KISS PÉTER
KISS PÉTER
KISS PÉTER, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Most igazán családi körben vagyunk, mondhatjuk; olyan, mintha éjjel fél háromkor lennénk, úgy tárgyaljuk a törvényt, hogy nincsen televízió és alapvetően korlátozott az a nyilvánosság, aki hozzáférhet ehhez a vitához, mint ahogy sajnos eddig sem volt nyilvánossága ennek a javaslatnak. Egy ilyen horderejű törvénynél ezt alapvető hibának tartom. Most családi körben vagyunk, abban az értelemben is, hogy mint családokban és családok között is Magyarországon, itt is eltérően élő, eltérően gondolkodó emberek vannak, akik eltérően képzelik el saját családjuk életét, saját életvezetésüket, és másképp gondolkodnak természetesen gyermekük neveléséről is.
Azt gondolom, hogy a törvény legalapvetőbb hibája, hogy ezt a magyar valóságot nem tekinti kiindulópontnak. Ez a törvény Mikola István álmát valósítja meg. Mikola azt mondta 2006-os egyik nyilatkozatában, hogy igenis, a mindenkori irányításnak, menedzsmentnek, hatalomnak korlátoznia kell az egyén parttalan szabadságvágyát, a közösség, a közjó és az igazságosság szellemében ezt kell tennie. Mit jelent a másik oldal? Az egyén parttalan szabadságvágyának a kibontakozását kell segíteni, nem kell a közösség, önmegvalósító, mai szingli életforma, az az igazi. Nem közösségek kellenek, hanem szinglikből összeálló hordák kellenek, és akkor már indul is az Andrássy úton a menet, a fiúk, a lányok nyakába fülbevalók, lufik, és szól a recsegő rádióban a zene, amit úgy hívnak, hogy technó. Elgondoltam - mondja - ezt a két képet, két világot. Döntenünk kell a két világ között. Az egyik oldalon az élet kultusza, az egyén, a közösség boldogulásának a segítése, a másikon pedig az önpusztító, talán prolongált öngyilkosságkép is aposztrofálható. Igen, lehet a világot így láttatni.
Mikola István mondta ezt 2006-ban. Lehet így láttatni a világot. És biztos, ebben a világlátásban vannak akár részigazságok is.
(9.10)
Igen, lehet akár ilyen alternatívát is kínálni. Egyet nem lehet: nem lehet döntést hozni az emberek helyett akkor, amikor ilyen világok vagy ettől eltérő világok között választhatnak. Már akkor is többen megkérdezték: ez az őhelyettük megszületett választás lenne a szabad polgári Magyarország? Megkérdezték, hogy komolyan gondolja-e az akkori miniszterelnök, Orbán Viktor, hogy Mikola István ezen kijelentésének megfelelően a hatalomnak korlátoznia kell az emberek szabadságjogát és vágyát. Megkérdezték azt is, hogy ezek a kijelentések azt is jelentik-e, hogy vajon az állam mindenkit majd házasságra kell, kényszerítsen. Nos, mindez 2006-ban történt.
És most itt egy törvény, az a valóság, amelyik a családvédelmi törvényben helyettünk dönt, mi számít családnak. A családok helyett dönt, melyik a helyes családi szerep, és a családok helyett dönt, hogyan viselkedjék a gyerek.
Nézzük a közvetlen előzményeket! Ennek a törvénynek, amely ilyen horderejű, elmaradt az előzetes vitája, mindenféle társadalmi egyeztetés nélkül került ide, a parlament elé, sem a koncepció, sem a normaszöveg nem került korábban nyilvánosságra. Itt a parlamentben lehetett először megismerni, és bár hallottunk bizonyos híreket, hogy voltak bevont civil szervezetek is, de valójában a javaslathoz nem lehetett hozzáférni, mint ahogy nem ismerhettünk gazdasági és társadalmi hatásokat felmérő vizsgálatokat, és nem tudjuk, hogy az egyes társadalmi csoportokra ez a javaslat az esélyegyenlőségüket tekintve milyen hatásokat fog gyakorolni. Úgy látjuk, hogy a vizsgálat során egyértelművé vált volna, hogy a javaslat egyértelműen a társadalmi esélyegyenlőség ellen hat, rendelkezései pedig inkább kirekesztőek.
A benyújtást követő munkanapon a parlamenti bizottságok döntöttek az általános vitára való alkalmasságról, és a nyilvánosság számára is ekkortól vált a javaslat megismerhetővé. Így ezt megelőzően civilek és általában az érdeklődő világ nem tudott kapcsolódni ezekhez a véleményekhez. A törvényjavaslat elfogadására ismereteim szerint december 23-án kerülne sor, ez azt jelentené, hogy mindössze 9 nappal a tervezett hatálybalépés előtt, ami egy ilyen horderejű törvény esetében, azt gondolom, rendkívül méltánytalan. Ezért egyetértek azokkal, akik úgy fogalmaznak, hogy most itt abba kellene hagyni a vitát, felfüggeszteni, az elfogadás előtt lefolytatni a társadalmi konzultációt, megismerni az emberek véleményét, bevonni szakértőket és civil szervezeteket.
A második dolog, amit szeretnék megemlíteni, az a törvény által használt családfogalom, amely a magyar családok százezreit - ezen megfogalmazás szerint - nem vonja be a család fogalmába, kizárja abból. A törvényjavaslat szerint nem tekinthető családnak az akár évtizedekig együtt élő, de házasságot kötni nem kívánó, különnemű párok, mint ahogy kizárja a család fogalmából a házassághoz nagyon hasonló családjogi intézmény, a bejegyzett élettársi kapcsolat formájában együtt élő azonos nemű párokat is. A meghatározásból ugyanakkor nem derül ki egyértelműen, családnak tekinti-e a jogalkotó azon életközösségeket, amelyekben élettársak vagy bejegyzett élettársak nevelik együtt közösen az egyik fél vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekét.
Azért hozom ezt szóba, mert önök is utaltak rá, hogy a magyar valóságból kell kiindulni. Nos, ha abból kell kiindulni, akkor tudniuk kell, hogy ma Magyarországon 90 ezer gyermek közül 37 ezer házasságon kívül születik, ami azt jelenti, hogy a házasságon kívüli szülések, születések száma 40,8 százalékos. Tudniuk kéne, hogy a 15 évesnél idősebb magyar lakosság 33 százaléka nőtlen vagy hajadon, és ez az arány növekszik. Hasonlóan növekedést mutat sajnos az elváltak aránya, amelyik 11 százalékot tesz ki. Tudni kell, hogy évi 35 ezer házasságra nagyjából 24 ezer válás jut, és ezzel is összefügg, hogy az elmúlt két évtizedben dinamikusan nőtt a házasságon kívüli párkapcsolatok száma.
Nehogy félreértsék, nem ezen jelenségek mellett teszem le a voksot. (Soltész Miklós: Értjük, hogy mi az álláspontjuk. Szocialista-SZDSZ-álláspont. Nem értjük félre.) Látom, hogy nem értik, államtitkár úr. Majd a vitában kérem szépen, reflektáljon rá, mert a tényeket nagyon nehéz lesz cáfolni. Ez az emberek értékválasztása. Rögtön jelzem, hogy kultúrországokban törvényt úgy teremtenek, hogy megismerik az emberek álláspontját, kihordott véleményét, és kihordott véleményét rögzítik jogszabályokban. Önök még odáig sem mertek eljutni, hogy szembenézzenek az emberek álláspontjával, nemhogy hatásvizsgálatokkal megismerjék, hogy mi is az a magyar valóság, amire törvényt kell hozniuk.
A harmadik dolog, amit a családfogalom kapcsán megemlítenék, az a rendkívül kínos helyzet, hogy ez a törvényi definíció az alaptörvény rendelkezéseinek is ellentmond. Szájer Józsefet idézem, aki március 18-ai levelében fölhívta a figyelmet: a március 14-én benyújtásra került és később elfogadott alaptörvény-tervezet a házasság és a család fogalmát nem köti össze egymással. Az új, módosított megfogalmazás értelmében immár a tervezet kiterjeszti az állam védelmi kötelezettségét valamennyi magyar családra, hangsúlyozom, függetlenül attól, hogy az házasságon alapul-e, vagy sem. Ebben a tekintetben tehát minden család egyenértékű védelmet érdemel, függetlenül az együttélési formák jogi formájától, valamint a felek nemétől. (Dr. Lanczendorfer Erzsébet: Mi is így mondjuk.) Ha így mondják, akkor ne nyújtsanak be más törvényt ide a parlamenthez. Akkor tiszteljék az alkotmányt, és ne olyan törvényt tegyenek le, amelyik a család fogalmát ehhez képest szűkítően értelmezi.
Megjegyzem, a konkrét megjegyzéseink sorában lényeges a vér szerinti és tényleges családi kapcsolatok definíciója. Látható, hogy a válások növekedésével, illetve a családi kapcsolatok átrendezésével egyre gyakrabban fordul elő, hogy egy gyermeket nem két vér szerinti szülője nevel. Az ilyen tényleges családi kapcsolatokat gyakran a vér szerinti szülő-gyermek kapcsolathoz hasonló felelősségvállalás, szoros kötődés jellemzi, amelyre a jogalkotónak is figyelemmel kell lennie. A vér szerinti családi kapcsolatok nem élvezhetnek automatikusan elsőbbséget a tényleges családi kapcsolattal szemben, ez a gyermek érdeke is, ez a közösség érdeke is. Jelzem: az európai sztenderdek is ezt mutatják, a strasbourgi emberi jogi bíróság nem tekinti elsődlegesnek a családban élők közötti vér szerinti kapcsolatot. Ennek hiányában is a családi élet védelme alá vonja a szoros érzelmi kötődésben gyermeket nevelő életközösségeket. Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy módosítani kell a törvény alapállását.
Végül pedig, summa summarum, úgy összegezném, hogy ez a jogszabály nem a harmadik évezred Magyarországának akaratát tükrözi. Először meg kell ismerni a véleményeket, majd vitát folytatni, aztán törvényt kezdeményezni. Most a feladat tehát az, hogy vissza kell térni a kezdőpontra; itt abbahagyni és elölről újrakezdeni a családok védelméről szóló törvényalkotást.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)
