LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Két dologra szeretnék reagálni a kormánypárti képviselők felszólalásaiból. Az egyik: aki a létező családformák sokaságát védi, az nem kisebb, kevesebb családvédelmet akar, hanem többet. Azt akarja, hogy több család férjen bele a védelembe és a támogatásba. Aki a létező formák sokaságát védi, az tehát nem családellenes, hanem éppen hogy még annál is családpártibb, mint a törvény előterjesztői képzelték, mert több típust fogadna be a támogatandó család fogalmába.
A másik: elhangzott itt az az érvelés, hogy a család természetes állapot, és mi valami ritka extrémitást védünk ezzel szemben. A család, mint szereteten, szerelmen, intimitáson alapuló életközösség, valóban természetes állapot, de hogy ez az életközösség milyen társadalmi és jogi formát ölt, az már nem természeti képződmény, az kultúránként és koronként bizony változik.
Ami meg az extrémitást illeti: felteszem, hogy ennek hangsúlyozásával önök arra céloznak, hogy mi kizárólag az azonos neműek regisztrált élettársi kapcsolatát védjük a törvénnyel szemben. Van vitánk ezzel kapcsolatban is, vállaljuk is ezt a vitát, de messze nem csak erről van szó! Szó van az élettársi közösségben élő több százezer emberről; szó van az egyszülős családok millión felüli táboráról; szó van azokról a családokról, amelyek a ma született gyerekek 40 százalékának, akik nem házasságba születnek bele, a családját képezik.
Ezt extrémitásnak nevezni, ez a magyar társadalom egy jelentős részének kiiktatása volna a normalitás világából. (Dr. Lanczendorfer Erzsébet: Nincsenek kiiktatva!) Őket is védjük, amikor azt mondjuk, hogy a nem vér szerinti közös gyereket nevelő élettársak és családok (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) vagy az egyszülős családok is ugyanannyi adókedvezményt érdemelnek a szegényekkel együtt, mint a gazdagabbak.
Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiból.)
