DR. SIMICSKÓ ISTVÁN
DR. SIMICSKÓ ISTVÁN
DR. SIMICSKÓ ISTVÁN honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy röviden reagáljak a részletes vitában felvetett szempontokra, kérdésekre, észrevételekre. Természetesen részben már az általános vita során érintettünk több fontos kérdést, másrészt a honvédelmi és rendészeti bizottság ülésén is volt szerencsénk áttekinteni a benyújtott módosító javaslatokat, így összességében azt tudom mondani, hogy a tárcához érkezett, illetve a parlamentbe érkezett húsz módosító javaslat közül kilencet támogat a kormány, tizenegyet viszont nem tud támogatni.
Szeretném hozzátenni, hogy a kilenc támogatott módosító javaslat közül van ellenzéki módosító javaslat is, ezért azt mondom a tisztelt Ház előtt - megerősítve az általános vita során is hangoztatott álláspontomat és véleményemet -, hogy a honvédelmi tárca vezetése érdemben tekintette át a benyújtott módosító javaslatokat, nyitott volt a befogadásra, és azokat a javaslatokat, azokat a módosító javaslatokat tudtuk támogatni, amelyek egyébként a tárca elképzeléseit, stratégiai célkitűzéseit erősítik és továbbfejlesztik.
Részletekbe menően, Iváncsik képviselő úr kérdéseire, felvetéseire és módosító javaslataira reagálva szeretném elmondani, hogy egyrészt kifogásolta a koronaőrség eskütételének a jelentőségét, illetve a szövegét, a szövegszerűségében lát kifogást, archaikus kifejezéseket kifogásolt. Azt hiszem, hogy semmiféle gond és probléma nincs abban, hogy Magyarország olyan ereklyéjének, szentségének, amelyet a Szent Korona jelképez, és szimbólum mindannyiunk számára, úgy érzem, fontos, hogy a Szent Korona őrzését ellátó katonák egy külön esküszöveggel tegyék le hitüket a Szent Korona őrzése és védelme mellett; én ebben nem látok semmiféle kivetnivalót.
Nagyon fontos kérdés volt mind Iváncsik Imre képviselő úr, mind pedig Juhász Ferenc képviselő úr részéről az önkéntes tartalékos rendszernek a kifogásolása, és számos módosító javaslatot nyújtottak be ettől a kérdéstől és ténytől vezérelve. Szeretném elmondani, hogy itt elhangzottak olyan kijelentések, amelyek semmiképpen sem felelnek meg a valóságnak, és félreérthetővé teszik az egész rendszer működőképességét. Itt több ízben hivatkozott a képviselőtársunk arra, hogy ingyenes munkavégzésre kényszerítjük az önkéntes tartalékos rendszerben részt vevő magyar állampolgárokat, és az is elhangzott, hogy a korábbi normális, jól működő, kiszámítható rendszert nem kell megváltoztatni.
Én azért szeretnék arra emlékeztetni, hogy lehet, hogy a korábbi rendszer jól működött, de hogy 17 tartalékosnál többet nem tudtak felmutatni az elmúlt nyolc évben, az azért talán nem feltétlenül a jól működő jelzőt megérdemlő tevékenység. A 17 tartalékos inkább szégyen, mint támogatandó és elismerésre méltó. Természetesen köszönet annak a 17 tartalékosnak, aki ellátta az elmúlt rendszerben is a tevékenyégét és a szolgálatát; jelen pillanatban 2049 főnél tartunk, és szeretnénk 2014-re 8 ezer fős tartalékos állományt létrehozni és működtetni. (Juhász Ferenc: Sikerülni fog!) Sikerülni fog, köszönöm a bizalmat; örülök, hogy így látja Juhász képviselő úr is. (Juhász Ferenc: Persze!)
A védelmi tartalékosoknál is elhangzott egyfajta kényszerítésre vonatkozó kijelentés. Így hangzott el szó szerint, hogy az őröket katonaruhába bújtattuk, és nem számíthatunk rájuk bizton. Szeretném megnyugtatni önöket, hogy itt egyrészt érintette a működő laktanyák, alakulatok őrzés-védelmében szerepet vállaló magyar állampolgárokat ez a kérdés, ez a lehetőség, de nemcsak őket, hanem mások is jelentkeztek azóta erre a feladatra, és átesnek katonai kiképzésen, lőkiképzésen, szolgálatiszabályzat-ismereten, alaki kiképzésen, és a továbbképzésükről is gondoskodni kíván a tárca, tehát szeretnénk mindenképpen tovább erősíteni a védelmi tartalékos állomány felkészültségi szintjét is, csakúgy, mint a műveleti tartalékosokét is.
Azzal, hogy Juhász Ferenc azt említette, hogy erős hazaszeretettel kell hogy párosuljon a katonai hivatás, legyen az tartalékos, hivatásos vagy szerződéses, ezzel egyet tudok érteni, és az őrző-védőkre utalva azt fejtette ki, valamint a műveleti tartalékosokra is, hogy itt kevésbé érhető talán tetten ez az érzés. Szeretném arra azért felhívni a figyelmet, hogy döntően, mind a műveleti tartalékosi állomány vonatkozásában, mind pedig a védelmi tartalékosok vonatkozásában is döntően katonai előképzettséggel rendelkező volt hivatásos vagy volt szerződéses katonák jelentkeznek, akik már nem látják el hivatásszerűen a tevékenységüket. Úgy érzem, hogy a katonák, azok az állampolgártársaink, akik a katonai hivatásra adják a fejüket, az ő részükről ez egy szívbéli döntés is, tehát mindenképpen ott kell hogy legyen és ott is van, meggyőződéssel vallom - én ahány katonák megismertem, mindegyik esetében ezt érzékeltem és láttam -, hogy igenis szeretik a hazájukat, ezért vállalják azt, hogy életük árán meg is védelmezik azt, ha bajba kerülne a haza. Tehát ez az érzés ott van.
Az, hogy ki az, aki vállalja az szja-kedvezmény vonatkozásában a műveleti tartalékosi állományban való szolgálatot, és ki az, aki nem, ez az egyén döntése, az egyén mérlegelésén múlik, és nyilván minden döntésben benne van az ész szerepe is, a ráció szerepe is, természetesen a pénznek is, a megélhetés forrásának a biztosítása is szerepet játszik egy döntésnél, és benne van a szívnek, a léleknek is döntése, az elkötelezettség, a hivatástudat is. Tehát úgy érzem, hogy kár lett volna, ha a tárca azzal a lehetőséggel nem él, amelyet a szolgálati nyugdíjrendszer megváltoztatásából az egész nyugdíjrendszer stabilizációja érdekében, az önfenntartó rendszer kialakítása érdekében kialakításra került új szabályok lehetőségként adtak számunkra. Ez kellő mértékű érdekeltségi, ösztönző rendszert jelent a volt hivatásos katonák számára, úgy véljük, és úgy érezzük, hogy az egyénnek ez egy döntési szabadsága, lehetősége, semmiféle kényszerítő tényező nincsen ebben. Arra kérném, hogy ne így értelmezzék mindezt; és semmiféle látszattevékenységről nincsen szó, hanem tényleges tartalékos állományt szeretnénk felépíteni. Ebben kérnénk az önök segítségét és támogatását is.
Nem azzal a 20 ezer fővel foglalkozunk - Juhász Ferenc képviselőtársam erre hívta fel a figyelmünket -, akik hivatásos katonák vagy szerződéses katonák, hiszen volna ott is mit tenni. Dolgozunk ezen is, higgye el, képviselő úr, takarékos költségvetés mellett anyagi lehetőségeink korlátozott mértékben állnak rendelkezésre, de ennek ellenére igyekszünk a meglévő állományt is megbecsülni. Nyilván a mérleg megvonása nem most kell hogy elkövetkezzen, hanem majd 2014-ben. Bízom benne, hogy mind a humán stratégia megalkotásával, mind azokkal az étkezési hozzájárulási többletekkel, amelyek eddig rendelkezésre álltak - tudom, szerény lehetőségek ezek, de mégis -, igyekszünk a meglévő állományt is megtartani, megbecsülni, kiszámítható életpályát számukra felvázolni. Dolgozunk ezen, kérjük ebben is a támogatást, a megértést és a segítséget.
Számos kérdés merült még itt fel. A kényszerekre reagáltam. A Jobbik képviselője, Mirkóczki Ádám alapvetően egyetért és támogatja; köszönjük a támogatást a jogállási törvény elfogadásához.
Ami még itt elhangzott, a szakszervezetek fontos kérdés, Iváncsik képviselő úr felvetette. Parlamenti államtitkárként - mint ahogy Iváncsik képviselő úr is annak idején politikai államtitkárként fontos feladatnak tartotta, gondolom én, a szakszervezetekkel való egyeztetést, a munkamegosztás során a munkaköri leírásunkban is szerepel - szívesen és örömmel végzem én is ezt a tevékenységet, ezt a munkát. Szeretném megnyugtatni Iváncsik Imre képviselőtársamat, hogy a kormány, a honvédelmi tárca továbbra is fontosnak tartja, hogy a szakszervezetekkel jó együttműködésben lássuk el a katonák érdekvédelmét, a parancsnoki állománnyal közösen végezzük mindezt.
(19.50)
Szeretnénk nagyobb lehetőséget adni a parancsnokok esetében is, hogy ellássák a megfelelő katonai érdekvédelmi tevékenységet, figyeljenek oda, és gondoskodjanak a katonáikról, az alájuk beosztott alárendeltjeikről. Fontos dolog mindez.
De megnyugtatom abban a vonatkozásban is, hogy az érdekegyeztető fórumot továbbra is fenntartjuk. Ebben az évben is több alkalommal találkoztam a szakszervezeti vezetőkkel, személyesen is, négyszemközt is; bármikor nyitva áll az irodám ajtaja előttük, bármilyen gondjuk és bajuk volt, el is jöttek, és el is mondták (Dr. Józsa István: El is vannak keseredve.), és formális keretek között is az érdekegyeztető fórumokon rendszeresen egyeztetünk, sőt, az idősügyi tanácsot is működtetjük, ott is folyamatos egyeztetés van. Tehát a volt katonák, a nyugállományú katonák, az idős katonák vonatkozásában is folyik egy érdekegyeztetés és megértés és segítés. Úgy érzem, ez kellő mértékű garanciát és lehetőséget is jelent arra, hogy a tárca továbbra is kifejezze az együttműködési szándékát.
És azt hiszem, hogy nincsenek feloldhatatlan érdekellentétek. Én mindig el szoktam mondani a katona szakszervezeti vezetőknek, hogy egy hajóban ülünk, közösek az érdekeink, nekünk is az az érdekünk, hogy a katonák sorsa kiszámítható legyen, és a társadalom megbecsülését élvezhessék a jövőben is. Én úgy érzem, hogy jó úton haladunk, és ez a megbecsülés kifejezésre fog jutni, mint ahogy eddig is tettünk ennek érdekében számos lépést.
Összességében úgy érzem, hogy döntően sikerült reagálnom azokra a felvetésekre és módosító javaslatokra, amelyek benyújtásra kerültek, és itt az előbbiek folyamán elhangzottak. Én szeretném kérni önöket, tisztelt képviselőtársaim, hogy támogassák a zárószavazásnál a kormány által benyújtott, a honvédelmi tárca által elkészített joganyagot, és bízom benne, hogy ez a támogatás minél szélesebb körű lesz. Szeretném kérni önöket, hogy továbbra is támogassák a honvédelmi tárca tevékenységét, és támogassák abban a kormány törekvését, hogy a honvédelem nemzeti ügy legyen a jövőben.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
