar választási rendszer eddig is Európa egyik legaránytalanabb választási rendszere volt. Nem feltétlenül a rendszer önmagában okoz aránytalanságot, hanem az a politikai környezet, az a társadalmi környezet, amiben ez érvényesül. Ha ezt a törvényjavaslatot ebben a formában elfogadjuk, akkor Magyarország a második legaránytalanabb választási rendszerrel fog bírni egész Európában, csak Nagy-Britannia fog minket megelőzni, és az is kérdés, hogy meddig. Ugyanis Nagy-Britanniában is hosszú évek óta napirenden van a választási reform kérdése, és bár egyelőre még nincs végső döntés, de a második világháború után ma először van Nagy-Britanniában koalíciós kormányzás, és itt a választási reform kérdése volt a legfontosabb kérdés, ami a koalíció feltételeként megfogalmazódott.
Az arányosság azért sérül ebben a rendszerben, mert egyrészt a vegyes rendszer keretében megmaradva nő az egyéni mandátumok súlya az arányos mandátumokhoz képest, és egy sajátos hungarikumként “a győztes mindent visz” helyett “a győztest még egy külön töredékszavazattal is kompenzáljuk” elv érvényesül. Ez a bizonyos nyertes jelöltekre leadott töredékszavazat. Képviselőtársaim ellenzéki oldalról már elmondták, nem akarom én ezt hosszabban mondani, de a kompenzációnak nyilván nem az a célja, hogy a győzteseket, hanem az a célja, hogy ha nem is a veszteseket, de a vesztes jelöltekre leadott szavazatokat és ezen keresztül ezeknek a támogatóit kompenzálja. Itt soha nem a pártokról van szó, hanem azokról a szavazókról, akik valamilyen irányba akarják vinni az ország sorsát, szavaznak egy pártra, és a szavazatuk aztán elvész, tulajdonképpen a kukába kerül, ugyanis jelenleg ahogy a kompenzáció ebben a javaslatban megfogalmazódik, az gyakorlatilag egy látszatkompenzáció, olyan látszatkonzultáció, amiket önök folytatni szoktak, hiszen azáltal, hogy a listás szavazatok és a töredékszavazatok össze vannak öntve egy nagy kalapba, és azáltal, hogy a győztes jelölt is kompenzációt kap, tulajdonképpen megszűnik a kompenzáció, vagy legalábbis annyira minimális szintre süllyed, hogy igazából csak annyit lehet, hogy amikor önök érvelnek a vérlázító javaslatuk mellett, akkor azt lehet mondani, hogy ki van pipálva, hiszen létezik benne a kompenzáció.
A legviccesebb az, legalábbis amikor Áder János egy interjújában elmondta, hogy erre is készülnek, akkor egy olasz példát hozott föl, azt mondta, hogy Olaszországban létezett egy ilyen javaslat. Nos, egyrészt Olaszországban azóta megváltoztatták a választási rendszert, egyébként többször is, ráadásul az a rossz hírem van, hogy Olaszországban ez a fajta töredékszavazat, ami az első és a második jelölt szavazata között volt, egy valódi töredékszavazat volt, és a győztestől vonták le ezeket a szavazatokat. Ez egy kicsit olyan, mint az osztogatnak vagy fosztogatnak típusú dolog. Sehol a világon olyan nincs, hogy a győztest kompenzálja a választási rendszer.
A másik szempont, amiben sérül a demokratikus prioritás, amiben az új rendszer visszalépést jelent a jelenlegihez képest, a részvétel maximalizálása, ugyanis a kétfordulós rendszerek lehetővé teszik, hogy a lehető legtöbb ember el tudjon menni szavazni, annak megfelelően, hogy számára mi a fontos prioritás. Talán emlékeznek rá, hogy Magyarországon a legmagasabb választási részvételt a 2002-es második forduló eredményezte, ahol sokkal többen mentek el szavazni, mint korábban, főleg akkor, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy az első forduló olyan helyeken dőlt el, ahol eleve magasabb volt a részvétel, és 1998-ban is a második fordulóban volt magasabb a részvétel.
Rossz hatással van ez a választási szisztéma a kiszámítható pártrendszerre is, ugyanis olyan mértékben aránytalan ez a rendszer - és ilyen szempontból teljesen mindegy, hogy a Fidesznek, a szocialistáknak, az LMP-nek vagy a Jobbiknak kedvez -, olyan szinten megdobhatja a győztes párt támogatottságát, olyan szinten borítja föl az erőviszonyokat, ami földrengésszerű eredményeket hozhat a pártrendszerben, akkor is, ha a választók egyébként nem gondolnának ekkora változásra.
S végül még két nagyon fontos szempont, ami szerint visszalépés ez a javaslat a jelenlegi állapothoz képest. Ez pedig a kormányzati alternatívák egyértelműsége. A kétpólusú rendszer eltörlése mellett való érvelésben képviselőtársaim a kormányoldalról többször fölvetették azt, hogy nincs szükség hazug kampányra - Vejkey képviselőtársam használta ezt az érdekes kifejezést -, amit a két forduló között le lehet folytatni. Hát nem tudom, hogy mi volt képviselőtársamnak az érzése 1998-ban vagy 2002-ben a kétfordulós kampányról, amikor a Fidesz fordítani, illetve majdnem fordítani tudott. Nem akarok az obstrukció vádjának céltáblája lenni, de ha most fölolvasnám Orbán Viktornak 2002-ben a Testnevelési Főiskolán elmondott beszédét, ahol gyakorlatilag 20 percen keresztül érvel a kétfordulós rendszer mellett, akkor talán értenék, hogy mire gondolok.
De függetlenül attól, hogy mely pártoknak kedvez és mely pártoknak nem kedvez a kétfordulós rendszer, szerintem nem ez a kérdés, hanem az a kérdés, hogy a demokrácia minősége szempontjából hogyan is áll a dolog. Sajnos, az az érv nem áll meg, hogy az egyfordulós rendszer eleve kikényszeríti a pártok közötti koalíciót, ugyanis egyszerűen nem ismerjük az erőviszonyokat. Lehet, hogy a pártok tudnak arról nyilatkozni, hogy kivel fognak együtt kormányozni, de a választók szempontjait még nem tudjuk. S amíg nincs egy elsőfordulós eredmény, ami világossá teszi, hogy milyen kormányzati alternatívák alakulhatnak ki, addig az az elv, hogy az állampolgárok valós kormányzati koalíciók, valós kormányzati alternatívák közül választhatnak, például tudják azt, hogy mely miniszterelnök-jelölteknek van esélyük arra, hogy valóban miniszterelnökök legyenek, ez az elsőfordulós eredmények ismeretében valósulhat meg. Tehát tulajdonképpen a kétfordulós rendszer elsősorban az, ami segít minket abban, hogy a kormányzati alternatívák egyértelműek legyenek az állampolgárok számára. De nemcsak ezért fontos, hanem azért is, hogy azt az álvitát, ami az arányosság és a stabil kormányzás között megfogalmazódik a mai vitában - és elhangzott, hogy ezek egymás rovására érvényesülő szempontok -, valahogy oldjuk.
Ugyanis az első és a második forduló közötti különbség lehetővé teszi, hogy az arányosság és a kormányozhatóság, a stabil kormányzás szempontjait össze tudjuk békíteni. Az első forduló ugyanis alkalmas arra, hogy fölmérje a pártok valós támogatottságát, hogy mi van akkor, ha a szavazópolgárok taktikai megfontolásoktól mentesen őszintén szavaznak, és ki tudják fejezni az elsődleges preferenciáikat. Ez hoz egy eredményt, ami nem feltétlenül eredményez stabil parlamenti többséget, és ez arra kényszerítheti a pártokat, hogy világossá tegyék, ki kivel kíván kormányozni.
(10.40)
Például Orbán Viktor 1998-ban nem tette világossá, hogy a Kisgazdapárttal kíván kormányozni, viszont a második fordulóban leadott szavazatok alapján világos volt az állampolgárok számára, hogy milyen koalíciót fognak választani. Függetlenül attól, mit gondolunk arról, hogy ez a választás akkor helyes volt-e vagy sem, de az kétségtelen, hogy az első fordulóban senki nem tudta, és mindenki tulajdonképpen titkolta azt, hogy milyen koalíció készül, de végül is a második fordulóban az állampolgárok már tudták, hogy kire kell szavazni. Mégis az első forduló hozta az arányosságot, a második forduló pedig a kormányzati stabilitást és a kormányzati alternatívák egyenlőségét.
A legsúlyosabb pont azonban a 8., és a hátralévő időben elsősorban erről szeretnék beszélni, és azokról a tilalomfákról, amiken önök most túlmennek ezzel a javaslattal. Ez a 8. szempont ugyanis a kormány leválthatósága. Addig van demokrácia egy országban, amíg, ha a választók többsége úgy gondolja, akkor a kormányt el lehet zavarni. Az, hogy a kormányokat le kell váltani, nyilván minden választási kampányban az elsődleges kérdés, hogy a kormány megy vagy marad, ilyen szempontból nagyon fontos, hogy az állampolgárok akarata ebben a legalapvetőbb kérdésben mindenképpen érvényesüljön.
Azt gondolom, az önök javaslata megfosztja a magyar állampolgárokat attól a lehetőségtől, hogy bizonyos esetekben megtegyék azt, amit gondolnak, és leváltsák például az önök kormányát. Ez a választási rendszer ugyanis egy nagyon tudatos, az egyéni választókerületek határaira vonatkozó manipulációt foglal magában, és ez a manipuláció nagyon súlyosan sérti azt az egyébként rendkívül egyszerű alapelvet, hogy az a párt, amelyik nem kapja a legtöbb szavazatot, az nem kaphatja a legtöbb mandátumot sem. A választókerületi rendszerrel kapcsolatos kritikák annyira jogosak voltak az elmúlt években, hogy talán sokan elhiszik azt, amit önök mondanak, hogy önöket csak a jó szándék vezette, amikor meghatározták az új választókerületeket, és persze elhangoznak az érvek, hogy megfelel például a Velencei Bizottság ajánlásának ez a választókerületi szisztéma. Hiszen a Velencei Bizottság is csak annyit kér, hogy a közigazgatási határokat be kell tartani, illetve hogy a választókerületek népessége között csak egy bizonyos nagyságú szóródás tolerálható.
Hát, a megyehatárokat sikerült végül is figyelembe venni, ezzel nincs probléma. Nézzük azt a másik szabályt, hogy mekkora a különbség a választókerületek között. Szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy a Velencei Bizottság azt mondja, hogy a 15 százalékos különbség csak szélsőséges és rendkívül indokolt esetben elfogadható. Tehát például van egy sziget Nagy-Britannia partjainál, és azt mondjuk, meg akarjuk tartani egy választókerületnek, akkor emellett lehet érvelni. De Magyarországon, még ha figyelembe vesszük is a megyehatárokat, semmi nem indokolja azt a szóródást, ami ebben a javaslatban van a választókerületek népességében lévő különbséget illetően. Semmi nem indokolja ezt. Úgy is meg lehetett volna húzni, hogy minden választókerület maximum 5 százalék különbséggel tér el az átlagtól. Főleg akkor meg lehetett volna húzni, ha a megyéken belüli választókerületi kiosztást nem ilyen hasraütésszerűen teszik.
Egészen furcsa, és én nem ismerek olyan választási rendszert, ami így működne, hogy a megyékre eső választókerületek számát egyszerűen fölsorolja a törvény, és nem mondja meg, hogy hogyan számolta ki. Ugyanis vannak bevett matematikai formulák, amik alapján ezt ki lehetne számolni, de mindenfajta formula szerint más jönne ki. Ráadásul éppen olyan megyék vannak felülkompenzálva, mondjuk, ha a d'Hondt-mátrix alapján számolnánk, amivel egyébként általában számolni szoktak, pontosan azok a megyék kapnak pluszmandátumokat, ahol egyébként a Fidesz az átlagosnál mindig is jobban szerepelt. Ez az első probléma.
A másik probléma az, hogy nyilvánvalóan hosszú időszakba telt, és nyilván azért nagyon sokáig nem jöhettek elő a farbával, a saját javaslatukkal, sokáig matekoztak, amíg meg nem találták azt a választókerületi beosztást, ami önöknek a legjobb. Itt Kósa képviselőtársam, nem tudom pontosan, mire hivatkozva mondta azt, hogy mindenféle javaslatok voltak, hogy nagyon furcsa alakú választókerületi határok alakultak ki, hát majd a vita második szakaszában fogok mutogatni térképeket önöknek, hogy hogyan van az, hogy mondjuk, villa alakú választókerület van Baranya megyében, hogy hogyan vannak más, egészen extrém, nagyon furcsa alakú választókerületek Heves megyében, amelyeken már ránézésre is látszik, hogy kilóg a lóláb.
De a lényeg az, hogy azokban a választókerületekben, azokban a régiókban, például Nyugat-Magyarországon, ahol a Fidesz mindig jól szerepelt, ott nagyon korrektek a választókerületek, szép kerekek, nagyjából egyforma a népességszámuk. Ugye, itt nem kellett matekozni, hiszen úgyis a Fidesz ott volt a legerősebb. A matekozás és a választótérképek relatív rajzolása azokban az országrészekben alakult ki, ahol vagy baloldali, vagy pedig billegő körzetek voltak. Számos példa elhangzott már, nem akarom ezeket megismételni, Budapesten is látjuk, hogy hogyan sikerült a Dunát is - hogy mondjam - beleilleszteni a választókerületbe, nyilván Rogán képviselőtársam tud a vízen járni, és majd a Dunán is kampányolni annak idején. Az is érdekes dolog, hogy mondjuk, a VIII. kerületből miért pont a palotanegyed kerül be választókerületbe, ami nagyon masszívan jobboldali lakossággal rendelkezik, és a választóvonalaknál gyakorlatilag utcára be lehet mutatni, hogyan fordul át aztán baloldali többségbe a korábbi választási eredmények alapján. Vagy beszélhetnénk arról, hogy mondjuk, Kazincbarcika és Edelény miért tartozik egy választókerületbe, és még sorolhatnánk a nyíregyházi példát, de ezeket mindet el fogom majd mondani a vita későbbi szakaszán.
A lényeg az, hogy a választói aránytalanságnak egy egészen extrém és új formáját sikerült önöknek létrehozni. Ugyanis az egyenlő szavazat elve nem abban az értelemben kerül veszélyeztetésre ebben a rendszerben, hogy a választókerületek nagysága között nagyon nagy különbség lenne, bár ezt is lehetne csökkenteni. Nagyon egyszerűen egy olyan rendszert sikerült kimatekozniuk, amiben a Fidesz-szavazók szavazata többet ér. Ugyanis azok a választókerületek, ahol a Fidesz jobban szerepelt 2010-ben, 2006-ban, 2002-ben és 1998-ban is - tehát ez egy nagyon hosszú és nagyon világos társadalmi beágyazottságot jelent ezekben a választókerületekben -, ezek népességszáma jóval kisebb, mint azok, ahol korábban a baloldal jobban szerepelt.
Körülbelül 5-6 ezer fővel nagyobb, és ez sajnos nagyon sok billegő körzetet át tud billenteni egy kiélezett kampány esetén.
Összességében a választási rendszer egészének az a hatása, hogy a Fideszt csak egy olyan párt tudja legyőzni a következő választáson ebben a rendszerben, amely legalább 3-5 százalékkal megelőzi a Fideszt országos támogatottságában. Nos, idézzük vissza az elmúlt választások eredményeit, azokat a választásokat, amelyek mondjuk, valamiféleképpen hasonlíthatnak ahhoz, ami az elkövetkezőben Magyarországon bekövetkezik. Talán egyetértünk abban, hogy azért a Fidesz olyan típusú győzelmet nem fog aratni, mint 2010-ben, és talán abban is egyetértünk, hogy azért a magyar választási eredmények nagyjából hasonlítani fognak a 2002-es vagy a 2006-os választáshoz. Mindkét választásnál azt láttuk, hogy nagyon szoros volt a mérkőzés, és bizony a különbség kisebb volt ennél a bizonyos 3-5 százaléknál. Elképzelhető, hogy önök egy olyan alkotmányos válságba fogják ezt az országos sodorni, hogy a szavazópolgárok többsége egy olyan pártra fog szavazni, amely az önök egyik ellenzéke, és mégis önök fognak továbbra is kormányozni.
Most túl azon, hogy én nem szeretném, hogyha önök tovább kormányoznának, ez egy kérdés, de a másik kérdés az, hogy jó-e Magyarországnak az, ha egy olyan választási rendszere van, amely a legalapvetőbb demokratikus normákat sérti. Azt gondolom, ez egy olyan tilalomfa, amin túlmentünk, az egyetlen lehetséges megoldás - és megjegyzem, mindenhol ezt alkalmazzák Európában -, hogy a választókerületi határokat nem a parlament határozza meg, hanem egy független bizottság. Nagy-Britanniában, amire mindig szoktak hivatkozni, hogy lám-lám, ott milyen aránytalan a választási rendszer, 1944 óta egy választókerületi bizottság húzza meg a határokat, amit aztán a parlament szentesít, de nincs mód arra, hogy ezt módosítsa. Az LMP javaslatában is ez szerepelt: a minimumfeltétele annak, hogy az LMP ezt a javaslatot egyáltalán tárgyalási alapként kezelni tudja, az az, hogy kivesszük a törvényből ezt a mellékletet, kivesszük a választókerületeket, és létrehozunk egy testületet, ami nem politikai, hanem szakmai, történeti, közigazgatási szempontok szerint fogja meghúzni a választókerületek határait.
Beszélhetnénk még hosszan a jelöltállítás problémájáról, itt azonban azt kell mondjam, hogy Dúró Dóra képviselőtársam a Jobbik részéről elmondta tulajdonképpen azt, amit el akartam volna mondani. Tehát azt gondolom az ajánlócédula-rendszer megőrzéséről, hogy minden szempontból óriási bűntett lenne, ha a parlament ezt szentesítené, hiszen valóban ezen a rendszeren rég eljárt az idő, nem beszélve arról, hogy szintén európai rekordot döntünk azzal, hogy Európában ilyen magas jelöltállítási küszöb sehol nincsen.
Ennyit akartam elmondani, mielőtt azonban befejezem, egy rendkívüli parlamenti műfajt szeretnék meghonosítani. Szeretnék mutatni önöknek két diagramot, csak azért, hogy ne gondolják azt, hogy a levegőbe beszélek. Alapvetően a számok embere vagyok, és kiszámoltam, hogyan néz ki a magyar választókerületi beosztás az új rendszerben, és ez mennyire kedvez a Fidesznek. Úgyhogy engedjék meg, hogy mutassak két diagramot, amit - mivel a parlamentben nincs Powerpoint - hagyományos módszerrel fogok megtenni. Egy koordináta-rendszert szeretnék mutatni… (Dr. Gyüre Csaba: Ez méltatlan!)
