KARÁCSONY GERGELY
KARÁCSONY GERGELY
KARÁCSONY GERGELY (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Remélem, nem gondolja azt, hogy bírálom a házvezetést, ha hozzáteszem, az is szégyenletes, hogy nem tévéközvetítésben megy ez a vita. Bár engem egyébként a legkevésbé sem érdekel, tehát nem az alapján szoktam megválogatni a szavaimat, hogy éppen nézik a tévénézők az adást, vagy pedig nem.
Engedjék meg, hogy az LMP módosító javaslatairól beszéljek, szigorúan a részletes vita szabályai szerint, tehát mondani fogom, hogy mely ajánlási pontokról van szó. Azonban még egyszer szeretném elmondani, hogy az a kevesebb mint 30 perc, ami rendelkezésünkre áll az LMP részéről, az sajnos nagyon kevés lesz ahhoz, hogy hosszasan érvelni tudjak. Kíváncsi lennék, hogy mondjuk, a Fidesz az eredeti 80 percét hogyan tudta volna, Semjén Zsolt, Kőszegi Zoltán vagy a Fidesz és a KDNP óriási időkeretét azoknak a módosító indítványoknak szentelni, hogy mondjuk, Kiskőrös helyett Kalocsa legyen az egyik választókerület központja, Dabas helyett pedig Ráckeve. Azt gondolom, ha egy pártnak van mondanivalója, meg sok érdemi módosítása van egy törvényjavaslathoz, akkor talán adhatnánk neki lehetőséget arra, hogy érveljen is mellette, úgyhogy igyekszem is ezt megtenni.
Összesen öt témában nyújtottunk be képviselőtársaimmal módosító javaslatokat. Ertsey Katalin képviselőtársam fog a női kvótáról beszélni; engedjék meg, hogy én a másik négy témacsoportról beszéljek.
(14.00)
Az egyik ez a bizonyos választókerületi bizottság, amiről már itt tulajdonképpen kialakult a vita, és amiről azt gondolom, hogy talán a legfontosabb olyan módosítás lenne, amit a Háznak el kellene fogadnia: ez a 11., 38. és 39. ajánlási szám.
Engedjék meg, hogy hadd idézzem az egyik politikustársukat: “Húsz év tapasztalata alapján a szakma igen nagy biztonsággal ki tudja sakkozni, hogy melyek a biztos körzetek és melyek a kevésbé biztosak.” - mondta Turi-Kovács Béla az alkotmányügyi bizottság ülésén, azt hiszem, a múlt héten, ami eléggé szöges ellentétben áll Kósa Lajos képviselőtársamnak az előterjesztők nevében tartott expozéjával, aki arról beszélt, hogy tulajdonképpen nem tudunk semmit a választókerületekről, nem lehet itt tudatosan manipulálni, még ha akarnánk se, még ha a kezünk saját magunk felé húzna, akkor se tudnánk ezt megtenni. Hát, egyeztessenek akkor Turi-Kovács Bélával, hogy ne beszéljen ennyire ki a pártegységből, mert ez így nagyon ciki.
Ugyanakkor persze mindenki tudja, aki kicsit ismeri a politikát, hogy igenis a választókerületek politikai szimpátiáit lehet ismerni, igenis földrajzi értelemben nagyon jól körülhatárolható a pártok szavazótábora, és azt kell mondjam, hogy nemcsak az elmúlt húsz évben, hanem aki ismeri a politikai földrajz szakirodalmát, akkor pontosan lehet tudni, mondjuk, hogy III. Napóleon 1852-es szavazataránya milyen erős korrelációban van a francia szélsőjobb jelenlegi szavazótáborával, vagy hogy magyar példát mondjak, mondjuk, az 1935-ös birtokösszeírás és a Fidesz 2010-es szavazataránya között is óriási a korreláció. Sajnos a történelem, vagy nem sajnos, de eléggé jól lecövekelte a különböző országrészeket különböző pártok mellett. Ezzel nincs is baj, csak az a baj, amikor a pártok ezt a tudást bevetik fegyverként arra, hogy elcsorbítsák a választók akaratát.
Az a választókerületi rendszer, amelyet önök ebben a törvényjavaslatban megfogalmaznak, nagyon egyértelműen alkalmas arra, hogy a választók akarata ellenére a Fideszt hatalmon tartsa. Ennek a valószínűsége sajnos elég komoly, mert összességében ez a rendszer úgy fog működni, hogy körülbelül 3-5 százalékot - attól függően, hogy milyen az ellenzéki pártok közötti szavazatarány - kell ráverni önökre ahhoz, hogy az első pártnak nagyobb szavazataránya legyen, mint önöknek. És ez kifejezetten azért van, mert önök szorgalmas munkával az elmúlt időszak választási adatait kimatekozva olyan választókerületi beosztás csináltak, amelyben a Fidesz-szavazók szavazata többet ér, mint az ellenzékieké.
Erre csak egy intézményes megoldást tudunk javasolni, egy olyan megoldást, ami egyébként nemzetközileg teljes mértékben elterjedt. Most függetlenül attól, hogy lehet-e a parlament szuverenitását egy olyan kérdésben megkötni, amely kérdés tulajdonképpen egy olyan eljárásra vonatkozik, ami a parlamenti többséget hozza létre - erről egy érdekes jogfilozófiai vitát lehet folytatni -, én be fogok nyújtani egy kapcsolódó módosító javaslatot a saját módosítómhoz, hogy ne legyen kötelező a parlamentre a bizottság ajánlása; meglátjuk, hogy így akkor tetszetősebb lesz-e. Nyilván Gulyás Gergely képviselőtársam megsúgta az előbb, elmondta az előbb jegyzőkönyvön kívül, hogy politikailag ez persze ugyanúgy nem kedvez önöknek; de hát az önök politikai érdekei engem kevésbé érdekelnek, engem a magyar demokrácia érdekei érdekelnek. Nem szeretném, hogy Magyarország egy olyan válság elé kerüljön, önök egy olyan válságba sodorják például, hogy a választók többsége önök ellen szavaz, mégis önök maradnak hatalmon, csak azért, mert egy ilyen választókerületi beosztást sikerült összehozniuk.
A megoldás tehát egy olyan testület, amelyben egyébként benne van az önök kormánya által kinevezett igen kiváló statisztikus, a KSH jelenlegi elnöke; aminek tagja az önök által megszavazott, a Fidesz korábbi delegáltja, az Országos Választási Bizottság elnöke, akinek egyébként én a szakmai tisztességét nem kérdőjelezem meg - főleg legutóbb az LMP népszavazási kezdeményezésével kapcsolatos OVB-döntés kapcsán meg végképp nem -, és három olyan szakértő, akiket a Tudományos Akadémia jelöl ebbe a testületbe. Ha ezen az úton járnánk, akkor az a fajta bizalom talán helyreállhatna, és nemcsak az ellenzéki pártok bizalmáról van szó, sőt, legkevésbé arról, hanem azoknak a választóknak a bizalmáról, akiknek a bizalmára a Magyar Köztársaságot alapozni lehet. Ez tehát az egyik nagyon kardinális javaslat, amelyet ajánlok a figyelmükbe.
A másik az a javaslatcsokor, ami a választási rendszer működésének arányosságát tudná egy kicsit erősíteni. Azt gondolom, hogy arról még talán el lehetne vitatkoznunk, hogy a választási reform alapelve az az elv legyen - és önök tulajdonképpen ezt az elvet ígérték már tavaly májusban -, hogy nagyjából a jelenlegi status quót nem megváltoztató módon nyúljunk hozzá a választási rendszerhez. Önöknek kétharmaduk van, tehát nyilván az önök szava ebben a vitában többet ér, és az kiindulópont lehet a konszenzushoz, ha azt mondjuk, hogy olyan választási rendszert szeretnénk, amely nagyjából az arányosság szempontjából őrzi a jelenlegi status quót. Ez ellentétes lenne az LMP elveivel, de egy olyan dolog lenne, amiről lehetne vitatkozni.
Ez a javaslat messze nem ilyen, ez a javaslat valószínűleg Európa legaránytalanabb választási rendszere lenne 2014-ig, mert könnyen lehet, hogy Nagy-Britanniában is meg fogják szüntetni a jelenlegi relatív többségi rendszert. Egyébként éppen azért, mert ez Nagy-Britanniában 300 éve működő választási rendszer, és a pártok társadalmi beágyazottsága annyira erőteljes, és a szavazók annyira hozzászoktak ahhoz a rendszerhez, hogy a brit választási rendszer aránytalansági mutatói kisebbek, mint annak a választási rendszernek, amit önök most éppen fabrikáltak.
Ezzel kapcsolatosan nyilván van egy olyan elképesztően bornírt javaslatuk, ez a bizonyos túlkompenzáció, ami egyébként szerintem masszívan alkotmányellenes is, hiszen azt eredményezi, hogy bizonyos állampolgárok szavazatát kétszer számítsa a rendszer, és teljesen ellentétes a kompenzáció eredeti értelmével. Láttam, hogy jobbikos képviselőtársaim szó szerint beadták azt a javaslatot, amit én is, hogy ezt töröljük, tehát azt gondolom, hogy ez egy - legalábbis szimbolikus értelemben - mindenképpen fontos kérdés, de nem csak szimbolikus értelemben, hiszen az aránytalanságot tovább növeli ez a javaslat.
És egy másik olyan technika, amit megfontolásra javaslunk, hogy arányosabban tudjon működni a rendszer, ez pedig az, hogy a most egy nagy kalapba beöntött kompenzációs és listás szavazatokat vegyük külön, és legyen egy kisebb, kevesebb mandátumot érintő országos listás mandátumarány, és legyen egy nagyobb arány, amit a kompenzációs szavazatoknak tartunk fönn. A mi javaslatunkban az szerepel - ez nagyjából az LMP koncepciójának az adaptálása az önök javaslatához -, hogy 23 országos listás mandátum legyen, és 70, amit kompenzációs módon osztunk ki, tehát azokból a szavazatokból, amelyek nem eredményeztek egyéni mandátumot.
Tehát lehet az arányosságot úgy is erősíteni egy választási rendszerben, hogy a parlament létszámát radikálisan csökkentjük, de nagyobb mértékben csökkentjük a listás mandátumokat, mint az egyénieket, hiszen az egyéni választókerületek esetében így is komoly probléma az, hogy ezek túlságosan nagy választókerületek lesznek. Az ezzel kapcsolatos javaslataink a 10., 25., 30. és 31. ajánlási szám szerint találhatók meg a bizottsági ajánlásban.
(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Még két nagyon fontos kérdés, amiről azt gondolom, hogy szintén órák hosszat lehetne vitatkozni, és sajnálom, hogy például az eseti bizottságban is ezek kevésbé kaptak szót, és itt is sajnos elsikkad a vita: az egyik az ajánlási rendszer. Ezzel kapcsolatosan is azt gondolom, hogy önök nem velünk állnak vitában, tehát nem a teljes ellenzékkel, hanem a teljes magyar szakmával, választáskutatási szakmával. Magyarországon olyan választási szakértő, aki amellett érvelne, hogy a jelenlegi ajánlási szisztéma jó, jogszerű, méltányos, azt a fajta elvet, hogy korlátozzuk, hogy a passzív választójogot, a jelöltek indulását valamilyen módon korlátozzuk, méltányosnak tartaná, vagy aki azt mondaná, hogy ez a rendszer nem veszélyezteti az állampolgárok személyiségi jogait és a személyes adataikat, ilyen ember nincs Magyarországon.
(A jegyzői székben Földes Gyulát
Móring József Attila váltja fel.)
Tudom, önök erre azt mondhatják majd, hogy persze az eljárási jogi törvényben még lehet ezeket pontosítani, csak ugye az a baj, hogy az eljárási törvény teljesen tudatosan nem együtt van tárgyalva ezzel a javaslattal, ami önmagában procedúrásan szerintem teljesen elfogadhatatlan, hiszen nem tudjuk pontosan, hogy amit megszavazunk, annak milyen konzekvenciái lesznek, hiszen a másik törvényben még simán hozzá lehetne nyúlni.
Tehát a minimum, amit ebben a rendszerben meg kell tennünk, az véleményem szerint két olyan módosítás, ami tulajdonképpen megint egy kompromisszumos javaslat, hiszen az LMP egyébként teljes mértékben eltörölné ezt a rendszert; egyrészt azt, hogy csökkentsük a szükséges ajánlások számát. Nem tudom, hogy miért kell Magyarországnak Európa-bajnoknak lennie az ajánlási számokat illetően, tehát az egy választópolgárra jutó ajánlások szükségességét tekintve. Ezt már elmondtam többször, hogy messze Magyarországon követeli meg a legtöbb ajánlást a választási rendszer. Az egyetlen példa ugye Dánia, ahol egyébként nagyon bonyolult választási rendszer van, de vannak olyan körzetek, ahol egyéni jelölteknek is kell indulást szerezni, azonban a parlamenten belüli pártoknak tilos ajánlásokat gyűjteni, tehát tulajdonképpen szabad a pálya, csak a parlamenten kívüliektől követeli meg a rendszer, hogy egy minimális társadalmi támogatottságot felmutasson.
A javaslatunkban az szerepel, hogy 1500-ról 500-ra csökkentsük az ajánlások számát, és van egy másik szempont, ami egyszerre könnyítés, tehát a politikai sokszínűséget segíti elő, másfelől meg egy teljesen logikus szabály. Ez pedig az, hogy az égadta világon semmi nem indokolja azt, hogy egy állampolgár egy jelöltet tudjon támogatni, hiszen az ajánlás nem egy szavazat. Az ajánlással azzal járul hozzá az állampolgár, hogy az a jelölt meg tudja magát mérettetni. Ettől ő még szavazhat egy másik pártra, szavazhat egy másik jelöltre, lehet az ő számára fontos az, hogy minél több jelölt közül lehessen választani, nem is biztos, hogy az ajánlási periódusban a kampányoló tudja, hogy kire akar majd szavazni. Miért ne támogathatna több jelöltet? Egyébként szintén nemzetközi tapasztalat már az, hogy a legtöbb országban, ahol ajánlásokat kell gyűjteni, nincsen ilyen megkötöttség, nem látom be, hogy ez miért lenne logikus.
Végül a negyedik olyan fontos pont, amiről szerintem meg kéne fontolni a javaslatunkat. Itt is egy kompromisszumos javaslattal állunk elő, tehát nem az LMP eredeti javaslatát, hanem egy, az önökéhez már jobban hasonlító javaslatot teszünk, ez pedig a kétfordulós választási rendszer kérdése. Annyiban mondom, hogy kompromisszumos, hogy az LMP eredeti választójogi koncepciójában az szerepelt, hogy a jelenlegi szabályozást tartaná meg, tehát ahol az első három jelölt juthat tovább, illetve amennyiben több jelölt is eléri a 15 százalékot, akkor azok, akik 15 százalék fölött szerepeltek.
(14.10)
A javaslatunk, amit most benyújtottunk az önök törvényjavaslatához, már azt mondja, hogy mindenképpen az első két jelölt jusson tovább. Ezt azért tartom fontosnak elmondani, hogy nehogy azt gondolják, hogy mi azért szorgalmazzuk ezt a módosítást, mert abban bízunk, hogy valamilyen pártok közötti együttműködés révén az LMP, mondjuk, visszaléptetésekkel esetleg nagy számban tud egyéni mandátumokat nyerni. Ebben a javaslatban papírforma szerint, a jelenlegi közvélemény-kutatási adatokat figyelembe véve nagy valószínűséggel egyetlenegy jelölttel se jutna be a második fordulóba, ezzel együtt is azt gondolom, hogy a második forduló mellett számos érv szól.
Az egyik érv az, hogy a kétfordulós rendszer kikényszeríti azt, hogy az, aki a többségi elv szerint megkapja a mandátumot, az valóban az állampolgárok többségének a szavazatát bírja. A jelenlegi rendszerben ad absurdum valaki 3 százalékkal is lehet egyéni képviselő, ha az összes többi jelölt ennél is kevesebbet kapott. Nyilván ez nem túl reális, de az abszolút reális, hogy valaki 30-35 százalékkal egyéni mandátumot szerezzen, és azt kell mondjam, hogy ez elég valószínű, ráadásul főleg a Jobbik esetében, amelyről könnyen elképzelhető, hogy bizonyos válságrégiókban az egyfordulós rendszerben egy kicsi relatív támogatottsággal elviszi - egyébként önök elől - a mandátumot.
Tehát ez az egyik érv. Az egyik érv az, hogy aki elviszi a többségi elv alapján a mandátumot, amögött tényleg legyen többségi akarat. Ne lehessen relatív többséggel valakiből egyéni képviselő, mert soha nem fogja tudni majd azt mondani, hogy a választókerület polgárainak a többsége rám szavazott. Ő ezt nem fogja tudni mondani soha, hacsak nem olyan nagy, kiugró eredményt ér el, amire az elmúlt hosszabb időperiódusra visszatekintve viszonylag kevés esetet találunk.
A másik, ami a két forduló mellett szól, hogy igenis, a kétfordulós rendszer az, ami összeköti az arányosság és a stabil kormányzás szempontjait, amit állandóan úgy állítanak be önök, mintha ezek egymással ki nem békíthető szempontok lennének, pedig valójában ez nem így van. Franciaországban is, ahol többségi választási rendszer van, de két fordulóban működik, a francia választási rendszer is arányosabb, pedig csak egyéni mandátumok vannak, mint az a rendszer, amit önök javasolnak. Ráadásul Franciaországban egyébként nyilván nemcsak a választási rendszer, hanem a kormányzati rendszer miatt, a félelnöki rendszer miatt is sokkal stabilabb a kormányzás, mint sok európai országban.
Az szól a két forduló mellett még, hogy valóban a teljesen világos kormányzati alternatívák közül választhatnak a polgárok. Elmondtam már az általános vitában is, hogy önök, amikor 1998-ban második helyezettek voltak a választáson, és végül is azt mondták, hogy önök egyébként korábban kizárt módon belengették a koalíciót a Kisgazdapárttal, a magyar választópolgárok ebből a helyzetből indultak ki, és elfogadták ezt a fajta politikai paktumot, és annak tudatában szavaztak önökre a második fordulóban nagy arányban, hogy egy kisgazda és fideszes koalíció lesz. Az, hogy jól döntöttek vagy sem, ez nyilván politikai ízlés kérdése, de az, hogy a rendszer ezt a rugalmasságot tartalmazza, és ennek van egy nagyon pozitív hatása arra, hogy erősebb legitimitást ad a kormánytöbbségnek, én azt gondolom, hogy ez nagyon fontos.
És persze tudom azt, hogy önöket nem mindig érdekli az, hogy mi az ország érdeke, vagy hogyan lenne ideális. Szeretnék egy olyan érvet is elmondani, ami talán önöket is meghatja, mégpedig azt, hogy egyszerűen nem értem, hogy a Fidesz miért erőlteti az egyfordulós rendszert, hiszen a Fidesznek a kétfordulós rendszer az érdeke. Ha megnézzük a jelenlegi adatokat, és azt gondoljuk, hogy nagyjából a pártok támogatottsága radikálisan nem fog eltérni attól, ahol most tartunk, akkor önök a második fordulóban vagy a jobbikos szavazók támogatásával fogják megverni az MSZP-s jelölteket, vagy az MSZP-s szavazók támogatásával fogják megverni a jobbikosokat.
Tehát tulajdonképpen az a fajta érvelés, hogy az egy forduló valami tisztább képletet ad, ez valójában egyáltalán nem igaz, a második forduló az, ami engedi a választópolgároknak, hogy a másodlagos preferenciáikat is érvényesítsék, stabilabb kormányzást ad, nagyobb legitimitást ad a kormánytöbbségeknek. Ne gondolják azt, hogy mindig olyan nagy támogatottságot fognak szerezni a választáson, mint legutóbb, 2010-ben.
Egy dologra még reagálnom kell, amit szóvá tettem már a népszavazási törvény vitájánál is, és most előjött, Salamon László képviselőtársam utalt rá, hogy csak az ügydöntő népszavazás az, ami el tudja téríteni vagy tudja korlátozni a parlamenti képviselők szabad mandátumát és a parlament szuverenitását.
Nem ehhez a törvényhez tartozik, de mégis nagyon fontos elmondani, hogy önök teljesen tudatosan tiltott népszavazási tárggyá tették a választási törvényt. Azért kell ezt elmondani, mert ez a választási rendszer, amit önök most éppen megfogalmaznak, egy népszavazáson biztosan nem nyerné meg a lakosság többségi támogatását. Azért mondom ezt, mert a közvélemény-kutatások igenis arról szólnak, hogy a magyar választók a jelenleginél is sokkal arányosabb választási rendszert támogatnának. Az a közvélemény-kutatás, ami 2009-ben készült, és egyébként tudok arról, hogy egy újabb közvélemény-kutatás is meg fog jelenni a napokban, mind-mind arról szól, hogy a magyar választók arányosabb választási rendszert akarnak, mint ahogy egyébként ez jogos is, hiszen azt szeretnék, ha az ő politikai ízlésüket fejezné ki a parlament összetétele, és nem valamifajta törvényi manipuláció áldozatai lennének, és ők maguk dönthetnék el azt, hogy hány színt és milyen arányban akarnak a politikai palettán vagy a parlamentben látni.
Azt gondolom, az, hogy a korábbi alkotmányhoz képest most a népszavazás körében tiltott tárgy a választójogi törvény, az azt is mutatja, hogy önök pontosan tudják, hogy az, amit most csinálnak, az nem legitim. Ezen egy kicsit lehetne javítani azzal, hogyha elfogadnák azokat a módosító indítványokat, amelyeket az ellenzéki képviselők és az LMP képviselői benyújtottak.
Kérem, hogy fontolják meg, könnyen lehet, hogy ehhez a választási rendszerhez nagyon sokáig nem fogunk tudni hozzányúlni, ezt fogja Magyarország maga előtt görgetni, és bizony könnyen lehet, hogy ebből még nagyon sok problémája lesz, nem önöknek, hanem az egész magyar demokráciának.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP, szórványos taps a Jobbik soraiban.)
