KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS (Fidesz), a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! A mostani választójogi törvény, nyugodtan mondhatom, hogy minden demokrácia egyik legfontosabb törvénye, hiszen a demokrácia legfontosabb sajátsága, hogy a választópolgárok összessége időnként véleményt mond az országot irányító emberek munkájáról, a pártok munkájáról. Ezt hívják általános választásnak, és akkor kiderül, hogy a következő időszakra ki vezeti az országot.
Nagyon fontosnak tartjuk, hogy miután a választójogi törvény határozza meg azt, hogy a parlament milyen módon végezheti a munkáját, milyen személyi összetételben, és miután a parlament hivatott a kormányt is ellenőrizni, ezért a választójogi törvényt ne a kormány terjessze elő a parlament számára, hanem maga a parlament, a parlamenti frakciók legyenek az előterjesztők, és ez az álláspontunk minden olyan törvény esetén, amely érinti a kormány ellenőrzésének a mikéntjét.
Ezért volt az, hogy az Állami Számvevőszékről szóló törvényt nem a kormány terjesztette elő, hogy ne ő határozza meg indítvány szinten sem azt, hogy a saját ellenőrzését milyen keretek között végzik. Ilyen a médiatörvény, hiszen a média áttételesen ugyan, de szintén a kormány ellenőrzésére hivatott, ilyen az alkotmány, az önkormányzati választójogi törvény és a választási eljáráshoz kapcsolódó törvények, bár hozzáteszem, hogy nem minden részük, hiszen az eljárási törvények egy sor olyan feladatot szabnak meg, akár a kormány számára is, illetőleg a választás rendjét megőrző és a választásokat lebonyolító szervezetek számára, ami a kormány és a helyi önkormányzatok közreműködése nélkül nehezen képzelhető el. Tehát ott a választások lebonyolításában a mindenkori kormánynak igenis van komoly feladata.
Tehát ennek az elvnek megfelelően a parlament elé most a Fidesz-KDNP-képviselőcsoport terjesztette ezt a javaslatot. Ez a javaslat egyenes következménye annak a határozatnak, amit még a megalakulása után hozott meg a parlament, nagyon-nagyon régi, minden politikai párt által sokat hangoztatott ígéret volt az, hogy csökkenti a parlament létszámát. Ez tulajdonképpen 1994 óta napirenden lévő kérdés, de senki nem nyújtott be ilyen javaslatot igazából. A parlament nem tárgyalt az elmúlt 20 évben érdemben olyan javaslatot, ami… (Dr. Lamperth Mónika közbeszól.) a parlament az elmúlt húsz évben érdemben nem tárgyalt olyan javaslatot, ami megteremtette volna a lehetőségét annak, hogy valóban csökkentjük a létszámot. Félreértés ne essék, wishful thinking, jókívánságok voltak, hogy szeretnénk a parlament létszámát csökkenteni, de egyébként érdemben, amikor a lehetőség kinyílt volna, akkor valahogy mindig megakadtak a tárgyalások.
Egy kicsit olyanok voltunk, mint Csucsundra, a Kipling meséjében szereplő pézsmapocok, aki egész életében azt tervezte, hogy egyszer a szoba közepén szalad keresztül, de aztán erre valahogy sosem került sor, és mindig a fal mellett szaladgált.
Mi azt a megoldást választottuk, hogy először kitűztük a célt, körülbelül 200 fős legyen a parlament, és most kidolgoztunk egy választási törvényjavaslatot arra vonatkozóan, hogy ezt hogyan lehet megcsinálni. Ennek a választási törvényjavaslatnak a kiindulópontja nem a jövőre vonatkozó spekuláció, hogy ha így lesz, akkor úgy lesz, vagy mint lesz, hogy lesz, hanem abból indultunk ki, hogy a parlamentáris demokrácia 20 éves Magyarországon, immár 21, és amit biztosan tudunk, a demokratikus aktusokkal kapcsolatos múltbeli történések és az ezzel kapcsolatos tapasztalatok azok, amelyek ebben a törvényben tükröződnek. Természetesen úgy, hogy a demokratikus működés biztosításához az alapfeltételeket minden esetben figyelembe vettük, és ehhez következetesen ragaszkodunk.
Magyarországon a választások eddig kétfordulósak voltak. Azt kell mondjuk, hogy az európai országok döntő többségében egyfordulós a választási rendszer, de egyébként valóban van kétfordulós választási rendszer, nemcsak Magyarországon. A múltbeli tapasztalat azt mutatta, hogy eddig sohasem tudott semmilyen pártszövetség, koalíciós egyezkedés a második fordulóban változtatni az első fordulóban kialakult eredményeken. Tehát az első forduló eredményei alapján meg lehetett mondani, hogy ki lesz a második forduló győztese. A legközelebb talán ehhez a fordításhoz a Fidesz állt 2002-ben, de a Fidesz sem tudott fordítani.
Tehát az eddigi tapasztalat a múltban kétséget kizárólag az, hogy nem volt még olyan választás Magyarországon, ahol a második fordulóban tudott volna bárki is fordítani az első forduló eredményéhez képest. Létszámeltolódások voltak, de érdemben nem lehet azt mondani, hogy a kialakult politikai helyzetnek megfelelően esetleg a választók bármilyen korábbi döntésüket korrigálni szerették volna.
Azonban az is nyilvánvaló, hogy az eddigi múltbeli tapasztalatok azt mutatják, hogy a második fordulóig eltelő két hét nagyon nagy mértékben rongálta egyébként a pártokba és a demokráciába vetett bizalmat, mert az a, nyugodtan mondhatom, hogy elvtelen politikai zsibvásár, adok-kapok, veszek-hozok, zsarolok, visszalépek, harmadik helyről győzni fogok ügy, ami zajlott, az egész egyszerűen méltatlan a demokráciához. Arról nem is beszélve, hogy a múltban tudjuk, hogy volt olyan, ahol egyébként a választópolgárok primer becsapása történt. 1994-ben az SZDSZ a két forduló között azt állította, hogy ha a Szocialista Párt egymagában tud kormányozni, akkor természetesen nem vesznek részt a koalícióban, sőt, ha Horn Gyula a miniszterelnök-jelölt, akkor pedig szóba sem jöhet semmilyen tárgyalás.
Ehhez képest egymagában győzött a Szocialista Párt, megvolt a többségük, Horn Gyula lett a miniszterelnök, az SZDSZ szemben azzal, amit állított a két fordulóban, a koalíció tagja lett a szocialisták mellett, és természetesen Horn Gyulát támogatták mint miniszterelnököt.
(8.10)
Tehát lehet látni, hogy a második fordulóban tett politikai ígéretek - egyébként talán logikus - igazából annak a vélelemnek a jegyében születnek, hogy az alatt a két hét alatt hogyan vélik a különböző politikusok maximálni a saját pártjukra leadott szavazatokat, függetlenül attól, hogy egyébként a realitása megvan-e vagy nincs. A második forduló intézménye ezért, nyugodtan mondhatom, a legtöbb politikai párt - amely a parlamentben ma helyet foglal - számára irreleváns. Egyébként a kis pártok számára pedig abszolút irreleváns a tekintetben, hogy arra lehetőség, arra példa még egyáltalán nem volt, hogy a második fordulóban kispárti jelölt valamilyen egyezkedés kapcsán bejöjjön az egyéni körzetekben, és éppen ezért a kétfordulós rendszer ebben az értelemben a kis pártok számára nem biztosít lehetőséget.
Én éppen ezért úgy gondolom, hogy helyes javaslat az, hogy egyfordulós választási rendszert csinálunk, mert ennek viszont van egy nyilvánvaló előnye. Ne felejtsük el, egyfordulós választási rendszer van egyébként Magyarországon az önkormányzatoknál, ’94-ben változtatta meg ezt az akkori kormánytöbbség. Az egyfordulós választásoknál a választásokat megelőzően kell kinyilvánítani a politikai preferenciákat, így is kell állítani a jelölteket, tehát utána a kialakult eredmény ismeretében nem nagyon lehet ezen változtatni, mert már megköttettek azok a koalíciós megállapodások a jelöltállítás szintjén, amelyek kialakítanak egy arányt, azon utólag módosítani nem lehet. Tehát az első forduló ilyen értelemben tisztább helyzetet teremt.
Van még egy, a választópolgárok szempontjából fontos érdek. Ha belegondolunk, a két forduló intézménye azt jelentette, hogy a választók egy bizonyos köre annak ismeretében tudott még egyszer szavazni, hogy már tudta, hogy egyébként az első fordulóban milyen eredmény születik, ilyen értelemben azok, akiknek az egyéni körzetében véletlenszerűen nem dőlt el a választások eredménye, még egyszer meggondolhatták magukat. Ez körülbelül az a dolog, mintha az ötös lottó úgy lenne, hogy mindenki behúz három számot, és a fogadók egy része szerencsealapon még egyszer behúzhatja, mert a második fordulóban újrakezdődik az élet. Szerintünk ez nem helyes, mert olyan többletjogokat, -lehetőségeket ad a választók egy csoportjának, amiket semmilyen jogelv, semmilyen demokratikus elv nem támaszt alá. Ezért a választórendszer és a választók szempontjából, úgy gondoljuk, az egy forduló sokkal jobb rendszer; megjegyzem, az egyfordulós rendszert egyébként a parlamenti pártok többsége vagy támogatja, vagy azt mondta, hogy számára ez elfogadható.
A következő nagy kérdés az a problémakör, hogy hogyan lehet elérni azt a jogosultságot, hogy valaki a szavazócédulán szerepeljen, ez a kopogtatócédulák ügye. A javaslatunk tulajdonképpen nem változtat a jelenlegi rendszeren, nyitottak vagyunk a javaslatokra, ha valakinek más ötlete van. Azt feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy Magyarországon is legyen valami érzékelhető társadalmi támogatottsága annak, ha valaki egy egyéni körzetben jelöltként tud indulni. Vannak olyan országok, ahol ez nincs így, majd nézzék meg, hogy az milyen furcsaságokat eredményez, akár olyan országokban is, ahol már 400 éve gyakorolják ezt a műfajt. Angliában, a Cameron miniszterelnök által jegyzett választási körzetben, majd nézzék meg, fenn van a Youtube-on az a fotó, ahol Cameron a saját körzeti jelöltjeivel várja a választások eredményét: egy jól öltözött, öltönyös, nyakkendős úriember - a későbbi győztes miniszterelnök -, egy szintén konszolidált munkáspárti, egy kicsit lazább öltözetű liberális demokrata, és utána van egy Jézusnak öltözött fehérleples, szakállas ember, aki kizárólag azért indult el, mert fel akarta hívni a körzetben az egyik nagyon fontos közparkban a hajléktalanok sorsára a figyelmet, tehát nem azért indult el, hogy győzzön, hanem ez volt az ügy, a másik az üdvhadseregnek volt egy katonája, a harmadik pedig egy olyan ember, aki egyébként el szokott indulni a választáson, mert szereti, ha ebben a körzetben fontos emberek indulnak, és akkor időnként a világsajtóban megjelenik róla fotó, ezért teljesen úgy nézett ki, mint egy varietékarnagy tulajdonképpen.
Magyarországon, ahol kevésbé ismerjük a demokratikus működést hosszú időre nézve, egész meghökkentő jelenségek lehetnek, tudjuk az önkormányzati választásból, hogy milyen helyzetek adódnak, mert ott aztán tényleg alacsony a támogatottsági szint ahhoz, hogy valaki jelölt legyen. Én azt gondolom, hogy a választások komolyságát komolyan veszélyezteti az, ha Magyarországon is a választásokat heccnek vagy jópofa ügynek vélő emberek tudnak elindulni, mert ez egy kicsit komolytalanná teszi a választások lebonyolítását. Hiszen, ne felejtsük el, az esélyegyenlőség megköveteli, hogy például a Szocialista Párt miniszterelnök-jelöltje, Mesterházy Attila - vagy az, aki éppen lesz - egy asztalnál ugyanannyi időt kapjon egy politikai vitában, mint az, aki mondjuk azt veszi a fejébe, hogy az őszödi beszéden bosszút állván minden egyes mondatában a tévévitában azt mondja, hogy hazudtatok Őszödnél, mint a vízfolyás, te is, Attila, szégyelld magad, ne indulj, emberek, ne szavazzatok rá. Nyilván ez nekünk nagyon tetszene, ezt vice versa el lehet képzelni, de a komolyságot meg kellene őrizni a választások esetében, ezért azt gondoljuk, hogy valamilyen küszöb kell.
Az LMP számos választási innovációval rukkolt már elő az elmúlt időszakban, a technikainak mondott MSZP-Jobbik-LMP-koalíciótól odáig, hogy pénzbeli kauciót tegyen le valaki ahhoz (Karácsony Gergely közbeszól.), hogy elinduljon a választáson, ez se rossz ötlet, kár, hogy egyébként ez primeren a tehetősek felé nyitja meg a rendszert, és nyugodtan azt mondhatjuk, hogy a választás a milliomosok házi homokozója, mert onnantól már csak az a vita, hogy mennyi legyen a kaució, a kauciónak mi legyen a sorsa - szerintünk ez méltatlan vitát eredményez.
Miután számos javaslat hangzott el a kopogtatócédula-rendszer problémái kapcsán, viszont senki más használhatót nem adott elő, mi azt mondjuk, hogy körülbelül fele lesz a körzetek száma a jelenlegihez képest, 106 a 176 helyett, ezért, miután nagyobbak a körzetek, körülbelül az arányokat megtartva gyűjtsünk 1500 cédulát, ajánlószelvényt, és akkor ezt a rendszert megtartjuk. A választási törvényünknek ez az eleme is olyan, amit egyébként ellenzéki frakciók is támogattak az előző megbeszéléseken, vagy legalábbis azt mondták, hogy nekik ez közömbös vagy mindegy.
Szintén egy fontos kérdés a választási kampány hossza a tekintetben, hogy mennyire tudjuk megőrizni a választások komolyságát. Tudjuk, hogy a kopogtatócédula-gyűjtés időszaka olyan időszak, ahol az első két hétben még érdemben lehet a választókkal kapcsolatot tartani és adott esetben ajánlószelvényt kérni tőlük, az első két hét utáni időszak pedig a választási visszaélések ideje. Itt jönnek elő a vett ajánlószelvények, itt jönnek elő a rotyog a gulyáságyú a falusoron a HM raktárából előszedett készletek rovására, megy a kínaipóló-osztás, minden az égvilágon; megjegyzem, ebben mindenki részes, félreértés ne essék, tehát nem azt akarom mondani, hogy ez egyetlen pártra jellemző. Aki nem tudja két hét alatt előteremteni a szükséges támogatottságot, az utána - miután az életéért küzd, idézőjelbe téve - számos olyan eszközhöz nyúl, amit nem szeretnénk támogatni. És hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba, egy olyan ésszerű időkorlátot teszünk, ami egyébként egy érdemi támogatottsággal rendelkező politikus esetén könnyen átléphető küszöb, de nyilván előszűri azokat, akik annyi minimális támogatottsággal sem rendelkeznek, hogy képesek legyenek arra, hogy nagyjából 1500 ajánlószelvényt össze tudjanak gyűjteni.
(8.20)
Tehát itt ebben a javaslatban a kopogtatószelvény gyűjtésrendszere és az ajánlás megmarad.
A mi javaslatunk egy 199 fős parlamentet eredményez. Azért nem 200 fő, mert pont a cseh testvéreknél volt kétszer egymás után az, hogy a 200 fős létszám miatt 100-100 volt a kormánypárt és az ellenzék aránya, és ezt el szeretnénk kerülni azzal az egyszerű megoldással, hogy nem felfelé, hanem lefelé módosítjuk úgy páratlanra a parlament létszámát, hogy ilyen helyzet ne adódhasson elő.
Ez a javaslat egy nagyon-nagyon régi hiányt pótol, nevezetesen: a kisebbség, a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek kedvezményes mandátumhoz jutásának a rendszerét. Ezt ugye, annak idején, még a ’90-es években a parlament eldöntötte, de nem tudta megvalósítani, a mi javaslatunk erre is megoldást jelent.
Tekintettel arra, hogy kisebb a parlament létszáma jelentősen, majdnem felével csökken a parlamenti képviselők létszáma, és a listás elemét a választásoknak szerettük volna megtartani, ezért azt gondoltuk, hogy a megyei listák helyett és az országos kompenzációs lista helyett egy listát teszünk a választási rendszerbe, ez az országos lista. A megyei lista megtartása azért nehézkes, mert a megyék közötti lélekszámban aránybeli különbség van, ugye Pest megye 1 millió 400 ezres, Nógrád megye 200 ezres. Ha azt gondoljuk, hogy kell megyei lista, akkor arról legalább egy embernek be kellene jutni a parlamentbe, ha az arányosságot is figyeljük, akkor viszont Pest megyéből olyan sok embernek kéne bejutni a parlamentbe, hogy ha összességében a megyéknél ezt a számítást elvégezzük, akkor egyszerűen a listás helyek száma magasabb lenne, mint ami az alacsony létszámból következik. Ezért ezt úgy oldottuk meg, hogy országos listára lehet szavazni, és nem területi listákra minden területen.
Hallatlan fontos, hogy úgy határozza meg - nagyon helyesen - ez a választójogi törvény a választásra jogosultakat, hogy azt mondja, hogy a magyar állampolgárok jogosultak választásra. Ez azért fontos, mert Magyarország egy olyan nemzet, amelynek számos állampolgára él a határain túl, nemcsak a környező országokban, hanem a szerte a világon, és amióta az Európai Uniónak tagjai vagyunk, lehet tudni, hogy több százezer olyan magyar állampolgár van, aki nem határon túli állampolgár, hanem ide született Magyarországra, de most különböző okok miatt az Európai Unió különböző országaiban dolgozik, él, tanul. Ezek egy része nem tart állandó magyarországi lakóhelyet, és a helyzet az, hogy teljesen nyilvánvaló, hogy senki nem gondolhatja azt, hogy az normális dolog, hogy csak azért, mert én most külföldök tanulok, dolgozok, élek átmenetileg, meg vagyok fosztva a választójogomtól.
De az is világos és hallatlan fontos közös siker, hogy a kettős állampolgárság intézményének a bevezetésével megnyílt a lehetőség arra, hogy a magyar nemzet politikai közössége valamilyen módon befolyást tudjon gyakorolni Magyarország sorsára a választásokon keresztül. A kezdetek kezdetén az is világos volt, amikor a parlament ezt a döntést a kettős állampolgárságról meghozta, hogy egyébként a választójog esetében is kell ezzel valamit kezdeni. A mi megoldásunk az, hogy aki állandó magyarországi lakóhellyel rendelkezik, szavazhat a lakóhelye szerinti egyéni jelöltre és a pártlistára, aki nem rendelkezik magyarországi állandó lakóhellyel, ő pedig a listára szavazhat. Ha valaki nem rendelkezik állandó lakóhellyel, akkor egyébként sem különösebben ésszerű, hogy állandó lakóhely szerinti egyéni körzeti jelöltre szavazzon, mert miután ő nem ott lakik, az az ember őt biztosan nem fogja képviselni, annak a körzetnek a dolgaiba meg nem is nagyon tud beleszólni.
Ez esetleg megfogalmazhat aggályokat. Mi azt gondoljuk, hogy miután az alaptörvény rendezi azt a kérdést, hogy adott esetben az állandó lakóhely szerint lehet a választójogot meghatározni, ezért szerintünk ez a megoldás nem vet fel alaptörvénnyel kapcsolatos aggályokat. Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy az egyéni körzeteket ezután nem a belügyminiszter egy rendelete vagy a kormánynak egy rendelete szabályozza, hanem a parlament döntése, ezért a körzetbeosztás a törvény részét fogja képezni egy melléklet formájában.
A mostani helyzet - nyilvánvaló mindenki számára - tarthatatlan. Először is a mostani helyzetben a körzetek rendkívül aránytalanok a választópolgárok számát tekintve. Az Alkotmánybíróság felhívta a parlament figyelmét arra, hogy ezen változtatni kell, mert az egyenlő választójog elvét ez sérti. Másrészt a mostani körzetek területi feloszlása egy olyan belügyminisztériumi rendeleten alapul, amely egyébként a szavazókörök számát sorolja fel egy-egy választókörzetben, ami azért aggályos, mert azóta már számtalanszor megváltozott a szavazókörök sorszáma, ezért tulajdonképpen azt kell mondjam, hogy a szokásjog jelöli ki ma a körzeteket és nem az írott tételes jog, mert ma már számtalan példát lehet arra mondani, hogy amit a tételes jogban leírnak, hogy az adott körzetben hányas számú szavazókörnek kell az adott körzetben lenni, olyan számú szavazókör már nincs is; például azért, mert csökkent az ott lakók létszáma az elmúlt húsz évben, és ezért kevesebb szavazókörre van szükség, és a magasabb sorszámúak kiestek. Ha valaki csak ez alapján, csak az írott jog alapján próbálna tájékozódni, akkor komoly probléma lenne, mert azt látná, hogy egyébként bizonyos választópolgárok ki vannak zárva a rendszerből ad hoc alapon.
Teljesen nyilvánvaló, hogy az arányosság elvét a törvény által megfogalmazott javaslat betartja, egy plusz-mínusz 10 százalékos mozgásteret kell engedni, mert nem lehet teljesen nyilvánvalóan darabszámra azonos választópolgárt magába foglaló körzeteket csinálni, de a plusz-mínusz 10 százalékos eltérés mégse 2,5-szeres különbség, mint ami a mai rendszerben van. És az pedig, hogy nem belügyminisztériumi rendelet és egy korábbi elnöki tanácsi határozat mint jogforrás vagy… (Gulyás Gergely: Minisztertanácsi.) Bocsánat, minisztertanácsi.
Egész pontosan, a jogtörténet olyan érdekes a magyar közigazgatás esetében, hogy először is pontosan olyan tételes joganyag, ami felsorolja a magyarországi településeket, nincsen, hanem mindig korábbi hivatkozások vannak, és ezért sajnos olyan joghivatkozások is vannak például az ország területi lehatárolásában, ami szerves részét kell hogy képezze az ezen törvény mellékletében szereplő kerületi besorolásnak, amelyek tényleg joghagyomány alapján működnek. A megyék területe például nincs felsorolva, hanem azt mondja a jog, az Országgyűlés egy határozati javaslata, hogy a megye területe az, ami korábban volt, de nincs meghatározva, hogy melyik megyéhez milyen települések tartoznak. Ez azért érdekes, mert a megyei struktúra a választások lebonyolításában a jogorvoslati rendszert követi, hiszen vannak egyéni választókerületi választási bizottságok, megyeiek és országos, és a jog így épül egymásra, mármint ha valaki jogorvoslattal kíván élni. Ezért aztán az a helyzet, hogy meg kell tennünk azt, hogy a törvény mellékletébe betesszük ezt a választókerületi lehatárolást.
Számos vita van arról vagy élénk vita bontakozott ki arról, hogy ez kinek kedvez, meg kinek nem kedvez. A helyzet az, hogy Magyarországon nem elég hosszú az a demokratikus tapasztalat és nem elég számos az az adatsor, ami alapján ezeket a bírálatokat érdemben komolyan lehetne venni. Gondolják meg, összesen volt eddig - az 1990-es, 1994-es, 1998-as, 2002-es, 2006-os, 2010-es - hat választás, ami idevonatkozik, általános választás. Ebből az egyiknél - ez az 1994-es - akárki akárhogy osztja be az ország területét, kettő kivételével mindegyik egyéni körzetet a szocialisták nyernek, az 1994-es választás ugyanis olyan eredményt hozott, hogy lényegében a későbbi koalíció minden egyéni körzetet megnyert volna, mondom, kettő vagy három kivételével. Tehát ha azokat az adatokat nézzük, akkor bármilyen beosztásban azt lehet mondani, hogy az MSZP-nek csináljuk a körzeteket. A 2010-es eredmények alapján bármilyen országfelosztás és kerületi lehatárolás van, mindegyik esetében - talán egy vagy kettő kivételével - a Fidsz-KDNP győz.
(8.30)
Tehát magyarul, ha azt mondjuk, hogy eddig volt hat választás, kettő biztos nem igazít el a tapasztalatokban. Két tapasztalat olyan szélső érték, amikor ezeket a szempontokat figyelmen kívül hagyhatjuk, mert az egyik kizárólag az MSZP-nek kedvez, a másik kizárólag a Fidesz-KDNP-nek.
És ha valaki megnézi az általunk tett javaslatot a további eredmények alapján, akkor azt mondja, hogy az a fő szabály, hogy egyébként ezen területi beosztás alapján az nyerne, aki egyébként azt a választást nyerte a régi besorolás alapján. Magyarul, érdemben lehet, hogy egyes körzetekben van módosítás - sőt, én is tudom, hogy van, mert ezt végigteszteltük, de azt láttuk, hogy igazából érdemben nem módosított a végső eredményen, tehát önmagában a területfelosztás nem befolyásolja az eredményt.
Tudják, ez arra a vitára emlékeztet, hogy talán aki nemcsak a választójogban mélyül el, hanem az élet más területein is, az érzékelje, korábban nagyon nagy vita volt a spanyol labdarúgó-bajnokság szervezésében arról, hogy a győztes két pontot kapjon vagy hármat; a döntetlenért egy pont járjon mind a két rendszerben. Óriási vita volt, hogyan módosítja ez az erőviszonyokat, az eredményeket, aztán kiderült, hogy egyébként mindegy, hogy 2 vagy 3 pontos rendszerben van a győztes premizálása, mert akkor is Barcelona nyer, vagy akkor is a Madrid nyer, mert egyébként nem ezen múlik az eredmény. Mint ahogy a választások eredménye sem a körzetbeosztáson múlik, hanem értelemszerűen azon, hogy különböző politikai erők milyen politikai teljesítményt nyújtottak.
És egyébként ha végignézzük az adatsorokat, akkor ez napnál világosabb, tehát az úgynevezett gerrymandering - nyugodjon békében szegény kormányzó, egyesült államokbeli - semmi módon nem jön szóba. Ez kizárólag olyan országokban jön szóba, ahol először is “a győztes mindent visz” elv alapján egy fordulóban kizárólag egyéni körzeti rendszer van; kettő: ahol kellően hosszú adatsor áll rendelkezésre arról, hogy egyébként stabilan azt mondhatjuk, hogy valamelyik körzet biztosan baloldali vagy biztosan jobboldali fő szabály szerint. A gerrymanderinghez még fontos az, hogy ne legyen sok szereplő, mondjuk inkább csak kettő, mint több.
Ehhez képest az a helyzet, hogy Magyarországon tulajdonképpen 4 körzetről lehet stabilan elmondani, hogy bármi történt eddig, abban vagy a baloldal vagy a jobboldal nyert, kettő a baloldalon, kettő a jobboldalon. Ez alapján aztán nehéz azt mondani - és mondom, itt aztán ezeket bárhogy osztjuk fel; a XII. kerület hegyvidéki részén és Balsai István körzetében a II. kerületben mindig a jobboldal nyert, akkor is, amikor lavinaszerű volt az MSZP győzelme, és a XIII. kerületet érintő két egyéni körzetben pedig akkor is a baloldal nyert, ha egyébként konkrétan a jobboldal mindent vitt.
Innentől kezdve, azt gondolom, hogy természetesen a bírálatot nyugodtan meg lehet mondani, de a tények nem támasztják alá azt a vélelmet, hogy bárki magának tudna kedvezni. Félreértés ne essék, nem arról beszélek, hogy van-e ilyen szándék, hanem azt mondom, hogy a tények azt igazolják, hogy különböző korlátok ezt Magyarországon nem teszik lehetővé. Szerintem nincs ilyen rendszer, még akkor sem, ha ilyen szándék lenne. Miután mindenki láthatja, hogy teljesen mindegy, hogy van-e ilyen szándék vagy nincs, az mindenképpen megbicsaklik. Meg kell nézni, hogy azok az MSZP által rendelt tanulmányok, amelyek egyébként próbálkoztak ilyen szempontokat figyelembe venni, azok olyan körzeti beosztást eredményeztek, amikről lerí, hogy egyébként katasztrófa; 5 kilométer széles, 80 kilométer hosszan kígyózó, a baloldali körzeteket magába ölelő körzetek jöttek ki. Azt is mondta egyébként ennek a tanulmánynak a készítője, a korábbi MSZP-kampányfőnök, hogy a dolog meghal, nem tudunk ilyet csinálni, mert mint említettem volt, az adatok ezt nem támasztják alá. Innentől kezdve szerintem napnál világosabb, aki egy kicsit konyít a dologhoz, az tudja, hogy persze lehet azt mondani, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze - ez igaz is -, de ha a szentnek nincs keze, akkor nem tud maga felé hajlani. Körülbelül ez a helyzet itt.
Tisztelt Parlament! Tisztelt Elnök Úr! Azt hiszem, hogy mindnyájunknak elemi kötelessége, hogy azt a nagyon régi politikai célt, hogy kisebb létszámban dolgozzon a parlament, teljesítsük. Ahhoz az kell, hogy csökkentsük a parlament létszámát. Ha csökkentjük a parlament létszámát, akkor napnál világosabb, hogy hozzá kell nyúlni a választójogi törvényhez, mert egyébként nem jön ki a matematika. Innentől kezdve valamit tenni kell. Ha önök tudják támogatni ezt a javaslatot, még egyszer hangsúlyozom, a legfontosabb elemek mindegyikéhez van olyan ellenzéki vélemény, ami ezt vagy támogatja vagy elfogadhatónak mondja -, akkor kérem, tegyék meg, ha nem tudják támogatni, az természetesen önökön múlik, egyet viszont szeretnék mindenképpen kérni önöktől - bár ez most az elmúlt napok parlamenti politikai vitáit tekintve talán most már felesleges is, mert mindenki arról beszél, amiről akar, ez bebizonyosodott az elmúlt néhány éjfélben -, hogy amikor a választójogi törvényt vitatjuk, akkor mindig vegyük figyelembe, hogy ez csak a választójogi törvény és nem az eljárási törvény.
Az eljárási törvényben számos kérdést még rendezni kell. Azt gondoltuk, hogy a legfontosabb, a választókat talán a leginkább foglalkoztató kereteket… - egyébként a korábbi szabályozás is ilyen elemű volt, volt egy választójogi törvény meg egy eljárási törvény, annak aztán volt egy módosítása, ami ráadásul vagy gyenge vagy erős ellentmondásokat tartalmazott. Például a tekintetben most sem világos a rendszer, hogy milyen népességadatok alapján kell a választói névjegyzéket elkészíteni. A mostani rendszer is ellentmondásos elemeket tartalmaz.
Az egyik szabály azt mondja, hogy a választások előtt 90 nappal kell, a másik azt mondja, hogy január 1-jei népesség-nyilvántartói adatok alapján kell csinálni. Ez csak akkor esik egybe, ha pont január 1-je után 90 nappal van a választás. Ilyen eset nem volt még Magyarországon. Az eljárási törvényhez egyébként is hozzá kell nyúlni, mert az ma már számos elemében tarthatatlan. Nem rendezi például azon magyar választópolgárok esetét, akik önhibájukon kívül veszítik el az állandó lakóhelyüket Magyarországon, ezért csak településszintű állandó lakóhelyük van; mert ők igazából rendelkeznek állandó lakóhellyel, csak településszintű állandó lakóhellyel. Az elvált emberek egy része ilyen sorsot oszt. Nyilvánvaló, hogy ezeket a kérdéseket az eljárási törvény kidolgozásakor a részletek figyelembevételével szabályozni kell, de én csak azt szeretném mondani, hogy ne kérjünk számon olyan szabályozást ezen a törvényen, ami nyilvánvalóan az eljárási törvény része: a választói névjegyzék elkészítése, az ajánlócédula-gyűjtés rendszerének pontos szabályozása, adatvédelmi feladatok, kérdések megoldása.
Összességében szeretném elfogadásra ajánlani, tisztelt képviselőtársak, ezt a javaslatot, és kérem, hogy a vita végén a módosító indítványok figyelembevételével teljesítsük közösen azt az ígéretünket, hogy végre értelmes és reális létszámban határozzuk meg a parlamentet a jövőben, ez pedig 199 az előterjesztés szerint.
Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
