HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER (KDNP), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nehéz lenne az előttem fekvő törvény jelentőségét eltúlozni, hiszen fontosak a gazdasági törvények, fontosak a pénzügyi helyzetünk stabilitását szolgáló törvények, de a nemzet jövője szempontjából talán még fontosabb az előttünk fekvő törvény. Amikor családról beszélünk, nemcsak a nemzet jövőjéről beszélünk, de gyermekeinkről és az egészséges társadalomról is szólunk.
Mit jelent az, hogy a gyermekeinkről? Egy gyermek egészséges fejlődése szempontjából fontos, hogy családban nevelkedjék. A szülők kiegyensúlyozott kapcsolata biztosítja azt az érzelmi biztonságot a gyermek számára, amire nevelkedéséhez szükség van. Hogy mit jelent a nemzet jövője szempontjából a család, azt egyértelműen a demográfiai helyzetünk magyarázza. Sokszor elhangzott már ebben a házban az a néhány számadat, amit ilyenkor fontos említeni, nem szeretném mindet megismételni, de arra emlékeztetnék, hogy 30-40 ezerrel vagyunk évente kevesebben, ez egy közepes méretű város, ami eltűnik a magyar térképről minden évben. Azok az adatok, amelyek a termékenységi mutatót vagy a házasodási kedvet, a halálozási arányokat mutatják, azok bizony rosszak, és azokon változtatni kell.
A demográfusok véleménye az, hogy a gyermekvállalási kedvet a kiszámítható, biztonságos családpolitika növeli leginkább, amelynek követelménye az, hogy ne négyévenként változzék, hanem stabil, hosszú távon is érvényes legyen. Ha keressük a megoldást, akkor mindenképpen az egyik demográfus által kulturális mutációnak nevezett jelenségre kell utalni, ami nem más, mint a társadalmi tudat, a közgondolkodás alakítása arról, hogy családban élni jó, és a gyermek vállalása nem csupán áldozatot, hanem örömöt is jelent.
Azt mondtam, hogy gyermekeinkről, a nemzet jövőjéről és az egészséges társadalomról szól az a gondolat, amikor családról beszélünk. Mit jelent az egészséges társadalom ebből a szempontból? Úgy gondoljuk, és remélem, hogy sokan vagyunk, akik így gondolják, hogy a társadalomnak közösségekre kell épülnie, és nem individuumokra. Ha hiányoznak ezek a közösségek, akkor hiányoznak azok a funkciók, amelyeknek betöltésével az egyén is megtalálja a maga életét, hiszen személyiségünk akkor bontakozik ki, ha a másikkal való kapcsolatban találunk önmagunkra. Az a szerep, amit a család betölt, nélkülözhetetlen, mert ha hiányzik, akkor a társadalom egészének kell pótolni, vagy az egyénnek kell ezt megtenni.
Milyen funkciókra gondolok? Az óvó-védő funkcióra, amelyben a gyermek felnő és biztonságot kap, ha felnőtt is. A gondozó-ápoló funkcióra. Talán kevesebb idősotthonra lenne szükség, ha a családok ezt a funkciót betöltenék. Természetesen gazdasági szerepe is van a családnak.
Olykor, ha ezt a törvényt végigolvassuk, akkor azt látjuk, hogy a preambulumban azok az értékek jelennek meg, amelyek a családi élet szempontjából fontosak. Ilyen értelemben azt lehet mondani, hogy értékcentrikus és nem értékközömbös ez a törvény. A célok és alapelvek is ezt a feladatot szolgálják.
Ha elolvassuk a 2. §-t, akkor egy sokak által vitatott, de úgy gondolom, hogy a családpolitikát megalapozó gondolattal találkozunk. Ez úgy szól, hogy a családok támogatása a szociális rászorultság alapján működtetett ellátórendszertől elkülönül. Mit jelent ez? A családpolitika nem szegénypolitika. Mind a kettőre szükség van, de a családpolitika célja, benne a családtámogatási rendszeré is, hogy a családot mint intézményt, mint a társadalom számára nélkülözhetetlen intézményt erősítse meg. Természetesen vannak szociális elemek a családtámogatásban is, de a szociális feladatot alapvetően a szociális ellátórendszer tölti be. Volt olyan időszak a magyar családpolitikában, amikor a kettőt összetévesztették, és ennek súlyos társadalmi következményei is lettek.
Amikor a segélyszerű támogatás kizárólagossá válik, akkor annak hatása az, hogy egy olyan réteget erősít meg, amely nem munkajövedelemből kíván élni, hanem segélyből, és a gyermekvállalás célja saját maga fenntartása. Csúnya kifejezés, de már gyakran használják, ezért erre nem lehet mást mondani, mint megélhetési gyermekvállalás. Ez semmiképpen nem lehet - mint cél - a családpolitikának a feladata. A családpolitika célja az, hogy a társadalom egészséges szerkezetét is biztosítsa, a családok jólétét megteremtse és a nemzet fennmaradását szolgálja.
Az 5. § arról szól, hogy a médiaszolgáltatók kötelesek szolgáltatásaikat a házasság intézményének, valamint a család- és gyermeknevelés értékének tiszteletben tartásával nyújtani. Ma nem így van. Ha bekapcsoljuk a televíziót, akkor előbb találkozunk nemcsak mi, hanem kiskorú gyermekek is olyan műsorokkal, amelyek rombolják a családot, amelyek olyan életformáról szólnak, amely nemhogy a családi életet, de a normális emberi életet sem szolgálja, és olyan modellt mutat a fiataloknak, amely nemkívánatos. Az ürességnek, a céltalanságnak, az értéktelen életnek az ábrázolásával és példaként való állításával rombolják a társadalmat.
(8.10)
Tehát a médiaszolgáltatók kötelessége a két intézménynek, a házasságnak és a családnak a szolgálata. Itt meg kell állnom egy pillanatra, mert nyilván sokakban felmerül, és a következő hozzászólások bizonyára tartalmazzák a házasság és az élettársi kapcsolat összehasonlítását.
Amikor a törvényt megalkottuk, a mai magyar valóságból indultunk ki. Ez pedig azt a tényt nem engedi nem észrevenni, hogy a házasságok száma csökken, az élettársi kapcsolatok száma növekszik, de ami nagyon szomorú jelenség, és erről ritkán beszélünk, az, hogy a kettő együtt is csökken, vagyis növekszik az egyedül élők aránya. Miért problémás ez? Azért, mert a személy számára is nehéz élethelyzetet teremt, tudom, hogy a tudatosan vállalt magányos élet ritka, inkább a sajátos életformából adódik, ebben az állapotban sokkal nehezebb az élet gondjait elviselni, mint családi állapotban, és ami a társadalom egésze számára fontos: nem termékeny életforma, mert ha a felméréseket nézzük, akkor első helyen a házasság, második helyen az élettársi kapcsolat és végül a magányos életforma az, ami a termékenység szempontjából mint sorrend megjelenik.
Tehát a magyar valóságot tényként kell elfogadni, és család és család, gyermek és gyermek között nem lehet különbséget tenni, viszont ha szabad egyéni véleményemet - és gondolom, nem egyéni vélemény - megfogalmazni, úgy érzem, hogy a házasságban megvannak azok az értékek, amelyek fontosak az egyén, a család és a társadalom számára: az erőteljes kötődés és a stabilitás, és természetesen, ahogy már utaltam rá, a gyermekvállalási kedv erősebb volta.
A 7. § tartalmazza a család definícióját. Ahogy említettem, az első részben, a preambulumban megjelenik az az értékrend, amit a családdal kapcsolatban ki kell mondanunk. A 7. § viszont egy olyan definíciót ad számunkra, amely minden magyar család számára érvényes, ezért a minimumot is megfogalmazza, vagyis azt, hogy az egyenes ági rokoni kapcsolat, két személy, egy szülő és gyermek is már családot jelent. De családnak kell neveznünk a gyermektelen házaspárt is, illetve az úgynevezett családba fogadó gyámság is családi kapcsolatot létesít, de az egyenes ági rokoni leszármazással egyenértékű az örökbefogadás is.
A 8. § a szülő kötelességéről és jogosultságáról szól, elsősorban arról, hogy kiskorú gyermekét családban gondozza. Érdekes jelenség volt a törvénytervezet vitájánál a médiában is és a parlamentben is, hogy ennél a fejezetnél sokan megálltak, és megrökönyödve tapasztalták, hogy a gyermekek kötelezettségeiről is szól. Olyan címen jelentek meg a médiában írások, hogy ezentúl a KDNP arra kötelezi a gyermekeket, hogy… Apró kis tévedésről van szó, azon túl, hogy nem a törvény szellemét és lényegét érintették ezek a megjegyzések, hanem arra vonatkoztak, hogy bírálják az egyik legtermészetesebb jelenséget, a családi kapcsolatokból adódó jogokat és kötelezettségeket. Lehetett ezen élcelődni, politikai pártok képviselői is megtették; szerényen szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez nem más, mint a gyermekvédelmi törvényből vett szó szerinti idézet, ma is érvényes, hatályos jogszabályba foglalt, és nem a KDNP elavult, avas szemléletének a megjelenése, hanem egy normális, mindenki számára természetes, még a ’97-ben, Horn Gyula idején elfogadott törvény szerint is jó megfogalmazás volt. Tehát nem hiszem, hogy ezek a bírálatok indokoltak lettek volna.
Ha továbblapozzuk a törvény tervezetét, akkor egy lényeges résznél kell megállnunk, hiszen a törvény, ha leegyszerűsítem, három fontos elemet tartalmaz. Az egyik a jelenleg hatályos családtámogatási rendszer rögzítése, a másik a munka és a család összeegyeztetésének a kérdése, és a harmadik a nyugdíjrendszer és a gyermeknevelés kapcsolata.
A 21. § az adókedvezményről szól; hogy leegyszerűsítsük a kérdést, a polgári kormány legfontosabb családtámogatási eleméről van szó, arról, hogy a munkajövedelemhez kötött támogatás a gyermeknevelés eszköze, azokat a családokat támogatja, amelyek a legnagyobb terhet vállalják, gyermeket nevelnek és dolgoznak, egyúttal erősíti a társadalmat fenntartó réteget. Rögtön meg kell jegyeznünk, hogy ilyenkor szokták ellenvetni, hogy mi az, ami a nem dolgozó szülők támogatását jelenti. Ez a családtámogatási rendszeren belüli eszköz, családi pótlék és a többi, illetve a szociális ellátórendszer támogatása. Az adókedvezmény azt jelenti, hogy ott hagyjuk a megkeresett jövedelmet a családoknál, és ha már három gyermeket nevel egy család, akkor ez olyan mértékű, hogy havi százezer forintos kedvezményt jelent. Egy átlagos jövedelmű család ezt igénybe tudja venni.
Ahogy említettem, a másik fontos kérdés az, hogy a gyermeket nevelő szülő a nyugdíjrendszer fenntartásához a gyermekek felnevelésével hozzájárul, és a gyermekvállalásból adódó nyugdíjhátrányokat az állam egy külön törvényben ellentételezi. Igazságos és indokolt az, hogy azon szülő számára, aki figyelmet fordít arra, hogy a gyermekeit nevelje, és emiatt hátrányt szenved a foglalkoztatásában, a kieső hátrányt valamiképpen a nyugdíjrendszerben ellentételezzük.
Úgy gondolom, hogy ezek voltak azok a lényeges kérdések, amelyeket a törvény kapcsán említeni kellett. Meggyőződésem, hogy ez a törvény szolgálja azt a célt, amit a felszólalásom elején is mondtam: a gyermekek érdekét, az egészséges társadalom kialakulásának lehetőségét és a nemzet jövőjének a biztosítását.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
