KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban, a statisztikai ismereteim viszont, ha jól emlékszem, alátámasztják azt az állítást, amit önnek is tudnia kell, kedves Karácsony képviselőtársam: tekintettel arra, hogy a statisztikai modellek sztochasztikus folyamatokat írnak le, elméleti megközelítésből önnek tudnia kell, hogy a statisztika alkalmatlan alapvetően, elméleti megközelítésben egy állítás alátámasztása. A statisztika biztosan arra alkalmas, hogy egy állítást cáfoljon.
Egyébként nem is ebben érveltem akkor, amikor azt mondtam, hogy képtelenség az állítás, amit ön megfogalmaz, hanem abban, hogy nem jó, nem tudja megítélni, hogy egy adott körzetben a választási eredmények valóban lefedik-e a választók politikai orientációját. Hova teszi az MDF ’90-es eredményeit ebből a szempontból? A baloldali szavazók közé, vagy a jobboldaliak közé? Hova teszi az SZDSZ ’90-es, ’94-es eredményeit? Az SZDSZ-szavazók ’90-ben a legradikálisabb antikommunista szavazók voltak. Az SZDSZ ’94-ben is a legradikálisabb ilyen politikát folytatta.
Nem lehet olyan egyenlőséget tenni, hogy SZDSZ-szavazó, ’90, ’94, tehát lehetséges, hogy liberális szavazók ezek, mert nem. Egy ilyen friss demokráciában pont ezek a bizonytalanságok okozzák, hogy az, amit ön állít, hogy ilyen értelemben meg lehet ma variálni a képviselői körzeteket, nem megy. Nem megy, nézze meg, mert nem tudja az alaporientációt felvázolni, nincs az a térkép. Például mit kezd azzal, hogy a jobboldal, pontosabban a Jobbik által rendkívül erős választási eredményt mutató körzetek korábban masszív szocialista fellegvárak voltak? Akkor most kik a Jobbik szavazói alapvetően politikai, érzelmi szempontból? Ezért nem lehet azzal vádolni bennünket, amit ön állít.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)
