DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Úgy látszik, a reggeli álmosság nem nagyon kedvez még az éberségünknek, ezért nem nagyon érzékeltem azt a reakciót a teremben, ami jogos lett volna, hogy itt most egy törvényjavaslatnak a részletes vitájáról van szó, és nem politikai kortesbeszédeknek van itt az ideje.
Hiller képviselő úr a tőle megszokott eleganciával nagyon ügyesen keverte a módosító javaslatokkal kapcsolatos véleményébe azokat a politikai állításait, amelyek a több mint három évvel ezelőtti szociális népszavazásra utaltak, és megpróbálták összekeverni - ahogy a magyar nyelv mondja - a szezont a fazonnal. De hogyha már ön megtette, akkor nem tehettem meg, hogy ne kérjek szót, és ne mondjam el ismételten itt a Házban, amit az általános vitánál is mondtam: az önök korábbi tandíjjavaslata arra vonatkozott, hogy minden magyar hallgató évente 105 ezer forint tandíjat fizessen, ami az akkori jövedelmi viszonyokhoz képest nagyon magas volt.
A mi javaslatunk ellenben arról szól, hogy a magyar hallgatók javának, mégpedig soknak módja lesz teljesen ingyenesen tanulni a jövőben. Ők azok, akiknek a képzését az állam állami ösztöndíjjal támogatja. Ami korábban költségtérítés volt, vagyis egy részét a hallgató fizette, más részét az állam, azt felváltja az úgynevezett részösztöndíj - ez egy elhatározás kérdése, nem érdemes kifejteni, az időm egyébként is rövid. A harmadik kategória az önköltség. Abban önnek igaza van, hogy a számítások még mindig zajlanak, de pontosan azért, hogy elkerüljük azt a szociális krízist, hogy a szegény hallgatók ne tanulhassanak. Ennek segítségére viszont ott lesz a Diákhitel Központ, amelynek a működő oldalát ön is ismeri, ezért megkérdezni, hogy miről szól ez a diákhitel, fölösleges, hiszen tudjuk a működési elveit.
Kérem szépen a Tisztelt Házat, hogy a részletes vita tematikájánál maradjunk. (Taps a kormánypártok soraiban.)
