GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Azt hiszem, hogy nem is kaphattam volna jobb végszót, mint az általam nagyon tisztelt Horváth János képviselő úrtól amit kaptam. Valójában erről akartam beszélni. Ahogy Józsa képviselő úr a vezérszónoklatában elmondta, nem a törvénnyel van alapvető problémánk, hanem azzal a környezettel, ami körülötte van. És arra akarjuk fölhívni a figyelmet, hogy hiába lesz egy jó törvényünk, amely formálisan garanciát ad a befektető, a vagyonkezelő részére, amikor azt tapasztalják a mögöttünk lévő időben, hogy Magyarországon a jogbiztonsággal bizony problémák vannak. Nem akarom az időnket húzni, mert nagyon kevés van, de a már említett magán-nyugdíjpénztári vagyon, ami - azon túl, hogy lenyúlták - úgy szépen szőrén-szálán el is tűnt, és miközben azok, akik elolvassák ezt a törvényjavaslatot, azok talán azt is megértik, hogy a magánnyugdíjpénztár egy ilyen befektetési alapként működő rendszer volt, amely a kisember havonta berakott pénzét próbálta meg kamatoztatni.
S hogy mennyire igaz, hogy még országgyűlési képviselőknek sincs fogalmuk arról, hogy mit jelent egy befektetési alap, erre azt tudom mondani, hogy nemrég egy vagyonvizsgálatban vettünk részt a mentelmi bizottságban, és bizony a képviselők, hiába a könyvelt adatok, egyszerűen nem tudnak mit kezdeni egy cégtulajdon és egy befektetési alapban lévő pénz között, holott a kettő között lényegi és óriási különbség van. Mert egy cégtulajdonos rendelkezik arról, ami, aki pedig a befektetési alapba elhelyezte a pénzét, az egyet tehet: vagy visszakéri, vagy türelmesen vár évről évre az osztalékra. Ilyen szempontból ehhez a törvényjavaslathoz azt tenném, hogy tényleg kereknek látszik, mert még az adózási jogszabályokat is hozzárendeli azzal, hogy azt hiszem, 15. számú melléklettel azokat a szálakat is megpróbálja elvarrni, amelyek érdekesek abból a szempontból, hogy aki évről évre osztalékra tesz szert, vagy kamatot kap - bocsánat, ez más kifejezés -, az az adózási kötelmeinek fegyelmezetten és szabályszerűen eleget tegyen, mert az alapkezelő köteles lesz adatokat szolgáltatni a Nemzeti Adóhivatal számára.
Abban is egyetértünk Horváth képviselő úrral, hogy a magyar gazdaságnak olyan nagy szüksége van minden tőkére, mint egy falat kenyérre. Növekedésünk egyik záloga az, hogy hogyan tudunk újabb forrásokat teremteni. A kormány a figyelemelterelő kampányában szinte rendre arról beszél, hogy hogyan és milyen formában teremt pénzt a kis- és közepes vállalkozások számára, ami a valóságban sajnos nem látható. Csak az látható, hogy a teljesítmények zsugorodnak és nem növekednek, pedig erre lenne szükségünk. Ezért igaz az, amikor Józsa képviselő úr kemény szavakkal bírálja Matolcsy miniszter urat, aki még mindig azt mondja, hogy Magyarországon a következő évben legalább félszázalékos növekedés lesz. A tegnap esti vita alapján, amikor arról beszéltünk, hogy a költségvetés alapjaival van baj, hogy növekedést tervez akkor, amikor szinte mindenki azt mondja - és már nem politikai alapon, hanem közgazdászok mondják -, hogy ennek nincs meg Magyarországon a feltétele, vagy nem jó irányba mennek a dolgaink, akkor egy ilyen növekedés figyelembevétele a GDP-nél bizony kiesést jelent, márpedig azt a kiesést valahol, valamivel majd pótolni kell, vagy különben a következő évben problémák lesznek. Tegnap ugyan azt a választ kaptuk, hogy megfelelő tartalékok vannak erre a költségvetésben félrerakva. Hát, azt gondolom, hogy ezt csak azok hiszik el, akik még soha nem próbálták ezt kiszámítani, mert ha valaki figyelembe veszi, hogy 1 százaléknyi csökkenésnek milyen a GDP-re gyakorolt hatása, akkor azonnal érzékelni fogja, hogy annak a tartaléknak, amit félretettek, már több mint a kétharmada eltűnt, miközben még a 2012. évet meg sem kezdtük.
Visszatérve: itt valójában születik most egy jó keret. Amit vitatunk - ebben azonos az álláspontunk a Jobbikkal, Volner képviselő úr is elmondta -, mi egy kicsit aggályosnak tartjuk a rendeletalkotási lehetőség kiterjesztését. Ezt korábban is vitattuk, más törvények kapcsán is, mert ez lehet az, ami közvetlen beavatkozást jelenthet, olyan beavatkozást, amiről egyrészt mi magunk, jogalkotók nem tudunk tudomást szerezni, csak akkor, ha majd már valamilyen botrány vagy zavar lesz. A másik: a befektetők számára hihetetlenül fontos az - és egy befektetési alapnál ez a jelentős -, hogy hosszú távon kiszámítható legyen.
(19.30)
Aki befektetési alapban helyezi el a pénzét, az nem két hónapra, hanem általában hosszú távra helyezi el, és számára ezért nagyon fontos. Azok a visszamenőleges jogszabály-módosítások, amelyek mögöttünk vannak - és azt merem állítani, hogy ennek nincs vége, mert holnap reggel egy ugyanilyen törvénnyel kezdünk -, fittyet hánynak arra, hogy milyen törvények vannak hatályban, és bizonyos gazdasági szereplők számára milyen hátrányos és negatív megkülönböztetést tesznek. Majdhogynem azt mondom, hogy egy furcsa helyzet van, hogy lassan a költségvetéssel szemben léphetnének fel kártérítési követeléssel, és ez nem szerencsés.
A befejező mondatom csak ez, államtitkár úr, hogy mint szocialista frakció ezt a javaslatot így támogatni fogjuk. Nekünk azzal van bajunk, hogy ez olyan, mint csepp a tengerben, és a körülmények még mindig nincsenek meg ahhoz, hogy ami ebben a törvényben van, az működőképes legyen, és elérje azt az eredményt, amit mindnyájan várunk a patkó minden oldalán, hogy ezek az alapok működjenek, gyarapodjanak, és minél több pénz álljon rendelkezésre - ahogy Horváth képviselő úr mondta -, amely a termelésbe bevonható. Mert azt meg tudjuk megint csak a gyakorlatból és a statisztikából, hogy a kis- és középvállalkozási szektor óriási tőkehiányban szenved, tehát számukra szinte minden pénz kevés.
Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)
