GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC (független): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm, hogy felolvasta az akkori hozzászólást (Pálffy István: Szívesen.), mert az pontos. Azt mondja, hogy akkori tudásunk szerint nem fog bennünket elérni. Honnan vettük ezt a tudást? Onnan, hogy az azt megelőző napokban az Európai Tanács valamennyi tagjával, az Európai Központi Bank vezetőjével, majd pedig itthon, Budapesten a Nemzeti Bank vezetőjével, a tőzsde és pénzpiaci felügyelet vezetőivel tárgyaltunk, ez volt az értékelése az akkori felelősöknek.
Ma mi az értékelése mindazoknak, akik véleményt mondanak szakavatott módon a magyar gazdaságról? Nem az, hogy nem vár ránk válság, képviselő úr, hanem az, hogy súlyos válság vár ránk. Amíg bennünket arról tájékoztattak az arra illetékesek, hogy nem várnak válságot, addig mentünk azon az úton, amelyet a költségvetés előkészítése során kiköveztünk. Amikor azt mondták, hogy válság van, akkor nem csináltunk presztízskérdést belőle, ahogy elmondta Veres miniszter úr, hogy napokon belül költségvetést módosítottunk, és nyilvánosságra hoztunk.
Önöket ma mindenki arra figyelmeztetni, hogy itt van a válság a kertek alatt, mindenki. Erre önök úgy tesznek, mintha az lenne a legnagyobb problémájuk, hogy mi 2008-ben ezt hogyan ismertük fel. Hát legyünk akkor nagyvonalúak! Tudják mit? Higgyük azt, hogy önöknek legalább részben igazuk van, rendben van. És akkor? Mi ebből a tanulság önöknek? Nem az, hogy akkor most azt mondják a kormányfőnek, hogy miniszterelnök úr, azt javasoljuk, hogy tanuljunk a korábbiakból, a költségvetést tessék visszahozni, nézzen szembe azzal, amit csinált, nézzen szembe azzal, hogy elbukott a maga harca (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), nézzen szembe azzal, hogy nem lehet ilyen alapon megállapodni a világgal.
Ezt tegyék, és akkor tanultak Magyarország történelméből. (Taps az MSZP padsoraiból.)
