DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tudom, hogy a Ház vezetését nem szabad bírálni, ezért nem is bírálatként, hanem csak megjegyzésként vagy még enyhébben fogalmazom meg a gondolatomat, amelynek az a lényege, hogy erre a napirendi pontra 260 percet irányzott elő a Ház tisztelt vezetése. Egy, azaz egy darab módosító indítvány van, amit én tettem, majd elmondom, hogy miért. De őszintén szólva ezt a logikát nehéz követni. Az előző napirendi pontra, amelynek a jelentősége több nagyságrenddel nagyobb, ugyanannyi idő volt, mint erre az egy darab módosító indítványra. De pozitívan is fogalmazhatok: rendkívüli módon megtisztelve érzem magam, hogy nekem most módom van arra, hogy a Jobbiknak jutott 46 percet felhasználjam, mert azt hiszem, hogy erre jogom lenne, de tisztelettel jelentem, hogy nem fogok vele élni. Azért tanuljunk ezekből a hibákból; nem tudom, hogy kinek kell adresszálni ezt a megjegyzést; vegye magára az, akire tartozik.
Elnök Úr! Ezek után az érdemi dologról szeretnék szólni. Azért tettem ezt az indítványt, mert annak a pénznek a jelentősége, amiről ez szól, látszólag nem nagy, pontosabban nem is nagy, de az a gyakorlat, a közpénzeknek az a fajta kezelése, az a fajta kezelése a parlamentnek a kormány részéről, aminek már másfél éve tanúja vagy szenvedő alanya vagyok, azért megér néhány gondolatot.
Emlékezzünk vissza, kedves képviselőtársaim, miután elfogadták az ez évi költségvetésről szóló törvényt, ez év februárjában már jelentkezett a nemzetgazdasági miniszter egy 250 milliárd forintos stabilizációs alapra vonatkozó javaslattal, mert már februárban kiderült, hogy gondok vannak az ez évi költségvetéssel. Mint ahogy vannak is gondok az ez évi költségvetéssel, de ez most nincs napirenden, ezért erről nem akarok többet mondani. Ennek a stabilizációs alapnak a levezénylése úgy történt, hogy a kormány az ő hatókörébe tartozó fejezeteknél elrendelt egy maradványtartási kötelezettséget. Ilyen eufemisztikus kifejezést használt, akkor még nem azt közölte, hogy ezt elvette, hanem csak jelezte ezzel a kifejezéssel, hogy maradványt köteles tartani a kormány szférájába tartozó fejezetek mindegyike. Ezt magyarul lehetne zárolásnak is nevezni, mert teljesen nyilvánvaló volt, hogy ezt a pénzt előbb-utóbb véglegesen elfelejthetik azok a fejezetek, amelyek egyébként a parlamenttől, tehát tőlünk kapták azt a felhatalmazásukat, hogy az általunk meghatározott sarokszámok keretei között kötelezettségeket vállalhatnak ennek a pénznek az elköltésére.
Megint arról van szó, hogy ezen a ponton a kormány… - egyébként a parlament tudomásával, nem törvénytelenül, azzal a nagyon nagyvonalú parlamenti hozzáállással, hogy tudniillik a parlament a költségvetési jogát újfent átengedte a kormánynak, és a parlament által megállapított előirányzatokat a kormány most már a saját hatókörébe vonta. Van azonban tíz fejezet, amelyekre vonatkozólag a kormánynak ez a lehetősége nincs meg - mondom azt, hogy szerencsére, vagy még nincs meg -, s itt valóban parlamenti felhatalmazás kell ahhoz, hogy véglegesen elvonjon tartalékokat. Ez az ominózus határozat, illetve az azt követő törvénymódosítás úgy fogalmazott, hogy tartalékot kell képeznie tíz fejezetnek, az Országgyűléstől mint fejezettől egészen a Statisztikai Hivatalig mintegy 12 milliárd forint körüli összegben, néhány fejezetnél pedig többletbefizetést javasolt előírni a kormány. Biztosak lehetünk abban, hogy a kormány előbb-utóbb ezt a pénzt is behúzza, és ez sem fog megmaradni azoknál a fejezeteknél sem, amely fejezetek végképp nem a kormány fennhatósága alá tartoznak, és amely fejezeteknél legalább meg kellene tartani a parlamentnek a költségvetési jogát, hogy legalább azokhoz ne nyúlhasson hozzá a kormány, akár ilyen formában sem.
Az az országgyűlési határozat, amihez a módosító javaslatomat benyújtottam, ilyen háttérrel rendelkezik. Illúzióim természetesen nincsenek, s mint eddig mindig, most is tudomásul fogom venni, hogy ez a pénz, ha nem is vész el, de nem marad azoknál a fejezeteknél, amelyeknek szánták, amikor megszavazták az ez évi költségvetést, nos ezeknek az összegeknek a végleges elvételéről szól ez az országgyűlési határozati javaslat.
Még azt a módszert szeretném megemlíteni és nehezményezni, ahogyan ennek az elvétele történik. Szakmai szempontból meg tudnám érteni, hogy ha megvizsgálná például egy arra hivatott szakértő szervezet, hogy a bíróságoknak mekkora dologi kiadásra van szükségük, vagy a Tudományos Akadémiának milyen intézetei azok, ahol jelentős tartalékok vannak, és egy objektív vizsgálat alapján azt javasolná a kormány, hogy ettől a fejezettől ennyit, a másiktól meg annyit vegyünk el, mert ezt egy szakszerű vizsgálat megalapozta, akkor talán nem is lenne okom arra, hogy szóljak.
(12.40)
De kérem, itt a fűnyíróelvet alkalmazta ismét a pénzügyi kormányzat, mint ahogy ezt már megszokhattuk tőle, és a költségvetési bizottsági vitában olyan válaszokat kaptam a kérdéseimre, hogy bizonyos elvek szerint vették el a pénzt. Az elvek a következők voltak: a kormány fennhatósága alá tartozó fejezeteknél 10 százalékot vettek el, a nem oda tartozóknál meg 5 százalékot. Ezek voltak az elvek. Hát ezek fantasztikus szakmai teljesítményt tartalmazó elvek, óriási intellektuális erőfeszítés lehetett mögötte, hogy ezeket a módszereket alkalmazták. Nos, az 5 százalékos körben vannak ezek az ominózus, nem kormányzathoz tartozó fejezetek, és én ezek közül háromnál javasoltam azt megfontolni, hogy talán mégse kellene elvenni tőlük ezt a pénzt véglegesen, mert ott gondok lehetnek.
Én annak idején tavasszal mind a tíz fejezet gazdájának írtam egy levelet, és mind a tíz volt szíves válaszolni, hogy milyen gondokat okozhatnak ezek az intézkedések az ez évi gazdálkodásukban. Kisebb-nagyobb gondokat jelzett mindegyik, de ahol igazán jelentős gondok vannak, az két vagy három fejezet, ezekre tettem a javaslatot, hogy itt szíveskedjék a kormány meghagyni ezeket a pénzeket.
Az egyik a már említett bírósági fejezet, ahol 3 milliárd forintos zárolásról, illetve most már végleges visszavételről van szó. Tudniillik a Legfelsőbb Bíróság elnöke, aki most már az utolsó hónapját tölti a tisztségében, azt válaszolta, hogy a bírósági eljárásoknak az ideje, a futamideje, hogy így fejezzem ki magamat, nem csökkenhet majd, nem csökkenthető majd olyan mértékben, mint amilyen mértékben jó lenne, ha csökkenne. Mindannyian tudjuk, akinek bírósági ügyei voltak vagy lehetnek vagy ismeri az erre vonatkozó információkat, hogy nagyon hosszúak a peres ügyek, 3, 5, 10 évig is eltartanak, és ennek sokféle oka van, és ennek a sokféle oknak az egyikét szüntethette volna meg vagy mérsékelhette volna az a 3 milliárd forint, amit most a kormány javaslatára a parlament el fog venni.
A másik összeg, amit, szintén azt gondolom, érdemes volna megfontolni, hogy hagyjunk ott, ahol van, ez az Országgyűlés maga mint fejezet. Ennek az Országgyűlésnek, ennek a háznak, ahol vagyunk, az állagmegóvása rendszeres, folyamatos feladat, a külső homlokzatnak a tatarozása, mint mindannyian látjuk naponta. Nos, ennek a finanszírozása is gondokat jelenthet, illetve a képviselőházi fűtés-korszerűsítés is gondokat vethet föl akkor, ha ennek az összegnek a végleges elvételére sor kerül. Én nem vetettem össze, nem volt arra időm, hogy a 2012-es költségvetés majd a helyére billenti-e ezt az egyensúlyt, tehát visszaadja úgymond majd jövőre azt, amit most elvesz, de azt gondolom, hogy ezek az intézkedések, amelyeket a kormány kér az Országgyűléstől, ezek sem szakmai szempontból, sem a költségvetési jog szempontjából, tehát az Országgyűlés versus kormány relációban nem tolerálható, nem a jogállam felé viszik a magyar költségvetési joggal való élést.
Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)
