BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Előre is bocsánatot kérek, de meg lettem szólítva, ezért kénytelen vagyok reagálni, ha nem veszik rossz néven. Bana képviselőtársam, ugye, nem haragszik, ha önnek nem tetsző véleményem van? Mert, ugye, ezt el kell fogadnia, és az ön tanácsait is akkor fogadom el, hiszen nekem is van szólásszabadságom.
Pontosan utalva Kósa Lajos képviselőtársam vélekedésére: a vita a demokrácia jele, ugyanis a vitában tisztázzuk a nézeteinket, és alkalmasint még, bocsánatot kérek, de (dr. Józsa István: Ez helyes! Kérjél bocsánatot!) úgy gondolom, hogy lehetséges tévedni is, bocsánatos dolog, ha az ember azt később elismeri. Én tanulok önöktől, tanulok másoktól, de ön ne vitassa a jogomat ahhoz, hogy szóljak, és azt mondjam, amit gondolok, ugyanis nem fogom azt se tenni, amit követeltek tőlünk, ötven éven keresztül csak azt mondhattuk volna, amit lehetséges, vagy amit megengedett az állampárt. Nehéz, úgy gondolom, érvelni, érvekkel álljon elő, és akkor meg tud győzni engem. Én egy érvet mondtam, amiben nem kell egyeznie a véleményünknek. Ha nincs érvük, akkor meg ne szóljanak.
Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Még egy megjegyzést szeretnék tenni Ertsey Katalinnak arról, hogy sunnyogó listások. Magáról beszélt, képviselő asszony? (Derültség a kormánypártok soraiban. - Ertsey Katalin közbeszól.) Igen? Jó, képviselő asszony, megértettem, akkor nem rólam beszélt, ugyanis én nem vagyok sunnyogó sem, és teljes jogú tagja vagyok a tisztelt Háznak, ugyanis a listára szavaztak, és én így kerültem be a parlamentbe. (Ertsey Katalin közbeszól.)
Tisztelt Képviselő Asszony! A listás képviselők ugyanolyan jogúak, mint az egyéni kerületiek, bár én azért azt állítom, hogy akire név szerint szavaztak, az azért mégiscsak igazibb képviselő, tudja, mégiscsak több ember adta rá a voksát, és ebben az új törvényben erre lesz lehetőség, hogy az egyéni kerületekben adhatnak több szavazatot az emberek.
Azt is hozta érvül, hogy függetlenített szarvasi KISZ-titkár. Ugye, nem rólam beszélt? Ugyanis én fel tudom sorolni, kik voltak a rendszerváltást megelőzően függetlenített és pénzből élő KISZ-titkárok, és én se KISZ-titkár nem voltam, se pénzből, mármint abból élő ember (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), mindig a munkából éltem meg.
Elnök úr, köszönöm, hogy megengedte, hogy elmondhassam a vélekedésemet. Úgyhogy sunnyogó képviselőtársam… (Kikapcsolják a mikrofonját. - Taps a kormánypártok soraiban.)