DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm az alkalmat. Azért kívánok hozzáadni néhány gondolatot ehhez a témához, mert lehetőség nyílik számunkra újra meggondolni, hogy manapság, az utóbbi években ebben az országban, Magyarországon, de szinte a világon milyen sok figyelem irányítódik a pénzre, a monetáris, a fiskális befektetésekre vagy különböző néven nevezhetjük ezt a madarat, összehasonlítva a termeléssel, a termékek előállításának a gondjával. Üdvözlöm a nemzetgazdasági miniszter igyekezetét, hogy az Országgyűléshez hozza ezt a témát. Azért is jó ez így, mert én remélhetem ettől, hogy ezeket a pénzügyi, befektetési, fiskális dolgokat átgondoljuk és túljutunk rajta, és tényleg rátérhet a Magyar Országgyűlés is a fő témára, arra, hogy a termelés, a termékek hogyan állítódnak elő. Persze, hogy kell ehhez az a pénz nevezetű valami, a pénz úgy, mint csereeszköz, a pénz úgy, mint befektetési jelzések eszköze, és így tovább.
Mégis az, hogy manapság, de mondhatom, hogy az utóbbi évtizedben ebben az országban és szerte a világon a figyelem áttolódott a termékek megtermelésének - ez lehet fizikai vagy lehet szolgáltatás is - a gondjairól a pénzzel való, befektetéssel való gondolkodásra. Persze, hogy a pénzoldal felügyeletének az erősítése szükséges. Persze, hogy a pénzpiacok tisztázása kívánatos. De ha valahogy ezt összefüggésben nézzük, az egész nemzetgazdaság tekintetében, a közgazdaság-tudományban, a gazdaságpolitikában ismerős eszköz az a makroökonómiai táblázat, hogy az egyik oldalon van a termék, a másik oldalon a pénz. És hogy mennyit foglalkozunk ezzel manapság, ha megnézzük az irodalmat, a közgazdasági irodalmat, a gazdaságpolitikai irodalmat, akkor a pénzzel, tehát mondjuk, most a befektetésialap-kezelésről szól ez a törvényhozás, olyan sokkal több figyelem szentelődik rá, hogy az arányok eltolódtak. Egy példázatot mondhatunk erre. Ha megnézzük a szakirodalmat, ma sokkal nagyobb hányada szól erről a témáról. Vagy ha megnézzük a magyar közgazdaság-tudományt vagy akár a világban, a doktori disszertációk, amelyek íródnak a termelésről vagy a fiskális dolgokról, jelentős mértékben a világ a pénzről beszél, a pénzről hozunk törvényeket, az újságcikkek erről szólnak, szóval a pénzszféráról, amire utalok.
(19.20)
Még világosabbá válik talán ez, tisztelt Ház, ha úgy gondolkozunk, hogy a termelőeszközökre mennyi figyelem szentelődik, összehasonlítva ezzel a pénz- fiskális dologgal. Gondoljunk a termelőeszközökre: föld, munka, tőke és - hogy nevezzük a harmadikat? – vállalkozás, ezekre a termelőeszközökre. És ezeknek a megértésére, a finomítására, az optimális összeállására, az optimális propocionálja, ahogy összeáll. Mert akkor észrevennénk azt, ami Magyarországon a fő baj, hogy magunk mögött maradtunk, messze a potenciálunk mögött, s nem azért, mert nem beszélünk eleget a pénzről, hanem azért, mert nem beszélünk eleget a termelésről. 1 millió hektár fölötti jó termőföld nincs megmunkálva, jelenti a földművelésügyi miniszter, pont azokon a területeken, ahol a munkanélküliség 20-30 százalék. Tehát ott a föld, ott az ember. Árpád apánk ezért hozott ide bennünket, vagy másképpen dramatizálhatnám. Valahogy nem állnak össze ezek a termelőeszközök. S mintha ez nem is fájna, mintha észre se vennénk, de ugyanakkor pénzről és a fiskális oldalról van szó.
Ismétlem, tisztelt Országgyűlés, nem szeretném, ha ez félreértődne, és ettől a törvényhozótól, ettől a professzortól, közgazdásztól valaki azt idézné, hogy a pénzre való odafigyelés ellen szólok, hanem az arányokra szeretném felhívni a figyelmet. Ez aztán fényt vet olyan témákra is, mint amit képviselőtársam mondott az előbb, nemzetbiztonsági szempontokra. Hát persze, hogy nagyon fontos! Ugyanakkor, ha többet tud a világ a magyar gazdaságról, akkor az nekünk jobb, tisztelt Ház. Miért jobb? Mert a magyar potenciál jó, világviszonylatban is. Ha a világ jobban tudná ezt, akkor inkább kívánkozna idejönni az a befektető, nem pedig kimaradni abból a lehetőségből, ami Magyarországon lenne. Különösen az ember, a munka termelékenysége.
Ha így látjuk a dolgokat, akkor - ahogy hallottuk Márton Attila képviselő úrtól, nem látom már őt itt, az ő bizottsági beszámolójában, úgy látszik, ezeket az arányokat érezte az ő bizottsága - jobb volna, ha erre jobban odafigyelnénk. Hogy ennek a mostani fölsorolásomnak ehhez a törvényhez mennyi a hozzájárulása? Hát valamennyi, remélem. De azt bizonyosra veszem, hogy amikor ennek a témának az alkalmazása sorra kerül, és a következő ilyen témájú törvényalkotásokra sor kerül, akkor ezekre a gondolatokra mégiscsak szükség lesz, mégiscsak hasznosak lehetnek.
Köszönöm a meghallgatást. (Taps.)
