VÁGÓ GÁBOR
VÁGÓ GÁBOR
VÁGÓ GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az új államháztartási törvény megalkotása szükségszerű, ezt kimondhatjuk. A korábbi tervekkel, így például ismereteim szerint a kormány által először tárgyalt változattal ellentétben nem rendelkezik ez a törvény az államadósságról és más ügyekről, de ez elfogadható önmagában, hiszen a tisztelt Ház előtt itt fekszik a stabilitási törvény tervezete is, amit pár óra múlva tárgyalunk.
Ha megnézzük az eddigi törvényalkotási folyamatot, azt láthatjuk, hogy a Fidesz törvénygyára alapvetően kétféle törvényt hozott a tisztelt Ház elé. Egyrészt olyanokat, amelyeket semmilyen civil egyeztetés nem előzött meg, szakmai tartalmuk silány, és kizárólag a Fidesz politikai, illetve gazdasági érdekeit szolgálták. Sajnos számtalan ilyen példa van az alaptörvénytől a médiatörvényen át a nemzeti vagyontörvényig, amelyeket eddig tárgyaltunk.
A másik fő típus ránézésre egy tisztes, bürokratikus, iparos munka, amit kisebb-nagyobb módosításokkal akár még támogatni is lehetne. De ezekben is mindig ott van az a narancssárga farok, ami valahogy a Fidesz egyeduralmi törekvéseit szolgálná, és teljesen idegen elemként jelenik meg a vélhetően a minisztériumi bürokráciák által megírt szövegben. Az új államháztartási törvény tervezete tipikusan egy ilyen javaslat. Azért fontos ezt hangsúlyozni, mert ilyen sunyi húzásokkal teszi a Fidesz lehetetlenné a konstruktív ellenzéki magatartást, adott esetben akár a tartózkodást.
Ezen törvény rendelkezései, mint már említettem, sok szempontból módosulásra szorulnak. Elsőként szeretnék hozzászólni a törvénytervezet első három fejezetéhez, amelyben az általános rendelkezések, a költségvetési szervek jogállása, a költségvetési tervezés és a szerkezet kerül fókuszba. Egyrészt a törvény szerkezete összességében előrelépés, ezt elmondhatjuk. Egy nagy hibát róhatunk fel: az önkormányzatokra vonatkozó rendelkezések tematikusan szét vannak dobva a fejezetek között, ami teljesen diszfunkcionális. A törvény ezeket egyben tárgyalta, úgy sokkal átláthatóbb volt.
A tervezetben természetesen vannak pozitívumok is, mégis azok a paragrafusok vannak többségben, amelyek csak módosítások árán elfogadhatóak, ezért terjesztettem be több tucatnyi módosító javaslatot. Sajnos azonban mindezek mellett teljességgel elfogadhatatlan javaslatok is kerültek megfogalmazásra ebben a törvénytervezetben. Kérem, engedjék meg, hogy ezekkel kezdjem, hogy túlessünk a nehezén.
A fideszes pártunk és kormányunk folyamatosan arra törekszik, hogy az őt követő szabályokat fokozatosan leépítse. Például a 13. §-t elhagyja, hogy augusztus 31-éig a kormány elé kell terjeszteni a költségvetési javaslatot.
Nézzük meg, hogy erre miért volt szükség, mi történt az idén. Augusztus 31-éig Matolcsy György, pártunk és kormányunk nemzetgazdasági minisztere, a gyorsnaszád kapitánya benyújtotta a Költségvetési Tanácshoz a 2012-es költségvetés tervezetét, amely egy sajtpapír magabiztosságával megfelelő módon hengerelte le a nemzetközi közvéleményt és a piacokat, hiszen abban számok nem voltak, így költségvetési tervnek bajosan volt nevezhető; ez is egy unortodox megoldás volt, hogy úgy mondjam. Ezzel az unortodox megoldással viszont megszegte Matolcsy György a hatályos államháztartási törvényt. Erre a Lehet Más a Politika föl is hívta a figyelmet, de pártunk és kormányunk miniszterelnökének szóvivője szerint így minden rendben van, nincs probléma. Nézzük meg, ezért is kell végül is megváltoztatni a törvényt, hiszen a pártunk és kormányunk hős nemzetgazdasági minisztere képtelen időben elvégezni a feladatát. Nem is értjük, hogy még miért nem kapott valami díjat ilyenfajta tevékenységéért.
A 16. § a fejezeti kezelésű előirányzatok bevételeit összesítve tartalmazza, pedig erősen indokolt ezen bevételek tételekre bontása. Ezzel is az Országgyűléstől vonna meg újabb jogköröket. Ha megnézzük, az Országgyűléstől a költségvetés tervezése kapcsán, az államháztartási törvény kapcsán újabb és újabb jogköröket von meg itt a vérbő kétharmad. A legutóbb, pontosan a hétfőn elfogadott államháztartási törvény módosítása - amire teszem azt, miért volt szükség, amikor ezen a héten tárgyalunk az államháztartási törvényről, de sebaj - arról rendelkezik, hogy a költségvetési fejezeteken belüli sorok között a kormány bármikor átcsoportosíthat, hiszen nemzetünk és kormányunk sokkal jobban tudja, hogy mi kell a magyar népnek, mint a választott képviselőkből álló parlament.
Számos ponton is módosításra szorul ez a javaslat, kezdjük a tervezet elejével. Az 1. § szerint a kormány a közfeladatok ellátását elsősorban költségvetési szervek segítségével kívánja ellátni. Ez a XXI. században már teljes mértékben indokolatlan. Például a civil szféra számos esetben képes hatékony feladatellátásra, így indokolatlan az a priori hierarchia felállítása különböző ellátási megoldások között. Ilyen hierarchiát csak a gyakorlat elemzésével lehetne felállítani, hasonló hatástanulmány azonban nem kíséri a javaslatot, de miért is kísérné, hiszen az egész törvényalkotási őrület, ez a törvénygyár tudatosan mellőzi a hatástanulmányokat, hogy még véletlenül se tudják a döntéshozók, hogy az ő döntéseiknek esetlegesen milyen hatásaik lehetnek.
A 8. § a költségvetési szerv alapítását az államháztartásért felelős miniszter jóváhagyásához köti - jelen esetben ez Matolcsy György, tegyük zárójelbe -, ez fölösleges. Gondoljunk csak bele, hogy a nemzetgazdasági miniszter mondaná meg, hogy egy környezetvédelmi szervezetet létrehozhat-e a környezetvédelmi minisztérium. Sőt, amíg Matolcsy úr ül a Nemzetgazdasági Minisztérium élén, addig még fontosabb vigyáznunk arra, hogy milyen jogokat adunk a kezébe, hiszen ő egyben Orbán Viktor jobb keze is, aki bármilyen fantasztikus intézményt létrehozhat.
A 14. § bebetonozza a mai fejezetrendet, ezzel lehetetlenné teszi a program-költségvetési struktúrára való átállást. Szerintünk a XXI. században már nem elfogadható, hogy az állam működése intézményfinanszírozásra épüljön. Ehelyett lehetőségeket kell biztosítani arra, hogy feladatokat lásson el az állam, és a sikeres feladatvégzést jutalmazza. Például a kórházak általános finanszírozása helyett a meggyógyított betegek után kapnának támogatást, de ez csak egy ötlet, így jelentős mértékben növelnék a kórházak dolgozóinak motivációját. Ez az ország egészségügyi állapotára is figyelemre méltó hatást gyakorolna, hiszen a cél nem a minél több beteg kezelése, ahogyan a jelenlegi gyakorlatban működik, hanem a minél több meggyógyított beteg. De ez csak egy példa volt arra, hogyan lehetne a célfókuszú költségvetést létrehozni. A Lehet Más a Politika a Munkát és levegőt! kiadványában egy ilyen program alapú költségvetést tett az asztalra. Szeretnénk azt, hogy a jövőben esetlegesen ne kelljen ahhoz kétharmados többség, hogy a jövőbeni kormányok program alapú költségvetést tegyenek le.
A 21. §-ban meghatározott 2 százalékos kormányzati diszkréció a rendkívüli kormányzati intézkedéseknél nagyon nagy, a mai áron 320 milliárd forint. Nincs értelme ekkora mértékben növelni a rendkívüli tartalékot. A régi szabályok szerint ez pótköltségvetést kellett volna hogy eredményezzen. Tehát szerintünk a tényleges gyakorlattal összhangban ezt indokolt csak 1 százalékra csökkenteni.
Értsük meg, hogy ez a törvénytervezet arról szól, hogy a pótköltségvetés meghozatalát nagyjából a legesleginkább kiszorítja a parlament kezéből így, tehát egész fókuszában látható, ez a törvénytervezet arról szól, hogy a kormány mondja meg, hogy mi van, a parlament meg maradhat csöndben a költségvetés kapcsán.
(15.00)
Lehet itt nekünk vitatkozni a költségvetés részletes vitájakor, hogy az egyes fejezeteken belül milyen sorokra mennyi pénz jusson, mindenki előjöhet a saját kedvenc barokk templomának a felújításával, illetve az utak felújításával, de lássuk meg, úgyis a kormány dönti el, hogy mire fog jutni és mire nem, itt a parlament egy másodlagos, ha nem harmadlagos szerepbe kerül.
A 29. § által előírtak nem kaphatnak támogatást egy olyan országban, amely a jelenben szeretne élni. Nem szükség szerint, hanem negyedévente kell aktualizálni a hároméves gördülő tervezés makroszámait. Ha ezt a kormányra hagyjuk, akkor borítékolható az a trükközés, ami idén is ment. Csak hogy megnézzük: GDP-tervezés kapcsán, ahogy a makrokeretet összeállította a kormányzat, az idén Matolcsy György első tippje, amit bemondott - valószínűleg a tévéjós tanácsadó hatására -, 3,5 százalékos növekedés. Majd ez csökkent 3-ra, majd a költségvetés keretszámait 1,5 százalékos GDP-növekedéssel fogadta el a parlament. Most már ez 0,5 és 1 százalék között van, de hát, ahogy nézzük a folyamatokat, és nézzük Matolcsy György önkritikára való hajlamát, ez sajnos lejjebb is fog még menni.
A szakasz negatívumai után szeretném felhívni a figyelmet egy pozitívumra is. A választási évre vonatkozó engedményeket a 22. § alapján elhagyni látszik ez a törvénytervezet, ezzel teljes mértékben egyetértünk. Nem értjük viszont ezt a fordulatot, hiszen pont ezeket a szabályokat, engedményeket bővítgette a Fidesz is másfél éven át. Az is érdekes, hogy ezzel párhuzamosan a stabilitási törvényben az adóztatás kapcsán viszont újabb engedményeket adnak maguknak.
Ezen a ponton szeretnék áttérni a törvénytervezet IV. és VII. fejezeteire, amelyek a végrehajtás, a gazdálkodás és a támogatások témakörét tárgyalják. Hadd kezdjem az egyetlen pozitívummal, az 51. §-sal. Az LMP nagyon üdvözli, hogy 21 év után végre kitiltjuk az off-shore cégeket az állami támogatások köréből. Ez dicséretes, csak akkor először kezdjük el ezt a folyamatot most, és minden egyes, Fidesz-hátországban működő off-shore vállalatot próbáljunk még az alvállalkozói lánc végéről is eltakarítani.
Mivel ezen a ponton kívül nem tudok több egyéb pozitívumot említeni, ezért rátérnék azon pontokra, amelyek eredeti formájukban számtalan helyen csorbítanák az Országgyűlés eddigi jogkörét.
A 31. §-nál elő kellene írni, hogy mi történik az előirányzattal, ha évközi jogszabály-módosítás miatt változtatni kell. Erre is van javaslatunk: a költségvetési törvényt kell módosítani.
(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A 33.-34. § több helyen elvonja az Országgyűlés jogkörét a költségvetés meghatározására, ezeket tételesen helyre kellene állítani. A 37. §, máshol például a 109. § 10. pontja a felülről nyitott beruházási célelőirányzat felhasználását kezeli. Ezt korlátozni kell, és rendszeresen hatástanulmányokat kell készíteni, amelyeket nyilvánosságra kell hozni. Ez egy kicsit bonyolultnak tűnik, de hogyha levisszük a földre, nagyon egyszerű: meg kell nézni, mennyi pénzt költ az állam az adófizetők pénzéből a kis- és középvállalkozások támogatására, illetve a multinacionális vállalatok támogatására. Hogyha kiszámoljuk, hogy egy munkavállaló munkába állásához mennyi pénzt kap, mondjuk, teszem azt, az Audi, és mennyi pénzt kap egy kis- vagy középvállalkozó, és az a hatástanulmányokban látható, akkor szerintem elég egyértelmű, hogy az államnak melyik szférát kellene preferálnia, mi legyen a választásának a célja. Sajnos, amíg nincsenek ilyen hatástanulmányok, addig csak azt látjuk, hogy megy számolatlanul a pénz a multinacionális vállalatokhoz, és sokkal nagyobb az egy főre jutó ráfordítás ott, mint az egy főre jutó ráfordítás a kis- és középvállalkozásoknál az állam részéről.
A 41. §-ban a kormány túlzott jogokat kap a rendkívüli intézkedésekre, ezek helyett pótköltségvetési szabályokat kellene szerintünk érvényesíteni. Ezeket most önök cselesen kihagyják, de mi segítünk, és módosítót nyújtottunk be rá.
A 46. §-ban az állami cégeknek nyújtott tőkeemelés szabályait szigorítani kell és nyilvánosabbá tenni, mert a tervezet jelenlegi megfogalmazása lehetővé teszi, hogy a kormány átláthatatlan tőkeemelést hajtson végre az állami cégeknél, miközben újabb és újabb cégeket vásárol, hogy aztán eltőzsdézze az értéküket. Fantasztikusan különleges folyamatnak lehetünk tanúi ma Magyarországon, hiszen a gyorsnaszád most beruház. Folyamatosan beruházunk, hogy például a tűzoltóautó-ipari termelésben az élre törjön kis hazánk, és tűzoltóautó-nagyhatalommá váljunk azáltal, hogy Rába-részvényeket vesz az állam. De megnézhetjük, a MOL-részvények vásárlásával is, hát, hogy úgy mondjam, sokat nem nyertek a magyar adófizetők. El lehet mondani, kérem szépen - amit önök itt, tisztelt fideszes képviselőtársaim, folyamatosan mantráztak az előző 8 esztendőben, amíg ellenzékben ültek -, hogy eltőzsdézik az emberek pénzét. Sajnos ma tételesen bizonyítható, hogy mekkora, hány száz milliárd forint volt az adófizetők vesztesége egy MOL-pakett vagy egy Rába-pakett vásárlásakor.
Az 54. §-ban pontosítani kell a jogosulatlan költségvetési támogatás igénybevételének szabályait, mert már itt elkezdődnek az olyan szabályok, amelyek visszaélésre adnak némi lehetőséget az állami támogatások visszakövetelése kapcsán. Az LMP a jogállami garanciákat biztosító módosító indítványokat nyújtott be az 54., 55. és 59. §-okhoz is.
Végezetül szeretnék rámutatni, hogy a IX. fejezet kapcsán is vannak ellenvetéseink, de csak egyetlen példát említenék most. A 106. §-t fontos volna módosítani: az egységes szociális nyilvántartás kezelésének állami körben tartására nem lehet felmentést adni. Ez komoly visszaélésekre adna lehetőséget.
Mindezekre tekintettel az LMP csak a módosító javaslatai elfogadása esetén tud konstruktív ellenzéki pártként viszonyulni a tervezethez, az említett fejezetek tekintetében sajnos nem tudjuk támogatni a beterjesztést.
Számos további szakasza is van a törvényjavaslatnak ugyanakkor, amelyek kapcsán Szilágyi Péter képviselőtársam folytatja majd a vezérszónoki felszólalásunkat.
Köszönöm a szót.
