NYAKÓ ISTVÁN
NYAKÓ ISTVÁN
NYAKÓ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor ez a törvényjavaslat megjelent a parlament honlapján, akkor képviselőtársaimmal együtt úgy döntöttünk, hogy ahelyett, hogy mi kezdenénk el megfogalmazni - adott esetben módosító javaslatok formájában is -, hogy mi a jó nemzetiségeknek, mi a jó a hazai kisebbségeknek, úgy döntöttünk, hogy inkább az érintettekhez fordulunk, azaz magukhoz a kisebbségekhez, kérjük a véleményüket, és a véleményük alapján fogjuk megfogalmazni azokat a módosító javaslatainkat, amelyeket végül is leraktunk a tisztelt Ház elé.
Természetesen a téma felkent, parlament által megválasztott legavatottabb képviselőjét is megkerestük, a nemzetiségi jogok országgyűlési biztosát, tőle is hasonló tartalmú javaslatok megfogalmazását kértük. Megtisztelt ezzel az ombudsman úr minket, megkaptuk, és ennek alapján további módosító indítványokat tettünk le.
Látjuk azt, hogy a szószóló intézményét bevezeti a törvényjavaslat, mivel azonban még nincs szószólója ebben a pillanatban a kisebbségeknek, a nemzetiségeknek az Országgyűlésben, engedjék meg, hogy tulajdonképpen a hazai nemzetiségek által elküldött módosító javaslatokról, illetve a nemzetiségi jogok országgyűlési biztosának módosító javaslatairól beszéljek önöknek.
A német, az örmény, a horvát és a bolgár kisebbségi önkormányzat tisztelt meg többek között véleményével minket; engedjék meg, hogy először a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának módosító indítványairól ejtsek néhány szót. Ők elmondják, hogy általánosságban elmondható, hogy a törvényjavaslat szerkezete a hatályos törvény szerkezetéhez viszonyítottan bonyolultabb, nehezebben kezelhető és értelmezhető. A jogalkalmazást nehezíti a törvény rendelkezéseinek eltérő hatályba léptetése: egyes rendelkezések jövő év január 1-jén, mások jövő év március 31-én, máshol jövő év szeptember 1-jén, de vannak 2013. január 1-jei, 2013. szeptember 1-jei és végül 2014. évi, önkormányzati választások napján életbe lépő rendelkezések. Ez hat hatálybalépést jelent - valószínűleg igazuk van.
Konkrét észrevételeik. A törvényjavaslat 2. § 13. pontja szerint az intézmény alapításának joga magába foglalja az intézmény átvételének, átszervezésének és megszüntetésének jogát. Ezzel szemben a nemzetiségi önkormányzatok által átvett oktatási és kulturális intézmények tekintetében a javaslat konzekvensen és általános jelleggel tiltja az átvett intézmény átszervezését. Véleményük szerint az átszervezési tilalom - még ha egyes esetekben csak két évre is - az intézmény működésszerű ésszerűsítését teszi lehetetlenné az átvevő nemzetiségi önkormányzatok számára.
A törvényjavaslat - jegyzik meg - 2. § 19. pontja szerint a nemzetiségi szervezet az a közhasznú egyesület, amelynek alapszabályában rögzített célja az e törvény szerinti konkrétan megjelölt nemzetiség képviselete. A szintén az Országgyűlés előtt lévő úgynevezett civil kódex értelmező rendelkezései szerint a közhasznú szervezet közvetlen politikai tevékenységet nem folytathat. A nemzetiségi törvény ezen rendelkezése a nemzetiségi szervezeteket kizárja a megyei, fővárosi önkormányzat képviselő-testületébe történő jelöltállítás, megyei jogú város képviselő-testületébe történő jelöltállítás, valamint a polgármester jelölése lehetőségéből. További problémát jelent számukra, hogy a nemzetiségi szervezetek túlnyomó többsége jelenleg nem közhasznú jogállású.
A javaslat 22. §-a rendelkezik a nemzetiségi oktatás megszervezési kötelezettségéről. Javasolják, hogy az (5) bekezdésből a “kiegészítő” jelzőt vegyék ki. Ha a tanulólétszám nem teszi lehetővé a nemzetiségi oktatás egy településen belüli megszervezését, a feladatellátásra köteles szerv legyen köteles megteremteni a nemzetiségi oktatás feltételeit. A kiegészítő nemzetiségi oktatással kapcsolatban pedig külön önálló rendelkezéseket kell a szövegbe építeni. A kiegészítő nemzetiségi oktatás ugyanis nem azonos az irányelvekben meghatározott nemzetiségi nyelvoktató, illetve két tannyelvű oktatással.
A javaslat 28. § első mondatrésze véleményük szerint diszkriminatív, amikor arról rendelkezik, hogy a nemzetiségi köznevelési intézmény esetében az érintett nemzetiséghez nem tartozók csak az intézménynek a nem nemzetiségi pedagógiai program szerint működő csoportjába, osztályába vehetők fel.
(16.00)
Kis tanulólétszámú intézmények nem képesek párhuzamos osztályok, csoportok fenntartását igénylő feltételeket teljesíteni, így kényszerűen a nemzetiségi oktatást kell megszüntetniük, ha van olyan tanuló, aki nem tartozik az adott nemzetiséghez.
A javaslat 51. §-a rendelkezik a nemzetiségi önkormányzati képviselők számáról. A tapasztalataik azt mutatják, hogy a 4 fős testület sok esetben döntésképtelen, ugyanis szavazategyenlőség alakulhat ki. Jelen esetben az 5 fős testületi létszámot javasolják. Ellentmondásos a rendelkezés a tekintetben is, hogy a választás kitűzését a javaslat a legutolsó népszámlálásnál az adott nemzetiséghez tartozásra vonatkozó kérdéseinek nemzetiségenként összesített adataihoz köti. Ha a nemzetiségi önkormányzat képviselő-testülete a helyi nemzetiségi közösséget képviseli, miért köti a jogalkotó az adott pillanatban, jellemzően nyáron összeállított névjegyzékhez a képviselő-testület számát, miért nem a ténylegesen a településen élők számát veszi figyelembe? - kérdezik a németek.
A választási szabályok a javaslatban hiányosak, ugyanis nem rendelkezik a jogalkotó a névjegyzék vezetéséről, illetve nem tudható, hogy a névjegyzék hogyan ismerhető meg a jelöltállító szervezetek számára. Máshol a javaslat az 56. § (3) bekezdése szerint az országos nemzetiségi önkormányzati képviselők választását ki kell tűzni. Ez azt jelenti, hogy egy országos önkormányzat akkor is létrejöhet, ha az adott közösség egyetlenegy településen sem tudott helyi kisebbségi önkormányzatot létrehozni. Véleményünk szerint ez elfogadhatatlan, szerintem furcsa.
A jelöltállítással, ajánlással kapcsolatban a hatályos szabályozás jobb a tervezetben leírtnál, mondják ők. Az ajánlás intézménye indokolatlan, a jelöltállítás felelőssége a jelöltállító szervezeté.
Nem egyértelmű számukra a javaslat 61. §-ának (2) bekezdése. A nemzetiségi szervezet csak egy önálló vagy közös megyei vagy országos listát állíthat. Mi történik azokkal a szervezetekkel, amelyek egy megyében állítanak önálló listát, egy másik megyében is önálló listát, vagy közös listát akarnak állítani, esetleg ezen túl még országos listát is? - kérdezik a német kisebbségi önkormányzatok.
A javaslat 69. §-a megteremti az időközi nemzetiségi választás lehetőségét. Továbbra sincs szerintük kidolgozva a választójogi névjegyzék folyamatos vezetésének metódusa, illetve ellentmondás van a javaslat 74. § (2) bekezdésével. Ha a javaslat 74. § (2) bekezdésében a szöveg kimarad, ez esetben meg kell határozni, hogy mely esetet érti a jogalkotó a nemzetiségi önkormányzat megszűnésén.
Az átalakult nemzetiségi önkormányzat intézménye létrehozásával a korábbi negatív tapasztalatok miatt továbbra sem értenek egyet. A tervezet továbbra sem kezeli azt a helyzetet, ha az általános választások után nemzetiségi önkormányzat alakul, de a települési önkormányzati szinten bármely okból időközi választást kell tartani. A fentiek miatt is elfogadhatatlan számukra ez a rendelkezés.
A javaslat 103. §-a tartalmazza a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget, mert valamennyi nemzetiségi önkormányzati szintre kiterjedt a javaslat. Álláspontjuk szerint a települési nemzetiségi önkormányzati szintre indokolatlan kiterjeszteni azt, a nemzetiségi önkormányzati képviselők zömmel tiszteletdíj nélkül végzik munkájukat.
A javaslat 142. §-ában meghatározott kollektív felelősségre vonás is elfogadhatatlan ebben a formában, mondják ők. Egyértelművé kell tenni, hogy az egyetemleges felelősség csak akkor állapítható meg, ha a bíróság jogerősen így rendelkezik.
Nem tisztázott véleményük szerint a javaslatban, hogy a feladatfinanszírozás a nemzetiségi önkormányzatok egész vertikumát érinti, vagy csak a helyi szintet. Az országos önkormányzatok oktatási és közművelődési intézményeket tartanak fenn, hivatalt működtetnek, jogszabályi kötelezettségük gazdasági vezető, belső ellenőr, könyvvizsgáló foglalkoztatása. Folyamatos működésük nem biztosítható, ha a helyi kisebbségi önkormányzatokhoz hasonlóan állami támogatásuk túlnyomó részét pályázati alapon, az év második felében vagy az év vége felé kapják meg.
A 119. § (4) bekezdése az országos önkormányzat hivatalának munkavállalóit a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozónak minősíti. Azt mondják, semmi nem indokolja, hogy az országos nemzetiségi önkormányzat hivatala dolgozóinak köztisztviselői státusa legyen. A hivatal nem végez közhatalmi tevékenységet, mondják, mindezeken túl a hivatal dolgozóinak köztisztviselői státusa a rendszert drágává, egyben bürokratikussá teszi, továbbá a nem magyar állampolgárokat kizárja ebből a rendszerből.
A teljesség igénye nélkül engedjék meg, hogy az Országos Horvát Önkormányzat javaslataiból is hadd idézzek. Az 1. § (3) bekezdése így szól: e törvény értelmében valamely nemzetiséghez tartozik az a személy, aki magát valamely nemzetiséghez tartozónak tekinti, s az adott nemzetiséghez tartozását az e törvényben meghatározott esetekben és módon kinyilvánítja.
Azt mondják, a nemzetiséghez tartoznak azok a személyek is, akik esetlegesen a nemzetiséghez tartozásukat nem nyilvánítják ki, a nemzetiséghez tartozás kinyilvánítása előfeltétele egyes nemzetiségi jogok gyakorlásának, azonban nem lehet fokmérője egy adott nemzetiséghez tartozásnak. Máshol megemlítik a nemzetiségi témájú műsorokkal kapcsolatos fenntartásaikat. A 2. § (9) bekezdése a következőképpen fogalmaz: a nemzetiségekről szóló, a nemzetiségi közösségek megismerését, kulturális értékeinek bemutatását s a társadalmi integrációt szolgáló, sokoldalúan és kiegyensúlyozottan tájékoztató magyar nyelvű rádió vagy audiovizuális program…
Azt kérdezik, miért kell a nemzetiségi témájú műsoroknak a társadalmi integrációt szolgálniuk? Kit kell integrálniuk? A nemzetiséget a többségi társadalomhoz? Az ilyen műsoroknak véleményük szerint inkább a nemzetiség különbözőségét s ennek elfogadását kellene hangsúlyoznia, éppen ezért aggályosnak tartják ezt a megfogalmazást.
Máshol azt mondják, hogy a közösségi nemzetiségi jogok közül kikerült az országgyűlési képviselethez való jog. Az alaptörvény, mondják ők, rendelkezik a Magyarországon élő nemzetiségek részvételéről az Országgyűlés munkájában. Konkretizálni szükséges a törvényben, hogy a részvétel mit takar pontosan. A horvátok közössége ragaszkodik a teljes jogú országgyűlési képviselethez.
A 13. § (2) bekezdését a horvátok nem támogatják, vagyis nem támogatják, hogy a népszámlálás adatait egyes nemzetiségi joggyakorlás feltételének meghatározása során felhasználják, mivel önkéntes, és nem kötelező a nemzetiségekre vonatkozó kérdéseket megválaszolni. Megígérem, igyekszem majd az átfedéseket kiküszöbölni, tehát ahol a nemzetiségek véleménye egybecseng, akkor csak az egyiket fogom felolvasni. Hozzáteszem rögtön, ezeket mind megtettük módosító javaslat formájában, tehát itt van a Ház asztalán.
Azt mondják: az 56. § (1) bekezdésében szereplő legutolsó népszámlálásra hivatkozási alapot továbbra is elvetjük. A nemzetiségi önkormányzati képviselő-választás feltételeként továbbra is a 30 fő névjegyzékben regisztrálását tartjuk elfogadhatónak, ahogyan a törvény is következetesen a névjegyzékben szereplő választópolgárok számát követi.
A 80. § (4) bekezdése valószínűleg téves megfogalmazás, a következőt mondja a részvételről. Véleményük szerint ez azt jelenti, hogy a helyi önkormányzat elvileg bárkit kijelölhet nemzetiségi önkormányzat ülésén való részvételre, nem feltétel az sem, hogy az egy települési képviselő legyen. A tervezet szerint az a személy észrevételeket tehet, és jeleznie kell, ha jogszabálysértést észlel, ami feltételezné, hogy valamiféle jogi szakismerettel rendelkezik. Bár a résztvevő személye a működési feltételek biztosításáról szóló megállapodásban lenne meghatározva, valószínűleg erre akart utalni a jogszabály, csak téves jogszabályhelyet jelölt meg, tehát elvileg egy konszenzusos eredményként, azonban felmerül a kérdés, hogy mi történik, ha a felek nem tudnak megegyezni a résztvevő személyében. A rendelkezés olyan érzetet kelt, mintha a települési önkormányzat felügyeletet gyakorolna a kisebbségi önkormányzat felett. A jegyző egy kvázi független és szakértő törvényességi felügyelőként vett részt eddig is a kisebbségi testületek munkájában, indokolt lenne véleményünk szerint ezt továbbra is fenntartani. A kijelölt személy megfogalmazást a többi szakaszokban is módosítani kellene.
A tervezet 95. § (3) bekezdésében változatlanul megmaradt az a szabályozás, amely szerint a települési nemzetiségi önkormányzat elnöke a jegyzőkönyvet az ülést követő 15 napon belül megküldi a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzéséért felelős szervnek és a helyi önkormányzat által a 80. § szerinti megállapodásban megjelölt személynek. Az indokolás szerint ez a rendelkezés a nemzetiségi önkormányzat önállóságát hivatott biztosítani, azonban ez a gyakorlatban több kérdést is felvet.
(16.10)
Az ülések jegyzőkönyvének elkészítéséről szóló 80. § (1) bekezdés c) pontja alapján a helyi önkormányzatnak kell gondoskodnia a működési feltételek biztosítása körében. Technikailag ezt valószínűsíthetően a polgármesteri, önkormányzati hivatal munkatársa végzi. Ebből következően a továbbítás sem fog gyakorlatilag a nemzetiségi önkormányzat elnöke által megtörténni. A helyi önkormányzat által kijelölt személy részvételének szükségességét már a korábbiakban megkérdőjelezték, ezen túl pedig feleslegesnek tartják a jegyzőkönyv megküldését is a részére.
Sérelmezik, hogy a tervezetből kimaradt a jelenleg hatályos törvényben meghatározott azon jogosultság, hogy az országos önkormányzat elnöke, elnökhelyettese, illetve képviselője részt vehet a települési kisebbségi önkormányzat ülésén. Megemlítik ők is a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget. Szerintük is ez egy plusz adminisztrációs teher, és akkor itt lezárnám a kisebbségi önkormányzatok által benyújtott javaslatokat. Hangsúlyozom még egyszer, hogy ott van az önök asztalán, szerintem autentikusak, és azt gondolom, hogy érdemes az ő javaslataikat figyelembe venni, már csak azért is, mert több helyütt megírták, hogy nem volt teljes és nem volt megfelelő az az egyeztetés, amit a tárca végzett a törvényjavaslat kapcsán. Ha jól tudom, pont a német kisebbségi önkormányzat volt az, amellyel tárgyaltak, nem konkrétan a törvényjavaslatról, majd aznap, amikor leült a nagy önkormányzat megbeszélni, hogy hogyan álljanak a törvényjavaslathoz, aznap már fel is került a parlament honlapjára az a tervezet, amit még nem is láttak, amit véleményezniük kellett.
Nincsenek egyedül, hiszen a nemzetiségi jogok országgyűlési biztosa, azt hiszem, fél nappal előtte kapta meg írásban a törvényjavaslatot, mielőtt felrakták a honlapra. Így kezdi: “Elöljáróban meg kell jegyeznem, hogy a nemzetiségek jogairól szóló első olyan kormány-előterjesztéshez, amelynek szakmai előkészítésébe nem vonták be a kisebbségi ombudsmant.” Az elmúlt másfél évtizedben a mindenkori kormányzati szervek kifejezetten kérték azt, hogy a kisebbségi jogok országgyűlési biztosa segítse a kodifikációs munkákat. Hadd mondjam azt, hogy mivel - fogalmazzunk úgy - a parlament választja a biztos urat, így a parlament felügyeleti joga is csorbult azáltal, hogy a tárca, a kormány ezt a nagyon fontos javaslatot neki tulajdonképpen csak tudomásulvételi céllal küldte meg.
Nézzük a javaslatait! A törvényjavaslat a személyi hatályt úgy határozza meg, hogy az a Magyarországon lakóhellyel rendelkező valamely nemzetiséghez tartozó személyekre és a személyek közösségeire terjed ki. Az 54. § hatálya a magyar állampolgárokra terjed ki. A törvényjavaslat tehát a nemzetiségi jogokat, a nemzetiségi önkormányzat létrehozásának joga kivételével a nemzetiségi közösségek magyar állampolgársággal nem rendelkező tagjai számára is biztosítani kívánja.
Ez összhangban van azzal, hogy az országos kisebbségi önkormányzatok egy része már korábban is kérte a nemzetiségi jogok kiterjesztését az általuk képviselt közösséghez tartozó nem magyar állampolgárokra is. Ugyanakkor felhívja a figyelmet, hogy a személyi hatály megváltozása nem kizárólagosan az anyaországok Magyarországon lakóhellyel rendelkező állampolgáraival bővítheti a hazai nemzetiségi közösségeket. Az anyanemzetek tagjai ugyanis nem feltétlenül anyaországok állampolgárai, ennek következtében harmadik ország állampolgára is megfelelhet a törvényjavaslat szerinti meghatározásnak, feltéve, hogy rendelkezik a nemzetiségi identitással, és az adott nyelvi és kulturális közösséghez tartozik. Ez azt jelenti, hogy a személyi hatály jelen formájában például egy Magyarországon letelepedett olasz állampolgárságú dél-tiroli némettől vagy egy USA-állampolgár ruszintól sem lehet megvonni a hazai nemzetiségi jogok gyakorlásának lehetőségét. Kérdés az is, hogy melyik hazai nemzetiséghez tartozónak mondhatja magát az, aki az anyaországok egyikéből települt át, ám nem az ottani többségi társadalomhoz tartozik, így például román állampolgárságú roma vagy szlovákiai német, szász.
Aggályokat vethet fel az is, hogy a személyi hatály bővítése nem jár együtt a nemzetiségi önkormányzati választójog biztosításával. Az Európai Unió Magyarországon élő és itt lakóhellyel rendelkező polgárait eddig részben azon az alapon zárták ki e jog gyakorlásából, hogy ők nem tagjai a nemzetiségi közösségnek. Azonos helyzetben voltak tehát a nemzetiségi közösséghez nem tartozó magyar állampolgárokkal. A jövőben azonban ez azért nem fogja megállni a helyét, hiszen a törvényi szabályozás a nemzetiségi közösségek tagjai között kíván megkülönböztetést tenni a választójog tekintetében kizárólag állampolgársági alapon. Nem következetes ugyanakkor a javaslatban az sem, hogy miközben az egyes nemzetiségekhez tartozó nem magyar állampolgárok nem vehetnek részt a nemzetiségi önkormányzatok létrehozásában, addig az átalakult nemzetiségi önkormányzatokban az uniós polgárok polgármesterek vagy képviselők lehetnek.
Az új nemzetiségi törvény egyik alapvető célja, hogy megakadályozza a nemzetiségi jogokkal való visszaélés lehetőségét. E törekvésnek ellentmond azonban, hogy az előterjesztő továbbra is az identitásválasztás szabadságának elvét teszi elsődlegessé, és nem fogalmaz meg olyan garanciákat, amelyekkel kiküszöbölhető lenne, hogy a nemzetiséghez nem tartozók gyakorolják a nemzetiségi jogokat. Továbbra is fennmarad az a szabályozás, hogy a törvény vagy a végrehajtására kiadott jogszabály egyes nemzetiségi jogok gyakorlását pusztán az egyén nyilatkozatához és nem közösség általi elismeréséhez köti. Erről szól a 11. § (2) bekezdés. Ennek következménye az is, hogy a törvényjavaslat ugyan csak a nemzetiséghez tartozók számára kívánja biztosítani a nemzetiségi választói jegyzékbe való felvétel lehetőségét, azonban nem rendelkezik arról, hogy ezt milyen módon lehet ellenőrizni, hanem ezt a kérdést egy új választási eljárási törvény körébe utalja.
A törvényjavaslat alapján tehát még azt sem lehet tudni, hogy a kormány elkötelezte-e magát a nemzetiséghez tartozás megítélését szolgáló objektív kritériumok alkalmazása mellett. Az új nemzetiségi törvény egy előre meghatározott tartalom nélküli biankó felhatalmazást ad a választási eljárás szabályainak kialakítására.
A törvényjavaslat előírja, hogy a települési nemzetiségi önkormányzati képviselők választását ki kell tűzni, ha a településen az adott nemzetiséghez tartozó személyek száma a legutolsó népszámlálásnak az adott nemzetiséghez tartozásra vonatkozó adatai szerint a 30 főt eléri. A népszámlálási adatok felhasználásával azt kívánja kizárni, hogy olyan településeken is kitűzzék a választást, ahol nincs jelen a képviselni kívánt közösség és a visszaélés szándékával duzzasztják fel a választói jegyzéket.
A választás kitűzését azonban nem lehet kizárólag népszámlálási adatoktól függővé tenni, hiszen ezekben az adatsorokban a választásra nem jogosultak, például kiskorúak is megjelennek. A népszámlálási adatok ugyanakkor nem tekinthetők egy település nemzetiségi lakossága pontos leképezésének, hiszen szenzitív adatokról szóló önkéntes nyilatkozatokon alapulnak, fontos ezért, hogy a választást a hatályos szabályozást követve azokon a településeken tűzzék ki, ahol a nemzetiségi választói névjegyzékben szereplők száma ezt indokolja.
A nemzetiségi biztos úr nem látja indokoltnak azt sem, hogy az országos nemzetiségi önkormányzati képviselők választását akkor kell kitűzni, ha a nemzetiségi névjegyzékben szereplő választópolgárok száma a választás kitűzésének napján eléri a megválasztható képviselők legalacsonyabb számát, vagyis 15 főt. Megítélése szerint ez a szám annyira alacsony, hogy ennél már az is jobb megoldás, ha az országos önkormányzati választásokat, hasonlóan a helyi önkormányzatokra irányuló szabályokhoz a törvény erejénél fogva kötelező volna kitűzni.
A törvényjavaslat be kívánja vezetni a jelöltállítás feltételeként a nemzetiségi választópolgárok ajánlását is. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az ajánlások leadása, illetve begyűjtése érdekében a választói jegyzéknek nyilvánosnak kell lennie, másként ugyanis ez a rendelkezés végrehajthatatlan. Jó lenne tehát, ha a nemzetiségi törvény, amennyiben fenntartja az ajánlás rendszerét, tegye a nemzetiségi választói jegyzéket legalább egy adott körben, így a felvett választópolgárok, valamint a jelölő szervezetek számára nyilvánossá.
A törvényjavaslat szerint egy nemzetiségi szervezet csak egy önálló vagy közös lista állításában vehet részt. Szerintünk és szerinte is ez pontosításra szorul, hiszen nyilvánvaló, hogy nem általában, hanem csak egy adott megyében vagy egy adott településen nem lehet egy szervezetnek egy választás során több listát állítania.
(16.20)
A közvetlen választásokra való áttérés következtében biztosítani szükséges, hogy a területi nemzetiségi önkormányzati választásokon az adott megyében élő minden nemzetiségi választópolgár részt vehessen, függetlenül attól, hogy lakóhelyén kitűzték-e a települési nemzetiségi önkormányzati választást. Az alkotmányossági követelmény is az, hogy minden nemzetiségi választópolgár gyakorolhassa aktív választójogát az országos nemzetiségi önkormányzati választásokon. A törvényjavaslat jelen megfogalmazásában azonban arra a téves értelmezésre adhat alapot, hogy a területi és az országos önkormányzati választásokon való szavazásra csak akkor van lehetőség, ha a települési nemzetiségi önkormányzati választást is kitűzték.
A törvényjavaslat alapján a települési nemzetiségi önkormányzati képviselők száma 3 vagy 4 fő, attól függően, hogy a névjegyzékben szereplők száma a választás kitűzésének napján eléri-e a 100 főt. A páros számú testületi létszám nem szerencsés - ezt már a németek és a horvátok is leírták -, mert, amint azt gyakorlati példák mutatják, szavazategyenlőség miatt döntésképtelenséghez vezethet.
A 70. § vissza kívánja állítani a nemzetiségi önkormányzati jogokat is gyakorló települési önkormányzatokat. Az úgynevezett átalakult nemzetiségi önkormányzat elnevezést nem tartja szerencsésnek, mert nem utal arra, hogy ez lényegében egy települési önkormányzat, amely nemzetiségi feladatköröket is ellát. A korábbi, 2006 előtti törvényi szabályozás alapján létrejött kisebbségi települési önkormányzatok a területi autonómia irányába mutató választott testületek voltak. Gondot jelentett azonban, hogy több esetben csak azért nyilvánították magukat kisebbségi önkormányzattá a helyi önkormányzatok, hogy ezzel megakadályozzák a valós kisebbségi képviseletet ellátó testület megalakítását. Ennek lehetőségét a törvénytervezet alapján továbbra sem lehet kizárni, hiszen ehhez elegendő az is, ha a helyi önkormányzati jelöltek többsége felveteti magát a nemzetiségi választói névjegyzékbe. Az átalakulással létrejövő nemzetiségi önkormányzat intézményét ezért csak akkor tartja és tartjuk mi is elfogadhatónak, ha garantálható, hogy valóban az adott nemzetiséghez tartozók érdekében hozzák létre. Ennek előfeltétele, hogy a nemzetiségi választói névjegyzékbe csak az adott közösség valós tagjainak lehessen felvételt nyernie.
A jövőben a nemzetiségi önkormányzat elnöke nem minősül szószólónak. A szószólói intézmény - mint arról a 3. pontban már szólt biztos úr - átalakul, országos szintre tevődik át. Bizonytalanságot okoz azonban, hogy a törvényjavaslat úgy kívánja módosítani a helyi önkormányzati törvényt, mint ha meg kívánná tartani a nemzetiségi szószóló intézményét, miközben egyes jogköreit a nemzetiségi önkormányzat elnöke számára biztosítja.
Nem értünk egyet azzal, hogy az eddig gyakorolt szószólói jogok egy részét - javaslattétel, ügyviteli közreműködés igénylése, s a többi - a törvényjavaslat meg kívánja szüntetni. Javasoljuk, hogy a törvényjavaslat az eddigi összes szószólói joggal ruházza fel a nemzetiségi önkormányzat elnökét, illetve akadályoztatása esetén elnökhelyettesét.
A törvényjavaslat több ponton is módosítani kívánja a helyi önkormányzatokról szóló törvény rendelkezéseit. Alapvető elvárás tehát, hogy a törvényjavaslatot összhangba hozzák a már korábban társadalmi vitára bocsátott új helyi önkormányzati törvény tervezetével is. Magyarország önkormányzati rendszere átfogó változások előtt áll, tudjuk mindannyian. Az elaprózódott településszerkezetből adódó strukturális problémák áthidalása érdekében egy bizonyos lakosságszám alatti településeken meg fog szűnni az önálló polgármesteri hivatal. A 2010. évi választások eredményeként megalakult több mint 2200 kisebbségi önkormányzat jelentős része kis létszámú településeken működik. Az e falvakban élő kisebbségi közösségeknek kiemelten fontos szerepük van a nemzetiségi hagyományok, az anyanyelv és az identitástudat megőrzése, ápolása, továbbörökítése szempontjából. Tartani lehet attól, hogy ha megtörténik a polgármesteri hivatalok leépítése ezeken a településeken, úgy ez felerősítené az asszimilációs folyamatot is. Míg egyes önkormányzati ügyek vitelét adott esetben egy járási központból is meg lehet oldani, ezt lényegesen nehezebb volna megvalósítani a kisebbségi közügyek tekintetében.
Hozzáteszem rögtön, a törvényjavaslat valahogy úgy fogalmaz, hogy a kisebbségi önkormányzat rendelkezésére kell álljon, azt hiszem, egy hónapban 16 órát a települési önkormányzat infrastruktúrája, de ahol nincs települési önkormányzat, nincs települési hivatal, ott ez rendkívül bajos lesz a helyi kisebbség számára.
A törvényjavaslat továbbra is a helyi önkormányzatok kötelező feladatává teszi, hogy gondoskodjék a helyi nemzetiségi önkormányzat részére a működés személyi és tárgyi feltételeiről, továbbá a működéssel kapcsolatos végrehajtási feladatok ellátásáról. A hatályos szabályozás szerint a kisebbségi önkormányzatok elviekben bármikor kérhették, hogy a testületi működés érdekében használhassák a helyi önkormányzat infrastruktúráját, az eddigi tapasztalatok szerint azonban a helyi önkormányzatok csak a minimális működési feltételeket biztosították számukra, s ha nem lesznek, akkor még azt sem. Ehhez képest nem tekinti a javaslattevő érdemi előrelépésnek annak előírását, hogy a jövőben havonta legalább 16 órában kellene a nemzetiségi önkormányzati feladat ellátásához szükséges tárgyi, technikai eszközökkel felszerelt helyiség ingyenes használatát biztosítani, ez ugyanis azt a látszatot kelti, hogy az ingyenes helyiséghasználat csak ebben az időkeretben illeti meg a nemzetiségi önkormányzatot.
A törvényjavaslat kimondja, hogy a képviselő-testület nemzetiségi ügyekkel foglalkozó bizottságába, albizottságába a nemzetiségi önkormányzat tagját beválasztja. Ez úgy értelmezhető, mintha kötelezettség volna, ám a törvényjavaslat egy másik rendelkezése úgy kívánja módosítani az önkormányzati törvényt, hogy a nemzetiségi ügyekkel foglalkozó bizottságba indokolt beválasztani a települési nemzetiségi önkormányzati képviselő-testület tagját az elnök, elnökhelyettes kivételével. Megítélésünk szerint ha egy településen nemzetiségi ügyekkel foglalkozó bizottság működik, annak munkájában kötelezően biztosítani kell a nemzetiségi önkormányzat tagjának, tagjainak részvételét.
Ez akkor jelenthet nehézséget, ha egy településen több nemzetiségi önkormányzat is működik, mert így nem feltétlenül garantálható, hogy a bizottsági tagok több mint fele helyi önkormányzati képviselő legyen. Ebben az esetben indokoltnak tartjuk az általános szabálytól való eltérést, vagyis azt, hogy a nemzetiségi ügyekkel foglalkozó helyi önkormányzati bizottság tagjai többségének ne kelljen helyi önkormányzati képviselőnek lennie. Így garantálható volna, hogy a nemzetiségi ügyekkel foglalkozó bizottság valóban az adott településen élő nemzetiségi közösség érdekében végezze a munkáját. Hasonló megoldással az előterjesztő is élt, hiszen kimondja, hogy a nemzetiségi önkormányzat háromfős bizottságában elegendő, ha csak egy tag a nemzetiségi önkormányzat tagja, vagyis a döntések során kisebbségben van.
Nem értünk egyet azzal az összeférhetetlenségi szabállyal sem, hogy az elnök, elnökhelyettes nem lehet a helyi önkormányzat bizottságának tagja. Az összeférhetetlenségi szabályok az egymással hierarchikus, illetve felügyeleti, ellenőrzési viszonyban álló hatalmi pozíciók egybeesését zárják ki, ám erről jelen esetben nincs szó. Nem látjuk indokát annak, hogy az elnök tagként nem vehet részt a helyi önkormányzati bizottság munkájában, miközben a képviselő-testület bármely választópolgárt külső tagként szavazati joggal is felruházhat.
A 2010-ben elfogadott új jogalkotási törvény kiindulópontja az volt, hogy az egyetértési jog biztosítása társjogalkotói státust eredményez, amire csak az alkotmány, illetve az alaptörvény adhat felhatalmazást. Ennek jegyében már akkor is szűkítették, véleményezési joggá alakították át egyes kérdésekben a kisebbségi önkormányzatok jogalkotáshoz kötődő egyetértési jogait. Akkor már szóvá tették egyébként a kisebbségi szervezetek ezt a kérdést, sőt mondhatom azt is, hogy tiltakoztak ez ellen.
A kisebbségi önkormányzatok részére biztosított egyetértési jog nem pusztán részvételi jog, hanem a kisebbségek alkotmányos jogainak érvényesüléséhez szükséges alapvető garancia. A kisebbségi törvény megalkotásakor ugyanis éppen azért döntött az Országgyűlés a kisebbségi önkormányzatok rendszere mellett az egyesülési jogon alapuló kisebbségi önigazgatás modellje helyett, hogy ezek a választás útján létrehozott képviseleti szervek egyes közjogi jogosultságok alanyai lehessenek. Az egyetértési jog kereteit a hatályos törvények a kisebbségi kulturális autonómia legfontosabb kérdései kapcsán biztosítják. Ezáltal válik lehetővé, hogy a kisebbségi oktatást és kultúrát is érintő jogalkotás folyamatába becsatornázódjanak speciális kisebbségi szempontok is.
A törvényjavaslat előírja, hogy a nemzetiségi jogok, különösen a kollektív nyelvhasználat, a helyi köznevelés, hagyományápolás és kultúra, a helyi sajtó, az esélyegyenlőség, a társadalmi felzárkózás, a szociális ellátás kérdéskörében a nemzetiségi lakosságot e minőségben érintő helyi önkormányzati határozatot a képviselő-testület csak az e lakosságot képviselő települési nemzetiségi önkormányzat, ennek hiányában a területi nemzetiségi önkormányzat egyetértésével alkothatja meg.
(16.30)
A nemzetiségi önkormányzat számára tehát az előterjesztő nem kíván egyetértési jogot biztosítani, ha a települési önkormányzat a döntését nem határozatként, hanem rendeleti formában hozza meg. Ez a változás lényegében kiüresítené a nemzetiségi önkormányzatok együttdöntési jogait, hiszen az általuk képviselt közösségeket érintő alapvető kérdéseket rendeletben kell szabályozni.
A törvényjavaslat átalakítja az egyetértési joggal kapcsolatos viták esetén követendő egyeztetés folyamatát. Abban az esetben, ha a nemzetiségi önkormányzat az egyetértését nem adta meg, az alapvető jogok biztosának kell az érdekeltek között megkísérelnie 15 napon belül az egyeztetést. Ennek eredménytelensége esetén az egyetértés megadásáról vagy megtagadásáról az alapvető jogok biztosa nyilatkozik.
Érthetetlen, hogy az előterjesztő milyen módon képzeli el ennek az egyeztetésnek a lefolyását. A következő kérdések merülnek fel a nemzetiségi jogok országgyűlési biztosában. Miért az alapvető jogok biztosa végzi ezt az egyetértést? Miért nem a nemzetiségek védelmére választott helyettes rendelkezik, a helyettesnek viszont semmilyen hatáskört nem biztosít a vonatkozó jogszabály? Ki viseli az eljárás költségeit? A törvényjavaslat erről nem szól, miközben a hatályos szabályozás alapján a költségek azt a felet terhelik, akinek érdekében áll az egyetértés beszerzése. Ezt a megoldást indokoltnak tartják fenntartani, mert abban tette érdekeltté a helyi önkormányzatokat, hogy a számukra költséges egyeztetés helyett a megegyezésre törekedjenek.
Hogyan biztosítható a szakértők bevonása? Az ombudsman alapvetően jogi kérdésekben tud állást foglalni, miközben az eddigi egyeztetésekben köznevelési és közgyűjteményi szakértők is közreműködtek. Mit jelent az, hogy az ombudsman az egyetértés megadásáról vagy megtagadásáról nyilatkozik? Nem egyértelmű, hogy az egyetértési eljárást lezáró nyilatkozat a felekre nézve kötelező döntést jelent-e, hiszen a “nyilatkozik” kifejezésből közvetlenül csak a véleményt mond, állást foglal értelmezés vezethető le.
S végül, helye van-e bírói útnak? Az egyetértési joggal kapcsolatos vitát olyan döntéssel kellene lezárni, amelynek az érintett fél érvényt tud szerezni, akár bírói úton is. Kérdés azonban, hogy a bírósági eljárás keretében felül lehet-e vizsgálni az ombudsman nyilatkozatát, ami azonban ellentmondana ennek a jogintézménynek.
A törvényjavaslat előírja, hogy az országos nemzetiségi önkormányzat kezdeményezésére a helyi önkormányzati állami fenntartó köteles átadni az országos nemzetiségi önkormányzatnak azon köznevelési intézmény fenntartói jogát, amelyik alapító okirata alapján nemzetiségi feladatot lát el, és minden gyermek, tanuló részt vesz a nemzetiségi nevelésben, oktatásban, illetve ellátásban részesül.
Az országos nemzetiségi önkormányzat megkeresésére az intézmény fenntartója köteles átadni a kizárólag nemzetiségi kulturális feladatot ellátó és kizárólag az érintett nemzetiség kulturális igényét kielégítő kulturális intézmény fenntartói jogát a kérelmező országos nemzetiségi önkormányzatnak. Az intézmény átvételére tehát csak azon nemzetiségi intézmények esetében van lehetőség, amelyek kizárólagosan nemzetiségi oktatási vagy közművelődési feladatot látnak el. Ez ellentétben áll azzal, hogy az egyetértési jogok gyakorlásához sem követelmény ez a kizárólagosság. Felmerül a kérdés, hogy miért nem azt az intézményt veheti át kötelezően az országos önkormányzat, amely a törvényi meghatározások szerint nemzetiséginek minősül. Szélsőséges esetben a tervezett szabályozás azt eredményezheti, hogy ha akár egy gyermek nem vesz részt a nemzetiségi oktatásban, vagy egy nemzetiségi tájház gyűjteményét kiegészítik egy nem nemzetiségi tárggyal, már ez is megakadályozhatja az intézmény kötelező átadását.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbb elmondottakból is látszik, és elmondtam a legelején, hogy mi azokat a javaslatokat szedtük össze és raktuk a parlament asztalára, amelyeket egy általunk közmegbecsülésnek örvendő szakértő, illetve maguk a kisebbségi önkormányzatok leraktak. Figyelmükbe ajánlom mindegyiket, mondhatom: napi politikától mentesen, hiszen ez nem csak a Magyar Szocialista Párt ügye, az egész parlament ügye, hogy az ő javaslataikat figyelembe vegye és támogassa.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
