DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem túl nagy öröm az azori Mengyi Roland után szólnom, mert azért az ő cselekedete súlyosan árnyékot vet nemcsak a saját tevékenységére, hanem a Ház munkájára is; hasonlóképpen Seszták Oszkár képviselőtársam cselekedete sincs a Ház dicsőségére. De ezzel együtt az előttünk fekvő, a befektetésialap-kezelőkről és a kollektív befektetési formákról szóló T/5067. számú törvényjavaslat, amit dr. Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter terjesztett az Országgyűlés elé a kormány nevében, az a Matolcsy György, akinek tevékenységét elég sok megalapozott kritika éri az utóbbi időben, azért (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiból.), mert a magyar gazdaság növekedési kilátásait ő és a minisztériuma, illetve az Orbán-Matolcsy-tandem jelentősen rosszabb állapotba hozta, mint ahogy az a kormányváltáskor volt.
De még mindig nem erről szeretnék beszélni, hanem arról, hogy ez az előterjesztés alapvetően azért jó törvény. Hiába ül itt az azori Mengyi Roland és az azori Seszták Oszkár, az előterjesztés - akármelyik miniszter is hozta ide, Matolcsyt nem dicsérném ezen a helyen - alapvetően egy jó törvény.
Az előttem szólók már bemutatták, hogy milyen jogharmonizációs okok miatt vált szükségessé a törvény megalkotása, és azt is, hogy milyen nagyszerűen hozzá tud majd járulni a tőkepiac felélénküléséhez, a működőtőke hazánkba áramlásához.
Mindenekelőtt azért hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy ez csak egy illúzió; önmagában a törvényalkotás, ez az egy törvényalkotás nem fogja megoldani a magyar gazdaság súlyosan tőkehiányos helyzetét, amelyre szintén kártékony hatással volt az elmúlt másfél év gazdasági kormányzása.
Abban viszont egyetértek a kormánypárti oldallal, hogy a jogharmonizációs kötelezettségeknek eleget kell tenni, és ehhez a javasolt módosítások egy részére valóban égetően szükség van. Ahhoz azonban, hogy a tőkepiaci szereplők a rugalmas, gyors, az országhatárokon átnyúló tőkemozgás lehetőségével úgy éljenek, hogy az a magyar gazdaság gyarapodását is eredményezze, ahhoz megalapozott, kiszámítható gazdaságpolitikát kellene a kormánynak folytatnia. Jelenleg sajnos ennek az ellenkezőjét tapasztaljuk.
A törvényjavaslattal kapcsolatban hadd mondjam el, hogy az abban szereplő szabályozási tárgykör nem új keletű a magyar jogrendszerben. A befektetésialap-kezelőkre és a kollektív befektetési formákra vonatkozó szabályozást jelenleg a tőkepiaci törvény, vagyis a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény tartalmazza, az írja le részletesen.
(18.30)
Hogy ennek ellenére miért szükséges most egy új törvény megalkotása, azzal kapcsolatban az államtitkári indoklás hivatkozott arra, hogy az Európai Unió elfogadta a legújabb - itt egy szép hosszú kifejezés következik - átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokkal, tehát ÁÉKBV-kkel kapcsolatos irányelvét, és ebből terjedelmes jogharmonizációs kötelezettségünk keletkezett. Nem vitatva az átültetendő joganyag terjedelmének jelentőségét, arra mindenképpen szeretném itt és most felhívni a figyelmet, hogy a kormány némileg későn kezdett hozzá e terjedelmes feladat megoldásához, ugyanis a jogharmonizációs határidő ez év június 30-a volt, tehát itt azért egy kis elmaradás megállapítható.
A törvényjavaslat egyebek mellett egy olyan európai uniós irányelv jogharmonizációját hivatott megvalósítani, amelynek elsődleges célja, hogy az európai belső piacon tovább csökkenjen azoknak az adminisztratív akadályoknak a száma, amelyek a befektetési szolgáltatások és a tőke szabad áramlásának útjában állnak vagy állhatnak. A kollektív befektetésekbe fektetett tőke európai viszonylatban mintegy 6800 milliárd euró, tehát rendkívül nagy tőkeértékről van szó, amelynek 76 százaléka ez a bizonyos hosszú nevű, átruházható értékpapírokkal foglakozó kollektív befektetési vállalkozások formájában jelenik meg, tehát 76 százalék átruházható, illetve kollektív formában is kezelhető értékpapír.
Hazánknak elemi érdeke, hogy ennek a több ezer milliárdos tőkepiacnak integráns része legyen, és a lehető leghatékonyabban tudjuk kiaknázni az ezzel járó előnyöket is. A jogharmonizáció sikeres végrehajtása Magyarország Európa tőkepiaci vérkeringéséhez való kapcsolódásának egyik alapvető feltétele. Áttekintve a törvényjavaslat tartalmát, megállapítható, hogy az az indoklásban hivatkozott jogalkotási szükséglet mellett további, a tőkepiac alapvető jelentőségű szabályainak módosítását is tartalmazza, a törvényjavaslat tehát nem pusztán jogharmonizációs célokat szolgál.
A törvényjavaslat egyrészről újraszabályozza a befektetésialap-kezelési tevékenységre vonatkozó, jelenleg a tőkepiaci törvényben szereplő szabályozást, emellett tartalmazza a már említett jogharmonizációs célú szabályozást, elsősorban az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokkal összefüggésben. A javaslat kiterjed továbbá a befeketetésialap-kezeléssel kapcsolatos, határokon átnyúló szolgáltatások feltételeinek rögzítésére is, valamint a magyar hatóság felügyeleti tevékenységével kapcsolatos rendelkezésre, tehát tekinthetjük egyfajta tőkepiaci Schengennek is ezt a jogalkotást.
A javaslat igen részletesen szabályozza az alapkezelők és a letétkezelők alapításával és működésével kapcsolatos követelményeket, a befektetési alapokra vonatkozó előírásokat, a befektetők tájékoztatására, így a transzparenciára vonatkozó követelményeket. A javasolt szabályozás legfőbb eleme véleményünk szerint jó alapot adhat a hazai tőkepiac biztonságos működéséhez, és kellően szigorú szabályokat rögzít a befektetők védelme, megfelelő tájékoztatása érdekében, még ha az annak is köszönhető, hogy legtöbb esetben lényegében az európai uniós szabályozás megfelelő átvétele történt meg az előterjesztésben.
A javaslatról el kell ismerni, hogy néhány lényeges kitételtől eltekintve alapvetően magas szakmai színvonalat képvisel, jól előkészített szabályozást tartalmaz, noha - mint említettem - több mint fél év késést jelent az előterjesztés. A törvény előkészítői komoly munkát végeztek, annak ellenére, hogy a benyújtással a jogharmonizációs határidőhöz képest jó fél évet késtek. Igaz a magyar mondás, hogy jó munkához idő kell, az elkésett munkához meg még inkább.
Ugyancsak üdvözlendő, hogy a javaslat 100 millió forintról, amelynek az értéke sajnos fokról fokra változik és csökken, egységesen 125 ezer euróra csökkenti, illetve ebben állapítja meg az alapkezelőkre vonatkozó tőkeminimumot, ami az európai szabályokhoz történő igazítást jelenti. Arról a tényről azonban kevésbé állapítható meg a magas szintű szakmaiság, hogy a javaslat a jelenlegi törvényi szabályozáshoz képest több ponton is kevéssé transzparens szabályozást tartalmaz, számos, eddig törvényi szinten szabályozott kérdés kerül rendeleti szintre. (A Jobbik padsoraiban beszélgetés, nevetgélés.) Nem mintha zavarna, hogy képviselőtársaim hangosan nevetnek, csak hiányolom, hogy a vicceket nem értem, úgyhogy szeretném megkérni önöket, hogy inkább a folyosón folytassák. Vagy írják le, hogy majd el tudják nekem is mesélni ezeket a jó történeteket. Nem jellemző egyébként a Jobbik képviselőire, hogy ennyire komolytalannak veszik a Ház munkáját, különösen egy ilyen jelentős gazdasági törvény tárgyalása során. Ezt a megjegyzést a transzparencia jegyében tettem, hasonlóan, mint az Azori-szigeteken történt látogatás megemlítését, mert két megyei elnök is itt van a padsorokban, akik voltak az Azori-szigeteken. Tehát a transzparencia jegyében kérem, hogy majd utána meséljék el nekem ezeket a sarkalatos történeteket.
Tehát a szabályozás megítélésünk szerint olyan változtatásokat is tartalmaz, amelyek a kevéssé transzparens irányba viszik a szabályozást. Számos, eddig törvényi szinten szabályozott kérdés kerül rendeleti szintre, különösen a befektetésialap-kezelők létrehozását és működését érintő lényeges feltételek meghatározása tekintetében. Nem mintha nem bíznánk a rendeletalkotó objektivitásában, bár azért előfordult itt az elmúlt másfél évben, különösen a Mahir tevékenységét illetően, hogy a közlekedés szabályait érintő törvényben szabták át a hirdetési piac működési feltételeit. Éppen ezért nagyon fontosnak tartjuk, hogy mind a törvényalkotás, mind a rendeletalkotás a transzparencia maximális betartásával történjen.
Aggályosnak tekintjük továbbá azokat a rendelkezéseket is, amelyek a felügyelet jogkörét szélesítik ki indokolatlan mértékben, lehetővé téve egyebek mellett, hogy egy alapkezelő létrehozása során szubjektív indokok alapján döntsön például az adott piaci szereplő jó híréről, jó hírnevének elbírálásáról - nem látunk semmi objektív kritériumot erre vonatkozóan -, és ez alapján, tehát szubjektív mérlegelés alapján határozzon valaki a megalakulás engedélyezéséről. Az ugyanis nincs egyértelműen meghatározva, hogy milyen esetben kell valakit jó hírűnek, makulátlannak tekinteni, vagy ennek az ellenkezőjét állapítani meg. Az ehhez kapcsolódó gumiszabályok nem a kiszámíthatóságot és az átláthatóságot vagy a jogbiztonságot erősítik, hanem éppen ellenkezőleg, bizonytalanságot teremtenek, illetve szubjektív megítélés révén olyan lehetőségeket vetnek fel, amire, mondjuk, a Transparency International a korrupciós lehetőségek kategóriáját szokta felvetni.
Hasonló kételyeket vet fel az előbb említett hiányosság is, vagyis hogy lényeges, eddig törvényi szinten szabályozott kérdések kerülnek rendeleti szintre. Eddig a tőkepiaci törvény mellékletében voltak meghatározva az alapkezelők létrehozásával kapcsolatos részletes feltételek, ezek után erről elég rendeletet alkotni.
(18.40)
Ugyanígy eddig törvény rögzítette az alapkezelők portfóliójával, eladósodottságának megengedhető mértékével kapcsolatos rendelkezéseket. Ezek most rendeleti szintre kerülnek szintén.
Az ilyen és ehhez hasonló módosítások még talán indokolhatók is lennének olyan esetekben, ahol a piaci folyamatok gyors állami reagálást, rugalmasan alakítható szabályozást követelnek meg, de ezek az esetek nem ilyenek. Itt hosszú időre érvényes és a kiszámíthatóságot segítő magas szintű szabályozásra lenne szükség.
Semmiképpen sem tekinthető azonban ilyen rugalmasságot igénylő kérdésnek például, hogy mik egy befektetési alap létrehozásának a követelményei. Ezek nagyon szigorú szabályok, nem lehet őket rugalmasan kezelni. E kérdés ledegradálása véleményünk szerint csakis azt a célt szolgálhatja, hogy a kormány vagy a miniszter a saját kedve, saját megítélése szerint alakíthassa a piaci szereplők jelenlétét vagy jelen nem létét a piacon, és a működését olyan eszközökkel, amelyek egy jogállamban nem megengedhetőek, nem jelentenek kellő biztonságot.
További kérdésként merülhet fel, hogy a javasolt törvény biztosít-e elegendő felkészülési időt a piac jelenlegi szereplőinek. A törvény ugyanis 2012. január 1-jén, tehát kevesebb, mint egy hónap múlva lépne hatályba, és a jelenlegi tőkepiaci törvény alapján működő befektetésialap-kezelők 2012. április 30-ig lennének kötelesek megfelelni az új törvény rendelkezéseinek. Az új szabályok egy része pedig, a már elmondott okokból, nem is válhat január 1-je előtt ismertté, hiszen azok majd rendelet formájában később fognak megjelenni. Most ez a kérdés, hogy mikor és milyen tartalommal, mennyivel később.
Nem tudhatjuk, hogy milyen követelményrendszert fog felállítani a majdani rendeleti szabályozás, így jelenleg az sem ítélhető meg, hogy azokra vajon mennyi idő alatt lehet felkészülni. Ez bizonytalanságot okozhat a hazai tőkepiacon, ami szintén nem a tőkebeáramlást segítő tényező.
A szabályozással érintett terület legfőbb kockázata azonban nem az előttünk fekvő javaslatban keresendő. A javaslat az imént bemutatott hiányosságok, indokolatlan gumiszabályok ellenére is összességében megfelelő alapot jelenthetne Magyarország számára. Alapot jelenthetne ahhoz, hogy Magyarország Európa tőkepiacába jobban integrálódjon, ezt az integrálódást elő tudja segíteni. A befektetői tőke Magyarországra vonzásához a kulcskérdés viszont nemcsak a törvényi szabályozás, hanem a kormány tevékenysége, annak gazdaságpolitikája.
Ha a stabilitást, kiszámíthatóságot és megbízhatóságot tükrözné ez a kormányzati politika, akkor több lehetőséget jelenthet egy ilyen szabályozás, ami érvénybe fog lépni. Az elmúlt másfél év azonban sajnos nem ezt bizonyította, pont az ellenkezőjét, a piac résztvevői számára egyre hiteltelenebb helyzetbe került a magyar kormány és sajnos Magyarország is. Ennek objektív mutatói vannak, mint ahogy objektív tény az is, hogy a jelen lévő két képviselő, aki… (Seszták Oszkár közbeszól.) Van egy harmadik is? Igen, tehát Seszták Oszkár is járt az Azori-szigeteken és Mengyi Roland is. Tehát, ahogy ezek ténykérdések, ugyanígy azt is tények bizonyítják, hogy milyen lépéseken keresztül jutott el a mai kormányzat, hogy hiteltelen a piac szereplői számára.
Tisztelt Képviselőtársaim! Önök szerint a befektetői tőke jelenleg azért nem özönlik az országba, mert fél évet késtünk a jelenlegi jogharmonizációs törvény elfogadásával? Önök szerint, ha ezt a késedelmet most orvosoljuk, és alkotunk egy új törvényt - amelyhez természetesen az MSZP is hozzá fog járulni a szavazataival -, akkor egyszersmind megerősödik Magyarország iránt a befektetői bizalom? Pedig mi a törvény mellé odarakjuk a szavazatunkat.
Nagyon szeretnénk, hogy ahogy mi közös ügynek tekintjük a magyar gazdaság felvirágoztatását, ugyanúgy önök is hasonló súllyal kezelnék a mi észrevételeinket, javaslatainkat. Nem hiszem, hogy a magán-nyugdíjpénztári vagyon államosítása növelte a magyarországi befektetésekkel szembeni bizalmat. Igaz, hogy most magyarországi magánszemélyek megtakarításának einstandolásáról volt szó, de tizenkét év megtakarítása mégiscsak egy létező vagyon, ami most, ha jól tudom - nem tudom, majd államtitkár úr pontosítson -, éppen nincs, mert egy része belement bizonyos törlesztésekbe, más pedig tőzsdézés alatt áll. Nem hiszem, hogy boldogít bennünket a válasz (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ha megtudjuk, hogy hova lett a magán-nyugdíjpénztári vagyon.
Engedje meg, elnök úr, hogy egy ilyen gazdaságpolitikát érintő törvény általános vitájában egy kicsit kitekintést tegyek, hogy milyen tényezők járulnak ahhoz hozzá, hogy egy ilyen alapvetően pozitív szabályozás ki tudja fejteni majd a hatását, és ezzel hozzájáruljak a magyar kormány előtt álló feladatok megoldásához.
Ma Magyarországra sajnos nem tőkét hoznak befektetni, hanem a még itt lévő befektetők is mentik a menthetőt, próbálják a formálódó autokrácia elől mihamarabb menekíteni a pénzüket, a tőkéjüket. Akár van ilyen törvényünk, akár nincs. Ezzel összefüggésben pedig hadd hívjam fel a tisztelt kormánypárti… (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.)
