DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Egy nagyon ünnepi pillanat érkezett el az eddigi parlamenti képviselői munkám során, nagyon izgulok, bevallom őszintén (Derültség.), de megpróbálom úgy elmondani ezt a hozzászólást, hogy valóban méltó legyen ahhoz a súlyhoz, ahhoz az alkalomhoz, amiről most szót kell ejtenünk. Ennek azért már volt olyan értelemben előzménye, hogy a múlt héten az általános vitában nagyon komoly vezérszónoki beszédek hangzottak el. Varga István képviselőtársamat is kiemelném, aki szintén nagyon alaposan és mélyen körbejárta a bolsevizmus természetét és kártékony mivoltát, de ugyanezt tettem jómagam is egy 30 perces vezérszónoki beszédben, ahol lényegében egy Szolzsenyicin-idézettel kezdtem, és most is csak ezt tudom mondani; tehát a kommunisták lélektanához tartozik, hogy nincs lelkiismeretük, és lényegében a zsákmány védése - Máraival élve -, a zsákmányt védő kommunistánál nincs rosszabb.
Gyakorlatilag azt kell hogy mondjam, ez a törvényjavaslat tehát megnyitotta az utat. Mi úgy értelmezzük, megnyitotta az utat a teljes körű igazságtételhez. Négy alapelv van, ezt elmondtam már az általános vitában is, most nem akarom ezt visszaismételni. Az elnök úrnak megnyugtatásul jelzem, mely pontokhoz szólok hozzá, mielőtt esetleg jogosan figyelmeztetést kapok. Tehát egészen pontosan mondom, hogy a 20., 21. és 22. javaslatokhoz szeretnék hozzászólni, de érinteni fogom a 18-ast és a 19-est is.
Összességében tehát azt kell előrebocsátanunk, hogy az igazságtétellel kapcsolatos szakma egészen széles palettán számítva, Hack Pétertől kezdve, akit azért nem lehet megvádolni nemzeti radikalizmussal, ellenben erős antibolsevizmus jellemzi, Kahler Frigyes, aki gyakorló bíró, nagyon komoly kutatója a kommunizmus önkényuralmi évtizedeinek, a másik ponton meg Zétényi Zsolt, aki ugyanezt tette, teszi évtizedek óta, itt a parlamentben is tette, benyújtotta a Zétényi-Takács-törvényt, és azóta is nagyon sokat tesz, a mosonmagyaróvári sortűzpertől kezdve nagyon sok ügyben tette, bizonyította azt, hogy elkötelezett híve az igazságtételnek. Tehát ők mind a hárman azt mondják, konszenzus van a szakmában arról, hogy négy dolgot kell tenni az igazságtételért, az önkényuralmi rendszer bukása után az igazságtétel keretében.
Egy. Az önkényuralmi rendszer fenntartóit száműzni kell a közéletből és a hatalomból, tehát nemcsak a hatalomból, a közéletből is. Nyilván a hatalomból és az erőszakszervezetekből, az államirányítás bármely területeiből, kicsit hozzátéve még azt is, hogy nyilván az ebül szerzett jószágaikból is ki kell verni őket, mert ezeket a jószágokat ebül szerezték, visszaélve a pozícióikkal, spontán privatizáció, lemutyizott privatizáció, külföldi tőkéseknek ők lettek a legjobb kiszolgálói, a sok-sok éven át hirdetett eszméikkel ellentétben.
Kettő. Megengedhetetlen az, hogy ugyanolyan szerkezetű vagy jogfolytonossággal rendelkező pártok működjenek, amely pártok jogfolytonosságot vállalnak az önkényuralmi rendszert működtető diktatórikus párttal. Jelenleg Magyarországon egy olyan helyzetet tapasztalunk, hogy így működünk, tehát az MSZMP-vel jogfolytonosságot vállaló MSZP 21 év óta jelen van a magyar közéletben.
A harmadik elem a bűnök üldözése: bűn nem maradhat büntetlenül. Tehát ez a legfontosabb erénye ennek a javaslatnak, vitán felül, hogy igenis, megnyitja a büntethetőségét az emberiesség elleni bűnöknek és mindazon bűnöknek, amelyeket nem üldöztek a diktatúra időszakában, illetve az elmúlt 21 évben, annyi pontosítással legfeljebb, itt ajánlom figyelmükbe a 12. ajánlási pontban azt a javaslatot, amit Zétényi Zsolttal együtt dolgoztunk ki. Nem helyes ez a szövegezés, hogy nem tekinthető elévültnek a ’40 és ’90 közötti bűncselekmények sora, hanem nem évült el. A kettő között óriási különbség van.
(22.40)
A 4. pont, amit talán meg lehet említeni ebben a körben, amiben szintén fennáll a szakma konszenzusa, hogy nyilvánosságra kell hozni a bűnöket, ki kell beszélni a bűnöket, hozzáférhetővé kell tenni kutatók számára, bárki számára.
És akkor itt bejön egy ötödik, ami szintén a szakma konszenzusa: megfelelő kárpótlást kell adni a jogsértetteknek. Tehát ezt az öt szempontot kell vizsgálnunk egyszerre, és mi úgy érezzük, hogy ez az öt szempont nem érvényesül teljes mértékben ebben a törvényben. Mi ezért vettük a lapot, és valóban nem kellett kétszer mondani nekünk, hogy átgondoljuk és benyújtsuk olyan tartalmú módosító javaslatainkat, amelyekkel véresen komolyan gondoljuk azt, amit előterjesztettünk. Tehát ez nem vicc, ez nem szerepjáték, halálosan komoly jogi, jogpolitikai, morális, filozófiai meggyőződésünkből fakadó módosító javaslatokról van szó, amelyeket Novák Előd képviselőtársammal, illetve több más képviselőtársammal is jegyeztem.
Nézzük a 20. ajánlási ponton szereplő javaslatot, amelynek a következő a lényege. Az a lényege, hogy az MSZMP vagyonát a törvényjavaslat nagyon helyesen törvénytelenül felhalmozott vagyonnak nevezi. Ha ezt a megállapítást teszi, nagyon helyesen, a törvényjavaslat, akkor egy jogállamiság elveivel ellenkező megoldásnak tartjuk azt, hogy egy törvénytelenül felhalmozott vagyon a törvénytelen felhalmozó, illetve az ő jogutódjának tulajdonában maradjon. Ez egy ősi római jogi elvvel ütközik. Tehát egyszerűen azzal az elvvel ütközik, hogy aki csalárd módon szerezte a tulajdont, attól el kell venni, nem maradhat nála, mert ezt kívánja a természetjogi alapelvek alapján is a jog, illetve ezt kívánja egyébként a jogállamiság követelménye is.
Tehát mi egy ötödik cikket szeretnénk beilleszteni a törvényjavaslatba, ami röviden összefoglalva úgy szól, abból a kiindulásból táplálkozik, hogy az MSZP a Magyar Szocialista Munkáspárt jogutódjának definiálta magát, így definiálja magát, megállapítja a törvényjavaslat, hogy az MSZMP vagyona törvénytelenül került felhalmozásra, a jogutódlás miatt a vagyon jelentős része átszállt az MSZP tulajdonába, ezért nem maradhat az MSZP tulajdonában ez a vagyon, ezt a vagyont köztulajdonba kell venni. Tehát ez a mi határozott javaslatunk. Kíváncsian várom az esetleges tapsokat - nem érkeznek, de remélem, hogy azért legalább fejben érkeznek. (Taps a kormánypártok soraiban.) Így van, köszönöm szépen, mégiscsak megérkeztek ezek a tapsok. Tehát ez azt jelenti, hogy bírja a támogatást ez a javaslat. Nyilván az MSZP padsoraiban nem vártuk ezt.
Viszont mi még azt is mondjuk, hogy akkor alkossunk egy külön törvényt erről a köztulajdonba-vételről. Annak idején azért a bolsevikok is elég aktívak voltak az ilyen jellegű elvételekben, csak azok abszolút a természetjog ellenében, abszolút az igazságosság ellenében és abszolút az életigenlés ellenében születő államosítási törvények voltak. Ez egy jótékonyt szolgáló államosítási törvény, amelyről egy részletes törvényt kell hozni, és az a javaslatunk ezzel kapcsolatban - egyébként ezt a javaslatot Novák Előd, Zagyva Gyula képviselőtársam is jegyzi mellettem -, hogy az összes országgyűlési képviselő négyötödének szavazatával fogadjuk el ezt a törvényt. Ha már ez az igazságtételi törvény elindult, és mi tettük hozzá azt a lépcsőfokot, hogy akkor tényleg teljesítsük be az igazságtételt, akkor úgy gondoljuk, hogy tényleg elvárható lenne, hogy akkor a Jobbik szavazatai aktívan legyenek alakítói ennek az új sarkalatos törvénynek.
Még egy fontos elvi kérdés: meddig kell, tehát határidőt is javaslunk ehhez a törvényhez, szabjunk határidőt, mégpedig jelesül 2012. február 25-ét. Ez a nap - nem tudom, mennyire közismert vagy nem közismert - a kommunizmus üldözötteinek emléknapja. Ezen a napon gyászolnak mindazok, akik annak a százmillió áldozatnak a hozzátartozói és tisztelői, akik a kommunizmus áldozatai, és úgy gondolom, hogy ez egy méltó határidő, méltó feladat az Országgyűlésnek, nem megoldhatatlan feladat, ennél sokkal gyorsabb, sokkal kapkodóbb munkára is képes volt az Országgyűlés. Bevallom őszintén, hogy itt némiképpen el tudnék tekinteni a szokásos ügyvitel merevségétől, tehát igenis mi támogatjuk a gyors, sürgős eljárását ennek a törvénynek.
Áttérnék a 21. ajánlási pont szerinti javaslathoz. Itt az új 5. cikket kiegészítenénk egy következő cikkel, illetve erről azért majd igazából részletesebben Szilágyi György képviselőtársam fog szólni, illetve Novák Előd képviselőtársam, ők voltak azok, akik jegyezték már korábban azt az önálló törvényjavaslatot, illetve önálló alkotmánymódosítást, amelynek tulajdonképpen röviden egymondatos lényege az, hogy teremtsük meg, hajtsuk végre a lusztrációt Magyarországon, magyarul: távolítsuk el a közhatalomból a pártállami időszak meghatározó szereplőit. Röviden erről szól a mi javaslatunk.
Itt nyilván hosszan tipizáljuk, hogy nem folytathat politikai tevékenységet, nem lehet állami vezető - elmondják majd képviselőtársaim részletesebben ezt. Tehát mi úgy gondoljuk, hogy így lehet egy további beteljesítést adni ennek a törvényjavaslatnak.
A 22. ajánlási pontban ennek a logikai sornak a végére elmaradhatatlanul kell egy olyan rendelkezés, amely nélkül nem lenne teljes ez a kör. Tehát, ha már törvénytelen vagyont elveszünk, ha már a közéletből is kitiltjuk azokat, akik meghatározói voltak az önkényuralomnak, akkor nem maradhatunk szótlanul, tétlenül amellett, hogy az önkényuralom pártjával jogutódlást vállaló párt nem lehet részese a magyar közéletnek. Magyarul, a mi módosító javaslatunk szerint fel kell oszlatni a Magyar Szocialista Pártot. Hatásszünet. (Taps a kormánypártok soraiban.) Köszönöm. (Babák Mihály: Torgyán-vonásokat kezdesz felvenni! - Derültség a Fidesz soraiban. - Az elnök csenget.) Tehát ezen témáról is külön törvényjavaslat elkészítését javasoljuk szintén négyötödös többséggel.
És én azért egy analógiát mindenképpen elmondanék, lehet, hogy ez most viharokat fog kiváltani, lehet, hogy adott esetben Schiffer András képviselőtársamnak se fog tetszeni, vagy éppenséggel szocialista képviselőtársaimnak nem fog tetszeni, de a következőkről van szó.
Próbáljunk megteremteni egy gondolati ritmust, egy analógiát az 1945 utáni Németországgal. Azt gondolom, hogy nagyon erős konszenzus van abban - leszámítva nyilván néhány másként gondolkodót -, hogy a Nemzetiszocialista Munkáspárt, miután megbukott a Harmadik Birodalom, kiiktatásra került a német közéletből, nem túl finom eszközökkel. Lefolyt a nürnbergi per - itt hozzá kell tennem, az általános vitában elmondtam, a kommunizmusnak nem volt meg a nürnbergi pere, nem volt meg a gyűjtőpere. Voltak kisebb perek, mosonmagyaróvári sortűzper, volt a tatai sortűzper, ahol Baka András bíráskodásával sikerült ezt az ítéletet is betámadni a strasbourgi Emberi Jogi Bíróságnak. Nem érti meg Strasbourg, fogalma nincs Strasbourgnak arról, hogy milyen életviszonyok jellemezték ezt a régiót, és ilyen ügyben azért nem igazán irányadó ez a döntés, legalábbis jogfilozófiailag, jogpolitikailag.
Tehát II. világháborús analógia. Tehát ’45 után abszolút konszenzus van abban, hogy a Nemzetiszocialista Munkáspártnak nincs helye a közéletben. Nürnbergi per volt, elítélték ennek a mozgalomnak nagyon sok vezetőjét halálra, kivégezték őket, a fölső, közép-, de még alsó szintek jelentős rétegeiig lement az igazságszolgáltatás. Hozzá kell tegyem azért, mielőtt még bárki holokauszttagadással szeretne vádolni, hogy kicsit nehezítsem a dolgát, azért elmondom, hogy azért természetesen azt látni kell, hogy a kommunizmus fekete könyve teljesen világosan és egyértelműen megállapítja, hogy százmillió áldozat volt a kommunizmus oldalán, ez jelentősen meghaladja a nácizmus áldozatainak számát. Ez semmit nem kicsinyít vagy semmit nem segít a nácizmus áldozatainak emlékén, vagy a bűnösöket nem mossa tisztábbra, de azért lássuk a tényt, hogy a nácizmus áldozatainak száma kevesebb volt, mint a kommunizmus áldozatainak száma. És egy ilyen igazságtétel, úgymond, következett el; száműzték az NSDAP-t, kivégezték a vezérkart, elvették a párt vagyonát, feloszlatták a pártot, száműzték őket a közéletből. Külföldre menekültek, ki tudja, hova, Argentínába s a többi.
El tudná-e valaki képzelni azt, hogy ehelyett egy olyan forgatókönyv valósulna meg, mint ami Magyarországon megvalósult, amit ma hűvös realitásként próbálnak velünk elfogadtatni?
(22.50)
Valaki el tudná-e képzelni azt, hogy a Nemzetiszocialista Munkáspárt, mondjuk, május 9-ét követően egy hónappal megtartott kongresszusán ünnepélyesen összejön, mondjuk, Adolf Hitler nélkül, ő már nem él, de mondjuk, az akkori vezérkar egy jelentős krémje összejön a teljes tagsággal vagy a tagság egy jelentős részével, és úgy dönt, hogy mától kezdve Nemzetiszocialista Párt néven működünk tovább. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Egyébként teljesen igaza van.) Jogfolytonosságot vállalunk az NSDAP tevékenységével, megtartjuk a törvénytelenül felhalmozott vagyont, részt veszünk a német közéletben, és mi leszünk azok, akik úgymond demokratikus szereplőként meghatározzuk a demokratikus gondolkodás zsinórmértékét, mi leszünk azok, akik majd megmondjuk, hogy ki a jó kommunista, ki lesz a rossz kommunista s a többi s a többi.
Ez nem történt meg Németországban, mert a világ nyilván felhördült volna. Mert a világ nyilván azt mondta volna, hogy állj, ne tovább, szörnyű dolog. Miért történhetett az meg, miért hagytuk, hogy így legyen? Ahogy szól a klasszikus dalban: miért hagytuk, hogy így legyen? Most ne hagyjuk, hogy így legyen. Most kezünkben van a saját sorsunk, kétharmados többség van, sőt, négyötödös többség van amellett, hogy végre ezt az igazságtételt végezzük el, ne álljunk meg most már félúton, és igenis, Lengyelország is utat mutat, mint ahogy ’56-ban is utat mutatott, Csehország is utat mutat. Tehát nekünk az a felelősségünk és feladatunk, és ezt soha senki előtt nem fogjuk, fogják, elsősorban nyilván a kormánypárti képviselőkhöz beszélek, mert nyilván mi meg fogjuk szavazni ezeket, de ezen módosító javaslatok meg nem szavazása esetén egy soha vissza nem térő történelmi alkalom pillanatában vagyunk.
Lehet, hogy lenne - hogy mondjam - hörgés Nyugaton, lenne néhány haragos közlemény az Európai Parlamentben, lenne néhány felszólalás Cohn-Bendittől, és aztán tüsszentünk egyet, és éljük tovább a hétköznapjainkat. Az Európa Tanácsban lehet, hogy újabb monitoringeljárás indulna Magyarország ellen. Biztosíthatok mindenkit: Európa tanácsi képviselőtársaimmal együtt, pártállásra tekintet nélkül, gondolom, talán kivéve a szocialistákat, meg fogjuk védeni Magyarországot egy ilyen eljárásban. Legyünk bátrak, éljünk a lehetőségünkkel!
Ezek a javaslatok beteljesítik, kiteljesítik, ha úgy tetszik, az igazságtételt. Ennek egyébként részeként még gyorsan utalok a 18., 19. ajánlási pontokra, ahol a nemzeti emlékezet bizottsága feladatául tennénk nevesített módon azt, hogy ne írjuk körbe, hogy feltárja a diktatúra hatalmi működését birtokló személyek, szervezetek szerepét, jelentésben, dokumentumokban közzéteszi; nevezze meg, tegye közzé a BM volt állambiztonsági főcsoportfőnökség hivatásos, nyílt és titkos állományának tagjait, valamennyi hálózati személyét, katonai hírszerzés állományát, hálózatát. Pont. Tehát ne beszéljünk mellé!
Másik oldalról, ami nagyon fontos, a 19. §, tegyük kutathatóvá, elérhetővé. Nagyon bízom Schiffer András támogatásában, ő a nagy adatvédelem harcosa és az átláthatóság, a transzparencia harcosa. Biztos vagyok benne, hogy támogatni fogja ezt a javaslatot, mert azért ez egy elég zárt elefántcsonttorony, ha most elkészül egy jelentés, valamit ebből megtudunk, és az iratok ott hevernek valahol. A volt Stasi-iratokat bárki szabadon, hozzáférhetően megtekintheti, elölről, hátulról tanulmányozhatja. Ne tartsuk vissza magunkat ettől!
Ami nagyon fontos - még egy módosító javaslat, és azt hiszem, hogy itt ez az utolsó -, azt javasoljuk Zétényi Zsolttal együtt ebben, hogy adjunk egy sajátos jogkört a nemzeti emlékezet bizottságának. Mi intézetnek szeretnénk nevezni, de ezen már nem fogunk összeveszni. Szeretnénk, ha intézet lenne valójában, mert ennek egy intézményesedett komoly szervnek kell lennie. Tehát a bizottság kevés. Azt jelenti, hogy egy Civil Jogász Bizottság, például mi egy Civil Jogász Bizottságot alkottunk, egy ad hoc jellegű bizottság, összeálltunk, másfél évig, két évig küzdöttünk, sok mindent lelepleztünk a 2006. őszi törvénysértésekből. Sajnos a bűnösök a mai napig egyébként, ha már itt vagyunk, szabadlábon vannak jórészt, sőt senki ellen nem emeltek még vádat a rendőri vezetők közül; még mindig van, aki nem kapta meg a kártérítését, és még mindig várat magára a közkegyelem.
De én azt szeretném, ha a 16. ajánlási pontban foglaltak szerint a nemzeti emlékezet intézete kapna egy sajátos hatósági jogkört. Mégpedig azt, hogy büntetőeljárásban képviselhesse a sértettet vagy a sértetteket, akik sajnos nincsenek köztünk. Azért sértettek, mert sortűz áldozatai lettek, kivégzés áldozatai lettek, valamilyen önkényes bűncselekmény áldozatai lettek, amelyet nem üldöztek korábban.
Tehát amellett, hogy feltárja a kommunista diktatúra működését, biztosítsuk ezt a lehetőséget számára, és így nem marad védtelenül. Mert azért ne legyen egy pillanatnyi kételyünk sem afelől, én átéltem a mosonmagyaróvári sortűzperben, hogy ott ültem Zétényi Zsolt helyettesítő ügyvédjeként, és a másik oldalon Dudás József és társai képviseletében felvonult egy komoly ügyvédi kar, és bizony, kőkeményen - elnézést kérek - gyalulták a sértetteket. Azt mondták, hogy kérem, a sértettek voltak a hibásak. Rárontottak a szegény, békésen lövöldöző határőrökre (Derültség a Fidesz soraiban.), és azok úgy véletlenül lődöztek egy kicsit. (Derültség a Fidesz soraiban.) Ez volt a lényege. Nem volt senki, illetve bocsánat, szerencsére volt, itt tévedek, itt volt Zétényi Zsolt és jómagam, akik megvédtük a sértetteket.
De mi van egy olyan eljárásban, ami majd indulni fog reményeink szerint? Tömegesen kellene, hogy eljárások induljanak. Ki fogja intézményesen ellátni ezt a sértetti képviseletet? Nyilván már most jelzem, hogy a Nemzeti Jogvédő Szolgálat és Alapítvány, a mi civil szervezetünk biztos, hogy törekszik ezt ellátni majd, de azért a mi erőforrásaink, lehetőségeink szűkösek. Tehát ez egy állami feladat. Ugyanúgy állami feladat, mint a Kárpát-medencei magyarság jogvédelme, amelyre szintén előterjesztettem egy módosító javaslatot, új formájában most Kalmár Ferenc KDNP-s képviselőtársammal. Bízom benne, hogy ez most már valóban támogatást nyer.
Tehát összességében ezen érvek figyelembevételével - elnézést, hogy ilyen hosszúra nyúlt ez a felszólalás, de úgy gondolom, most így egy menetben összefoglaltam minden fontosabb szempontot - kérem még egyszer a tisztelt Házat, hogy buzdítsák mindannyian képviselőtársaikat arra, hogy majd, amikor eljön az igazság pillanata, és a módosító javaslatokról szavazunk, akkor ezeket az általam említett módosító javaslatokat támogassák. Tegyük teljes körűvé az igazságtételt, és valóban teljesítsük be azt a kötelezettségünket, amelyet egyébként a jogsértettek emléke is felénk diktál, Pongrátz Gergely szelleme is ezt kívánja tőlünk, hogy igenis, szolgáltassunk igazságot, és száműzzük a kommunistákat és jogutódjaikat a hatalomból és a közéletből.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
