VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Igyekszem röviden összefoglalni a mondanivalómat, hiszen alapvetően egy technikai jogharmonizációs eljárásról van szó. Ha megengedi elnök úr, én is csak egyetlen mondattal szeretnék erre az Azori-kérdésre kitérni. Meggyőződésem szerint ez most nem az Országgyűlés napirendjére tartozó kérdés. Az azori út helyességével kapcsolatban mindenki elgondolkodhatott, nyilván az érintett képviselők is. Annak a taglalásába, tárgyalásába, hogy mennyire volt helyes, most nem kívánok belemenni. Amit azonban el szeretnék mondani, az a következő.
Államtitkár Úr! A közelmúltban, amikor elolvastam a növekedési tervet, akkor megerősödött a hitem, hogy mégiscsak van értelme itt a parlamentben szakmai vitákat folytatni, bizottsági ülésen ismertetni az álláspontunkat, mert már a növekedési tervben is a kormány olyan gondolatokat vázolt föl, amelyek a Fidesz korábbi gazdaságpolitikai elképzeléseiben nem köszöntek vissza.
Az egyik ilyen gondolat volt az erőteljes keleti nyitás politikája, amit a Jobbik már évek óta szorgalmaz, és a Fidesz csak a közelmúltban kezdett el ezzel érdemileg is foglalkozni. Ez ügyben egyébként nagyon drukkolunk Fellegi Tamás miniszter úrnak, hogy a tárgyalásai járjanak sikerrel, hiszen ez mindannyiunk érdeke, és őszintén bízom benne, hogy önök sikerrel fognak ezen a téren járni. A másik pedig az import kiváltására alkalmas iparágak helyzetének a javítása. Ugyanis végre megértette a kormány, talán nem vagyunk szerénytelenek, ha azt mondjuk, hogy nem kis részben a Jobbik szemfelnyitogató kampánya révén, hogy egyszerűbb adott esetben a tagállamon, a nemzeti határokon belül helyzetbe hozni, megerősíteni egy vállalkozást, mint hogy a külföldi piacokon más, esetleg protekcionista gazdasági környezetben méresse meg magát.
(19.00)
Akkor, amikor ezeket a gondolatokat láttam visszaköszönni, amelyeket korábban a Jobbik fogalmazott meg, azt gondolom, megerősödtem abban a hitben, hogy érdemes ezekről a kérdésekről beszélni. S ha megengedi, a fiskális, a monetáris és a prudenciális felügyeleti eszközöknek meggyőződésünk szerint egy kézben kell összpontosulnia, mert a gazdaságpolitika eszköztára csak ezek teljes birtoklásával lehet egész, ezek birtoklásával lehet hatékony és nemzeti. Ezt azért tartottam fontosnak leszögezni, mert az előttünk fekvő törvényjavaslatban érintett felügyeleti hatóságok, mint például a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, és bizony idetartozik a Gazdasági Versenyhivatal is, szintén azon nemzeti intézmények közé tartoznak, amelyek tevékenységének nemzeti irányítás alatt tartása fontos a gazdaságpolitikai mozgástér szempontjából. Amikor a közelmúltban például a kollektív befektetési formák egyikéről beszéltünk, kormányzati előterjesztésként bekerült az Országgyűlés elé a szabályozott ingatlanbefektetési társaságok kérdése, akkor is megfogalmaztunk bizonyos észrevételeket, amelyeket meg kell hogy fogalmazzunk a jelenleg előttünk fekvő törvényjavaslatnál is.
Szorgalmaztuk a szabályozott ingatlanbefektetési társaságoknál is, hogy ha Magyarország a célpontja egy ilyen SZIT-nek vagy REIT-nek, attól függ, hogy a magyar vagy a nemzetközi terminológiát alkalmazzuk-e rövidítésként ezekre, akkor a közkézhányad lehetőség szerint magas legyen, a társaságok tulajdonosi köre pedig transzparens. Azért tartom ezt fontosnak leszögezni, mert a jelenleg előttünk fekvő törvényjavaslat az ezen a téren jelentős elmozdulást a korábbi állapothoz képest nem hozott, az off-shore, a valódi tulajdonlást eltitkoló gazdasági társaságok a befektetési vállalkozásokon, az átruházható értékpapírok rendszerén keresztül továbbra is úgy jöhetnek be Magyarországra, hogy a valós tulajdonos kiléte a későbbiek folyamán nem lesz ismert. Ez azért hordoz veszélyeket Magyarországra, mert nemegyszer felmerült már, hogy egy-egy befektető mögött nem üzleti szempontból motivált mozgások állnak, hanem olyan megfontolások, amelyek egy adott állam stratégiai érdekeihez kötődnek, és ennek keresztülvitelét adott esetben a befektetési alap maga hajtja végre. Felmerültek nagyvállalatnál, felmerültek különböző alapok esetén, nemegyszer ezek a vádak, ezek a gyanúk gyakorlatilag be is igazolódtak.
Amit mindenképpen fontosnak tartanék elmondani: ahhoz muszáj ragaszkodnunk, hogy ezeknek a társaságoknak nemcsak a működése, nemcsak az adózása, a profitcentrumának a helye legyen transzparens, hanem minden esetben a tulajdonosi kör is, és a tulajdonosi körnél lehetőleg lássunk tisztán a szándékokat illetően is.
Képviselőtársaim itt említették nemrég a különböző alaptípusokat, tőke- és hozamgarantált alapokat. Én ezzel kapcsolatban szeretnék egy-két innovatív gondolattal hozzájárulni a kollektív befektetési formák kormányzati terveihez. Először is azonosítsunk egy nagyon fontos problémát, ami Magyarországon megjelent, és nem született a rendszerváltás óta eltelt két évtizedben erre még érdemi válasz. Ez az, hogy egyes ágazatokban, egyes hosszú megtérülésű, nagy tőkeigényű ágazatokban nem jelent meg magyar tőke. Ennek nem kis részben az volt az oka, hogy a magyar nagyvállalkozói kör, amely például egy nagy energetikai beruházást képes lett volna végrehajtani, vagy nem alakult ki, vagy pedig régen elköltöztette a profitcentrumát külföldre, és jelentős részben ott egy kedvezőbb beruházási környezetben tevékenykedett. Ennek a következménye az lett, hogy a hazai nagybefektetők vagy befektetési alapok híján különböző multinacionális társaságok hatoltak be olyan, a nyugati érdekszférában stratégiai cégekként számon tartott ágazatokba, mint például az energetika, a különböző közműcégek kérdése; ezek kiváltását meg lehetne oldani saját nemzeti hatáskörben is.
A javaslatunk lényege ezzel kapcsolatban az volna, hogy ha most valaki felnyitja a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete honlapját, megnézi a hazai hitelintézeti szektor adatait, akkor látható, hogy közel 20 ezer milliárd forint az az összeg, amit hitelként a bankok Magyarországon kihelyeztek, nagyjából ennek megfelelő az az összeg, amit bankbetétként elhelyeztek Magyarországon magánemberek és vállalkozások, elsősorban magánemberek. Mi azt javasoljuk a kormány részére, hogy olyan kollektív befektetési formákat vezessen be a piacra, amelyek vagy tőkevédettek, vagy hozamvédettek, egyes esetekben ez már nyilván megegyezés és szakmai tárgyalások kérdése, de mindenképpen legyenek alkalmasak arra, hogy az egyes stratégiai ágazatok tőkeigényét ezeknek a befektetési formáknak a bevezetésével elégítse ki a kormányzat. Ne szoruljunk rá külső tőkeimportra akkor, hogyha egyébként ez az adott tőkenagyság a hazai forrásokon belül is rendelkezésre áll, ám egy illikvid bankbetét formájában alacsony hozamszinttel, nagyon sokszor a reálhozamot nélkülöző hozamszinttel működik, parkol, és nem pörgeti a magyar gazdaságot.
Ezzel a megoldással lehetne azt elérni, csak egy példát hozva, hogy a Paksi Atomerőmű új blokkját a magyar kisbefektetők egy tőkevédett alap formájában finanszírozzák meg. Ezzel a befektetéssel lehetne azt elérni, hogy a megújuló energiákra irányuló új európai uniós tagságból fakadó kötelezettségnek eleget tevő beruházások megvalósuljanak, és akkor nem szorulnánk rá arra, hogy különböző energetikai multik, mondván, hogy Magyarországon nincs pénz, nincs szándék, nincs elég tőke ahhoz, hogy ezek a beruházások megvalósuljanak, ezzel megakadályozhatnánk, hogy egyes energetikai multik, közműcégek stratégiai ágazatokba úgy ruházzanak be, hogy a magyar emberek ebből a pénzből, ebből a tőkebefektetési lehetőségből kiszorulnak, és Magyarországon ezekben az ágazatokban csak a munkajövedelmek maradnak meg, az a tőkejövedelem, amelyeket ezekben az ágazatokban hosszú távon lehet realizálni, az pedig a profittranszfer formájában az eddigieknek megfelelően elhagyja Magyarországot. Nagyon fontosnak tartom, hogy ezt tudatosítsuk, ugyanis, ha sikerül a magyar bankbetéteseket rávenni arra, hogy egy tőke- vagy hozamgarantált alapba fektessenek be, és ez a későbbiekben számukra garanciát jelent arra, hogy a befektetés jól működik, pénzt képes termelni a befektetők részére, akkor meggyőződésem az, hogy a magyar gazdaság jelentős finanszírozási éhsége nagyban csillapítható.
Amit el szeretnék ezzel kapcsolatban mondani, a jelenleg előttünk fekvő törvényjavaslatnál az előrelépést abban az irányban látom, hogy bár a számviteli elvek Európában egységesültek, arra vonatkozóan még mindig nincs számunkra megnyugtató gyakorlat, hogy az adózás, a profitcentrumok elhelyezése hogyan alakul az Európai Unión belül. Köztudomású, hogy a transzferárazás rendszerével a befektetési alapok ott mutatják ki a nyereségüket, ahol szeretnék. Jelenleg a magyar adóhivatal betanuló időszakában van a transzferárazás rendszerét illetően, és több nemzetközi könyvvizsgálótól, több nemzetközi adótanácsadó ismerősömtől tudom azt, hogy teljesen reménytelen helyzetben van jelenleg az adóhivatal, hogyha megpróbálja ezeknek a társaságoknak a magyarországi adófizetését maximalizálni, megpróbálja a transzferárazást átláthatóvá tenni.
Annak érdekében, hogy ez ügyben ezen a területen változzon valami, azt szeretném kérni a kormánytól, hogy kellő szakmai standardok kidolgozásával, kellő innovatív gondolkodással lépjen fel az Európai Unióban Magyarország védelmében, lépjen fel annak érdekében, hogy ezek a tőkemozgások átláthatóak legyenek, a nemzeti össztermékünk gyarapodását szolgálják, és lehetőség szerint minél előbb kerüljenek ezek az intézkedések végrehajtásra. Amit ki szeretnék hangsúlyozni: az Európai Unión belül nemcsak az áruk és szolgáltatások áramolhatnak szabadon, hanem maga a tőke is.
(19.10)
A tőkemozgások ellenőrzése a jelenleg előttünk fekvő alapokon keresztül is meg kell hogy valósuljon, mert ha ezekkel az eszközökkel, ezekkel a lehetőségekkel nem élünk csak azért, mert Magyarország alacsonyabb pénzügyi kultúrával, kevésbé fejlett hagyományokkal rendelkezik, mint mondjuk, a nyugat-európai versenytársai, akkor a továbbiakban elesünk attól a lehetőségtől, hogy ezek a társaságok Magyarországot tekintsék profitcentrumuknak, és itt járuljanak hozzá a nemzetgazdaság működéséhez az adóbefizetéseik révén.
Nagyon fontosnak tartom azt elmondani, hogy amikor a rendeletalkotási jogkörről, ezek európai egységesítéséről beszélünk, akkor szeretnék utalni arra, hogy amikor a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló törvény vitája zajlott, ezzel az előterjesztéssel összefüggésben 24 módosító javaslatot nyújtottam be én magam, nem kis részben a rendeletalkotási jogkör kérdésében, a helyszíni eljárások kérdésében, a szankciórendszer kérdésében, illetve abban, hogy lehetőség szerint a felügyelet végezze nemzetközi összehasonlító adatok birtokában a tevékenységét; egyetlen ilyen adat, egyetlen ilyen tény nem érdemelt megfontolást. Amit kezdeményezünk ezzel kapcsolatban, hogy amikor ennek a törvénynek a hatálybalépése megtörténik, lehetőség szerint a magyar oldal olyan módon járjon el ezen a területen, hogy a rendeletalkotási jogkörön belül mindenképpen egy nemzetközi összehasonlító vizsgálat folyjon le, hiszen ezek az összehasonlító adatok adhatnak alkalmat arra, hogy a gazdaságpolitika irányítói a magyar tőkepiaci helyzetet, a magyar emberek hitelintézeteknek történő kiszolgáltatottságát, a tőkealapoknak történő kiszolgáltatottságát csökkentsék.
Utolsó gondolatként néhány mondat még a bűnügyi nyilvántartás rendszeréről, illetve a bíróságok által a magyar állampolgárokkal szemben alkalmazott intézkedésekre vonatkozó adatcserékről. Önmagában azzal természetesen egyetértünk, hogy ha egy bűnügyiadatcsere-intézmény létrejön Európán belül, ezeknek a megerősítését, kiterjesztését a közelmúltban már figyelemmel kísérhettük különböző törvényi előterjesztésekben, attól azonban óvnék, hogy ezeket a felmerülő igényeket a célhoz kötöttség nélkül elégítsük ki. Ami jelenleg előttünk fekszik, az nem kevesebb, mint az, hogy a magyar állampolgárok rendészeti és biometrikus adatait szabadon továbbíthatják az Európai Unióba, nagyon sokszor úgy, hogy nem garantált a célhoz kötöttség elve. Csak utalni szeretnék arra, képviselőtársaim, hogy amiről a WikiLeaks-botrány magyarországi vonatkozásai szóltak, az nem kevesebb, mint az, hogy az Egyesült Államok akár titkosszolgálati eszközökkel, a diplomatái révén is szerezze meg magyar közéleti személyiségek, politikusok biometrikus azonosító jegyeit. Most jelenleg egy olyan törvényjavaslat fekszik itt előttünk, amely ezeknek az adatoknak az Európai Unió felé történő kiszolgáltatására vonatkozóan nem nyújt meggyőződésem szerint elegendő adatvédelmi és nemzetvédelmi garanciát, nemzetbiztonsági szempontból is egyértelműen aggályosnak tekinthető.
Kérem a kormány képviselőit, hogy azt a szakmai aprómunkát, amit már nem törvényjavaslat szintjén, hanem rendeletalkotási jogkörén belül a kormányzat maga képes elvégezni, végezze el, és adjon nekünk számot arról, amikor ennek a törvényjavaslatnak a részletes vitájára sor kerül és feltesszük az erre vonatkozó kérdéseinket, hogy milyen megnyugtató megoldást tud felmutatni a kormány ezen a területen.
Nagyon szépen köszönöm a figyelmet, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
