DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ehhez a vitához a törvényjavaslat mögöttes politikai szempontjainak, politikai dilemmáinak, illetve a választójogi megoldások országérdekekkel való összefüggéseinek elemzésével kívánok hozzájárulni. Teszem ezt azért, mert a törvényjavaslatot kísérő sajtóvita, illetve mint azt ma is láthatjuk, a javaslat parlamenti vitája láthatóan téves irányt vett.
A vita középpontjában a kormányzó pártszövetség politikájának ellenzéki szellemű kritikája került, ennek keretében annak hangoztatása, hogy a választójogi törvénnyel a Fidesz saját politikai érdekeit követi, úgymond kiteljesítve hatalma kiépítésének folyamatát. Ez a megközelítés véleményem szerint önmagában is vitára késztető, ugyanakkor azonban úgy gondolom, hogy ha már a vita középpontjába a törvényjavaslat politikai szándékainak az értékelése került, fontos ezeknek a szándékoknak a gondos felmérése, elemzése, az országos érdekekkel történő összevetése, vagyis a választójog szabályozása politikai összefüggéseinek elfogultságoktól és szenvedélyektől mentes valós elemzése. Én most erre vállalkozom.
Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányügyi bizottság választójogi reformot előkészítő albizottságában mind az öt parlamenti párt javaslatát megismerhettük. A kormányzó pártszövetség pártjai részéről - mint ma már az elhangzott - két változattal is találkozhattunk: egy még tavaly nyáron benyújtott, illetve a mostani, előttünk fekvő törvényjavaslat formájában. De törvényjavaslatot nyújtott be az MSZP, az LMP is, és megismerhettük ezek mellett a Jobbik koncepcióját is.
Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy mindegyik javaslat megfelel az alkotmányosság és a demokrácia követelményeinek. Mindegyik javaslat koncepciójában visszaköszön valamelyik tekintélyes demokrácia választójogi rendszerének modellje - van, amelyik javaslatban több ilyen modell is felismerhető -, és nincs egyetlen olyan eleme ezeknek a javaslatoknak, amely a demokrácia elveivel összeegyeztethetetlen lenne. Nincs tehát semmilyen valós alapja annak, képviselőtársaim, hogy a pártok a választójogi törvény okán egymástól az alkotmányosság vagy a demokratikusság szempontjából bármit is számon kérjenek.
Követ-e politikai szempontokat a Fidesz javaslata? A kérdést igazán úgy korrekt feltenni, hogy általában a választójogi törvények megalkotásánál játszanak-e szerepet pártpolitikai szempontok. A tisztességes és őszinte válasz az, hogy természetesen igen. Az ilyen törvényjavaslatok kialakításánál a pártpolitikai szempont mérlegelése bizonyosan szerepet játszik. Ne áltassuk magunkat, és még kevésbé a ránk figyelő közvéleményt, ne rontsuk hitelünket a valóság elferdítésével, és ezzel összekötve egymás elleni vádaskodásunkkal; már csak azért sem, mert erre különben semmilyen okuk nincs.
A választójog szabályai az állami hatalomgyakorlás centrumában helyet foglaló képviseleti szervek létrehozásáról szólnak, parlamenti választások esetében a népszuverenitás első számú letéteményese az Országgyűlés megbízatásának létrejöttéről. A választójogi szabályok mikénti alakítása befolyásolja a törvényes kormányzati hatalomért folyó verseny kimenetelét, befolyásolja azt, hogy melyik politikai erő kap megbízatást az ország sorsának napi alakítására, illetve befolyásolja, hogy az ország élete és viszonyai milyen értékek mentén folyik és alakul.
A szó pozitív értelmében vett hatalmi politikai kérdésről van tehát szó, amikor a választójogi szabályok megalkotásával foglalkozunk. Eszement dolog lenne, ha egy párt egy ilyen szabályozásnál nem figyelne saját politikai prioritásaira vagy egyenesen érdekei ellen dolgozna. Nem teszi ezt az MSZP sem (Dr. Józsa István: Nocsak!), a Jobbik sem, az LMP sem (Dr. Józsa István: A Fidesz sem.), és természetesen a Fidesz sem. És mivel ez természetes, egymást ezért megbélyegezni - ami amúgy hiteltelen is lenne - semmi okunk. Az igazán lényeges az, hogy a pártpolitikai megfontolások mennyiben illeszkednek az ország érdekeihez, ez a fő kérdés, és úgy gondolom, leginkább erről kellene vitatkoznunk.
E gondolatmenetet folytatva arról sem szabad megfeledkezünk, hogy a választójogi törvénnyel kapcsolatban párton belül is többféle, egymástól eltérő, egymással versengő politikai szempont is létezhet.
(14.40)
Mint ahogy a választójogi törvénnyel összefüggésben az ország érdekei sem egyneműek, hanem itt is fellelhetők az egymástól eltérő, egymással versengő, akár egymással is szembemenő érdekek, melyek eltérőségük és versengésük ellenére is egyaránt közérdekek.
Mindez világosabbá válik akkor, ha számba vesszük a nemzetközi viszonylatban létrejött különböző választási rendszereket és az ahhoz tapadó demokráciaformákat. A politikai rendszerrel való összefüggés oldaláról nézve két fő választási rendszert különböztethetünk meg: a többségi, illetve az arányos rendszert.
A többségi rendszer mintapéldája Nagy-Britannia, ahol az egyfordulós, relatív többségű választások során egyéni választókerületekben dől el az összes mandátum sorsa. Ez a rendszer olyan parlamentet eredményez, amelyik - egészen ritka kivételtől eltekintve - mentes a koalíciókötés kényszerétől, stabil kormányzást és világos felelősségi viszonyokat teremt. Ezt a demokráciát nevezzük döntésorientált vagy westminsteri demokráciának. Ennek a rendszernek az a gyöngéje, hogy a választópolgárok pártpolitikai preferenciái megjelenítésében az arányosságot nem biztosítja.
Ezzel szemben az arányos választási rendszerek lehetővé teszik az egyes politikai erők arányos megjelenítését a parlamentben, viszont többnyire a koalíciókötés kényszerével járnak, labilis kormányzást teremtenek, és alkalmasak a kormányzásban részt vevő politikai erők egymáshoz képesti felelősségének elmosására. Ez is elfogadott demokráciaforma. Ezt nevezzük konszenzusos, vagy ahogy egyesek ironikusan nevezik, veszekedős demokráciának. Erre leginkább azok az országok jó példák, amelyekre többnyire a pártok folyamatos küzdelme, ezen belül is a koalíciót alkotó pártok belső vitái a jellemzőek. Hangsúlyozom, mindkét fajta demokrácia bevett és elfogadott, de előnyeik és hátrányaik eltérőek.
Vizsgáljuk meg ennek ismeretében a Fidesz törvényjavaslatát. A javaslat a meglevő választási szabályokhoz képest a többségi rendszer irányába mutat bizonyos mértékű elmozdulást, vagyis a politikai rendszer működését a döntésorientált westminsteri demokrácia felé közelíti. Pártpolitikai megközelítésben a javaslat a legerősebb politikai erő súlyát növeli, és lehetőség szerint csökkenti a koalíciókötés kényszerének esélyét. Országos érdek ez? Igen; az elmondottak okán a stabil és világos felelősségi viszonyokra épülő kormányzás biztosítása országos érdek. Vagyis kimondható: a törvényjavaslat kidolgozásakor érvényre juttatott politikai szempont legitim országos érdekként, azaz közérdekként fogadható el.
A pártpolitikai érdek oldaláról nézve ugyanakkor hangsúlyozni kell, mint erre ma többen is utaltak, hogy a legerősebb politikai erő súlyának növelése csak addig érdeke a legerősebb pártnak, adott esetben a Fidesznek, amíg ő a legerősebb politikai erő. Vagyis ennek a szempontnak igazi pártérdeki jellege valójában meglehetősen viszonylagos és időleges.
Mindamellett azt is látnunk kell, hogy létezik az említett pártpolitikai szempont mellett egy másik szempont is, amely ugyanúgy országos érdekként fogadható el, mint az előbbi. Az arányos választási rendszerhez és a konszenzusos demokrácia modelljéhez kapcsolódóan aktualizáltan ez a politikai szempont itt Magyarországon a most létrejött alkotmányos rendszer stabilitásának a megőrzése, amit az ellenzéki pártok negatív érzelmektől eltelve úgy fogalmaznak meg, hogy az új alkotmányos rend bebetonozása.
Fontos pártpolitikai szempont-e az új alkotmányos rendszer stabilitásának biztosítása? Erre én határozott igennel válaszolok. Személy szerint ezt én legalább annyira fontosnak tartom, mint a stabil kormányzás követelményét, és úgy gondolom, vitathatatlan országos érdek egyben az is, hogy az alkotmányos rendszert ne lehessen egykönnyen a napi politikai széljárásnak megfelelően a jövőben átrendezni. Látni kell, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat ezt már kevésbé biztosítja, mint egy, a mostanihoz képest arányosabb választási rendszer.
Az előadottak tükrében, képviselőtársaim, talán világossá vált önök előtt, mennyire viszonylagosak, összetettek, egymással is ütközőek az egyes politikai szempontok, és ezért mennyire félrevezető a törvényjavaslat kapcsán egyértelmű pártérdekről beszélni. Nyilvánvaló, hogy az adott kérdés kapcsán eltérő érdekek ütköznek, és ami ma még pártérdeknek tekinthető, az holnap már nem biztos, hogy az.
Talán azzal sem árulok el titkot, hogy a javaslat kialakítása során ezek az eltérő és egymással versengő, sőt nehezen vagy talán sehogy sem összeegyeztethető politikai szempontok a Fideszen belül is és a pártszövetséget alkotó két párt között is dilemmát képeztek. Vitatkozni tehát énszerintem nem egymás kiátkozása formájában, hanem úgy érdemes, hogy magát a felmerült dilemmát vitatjuk meg. Arról kell döntenünk, hogy a két egyenértékűen demokratikus modell közül melyiket választjuk, vagy legalábbis melyik irányba közeledünk: a döntésorientált westminsteri demokrácia vagy a konszenzusos demokrácia felé. Aktualizálva, mi a fontosabb: a koalíciókötés kényszerének elkerülése, vagy a jelenlegi alkotmányos rendszer stabilitásának a biztosítása? Ez valóban eldöntendő kérdés, igazi dilemma, de valójában nem viszonylagos és a helyzettől függően változó pártérdekek közötti dilemma, hanem két egymástól eltérő és egymással versengő országérdek között kell választanunk. Ezt kell megvitatnunk, erről kell döntenünk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Általánosságban én ennyit akartam a törvényjavaslatról mondani és ezt a dilemmát egy kicsit világossá tenni, mert úgy érzem, hogy ez elveszett a vitában. De engedjék meg, hogy végezetül egy nem csekély jelentőségű részkérdésre felhívjam a figyelmünket. Bennem bizonytalanság van abban a tekintetben, hogy a törvényjavaslat mennyiben felel meg a választójogosultságból való kizárást tartalmazó alaptörvénybeli szabályoknak, szükséges-e további részletszabályok alkotása a bűncselekményt elkövető személyek választójogból történő kizárására vonatkozó alkotmánybeli rendelkezések végrehajtása érdekében. Ha igen, akkor ez a törvény fogja ezt rendezni, vagy esetleg egy másik? Szeretnék erre a kérdésre a vita végéig választ kapni.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
