DÚRÓ DÓRA
DÚRÓ DÓRA
DÚRÓ DÓRA (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Eredetileg nem terveztem, hogy ebben a MAB-vitában részt fogok venni, de szeretném megerősíteni Szávay István képviselőtársam érvelését. Nemcsak a MAB vonatkozásában, hanem általánosságban a törvény kapcsán és konkrétan a 358., 359. ajánlási pontokhoz szeretnék hozzászólni elsőként, amelyek a hallgatók részvételét, illetve a hallgatói önkormányzat jogainak csorbulását szeretné kiküszöbölni.
Az egész törvényjavaslatra és az előkészítés során is jellemző volt sajnos az a hozzáállás a kormányzat részéről, ami a hallgatókat egy igazságtalan megbélyegzéssel illette, miszerint szinte minden hallgató csak bűnöző, aki visszaél a különböző juttatásokkal, és egyébként csak szeretné kijátszani a szabályokat. Nagyon sok ilyen kormányzati nyilatkozatot hallhattunk. Ezek ellen tiltakozunk ezekben a jobbikos módosító javaslatokban is, illetve hallhatták Szávay István képviselőtársamat is.
Úgy gondoljuk, hogy mind a hallgatói önkormányzatokat, mind a hallgatókat, a hallgatók csoportját indokolatlan módon szorítja korlátok közé, illetve indokolatlanul vesz el tőlük jogokat a törvényjavaslat. Azt a módosító javaslatot nyújtottuk be például, hogy a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája véleményt nyilváníthat és javaslatot tehet a felsőoktatást érintő bármely kérdésben. Ezt nem támogatták a bizottságok, amit egész egyszerűen nem értek, nem értünk, hiszen a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája az, amely intézményesen képviseli a hallgatókat, ezért nagyon fontos lenne, hogy azoknak a képviselői, akiket a legnagyobb számban érint a felsőoktatás kérdése - a hallgatókról van szó -, ők véleményt nyilváníthassanak, javaslatot tehessenek. Ezt sajnos nem támogatta a kormányzat.
De az egyetértés beszerzését például az szmsz-szel kapcsolatban szintén nem támogatták, pedig az érintettekről van szó. Tehát nem arról van szó, hogy olyan emberek képviselőinek az egyetértését szeretnénk beszerezni, akiket nem érint a törvény, hanem még egyszer mondom, legnagyobb számban, leginkább őket érinti például egy szmsz, ami rájuk is vonatkozik. Szeretnénk, ha megfontolná a kormányzat, hogy támogassa ezeket a javaslatokat, hiszen a hallgatók nélkül, a hallgatók részvétele nélkül, úgy gondoljuk, nem lehet olyan körültekintő szabályzatokat megalkotni, mint amit az ő részvételükkel lehetne. Ez igaz egyébként a MAB-ra is, ezért tartjuk szükségesnek, hogy a hallgatók egy delegáltja is részt vehessen a MAB működésében.
Rátérve a következő javaslatcsomagunkra, azokról a javaslatokról szeretnék beszélni, amelyek a minőség irányába hatnának, amely a kormányzat részéről is gyakran elhangzó érv és célkitűzés, hogy a felsőoktatás minőségét emeljük. Az egyik ilyen a hallgatók óraszámának a korlátozása. Tudjuk, hogy félévente 30 kredit az, amit előirányoznak, hogy azt kell teljesíteniük a hallgatóknak, és e fölött csak 10 százalékot engedélyezne a törvény. Ez egy indokolatlan korlátozás.
Általában nem szoktam szeretni, amikor saját példával jönnek elő képviselők, de Farkas Gergely képviselőtársam is megtette, én is megteszem. Az én egyetememen a nyelvtanulásért például 4 kreditet kaptunk. Ha a 30 kreditet teljesíti az ember és egy nyelvet szeretne tanulni, az máris túllépi ezt a korlátozást, úgyhogy ez teljesen indokolatlan.
Nyilvánvalóan lehet mellette érvelni. Például azt szokták felhozni, hogy esetleg, ha több kredit felvételét engedélyezzük, akkor elveszik néhányan a képzés lehetőségét másoktól, akiknek így a szűkös férőhely miatt nem jut annyi óraszám, nem tudják úgy képezni magukat, de a tárgyfelvételi jelentkezéseknél, vizsgajelentkezéseknél egyszerű informatikai beállítás kérdése az, hogy milyen korlátot szab meg maga az intézmény. Így lehetővé lehet tenni azt, hogy akár mondjuk, 33 kreditig engedélyezzük a tárgyfelvételt, és a rendszer blokkolja azt, aki 33 kreditet felvett, és ő később jelentkezhet a még üresen álló helyekre. Így ki tudjuk küszöbölni azt, hogy elvenné esetleg kevés diák azoktól a helyet, akik még szeretnének feljelentkezni. Tehát ezt az érvet egyáltalán nem érzem erősnek.
A másik ilyen kérdés, amiről már itt többször is szó esett a vitában, a nyelvvizsga kérdése. Alapvető kérdésként azt kell feltennünk, hogy elvárható-e és megköveteljük-e azt, hogy egy diplomás ember egy középfokú komplex nyelvvizsgával rendelkezzen. A törvényjavaslatban az előterjesztő azt terjesztette be, hogy ezt nemhogy egy diplomástól követeljük meg, hanem már egy érettségizett embertől. Tehát a felsőoktatásba való bejutás feltétele az, hogy államilag elismert C típusú középfokú nyelvvizsgája legyen valakinek.
A bizottsági módosító javaslat alapján ezt nem is követeljük meg már a diploma feltételéül sem, hanem, ha kivárja ezt a bizonyos három évet a hallgató, akkor megkapja a diplomáját nyelvvizsga nélkül is. Ez önök szerint a minőség irányába hat-e? Ez a legfontosabb kérdés. Ez nem a minőség irányába hat. Természetesen azt hozzá kell tenni, hogy akkor követelhetjük meg akár egy diplomás embertől is a nyelvvizsga meglétét, ha ehhez a megfelelő képzést is biztosítja a felsőoktatási intézmény, illetve már a köznevelési intézmények.
Nagyon nagyra törő terveket hallhattunk államtitkár asszonytól, hogy két vagy három nyelvet is akár már a középiskolában elsajátíthatnak a diákok. Ha ilyen tervek vannak, akkor ehhez az igazodna logikusan, hogy a diploma megszerzésének feltétele a nyelvvizsga. Ha ehhez a képzést biztosítjuk, akkor ezzel semmi probléma nincs. Itt egyébként nemcsak a nyelvvizsgáról, hanem a nyelvtudásról van elsősorban szó. Tehát azt kell megkövetelni, hogy egy diplomázott ember valamilyen nyelvtudással igenis rendelkezzen. Európai összehasonlításban egyébként e tekintetben is sajnos az országok rangsorának végén kullog Magyarország.
Utolsóként szeretnék kitérni arra, amit már az általános vitában is sérelmeztem, és módosító javaslatokkal kívánjuk orvosolni, ez a szenátus és a rektor viszonya, illetve jogai. Az általános vitában is elmondtam, hogy a rektorhoz csoportosítanak át számos jogosítványt, illetve hogy nem egyértelmű a törvény a tekintetben, hogy a rektort a szenátus választja, vagy pedig a fenntartó nevezi ki. A 12. § (1) bekezdésének d) pontjában az áll, hogy a szenátus csak rangsorolja a rektorjelöltek személyére érkezett pályázatokat, és azt elküldi a fenntartónak. Mi ide szerettük volna beszúrni azt, hogy a szenátus tagjainak többségével dönt a rektorjelölt személyéről, hiszen a 37. § (4) bekezdésében pedig az van, hogy a szenátus dönt a rektorjelölt személyéről. Tehát ott egyetlenegy rektorjelöltről van szó, a rektorjelölt személyéről dönt a szenátus, míg a 12. §-ban csak az áll, hogy rangsorolja a beérkezett pályázatokat.
Ezért szerettük volna ezt a 37. §-nak megfelelően, tehát a szenátus döntési jogosítványát meghagyva módosítani, de ezt sem támogatták. Kérem, hogy tegyék egyértelművé a törvényt e tekintetben is, hiszen jelenleg ez nem egyértelmű.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)
(10.50)
