DR. SÓS TAMÁS
DR. SÓS TAMÁS
DR. SÓS TAMÁS (MSZP): Elnök Úr! Államtitkár Asszony! Tisztelt Ház! A vitának egy új aspektusát szeretném beemelni, ez konkrétan az ajánlás 130., 131. pontjához kapcsolódik. Itt tulajdonképpen a felsőoktatási szakképzéssel foglalkozik a felsőfokú szakképzés helyett. A 61., 62. ajánlás valójában arra irányul, hogy a felsőfokú szakképzésben a gyakorlati orientáltság javuljon. Illetve itt a vidéki főiskolák, egyetemek kapcsán szeretnék szólni.
Azok számára mondanám el, akik figyelemmel kísérik a mi munkánkat, hogy miről is van itt szó. Új elnevezésként jelenik meg a felsőoktatási szakképzés, amely felsőfokú végzettségi szintet nem ad, de kreditjei az alapképzésbe történő bejelentkezéskor beszámíthatók. Ez a folyamatnak az egyik része. Én azt figyeltem meg itt a törvénytervezetben, és a módosítók arra irányultak, hogy azzal is foglalkozni kellene, mi van azokkal, akik megkezdik a tanulmányaikat, és sokan olyan környezetből indulnak el, hogy nem tudják befejezni azokat, és hogy ne vesszen kárba a tudásuk, ez igazán nincs végiggondolva.
Én nagyon sajnálatosnak tartom, államtitkár asszony, gondolom, majd összefoglalóban vagy valahol cáfolja az én állításomat, én úgy tudom, hogy önök, illetve Czomba úrék megegyeztek abban, hogy az OKJ-ból, az Országos Képzési Jegyzékből ez a képzési forma gyakorlatilag kikerül. Én vitatkozom önökkel. Azért vitatkozom önökkel, mert tessék belegondolni, ha majd ott áll egy fiatal hölgy, egy fiatalember, hogy ő tanulmányokat kíván kezdeni, és mondjuk, egy ilyen képzési formában, és ha az nincs megnevezve, hogy az milyen képzettséget ad, a piac erre nem fog mozdulni, mert az nem orientál. A vidéki főiskolák, amelyek tudásbázisok, és úgy gondolom, hogy egy térség fejlődésében meghatározók, rendkívül fontos szerepet tudnának betölteni ezen a területen, ráadásul, ha jól figyelem, jelentős kapacitásuk jelentkezik, és szüksége lenne egyrészt a diákoknak, a hallgatóknak erre a képzésre, másrészt szüksége lenne, úgy gondolom, a felsőoktatásnak is erre a lehetőségre, és legfőképpen a térség fejlődése szempontjából én ennek nagy jelentőséget tulajdonítok.
Tehát az egyik problémám az, hogy ez kikerül az Országos Képzési Jegyzékből. Ha ezen nem tudnak változtatni, bár én kérném szépen önöket, hogy gondolják ezt végig, mert lehetőségük van arra, hogy ezt végiggondolják, hiszen itt a 130. és a 131. ajánlás ezzel foglalkozik. Időmmel gazdálkodva kiemelném, hogy a 130-as azt emeli ki, hogy az Országos Képzési Jegyzékbe mégis beemeljük ezt a lehetőséget, a 131-es pedig azzal foglalkozik, hogy ne kerüljük ki a szereplőket, vegyen részt a felsőoktatási intézmény a szakmai vizsgakövetelmények meghatározásában itt a felsőoktatási szakképzésnél, de az OKJ keretében, gazdasági kamara, szakképesítésért felelős miniszter az országos gazdasági érdek-képviseleti szervekkel, dolgozzák ki a szakmai vizsgakövetelményt, ez jelenjen meg a képzési jegyékben, és ezt követően pedig történjen meg egy gyorsított akkreditációs eljárás, és ha ezzel a szakképesítésért felelős miniszter egyetért, ez meg tud jelenni a rendszerben. Ez egy megoldási forma, ez gyakorlatilag ugyanaz, ami korábban volt.
Tudom, hogy korábban sem volt egyértelmű a felsőfokú szakképesítés rendszere, viszont ha önök elindultak ezen az úton, én úgy látom, hogy készültek újabb módosítók, és még nem zárult le a vita, bizottsági módosítókkal, kapcsolt módosítókkal lehetne abban előrelépni - az 55-ös szakmai szintről beszélek itt gyakorlatilag -, hogy ennek a felét meg lehetne hagyni.
(9.40)
Mondok önöknek példát. Ha a turizmus, vendéglátás területén egy hallgató nem tudja befejezni a tanulmányait, de azt gondolom, ha lehetőséget ad egy falusi turizmus, vendéglátási végzettségre, ő akár önfoglalkoztatóként, akár a térségben valamilyen szakmai területen tudna boldogulni. De ugyanígy szeretném szóba hozni - itt az 55-ös szintet gyomlálom kifelé hangos gondolkodással, mondjuk, a felére -, itt az informatikai területen is lehetne eredményt elérni, vagy mondjuk, a mi térségünkben - én Heves megyéből vagyok - agrárterületen, de az ország számos pontján, mondjuk, bortechnológus-képzés lehetne. Tehát én megfontolásra tartom érdemesnek ezt a gondolatot. Kérem önöktől, gondolják ezt végig.
Azok számára mondanám el, akik előtt kevésbé ismert, hogy akik ma elkezdenek egy felsőfokú tanulmányt, azok egyharmada lemorzsolódik. Azt gondolom, amikor önök takarékoskodni akarnak - mi is takarékoskodni akarunk, bár azzal nem értünk egyet, hogy ilyen nagyságrendben vonnak ki pénzt azokkal az ígéreteikkel szemben, amelyeket korábban tettek; erről Hiller István már részletesen szólt -, ugyanakkor szeretném elmondani, hogy az meg pazarlás, amit ezen a szakképesítési területen önök akarnak, mert gyakorlatilag elkezdi a tanulmányt egy hallgató, egy év után, két év után lemorzsolódik, nem jut el a bachelor végzettségig, és tulajdonképpen ott marad az egy-, kétéves tanulmányaival, amellyel gyakorlatilag nem tud a későbbiek során mit kezdeni. Tehát feltétlenül fontosnak tartanám, hogy ezt a kérdéskört gondolják végig, rendkívül fontosnak tartanám.
Ehhez szorosan kapcsolódik, de egy kicsit más, van a 61. ajánlás, amelyet Hiller István jegyez, de van az önök frakciójából is, aki a 62-est jegyzi. Itt például az, hogy egy felsőoktatási intézmény miért nem lehet szoros kapcsolatban a gyakorlati képzés vonatkozásában egy középfokú iskolával, szakiskolával, akár rendelkezhetne egy ilyen iskolával, és itt látom, hogy a tárca nem támogatja, viszont a bizottságunk, az oktatási bizottság ezt támogatja. Fontosnak tartanám, különösképp olyan területeken, ahol egy felsőoktatási intézmény nem rendelkezik gyakorlati képzettségnek megfelelő lehetőségekkel, tehát gyakorlati képzést nála nem lehet végezni, de a középfokú tanintézet bázisán jelentős fejlesztések valósultak meg, ezeket hasznosítani kellene, és akkor a középfokú tanintézet – mondjuk, ez egy szakközépiskola, hogy ne menjek egy más mezőbe - bázisán lehetne felsőfokú képzést is végezni, nála lehetne a gyakorlati képzést megtenni.
Én úgy érzem, önök eléggé merev rendszereket alakítanak ki, és felrúgnak a szakképzésnél - ez összefügg a szakképzési törvénnyel és számos más egyéb törvénnyel is - egy sokszínű, rugalmas, átjárható szakképzési rendszert, gyakorlatilag merev skatulyákat alakítanak ki, hogy csak szakiskolában lehet, különválasztva a szakképzést, külön a szakközépiskolát, itt a fenntartói rendszereket; gyakorlatilag egy centralizált rendszert alakítanak ki, ami, úgy gondolom, nem szerencsés, és nagyon sok szempontból lekorlátozza a mozgástereket.
Amiről még szólni szeretnék a következőkben, ez pedig az egyetemek, főiskolák vidéki bázisait érinti. Itt van az 511. ajánlás, amelyik az egri Eszterházy Károly Főiskola példáján keresztül veszi, hogy ez egy olyan vidéki főiskola, amely mindenféle szempontból megfelel az egyetemi feltételeknek, de ez a mostani rendszer gyakorlatilag ki fogja zárni ebből. Úgy gondolom, ide már van egy újabb kapcsolódó módosító, ezt kérném megfontolásra, hogy egy egyetem, főiskola valamennyi képzést folytathat, egy ilyen típusú megfogalmazás szerepel, ezzel át lehetne hidalni ezt a problémát.
Személy szerint nagyon aggódom azokért a vidéki egyetemekért, főiskolákért, ahol komoly szakmai munka folyik, ott, ahol komoly szakmai bázisok alakultak ki, és a mostani anyagi nehézségek között, úgy gondolom, nagyon sokan el fognak veszni, nagyon sok kar a következő időszakban nem fog tudni működni. Megfontolásra kérem önöket, gondolják végig a vidéki egyetemek, főiskolák szempontjából ezeket a felvetéseket.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
