DR. VARGA LÁSZLÓ
DR. VARGA LÁSZLÓ
DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A családok védelméről szóló törvény kapcsán szerintem elengedhetetlen, hogy beszéljünk a hagyományos értelmű család funkcióiról, amelyet a szociológia sok részben tárgyal, és sok szociológus beszél erről. Itt öt funkciót különböztetnek meg alapvetően a szakértők, a termelési funkciót, a fogyasztási funkciót, a reprodukciós funkciót, a gyermekek szocializációját kell ellátnia egy családnak, illetve felnőttek pszichés védelme egy nagyon fontos feladat.
Azt gondolom, abban egyetértünk, hogy ezek a hagyományos funkciók felborultak, és ez egy komoly probléma, nagyon sok és nagyon komoly társadalmi problémát okoz ez. Azt hiszem, abban nem értünk egyet, hogy az az egyetlen megoldás erre a helyzetre, hogy visszamenjünk egy hagyományos értelmű helyzethez, ami mondjuk, egy 50-100 évvel ezelőtti családmodellt mutat. Azt hiszem, a feladatunk az volna, hogy a társadalmi ösztönzőket, a költségvetési forrásokat oda irányítsuk, ahol az egyes modellekben, az egyes életközösségekben probléma van.
Évszázadokkal ezelőtt itt klánokban, nemzetségben sok száz, sok ezer ember élt együtt, majd ez alakult át fokozatosan egy nagycsaládos paraszti kultúrává, mondjuk, ha száz évvel ezelőttre visszatekintünk, az én családomban is nagyszüleim, dédnagyszüleim hatan-nyolcan voltak gyerekek. Ezeket a funkciókat egyben el tudták látni ezek a családok, ezek az életközösségek. Igazából az elmúlt fél évszázadban folyamatosan, az ipari társadalom előretörésével, illetve a második világháború utáni helyzettel egyre kisebb családok jöttek létre. Erről beszélt Lendvai Ildikó előttem, nukleáris családmodell, ez a szülőket és a gyerekeket jelenti közvetlenül. Nagyjából a teremben tartózkodók körülbelül ebbe a családmodellbe születhettek bele.
A helyzet és az igazi probléma az, hogy az élet meg megy tovább és megy el mellettünk, a társadalom tovább aprózódik, és már ez a családmodell is sajnos meghaladottá kezd válni. Azt hiszem, hogy egy ilyen típusú jogszabálynak, ha már keressük az értelmét, akkor mindenképpen az lenne, hogy a hagyományos funkciók ellátása érdekében új megoldásokat keressen, és ne próbáljon visszatérni egy száz évvel ezelőtti időszak egyetlen kizárólagos megoldásához. Hangsúlyozom egyébként, hogy magam is házasságban élek és gyermeket nevelek, tehát ilyen típusú családban élek. (Nyakó István: Na azért, Lacikám!) De azt tudom, hogy egyébként szabad döntés kérdése az, hogy az életközösségét megválassza az ember, hogy hogyan neveli föl az utódját, és azt hiszem, hogy ezt jobban kihangsúlyozhatná a jogszabály.
A jogszabállyal kapcsolatos észrevételek között először rögtön azt kell mondani, hogy az alaptörvény rendelkezik arról, hogy egy ilyen jogszabályt a kormány köteles az Országgyűlés elé terjeszteni. Sajnos ezúttal nem ez történt, hiszen KDNP-képviselők az előterjesztők. Az előterjesztés kapcsán, egyeztetés szempontjából talán szerencsésebb lett volna egy szélesebb körű társadalmi egyeztetést ebben megtenni.
Szóba került itt az értéksemlegesség kontra keresztény-konzervatív kurzus kérdése. Azt hiszem, ha nem is az individuális társadalom értelmében fontos ez az értéksemlegesség, de mindenképpen fontosabb egy időtállóbb szabályozás, ami nem kizárólag egy értékrend mellett teszi le a voksát; azt hiszem, hogy nem lesz időtálló ez a szabályozás, ha ezen az úton megyünk.
Szó esett itt arról, hogy költségvetési kérdésekben mindenképpen előresorolt a családok támogatása, előre kell hogy sorolódjon a következő években. Ezek után nagyon nehezen érthető az, hogy egy 2015-ös kitekintésben miért nem nő nominális értelemben javasoltan a családi pótlék összege és a gyes összege. Azt hiszem, a következő évek költségvetésében ezt mindenképpen újra kell gondolni.
Szó esik felelősségteljes párkapcsolatról, kérdés, hogy ki fogja meghatározni, hogy ez mi, és a gyermeki kötelezettségek kérdéskörét bontotta ki talán leginkább a magyar média. Ezzel szerintem igazán az a probléma, hogy nem világos, hogy ki kérhető ezért pontosan számon (Harrach Péter: Senki.), mit takar ez, és a többi, ezekről kellene majd beszélnünk.
A gyermeki jogok tekintetében azt kell mondjam, hogy a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló ’97. évi XXXI. törvényben szélesebb körben vannak szabályozva a gyermeki jogok, tehát nagyon remélem, hogy ez nem egy visszalépést jelent, hanem mondjuk, egy másik törvényben - sokszor utaltak erre, hogy máshol is szabályoznak majd kérdéseket - erre is garanciák lehetnek.
Kérdés tehát, hogy mi értelme van akkor ennek a szabályozásnak. Én azt hiszem, hogy elsősorban a szemléletbeli kérdések, és az, hogy tulajdonképpen bebetonozásra kerüljön a kétharmad által az a családmodell és az a családtámogatási rendszer, amit önök támogatnak.
Szó esett már itt a családi pótlékról, aminek egy nominális befagyasztása várható a következő években, tehát ehhez valamilyen módon hasonló vagy így hívott támogatás mindenképpen lesz a következő években, ha jól értem. Célszerű volna ezt is legalább inflációkövetővé tenni. És az pozitív dolog is lehet, hogy a gyermek korától differenciált legyen ez a támogatás. Volt egy olyan javaslata a Szocialista Pártnak már a 2010-es kampányban is, hogy az egy fontos társadalmi ösztönző lenne, hogy minél iskolázottabb a gyermek, annál több legyen a családi pótlék. Ez társadalmi értelemben is jó, egyébként meg tényleg többletköltségekkel jár minél jobban kiiskolázni egy gyereket. Nem világos, hogy milyen irányba mennek, jó lenne ezt látni ebben a tekintetben. Egy ilyen típusú javaslatunk volt mindenesetre, ebbe az irányba tudnánk közösen gondolkodni.
A családi kedvezmény kérdése azonban már sokszor vitatott volt általunk; hadd mondjam el, hogy több okból. Egyrészt az alsóbb decilisekben mindig több gyermek születik, akármilyen ösztönzők vannak egy családpolitikában, a legfelsőbb tízezer pedig nem igazán ettől teszi függővé a gyermek vállalását; ezt sokszor elmondtam, egy U alakú görbe az, ahol a gyermekvállalási kedvet be tudjuk bizonyítani. Én azt hiszem, hogy azzal kell foglalkoznia a népesedéspolitikának, hogy ezt az U alakú görbét próbálja feljebb tolni, hogy az emberek nagyjából a jövedelmi viszonytól függetlenül és felelősségteljesen vállaljanak gyermeket.
Egyrészt erre utalt Harrach Péter, hogy nagyon sokan - kimondta ezt a szót, használom én is utána - megélhetési okokból vállaltak gyereket. Ebbe nem mennék bele mélyebben, mindenesetre azt mondanám, hogy az iskolázottsággal függ össze elsősorban a reprodukciós mutató, sem etnikai, sem megélhetési kérdésről nincs szó. Minél iskolázottabb egyébként egy szülő, annál felelősségteljesebben vállal gyereket, és annál kevésbé vállalja magát túl, ezért nem értünk egyet például azzal, hogy lecsökkentik a tankötelezettségét határát, érettségi bizonyítvány esetében már sokkal felelősségteljesebb a gyermekvállalás.
A másik oldalról pedig itt csökkenő népességi adatok vannak. Többször kezdeményeztem a népesedéspolitikai albizottság összehívását, reméljük, erre lesz lehetőség a következő hetekben, megvizsgálhatjuk, hogy hogyan működnek az önök által javasolt szabályozók. Mindenesetre az látszik, hogy az alsó középosztály és a legszegényebbek nem tudják igénybe venni a gyermekkedvezményt, ezért javaslatot tettünk egyébként negatív adó bevezetésére is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), fontolják majd meg ezt is a későbbiekben.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
