MÁRTON ATTILA
MÁRTON ATTILA
MÁRTON ATTILA, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A számvevőszéki és költségvetési bizottság is megtárgyalta a T/5067. számú, a befektetésialap-kezelőkről és kollektív befektetési formákról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát, és hogy egyből a végén kezdjem, 24 igen és 1 tartózkodó szavazattal általános vitára alkalmasnak találta.
Engedjék meg, hogy néhány momentumot felelevenítsek a bizottsági tárgyaláson elhangzottakból, mert a számvevőszéki és költségvetési bizottság tagjai talán egy picit másképp látták a törvényjavaslat lényegét, mint ahogy azt, mondjuk, az előttem szóló Volner képviselőtársam, a gazdasági bizottság kisebbségi előadója elmondta.
A bizottsági vitában kaptunk egy nagyon korrekt, összefogott tájékoztatást a jelen lévő főosztályvezető-helyettes úr részéről, aki konkrétan és részletesen elmondta, hogy melyek azok az európai uniós irányelvek - 2009-es és 2010-es -, amelyek következtében vagy következményeként vagy hatására meg kell hogy szülessen ez a törvényjavaslat. Azt is elmondta, hogy amellett, hogy ezek az irányelvek késztették a kormányt arra, hogy benyújtsa az előttünk fekvő javaslatát, ezzel párhuzamosan még két kormányrendelet is készül, az egyik a befektetői alapokról, a másik pedig az alapkezelőkről fog szólni.
Ami nagyon fontos, mind a két európai uniós irányelv a 2008-2009-es pénzügyi válság, ha lehet azt mondani, hatására vagy következményeként született meg, és ez a pénzügyi válság is indikálta azt, hogy minden, a pénzügyi szektort érintő szabályozást erősíteni kell, hiszen sokkal nagyobb átláthatóságot kell biztosítani a befektetők számára, az ügyfelek számára a pénzügyi szektor működését illetően. Mindenképpen erősíteni kell azokat a felügyeleti jogköröket, amelyekkel többek között a befektetésialap-kezelők ellenőrzését, átlátható működését lehet folyamatosan figyelemmel kísérni. Ezért szükséges többek között minden európai uniós tagországban az adott ország felügyeleti szerveinek, jogköreinek erősítése.
Az ismertető és a tájékoztató után igazából nagy vita nem bontakozott ki, sokkal inkább kérdések voltak, amelyek elhangzottak a bizottsági ülésen, és ezek is egyértelműen ebbe az irányba mutattak. Az egyik hozzászóló képviselőtársam a már előbb is említett felügyeleti jogkörök erősítésére és a különböző alapkezelők és pénzügyi szervezetek működésének ellenőrzésére helyezte a hangsúlyt; hozott néhány példát az elmúlt időszakból, hogy melyek voltak azok a hibák, amelyeket mindenképpen folyamatos ellenőrzéssel talán meg lehet szüntetni és lehet csökkenteni. Ezért is üdvözöltük azt, hogy itt a felügyeleti jogkörök erősítésére, és egy olyan általános európai uniós szabályozás bevezetésére, illetve a magyar körülményekre való hangolására kerül sor, amely lényegesen nagyobb biztonságot adhat az elkövetkezendő időkben a befektetők számára.
Még egy kérdés volt, ami felvetődött. Sajnos az elmúlt időkben azt tapasztalhattuk, és erre nemegyszer láttunk már példát, hogy a pénzügyi szolgáltatók, bármilyen törvényi szabályozás, változás történt, akkor azt valamilyen módon ők egyből megpróbálták forintosítani, költségekben kifejezni, és valamilyen módon próbálták az ügyfelekre ráterhelni. Fölvetődött az a kérdés, hogy ennek a törvényi szabályozásnak, változásnak - és itt elsősorban a nyilvánosság szélesebb körének biztosítására és az átláthatóbb működésre való jogszabályi kényszerítésre gondolok - vajon lesznek-e, lehetnek-e olyan pénzügyi, gazdasági következményei, amelyeket az alapkezelők majd megpróbálnak valamilyen módon az ügyfelekre ráhárítani. Itt azt a választ kaptuk, hogy ennek semmilyen ilyen következménye nem lehet, úgyhogy mi mindezen szempontok figyelembevételével találtuk általános vitára alkalmasnak, és kérjük a tisztelt képviselőtársainkat ezúton is, hogy támogassák ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását.
Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
