DR. HARANGOZÓ TAMÁS
DR. HARANGOZÓ TAMÁS
DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A 3., 16., 18., 25., 26., 28., 31., 35., 39. és 55. ajánlási pontokhoz szeretnék hozzászólni, de mielőtt belekezdenék, engedjék meg, hogy a vita hangulatát is talán feldobva, Pósán László urat, az oktatási bizottság fideszes alelnökét a védelmembe vegyem egy pillanatra, hiszen elég kínos volt, hogy az Országgyűlés kormánypárti alelnöke, illetve maga az oktatási államtitkár sem tudta még megjegyezni saját kormánypárti képviselőtársának a nevét.
(12.00)
Csak viccesen szeretném mondani, hogy reméljük, a következő Országgyűlésben már olyan baráti hangulatban fognak ülni a mostani kormánypárti frakció tagjai, hogy meg tudják jegyezni majd egymás nevét is.
Tisztelt Országgyűlés! A 3. ajánlási pont alatt az Iváncsik Imre és Molnár Zsolt képviselőtársammal beadott javaslatunk szerint szeretnénk a törvényből, úgy, ahogy van, elhagyni az egész rendvédelmi kar felállításának lehetőségét és az erre vonatkozó szabályokat, annál is inkább, mert alapvető elvi kifogásunk van. Ezt az általános vitában is elmondtuk, hogy alapvető elvi és államszervezési szempontból is kifogásunk van azzal, hogy hivatásrendeknél úgynevezett korporatív típusú, kötelező tagságon alapuló hivatásrendi karokat állítson föl a kormány. Ezzel - és nyilván a részletszabályait kifejtve lehet látni - nemcsak, egyébként akár támogatható módon, egy olyan kart szeretne létrehozni, amely az önképzésről vagy a szakmai színvonal megőrzéséről és annak fejlesztéséről szólna, hanem kifejezetten a szakszervezetek, az állomány megvédéséről és az állomány munkakörülményeinek megvédéséről szóló küldetését szeretné átadni ennek a kreált és a kormány által irányított, felállított szervezetnek; hanem ami ennél számunkra sokkal megdöbbentőbb, az úgynevezett etikai szabályzat elfogadásával és annak betartatásával gyakorlatilag az előző rendszerből ismert, jó öreg praktikákat szeretnék visszahozni most. Tudniillik olyan játszóteret, olyan terepet állít föl most konkrétan a hivatásos állománynak és a köztisztviselői karnak, ahol maga a rendszer garantálja azt, hogy a résztvevői, a kötelező tagsággal bent dolgozó emberek egymást figyelgessék, egymást jelentgessék föl, és egymást ítélgessék el, miközben a minisztérium vezetése, a kormány politikai vezetése hátradől, és mindezt nevetgélve szemléli. Azt gondolom, hogy beteges ez a hozzáállás, és semmiféleképpen nem elfogadható.
Nem elfogadható azért sem, mert ez a rendvédelmi kar a hivatásrendek tekintetében úgy áll össze, hogy a rendőrséget 10 ember fogja képviselni, a titkosszolgálatokat 10 ember fogja képviselni, a NAV-ot 10 ember fogja képviselni, a katasztrófavédelmet, tűzoltóságot 10 ember fogja képviselni. Ez is több mint nevetséges. Jó, ha elhangzik a Házban és az emberek érteni fogják, hogy míg a rendőrséget 10 fővel képviselő emberek szerény, 45-50 ezer ember közötti állományt fognak 10-en képviselni, addig mondjuk, a titkosszolgálatok esetében néhány száz, néhány ezer ember képviseletét fogja ez a 10 ember elvégezni. Nyilvánvalóan ez egy bábszínház, nyilvánvalóan ez egy látszat-érdekegyeztetésnek vagy egy látszatszervezetnek a forgatókönyve.
Nem győzzük elégszer hangsúlyozni, hogy miután ez a törvénynek az először kiküldött, az érdekegyeztetés felé és talán a honlapon is megjelenő változatában még az etikai szabályok is a törvényjavaslat részét képezték, talán jogunk van feltételezni, hogy ezeket az etikai szabályokat a későbbiekben a rendészeti, rendvédelmi kar maga fogja elfogadni, valószínűleg alulról fölfelé jövő óriási igény alapján, változatlan formában, mint ahogy a kormány azt kitalálta. Ha ebben lehetne fogadni, akkor viszonylag komoly összeget feltennék én erre.
Ebben az etikai szabályzatban olyan dolgok vannak, amiket egyszerűen nem is értem, hogy 2011-ben valaki komolyan le mer írni, legalábbis olyan kormány részéről, amely magát állítólag demokratikusnak tartja, de pláne leginkább borzalmasan antikommunistának és az igazságtétel egyedüli letéteményesének állítja be; annak a kormánynak a tagjai olyat le mernek írni, hogy a hivatásos állomány tagjának kötelessége tartózkodni a kormány programjának, bármilyen tevékenységének bírálatától, fegyveres rendvédelmi szerv bármilyen tevékenységének bírálatától.
Tisztelt Képviselőtársaim! Értsék már meg, ennek a dolognak vége lett 1990-ben! Sőt, előtte sajnos más vészkorszakok idején is volt ilyen, hasonló törvényi szabályozás. Mi az, hogy a kormány programját például nem kritizálhatja, mondjuk, egy hivatásos állományú? Mi az, hogy a kormány tevékenységét nem kritizálhatja egy hivatásos állományú?
Próbáltam elmondani érzékletesen, hogy ez nemcsak arról szól, mert nem az van odaírva, hogy még tegyük fel, a kormány hivatásosokat érintő politikáját vagy tevékenységét nem kritizálhatja - szerintem ez is túlmegy minden határon -, hanem úgy általában. Ül otthon a sok tízezer hivatásos állományú emberből sok ezer ma is, akiknek például a lakáshitelük miatt, a devizahitelezésük miatt az alapvető létfenntartásuk is megkérdőjeleződik, és ők sem a munkahelyükön, sem a magánéletükben ezen szabályok szerint például a végtörlesztésről szóló szabályait a kormánynak vagy a parlamentnek a meghozott törvényeit sem bírálhatják. Egyszerűen őrület! És ha megteszik, akkor természetesen ezen szabályok alapján majd a rendvédelmi kar keretei között egymást jól föl lehet jelentgetni, és majd etikai szabályok alapján el lehet ítélni, ami a mai napig nem tisztázott a törvényben.
Mert hiába mondják jegyzőkönyvbe is bizottsági ülésen a kormány képviselői, hogy az etikai döntés nem vonja magával a hivatásos elbocsátását, de miután a törvényben, tisztelt képviselőtársaim, az az egyszerű mondat van, bent, hogy aki a hivatásos szolgálati állomány tagja, az a törvény erejénél fogva tagja a karnak, azt gondolom, hogy ez fordítva sem tud logikailag és jogszabály szerint sem működni máshogy. Ha tehát kizárják a karból, akkor szerintem logikusan őt gyakorlatilag kirúgták a munkahelyéről is. Ez, azt gondoljuk, teljesen elfogadhatatlan, elfogadhatatlan az a ráerőszakolás, ami a rendvédelmi kar kötelező tagságából egyébként is adódik. Még egyszer mondom: ha ennek valóban a legminimálisabb jó szándékát látnánk, akkor maximum odáig lehetne eljutni, és mert ilyen érveket hallottam az általános vitában is, hogy mondjuk annak, hogy egy integráltan… - mint például az ügyvédi kamarát említették példaként, de már ott is bicegve, a szakmai felkészültség, a szakmai színvonal a továbbképzések tekintetben legyen egy egységes rendvédelmi kar, arról lehet hogy lehetne is beszélgetni vagy tárgyalni.
De még egyszer mondom: azzal, hogy ez a szakszervezeteknek a legfontosabb jogosítványát, például a kifogás jogosítványát, például a törvénymódosítás-kezdeményezési jogosítványát, a munkakörülmények tekintetében a javaslattételi jogosítványt, a kitüntetést… - tehát gyakorlatilag semmi mást nem csinálnak, tisztelt képviselőtársaim, mint megölik az önszerveződő szakszervezeteket és ezzel a rendvédelmi karral, egy ilyen bábszínházzal szeretnék ezt az egészet kezelni. Mármint azt, hogy ma Magyarországon - és ez az előző 8 évben is így volt, mielőtt bárki belekezdene, hogy így volt - a legerősebb érdekérvényesítő, a legfegyelmezettebben működő és legjobban szervezett szakszervezetek igenis a rendvédelmi szakszervezetek voltak.
Mielőtt bárki politikai elfogultsággal szeretné ezeket a szakszervezeteket vádolni: 2009-ben is több mint tízezren álltak itt a Kossuth téren alakzatban, egyenruhában, előtte is, és tudtak egyébként az akkori, bizonyára mindenki által sokat kárhoztatott szocialista kormánnyal a válság egyik legnehezebb évében legalább - ha béremelésről nem is - például a kafetériaellátások megemeléséről legalább az állomány érdekében megállapodni. Azt gondolom, hogy ezt a jogát elvenni az önszerveződő szakszervezeteknek pontosan az önök által irányított állomány érdekében tisztességtelen és nem elfogadható, ezért a 3. ajánlási pontban gyakorlatilag az egész rendvédelmi karra vonatkozó bekezdéseket úgy, ahogy van, elhagyni javasoljuk.
A 16. ajánlási pontban szintén Iváncsik Imre és dr. Molnár Zsolt képviselőtársammal a másik, remekbe szabott bekezdést szeretnénk úgy, ahogy van, elhagyni. Ez a rendvédelmi érdekegyeztetés fórumainak átalakítása vagy természetesen szétverése. Azt írja az előterjesztő, hogy az új érdekegyeztetés fóruma úgy fog kinézni, hogy a miniszter az országos parancsnokokkal, valamint ennek a rendvédelmi karnak a képviseletében eljáró konzultatív tanács tagjaival fogja majd jól megvitatni a munkavállalókat is érintő és az ott dolgozókat is érintő, de akár szakmai kérdéseket is.
Egyetlenegy lényege van ennek a javaslatnak, hogy a mostani RÉF-et megszüntessék, a mostani ágazati érdekegyeztetést megszüntessék, és a szakszervezeteket mint olyat természetesen ebből is hagyják ki. Innentől kezdve a szakszervezetnek mint érdekképviseletnek, nem tudom, hogy a továbbképzés megszervezésén kívül milyen érdemi és értelmi jogosítványa lesz. De szeretném felhívni a figyelmüket, ezt már mi nem akartuk külön kezelni, hiszen az egész bekezdést szeretnénk elhagyni, de olyan jogalkotási bravúr van ebben a bekezdésben, hogy a Bevándorlási Hivatalt - nagy kezdőbetűvel - beleírták ebbe a bekezdésbe így, név szerint.
(12.10)
Itt két probléma van. Régóta próbáljuk fölhívni a figyelmet, hogy a felelősségi kört szokás beleírni a törvényekbe, hiszen egy hivatal nagyon könnyen változhat meg akár nevében, akár a fenntartó minisztérium tekintetében, ezt most is látjuk, hiszen az Információs Hivatalt is éppen másfél év után fogják áttenni egyik minisztériumtól a másikhoz. De arra meg szeretném a kormány, a kormánypárti képviselőtársaim figyelmét felhívni: olyan, hogy bevándorlási hivatal, ma sincs Magyarországon, a Magyar Köztársaságban sem, meg Magyarországon sem. Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal van. Ha már név szerint írjuk bele, akkor próbáljuk meg pontosan beleírni, mert a végrehajtás tekintetében ez, azt gondolom, fog némi zavart okozni, ha önök megpróbálják meghívni majd a bevándorlási hivatal képviselőit, merthogy ilyen hivatal Magyarországon nincs.
A 18. ajánlási pontban - szintén Iváncsik Imre és Molnár Zsolt képviselőtársammal - szeretnénk elhagyni azt a bekezdést, amit viszont tényleg nem tudok máshogy minősíteni, mint hogy szégyenletes. Illeszkedik egyébként a koncepcióba és a világlátásukba, de szintén azt tudom rá mondani, hogy leírni is szégyen egy ilyet egy demokráciában és főleg a XXI. században Európa közepén. Idézem: “A fegyveres szerv nem köteles tájékoztatást adni, ha ez olyan tény, információ, megoldás vagy adat nyilvánosságra kerülésével járhat, amely a rendvédelmi érdekeket vagy a fegyveres szerv jogos érdekeit, illetve működését veszélyeztetné.”
Nagyon szép szabály, tök jó lenne tudni, hogy mi az a rendvédelmi érdek vagy mi a fegyveres szerv jogos érdeke, ami alapján meg lehet tagadni a tájékoztatást. Ez a gumiszabály arról szól, hogy bármit el lehessen tussolni a hivatásos szervek működésével kapcsolatban, bármit le lehessen tagadni, és bárkit - aki valóban megtörtént, akár törvénytelen, akár szabálytalan működéssel kapcsolatban szakszervezeti vezetőként vagy bármilyen érdek-képviseleti vezetőként a nyilvánossághoz merne fordulni - jogszerűen, azonnali retorzióként kirúghassanak a munkahelyéről. Egyszerűen elképesztő, képviselőtársaim! Ez nemhogy a korrupció ellen hatna, nemhogy az épkézláb és normális államigazgatási működés felé hatna, ez egy nyílt és egyértelmű fenyegetés abban a tekintetben, hogy belső utasításra egy ilyen utasítási rendszerrel működő szervezetnél a minisztertől az őrmesterig úgy lehessen egyenes, akár törvénytelen utasításokat is adni, hogy erről utána a nyilvánosságot senki, a törvényi felhatalmazás alapján senki az égvilágon erre a nyilvánosság figyelmét föl ne hívhassa. Azt gondoljuk, hogy az a minimum, ha ezt a pontot úgy, ahogy van, elhagyjuk a törvényből.
A 25. ajánlási pontunk pedig már nemcsak negatív módon, tehát a bent lévő szabályozás elhagyását, hanem az általunk javasolt megoldás szövegszerű javaslatát tartalmazza. Ez a rendvédelmi érdekegyeztetés fórumai, RÉF visszaállítását vagy megtartását indítványozza. Ez gyakorlatilag a jelenleg hatályos Hszt. szövegének a megtartására tesz javaslatot, ami nem nagy meglepetésre: a miniszter az országos parancsnokokon túl természetesen a reprezentatív, országosan reprezentatív szakszervezetek és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok érdek-képviseleti szerveinek részvételével tenné továbbra is lehetővé az érdekegyeztetés ágazati fórumát.
Itt is, és majd később is szeretném megjegyezni, hogy amíg legalább még van, addig nagy tisztelettel szeretném kérni a kormány képviselőit, hogy a későbbiekben általam is hivatkozott, az önök kormánya által megkötött, múlt pénteken aláírt szakszervezeti megállapodás érdekében még a héten legyenek kedvesek a RÉF-et úgy összehívni, hogy azon önök is mint munkáltatói oldal, részt vesznek, és a konföderációk által aláírt megállapodás tartalmának a Hszt.-be és Hjt.-be való átvezetéséről érdemi egyeztetést kezdjenek, legyenek kedvesek kezdeményezni a RÉF-ülésen. Ez a javaslatunk a jelenlegi ágazati érdekegyeztetés rendszerének a fenntartásáról szól.
A 26. ajánlási pontban egy olyan javaslat van, és szeretném is szóvá tenni, hogy nekünk mint MSZP-nek a javaslataink arról szólnak, azokkal tudnám pontosan körülírni, ami mind a rendvédelmi kar felállításával, mind pedig a szakszervezeti jogok megnyirbálásával kapcsolatban a teljes elhagyást és a jelenlegi rendszer megtartását javasolja. Azonban ahogy ígértük, a szakszervezetek által hozzánk eljuttatott, általuk kompromisszumosnak tartott javaslatokat is beadtuk. Egy ilyen a 26-os is, ami sokkal megengedőbb, hiszen engedi azt, hogy bizonyos jogokat elvegyenek a szakszervezetektől, de azt gondolják, hogy legalábbis az ILO, a nemzetközi szervezet alapvető szabályait betartó részt legalább szeretnék, ha megtartanák. Ezt már az általános vitában is elmondtam, ahogy mondtam, be is adtuk. Ez legalább arról szól, hogy a szakszervezet által a tagjai részére szervezett képzés időtartamára a munkaidő-kedvezményt köteles legyen biztosítani. Hiszen az eredetileg beterjesztett Hszt. javaslata szerint a szakszervezetek nemhogy az érdek-képviseleti tevékenységüket, de még amit egyébként nem hiszem, hogy bárki épkézláb módon meg tudná indokolni akár a kormány részéről is, a szakszervezetek önképző, képző, az állományt továbbképző tevékenységével mi baja lehet a kormánynak vagy akár a belügyi kormányzatnak, erre szívesen várnám a választ. De az eredeti javaslat szerint még ez is teljesen ellehetetlenítődne.
A mi javaslatunk, amit a szakszervezetek kérésére adtunk be, nem szólna másról, mint hogy legalább a szervezett képzések, továbbképzések, önképzések időtartamára köteles legyen a munkáltató munkaidő-kedvezményt biztosítani.
A 31. ajánlási pont szintén egy botrányos javaslat. Ez, tisztelt képviselőtársaim, arról szól, hogy aki a kifogástalan életvitel ellenőrzéséhez szükséges hozzájáruló nyilatkozatot önhibájából határidőben nem tette meg - tetszenek tudni, ez az a kifogástalan életvitel vizsgálat, ahol az ember magánéletébe is titkosszolgálati eszközökkel kutakodhat most már az új, erre szakosodott szerv, és a környezettanulmányon túl a rendőri jelleg leplezésével, a szomszédok kikérdezésével, akár lehallgatással vagy bármilyen más eszközzel a munkaidőn túli magánéleti dolgokban turkálhat és kutakodhat az állam.
Aki ehhez önhibájából határidőben nem teszi meg a hozzájáruló nyilatkozatot, tisztelt képviselőtársaim, azt nemhogy kirúgják egyik napról a másikra önök, hanem “hivatalos szolgálatra alkalmatlan” kitétellel bocsátják el szolgálataiból. Tehát gyakorlatilag azonos erkölcsi, morális és szakmai megbélyegzést alkalmaznak velük szemben, mint azokkal, akik mondjuk, a hivatás szabályainak legdurvábban való megsértése miatt bocsátódnak el, vagy jogerős büntető ítélettel bocsátódnak el a szolgálatból. Egy későbbi ajánlási pontban vissza fogok hivatkozni, mert nemcsak ez a szankciója ennek az önmegfigyelési engedély meg nem adásának, hanem egyéb más kiváló javaslataik is vannak, de azt majd ott fogom elmondani.
Azt gondoljuk, hogy ez egyszerűen elképesztő. Tehát, ha önök tényleg nem kívánják megtartani azt az embert, aki bár a szakmáját tisztességesen végzi, de azt mondja, hogy az ő magánéletébe legyen kedves, senki ne kutakodjon; ezért őt önök főszabályként nemhogy az út szélén hagyják, hanem még egy jól irányzott rúgással a szakadékba meg az árokba bele is rúgják; hogy ezek után őt még meg is bélyegzik azzal, hogy hivatásos szolgálatra alkalmatlanná vált, azt gondolom, hogy ez már pofátlanság.
Tisztelt Képviselőtársaim! Írják bele akkor a törvénybe, hogy a Fidesz számára politikailag megbízhatatlan. Legyen ez a kategória a törvényben, ezt mindenki érteni fogja, és majd annak idején, amikor ennek a csoda kormányzásnak, amit önök csinálnak, vége lesz, legalább a helyén tudja majd mindenki kezelni a szituációt.
A 35. ajánlási pontban képviselőtársaimmal a végkielégítések problematikájánál szeretnénk elhagyatni ezt az egész bekezdést és alpontjait, amit önök az asztalra tettek. Továbbra is szeretném várni a választ, mert államtitkár úr az általános vitában nem adott választ arra az elvi felvetésre, hogy mi köze van egy végkielégítésnek, ami a már elvégzett munka után jár… - tehát itt nem arról van szó, hogy valakit fölvettek, és másnap reggel valamit csinál, ezért neki végkielégítés jár, és ennek a feltételét önök szigorítani szeretnék. Ez arról szól, hogy ő sok-sok éven keresztül, lehet, hogy évtizedeken keresztül végezte a dolgát, szolgálta ezt az országot, majd vagy önök, vagy bárki más a kormány részéről nem fog tudni neki a továbbiakban munkát biztosítani, ezért tartalék állományba teszik, vagy egyéb más okok miatt neki megszűnik a szolgálati jogviszonya, ezért a már ledolgozott évek után neki végkielégítés jár.
(12.20)
Ehhez képest önök olyan további feltételeket támasztanak, amelyek az aktuális viselkedéséhez kötik a végkielégítés megkapását. Tehát egyszerűen nem veszik figyelembe, hogy a végkielégítés intézményét nem azért találták ki, hogy valaki éppen aktuálisan jól viselkedik-e vagy sem, hanem azért, mert ő éveket vagy évtizedeket az ország szolgálatában letöltött. Ilyen pontokat tesznek önök bele például, hogy csak a felére jogosult a végkielégítésnek, akit azért mentettek fel, mert az áthelyezéséhez nem járult hozzá. Tényleg, nagyon komoly befolyásolási tényező az, hogy ő most nem járul hozzá az áthelyezéséhez, hogy mondjuk, előtte, azon a szolgálati helyén, ahol 20 vagy 30 évig dolgozott, tisztességesen szolgálta-e Magyarországot és az itt élő embereket. Valóban, ha ő nem hajlandó az ország másik végére elmenni dolgozni, megérdemli a piszok, hogy elvegyük a végkielégítésének a felét. Nem értem, államtitkár úr, erre adjanak majd, legyenek kedvesek, magyarázatot, hogy ez akár az igazságossággal vagy az önök kormányprogramjával, vagy bármi mással hogyan van összefüggésben.
Szintén ennél a szabályozásnál van az, ami viszont összefüggésben van az előbbi ajánlási ponttal, ami, tisztelt államtitkár úr, nyílt zsarolás. Nyílt, törvényben lefektetett zsarolás! Azt írják önök, hogy végkielégítésre nem jogosult a hivatásos állomány tagja, ha nem felel meg a kifogástalan életvitel követelményének, vagy a kifogástalan életvitel ellenőrzéséhez szükséges hozzájáruló nyilatkozatot határidőben nem tette meg.
Még egyszer mondom: van egy hivatásos kolléga, aki mondjuk, az elmúlt 20-25 évben tisztességgel, az esküjéhez híven, élete és testi épsége kockáztatásával végezte a dolgát; legyen ő rendőr, legyen ő bv-s, legyen titkosszolga, NAV-os, bárki más. Azt mondja önöknek most, hogy ő nem hajlandó arra a továbbiakban, hogy az ő magánéletét titkosszolgálati eszközökkel vegzálják, ezért köszöni szépen, ezt ő nem írja alá, tudatában annak, hogy akkor őt felmentik - rendben van. De mi köze van ahhoz, hogy ő ezt nem írja alá, államtitkár úr, annak, hogy az ő elmúlt 10, 15 vagy 25 éves szolgálata után járó végkielégítését is büntetésből elvegyék? Mi köze van hozzá akár jogilag, akár erkölcsileg, akár az igazságosság szempontjából? Ez semmi más, mint a jelenleg szolgálatot teljesítő állománynak egy nyílt, törvénybe foglalt zsarolása.
A 39. ajánlási pont szintén egy hasonló dolog, bár itt mondhatnánk, hogy csak egy mértéktévesztés van, de azt gondolom, hogy a mértéktévesztésnek is van azért szintje. Önök azt mondják ennél a pontnál a tartalék állomány tekintetében, hogy az ideiglenes szolgálati járandóság folyósítását továbbfoglalkoztatás hiányában is meg kell szüntetni, és az addig folyósított ideiglenes szolgálati járandóságot vissza kell fizetnie a tartalék állományban lévő hivatásosnak, ha neki felróható okból nem tesz eleget az együttműködési kötelezettségének vagy továbbfoglalkoztatása neki felróható okokból meghiúsult.
Tisztelt Képviselőtársiam! Én arra gondoltam, hogy akkor a képviselői jogállásról vagy a kormány jogállásáról szóló törvénybe tegyük már bele, hogy ha önöket nem választják újra, akkor ezek szerint önök nem teljesítették tisztességesen a tevékenységüket, és mondjuk, nem lesznek kormánytagok vagy képviselők, akkor önök is fizessék majd vissza a négyévi tiszteletdíjukat, mert ezek szerint nem tudták tisztességgel és becsülettel az önökre bízott feladatot elvégezni. Szerintem elmebaj kategória, én sem mondtam komolyan az utóbbit, csak szeretném mondani, hogy körülbelül az emberek igazságérzetében ez nagyjából hasonló szinten van. Tehát ha valakit tartalék állományba tesznek, és például a neki az ország túlsó végén felajánlott vagy egyébként neki szakmailag a hivatásos szolgálati jogviszonyban eltöltött éveknek vagy bármilyen kitételnek nem megfelelő állást ajánlanak föl - mondjuk, egy alezredest el szeretnék küldeni valahova titkárságvezetőnek vagy titkárnőnek, vagy én nem tudom minek, fogalmazónak -, és ő ezt a beosztást nem fogja elfogadni, akkor neki nemhogy nem fogják a továbbiakban folyósítani a szolgálati járandóságot, hanem visszafizettetik vele azt, amit már egyszer megkapott.
Képviselőtársaim! Tényleg azt kívánom minden fideszesnek, ha ezt megszavazza, hogy a Jóisten vagy bárki más a gondviselés tekintetében legyen nagyon igazságos, és az önök életében is jöjjön majd egy olyan időszak, amikor például a most eltöltött négyévnyi tiszteletdíjukat valakik majd az igazságosság oltárára hivatkozva visszafizettetik önökkel, mert nem végezték rendesen a feladatukat. Szerintem ez nem jó irány, szerintem ez szégyen és gyalázat. Vonják vissza, legyenek kedvesek, ezt a javaslatot!
Itt van mindjárt az 55. ajánlási pont, ami már a sokat emlegetett 3. számú melléklet elhagyását javasolja. Ez a kifogástalan életvitel-ellenőrzéshez való hozzájárulási nyilatkozat. Én azt gondolom, ha az 55. pontot elfogadja a kormánypárti többség, akkor nagyon sok probléma megoldódik ezzel a törvénnyel kapcsolatban, hiszen ebben a kifogástalan életvitel ellenőrzéséről szóló nyilatkozatban gyakorlatilag szélesebb körű adatokat kérnek bizonyos szempontból, mint mondjuk, egy “C” típusú nemzetbiztonsági ellenőrzés során, ami külön érdekes és külön megkérdőjelezi akkor vagy a nemzetbiztonsági “C” típusú ellenőrzés komolyságát vagy jogosultságát vagy azt, hogy mondjuk, egy hivatásos, például vonulós tűzoltónak miért kell nemzetbiztonsági szempontból nagyobb kockázatot jelentenie és szélesebb körű vizsgálatot, titkosszolgálati eszközökkel is megerősített vizsgálatot folytatni az ő magánélete ellen, mint mondjuk, a nemzetbiztonsági kabinet tagjának vagy a nemzetbiztonsággal foglalkozó képviselőknek, minisztereknek, államtitkároknak, vagy az ott dolgozó köztisztviselőknek. Ezt teljesen elfogadhatatlannak tartjuk. Azt kérjük, hogy támogassák az 55. ajánlási pontban azt, hogy ez ne legyen kötelező.
Itt szeretnék áttérni arra a részre, amit egyébként kapcsolódó módosító javaslatként a mai napon már be is adtunk, és miután erről nem lehet majd külön plenáris ülésen vitatkozni, itt szeretnék néhány szóval kitérni rá. 2011. december 3-án a kormány részéről néhány országos szakszervezeti szövetséggel megállapodást írtak alá, amire itt a tegnapi nap folyamán igen büszkén hivatkoztak a plenáris ülésen a munka törvénykönyvével kapcsolatban, talán még napirend előtt is fölszólalt, ha jól emlékszem, Kara Ákos képviselőtársunk. Szeretném felolvasni, hogy mi volt ebben a megállapodásban:
Az volt, hogy biztosítja a kormány a szakszervezetek számára a munkáltató helyiségeinek érdek-képviseleti célra történő használatát a munkáltató és a szakszervezetek megállapodása szerint. A munkáltatónál képviselettel rendelkező valamennyi szakszervezet számára biztosítja a szakszervezeti tisztségviselők védelmét és munkaidő-kedvezményét. Biztosítja, hogy a munkajogi védelemre jogosult szakszervezeti tisztségviselők száma a munkavállalók számától függően sávosan kerüljön meghatározásra oly módon, hogy a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezet 500 munkavállalót meg nem haladó átlagos statisztikai létszám esetén egy főt, 500 fő munkavállaló felett ezer főig két főt, ezer fő felett 2 ezer főig három főt, 2 ezer fő munkavállaló felett 4 ezer főig négy főt, 4 ezer fő felett pedig öt főt jelölhessen meg.
Tartalmazza, hogy az igénybe vehető munkaidő-kedvezmény mértéke a munkáltatóval munkaviszonyban álló mindkét szakszervezeti tag után havi egy óra. Biztosítja, hogy a munkaidő-kedvezmény igénybevételéről a szakszervezet jogosult rendelkezni. A munkaidő-kedvezményt a szakszervezet által megjelölt munkavállaló a szakszervezet döntése alapján veheti igénybe. Tartalmazza, hogy a felek megállapodnak abban, hogy a felek közösen kezdeményezik a munkavállalói érdek-képviseleti tagdíjfizetés önkéntességéről szóló ’91. évi XXIX. törvény hatályban tartását, és kijelentik, hogy a jelen megállapodásban foglaltak teljesítése esetén a törvényjavaslat szerinti szabályozás biztosítja a szakszervezetek számára a működésükhöz és az érdek-képviseleti feladatok ellátásához szükséges alapvető feltételeket.
Ez a múlt pénteken aláírásra került, tisztelt képviselőtársaim és leginkább tisztelt államtitkár úr, azonban azóta sem kapcsolódó módosító, sem módosító, sem bizottsági módosító javaslat formájában ennek a Hszt.-ben és a Hjt.-ben nyomát sem látjuk. Persze mondjuk, az Mt.-nél, tehát a munka törvénykönyvénél sem látjuk nyomát, de egy picit még reménykedünk, hogy önök még egy aláírás jelentőségét valamilyen szempontból tartják. Olyan túl sok időnk nincsen, hiszen nemsokára végszavazásra fog kerülni ez a törvény.
(12.30)
Szeretnénk elmondani, hogy amennyiben a munka törvénykönyvében a megállapodásnak megfelelően a kormány, illetve parlament átvezeti ezeket a szabályokat, a Hszt.-ben és a Hjt.-ben pedig nem, mondjuk, politikailag különösebben már nem csodálkoznánk rajta, hiszen főleg a fideszes többség még a saját belügyminiszterét is meghazudtolva, egyéni képviselői indítványban már a szakszervezetekkel való megállapodást több ízben felülírta ebben a ciklusban, és tette ezzel nevetségessé a belügyi kormányzatot és szavahihetetlenné a tárgyalópartnereivel szemben, de ebben az esetben ez egy nyíltan alkotmányellenes, sőt, rossz hírem van: nyíltan a jövőre hatályba lépő alaptörvénnyel ellentétes rendelkezés is lesz, hiszen egyértelműen megkülönböztetést fog tenni munkavállaló és munkavállaló között, szakszervezet és szakszervezet között, attól függően, hogy milyen törvényben szerepel az ő munkakörülményeiknek, működési feltételeiknek a szabályozása.
Nyilván azt fogja maga után vonni, hogy azt gondolom, ebben az ügyben az ellenzéki képviselőknek, frakcióknak nem lesz különösebben problémájuk azzal, hogy ha kell, közösen forduljanak a jövő évi szabályok szerint az Alkotmánybírósághoz, de a legnagyobb probléma az lesz, hogy önök a kormány által és a kormány nevében aláírt megállapodást egy héten belül fogják megsérteni, ha ez nem így lesz.
Ha pedig így van, és biztos vagyok benne, hogy államtitkár úr meg fogja védeni a kormányt, és ebben a vitában el fogja mondani, hogy mi lesz a sorsa ennek az ígéretnek; ha ez így van, akkor viszont tényleg nagy tisztelettel kérnénk, itt is, a sajtó nyilvánossága előtt is fogjuk kérni önöket, hogy bármilyen módját találják meg, most már nem rendes parlamenti eszközét találják meg annak, hogy ezt az ígéretüket betartsák. Hiszen ez most már csak bizottsági módosító vagy koherenciazavart elhárító módosító javaslat képében megfogalmazott javaslatként kezelhető, hogy mielőtt ezt beterjesztik, legyenek kedvesek a RÉF ülésén megjelenni, és az ágazati szakszervezetek vezetőivel az őket érintő szabályozás részletszabályairól, a beterjesztendő szövegről - miután ezt a kormány nevében megtehetik, meg is illene tenniük - legyenek kedvesek ezt az egyeztetést még a héten lefolytatni, hogy mindenki ebből a szempontból megnyugodhasson, hogy nem fogják ezeket az embereket becsapni, nem fogják a saját aláírásukat, a kormány által tett ígéretet egy héten belül megkérdőjelezni.
Pontosan azért, hogy egyébként törvényes úton, illetve szokásos, a parlament Házszabályának megfelelő módon lehessen ezt a kérdést kezelni, tisztelt államtitkár úr, a mai napon az önök megállapodásának minden egyes pontját kapcsolódó módosító javaslatként ehhez a törvényhez benyújtottuk. Tehát mind a szakszervezeti tisztségviselők munkaidő-kedvezményéről szóló ígéretüket, ami a havi munkaidő-kedvezmény elrendezését szolgálná, ez is visszalépés, tehát magunktól ilyet nem adtunk volna be, ez arról szól, hogy a ma meglévő lehetőség, hogy minden szolgálati viszonyban álló szakszervezeti tag után havi egy óra járt, azt most minden második szolgálati viszonyban álló szakszervezeti tag után havi egy órára szigorítsák. Ezt beadtuk, ebben önök állítólag megállapodtak, nincs más dolog ezek szerint, mint hogy támogassák ezt a javaslatot.
Ilyen kapcsolódó módosító, szintén az önök megállapodását jogi formába öntve, hogy azt a helyiséget, azt a fegyveres szerv által kijelölt helyiséget és azok berendezéseit szolgálati időben, továbbá a napi szolgálati munkaidőn túl térítésmentesen a szakszervezetek a tevékenységeik elvégzéséhez használhassák.
Ilyen az, amit az előbb fel is olvastam, az önök megállapodását tartalmazó az a szintén módosító javaslatként megfogalmazott kapcsolódó módosító javaslat, hogy az átlagos statisztikai létszám alapján a legfeljebb egy függetlenített kolléga helyett, ahogy önök megállapodtak, 500 fő, 500 fő fölött, 1000 fő, 2000 fő és 4000 főnél sávosan a megállapodásuk alapján lehessen ezeket a kollégákat szabadon megjelölni, és nekik járjon ez a munkajogi védettség.
Plusz egy olyan kapcsolódót adtam még be a mai napon, amitől egyébként a hideg is ráz, mert a rendészeti, rendvédelmi karhoz nagyon nem szívesen adok be semmilyen módosítót, mert annak csak az eltörlését tudom politikailag elfogadhatónak tartani. De mégis alapvetően garanciális szabály, és miután az ön mellett ülő kormánytagtársának tudnia kell, hogy elvileg a köztisztviselői kar tekintetében benyújtott fideszes képviselő ilyen módosító javaslatot, tudniillik hogy ha már egyszer kötelező a rendvédelmi kar, illetve a köztisztviselői kar tagjának lenni, a törvény maga egyértelműen zárja ki azt, hogy ezért még külön tagdíjfizetési kötelezettséget lehessen előírni a tagoknak, hiszen ez egy burkolt adó, szintén az erőszakos megoldások tekintetében nem lenne újdonság, de ezt egyszerűen egy burkolt adónak vagy munkabérmegvonásnak lehetne csak tekinteni.
Ezért egy olyan nagyon rövid módosító javaslatot adtunk be a mai napon, ami azt tisztába teszi, hogy az MRK tagja tagdíj vagy működési hozzájárulás megfizetésére nem kötelezhető. Reméljük, hogy ebben lehet majd kompromisszumot találni, és eloszlatják azokat a félelmeinket, hogy további megsarcolását tervezik a hivatásos állománynak, a hivatásos és rendvédelmi szféra egyébként sem olyan jó állapotban és jó sorban lévő munkavállalóinak.
Röviden, bevezetésképpen ennyit szerettem volna a javaslatok tekintetében elmondani, és természetesen a vitában nagy tisztelettel és nagyon nagy örömmel veszünk részt. (Taps az MSZP soraiban.)
