MICHL JÓZSEF
MICHL JÓZSEF
MICHL JÓZSEF, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Miért is szükséges beszélnünk egyáltalán erről a kérdésről, amit nagyon egyszerűen, röviden családnak hívunk? Hadd kezdjem néhány statisztikai adattal!
2010-ben 10 millió alá csökkent a magyar lakosság lélekszáma. A magyar termékenység az egyik legalacsonyabb Európában, 1,35 százalék volt 2009-ben, 1,26 százalék 2010-ben. A reprodukcióhoz minimum 2,1 kellene. Egy 15-49 éves nőre jutó átlagos gyermekszám 2000-ben 1,26 volt, ma, tíz évvel később 1,11. A szülőképes korú, 15-39 év közötti nők száma 2006 óta 30 ezerrel csökkent. A házasok száma 2000-ben a népesség 52,6 százaléka, most 45,8 százaléka. A 20-29 évesek körében 2000-hez képest felére csökkent a házasodók száma. Az egyedülállók aránya 2000-ben 26,4 százalék volt, most pedig 32,3 százalék. Ahogy elhangzott már az előbb, az újszülöttek 40 százaléka házasságon kívül születik. Az ezer fennálló házasságra jutó válások száma 2000-ben 10,7 volt, most 12. A két gyermeket vállalók aránya folyamatosan csökken. A házasságok több mint 60 százaléka válással végződik. Miért szükséges tehát akkor a családról beszélnünk? Ha nekünk nem hisznek, higgyenek legalább a statisztikáknak, és remélem, hogy egyetértünk abban - mert ezeket a statisztikai adatokat eddig senki nem cáfolta -, hogy ezek bizony megdöbbentő adatok.
Mit mond az új alaptörvényünk? Azt fogalmaztuk meg az új alaptörvényben a családpolitikához kapcsolódóan, hogy valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet; összetartozásunk alapvető értékei a hűség, a hit és a szeretet. Így szól Nemzeti hitvallásunk; továbbá azt mondja, hogy Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. Azt is megfogalmazza az új alaptörvényünk, hogy Magyarország támogatja a gyermekvállalást, és ebben az alaptörvényben szerepel az is, hogy a családok védelmét sarkalatos törvény szabályozza.
Mit vár az ember, a társadalom az államtól? Az ember azt várja el elsősorban, hogy megvédjék. És ha őszintén belegondolunk, akkor nem azt várjuk leginkább, hogy a vagyonunkat védje meg az állam, hanem azt, hogy az életünket, mert mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy a legnagyobb értékünk az életünk. Éppen ezért is van az, hogy a fiatalok pedig biztonságra vágynak, az életük biztonságára, ezért is gondoljuk úgy, hogy szükség van egy olyan törvényre, amely védelmet, biztonságot nyújt a jövő számára. Csángó nemzettársaink gondolkodnak úgy, amikor a gyermekről beszélnek, vagy ha egy várandós kismamát látnak, azt mondják: jövője van. Mit vár még az ember az államtól? Esélyegyenlőséget. Ezt a divatos megfogalmazást jó lenne valóban igazi tartalommal megtölteni. Hangzatos, demokráciát igénylő és érte kiáltó képviselőtársaim rendszeresen használják ezt a fogalmat. Mi azt gondoljuk, hogy valóban esélyegyenlőséget várunk mindannyian az államtól, és ebben a többség esélyegyenlőségét is várjuk. Ez az előttünk fekvő törvénytervezet ezt az esélyegyenlőséget szeretné kibővíteni, megerősíteni azzal is, hogy nem tiltásokat fogalmaz meg, hanem pozitív megfogalmazásokat használ. Nem azt mondja, hogy terhes valaki, hanem azt mondja, hogy várandós; nem azt mondja, hogy tilos az abortusz, hanem azt mondja, hogy a magzatot meg kell védeni; és azt mondja, hogy úgy is megvédhetem a magzatot, ha az elpusztítás helyett helyet keresek neki, új családot keresek neki, és ezért ez a törvény nagyon pontosan és szépen fogalmazza meg a gyámság új szerepét, és azt mondja: családba fogadó gyámságot gondoljunk el a jövőben. Az individuálissal szemben a közösségben hiszünk, ebben szeretnénk esélyegyenlőséget, és esélyegyenlőséget a munkavállalásban is, annak is, akinek gyermeke, még inkább, ha több gyermeke van.
Mit vár még el az ember, a társadalom az államtól? Azt, hogy szabadon dönthessen. A képviselőtársaim ezt vonják most itt kétségbe. Én azt gondolom, hogy ha valamelyik jogszabály, akkor ez a mostani egészen biztosan emellett tör pálcát. A döntéshez viszont mindent ismernünk kell. Sokszor elhangzik a Házban egy-egy törvény vitája kapcsán, hogy vajon mindent feltártunk-e, minden részletre odafigyeltünk-e, utánakutattunk-e minden pontos adatnak, merthogy utána tudunk csak jól dönteni. A családhoz, a házassághoz, a gyermekvállaláshoz különösen is nagy szükségünk van arra, hogy mindent megismerhessünk, éppen ezért kötelessége minden szülőnek a gyermekét mindenről tájékoztatni, mindent megtanítani neki, mindennel megismertetni, hogy utána jó döntést tudjon hozni.
És mit vár még az ember a társadalomtól, az államtól? Azt, hogy rend legyen körülötte. Ez a törvénytervezet azt szeretné megfogalmazni, hogy hogyan tehető rendbe a magyar család.
(10.00)
És aztán megfordíthatjuk a kérdést úgy is, hogy mit vár a társadalom az embertől. Erre ugyanezeket a válaszokat adhatjuk. Mit vár a társadalom az egyes embertől? Azt, hogy megvédje. Hogy tudja megvédeni a társadalmat az ember elsősorban a pusztulástól? Úgy, hogy építi, és úgy, hogy szaporítja. Hogyan tud esélyegyenlőséget teremteni az egyes ember a társadalom számára? Úgy, hogy úgy gondolkodik, hogy akik rábízottak, azokkal úgy bánik, mint ahogy szeretné, hogy vele bánjanak.
Mit vár a társadalom az embertől? Semmi mást, csak azt, hogy döntsön a jó mellett. S mit vár még? Azt, hogy rendben legyen, az önpusztítás helyett a fejlődést válassza a lelki, a testi és a szellemi mivoltában egyaránt.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ádvent van. Arra várunk, hogy megszülessen. Keresztelő János azt mondja: változtassátok meg a gondolkodásmódotokat. Ez a törvénytervezet, ez a javaslat erről szól. Azt javasoljuk, azt kérjük, abban szeretnénk segíteni, azt támogatjuk, hogy legyen lehetőségük és erejük az embereknek megváltoztatni a gondolkodásmódjukat a családról, a házasságról és így a jövőről.
Hogyan tudjuk megvédeni, esélyegyenlőséget biztosítani, helyes döntéshez és rendhez segíteni egymást? Egészen biztos, hogy nem pénzzel. Az csak egy gyenge, rossz utánzata az igazi értékeknek. Mindenkinek a maga helyén teljesítve, állapotának megfelelően kell a kötelességét elvégeznie. Nekünk, itt a parlamentben képviselőként az a dolgunk, hogy törvényben rögzítsük: a család a nemzet jövője, a legfontosabb erőforrása a nemzetnek a család. És rögzítsük azt is, hogy a magzat, az ember. Azt mondjuk, hogy a szülőnek kötelessége a gyermeke tartása, nevelése, vigyázása, felnevelése, erősítése, bátorítása, buzdítása a jóra. A gyermeknek pedig kutya kötelessége a szülő tartása, ápolása, gondozása, szeretete.
Tisztelt Képviselőtársaim! A család nem ügy, nem egy ügy, hanem olyan kincs, amely mindenek feletti védelmet érdemel. A családot nem mi találtuk ki, a történelem ezredévek óta a legjobb életformának találta fel. Akkor, amikor olyan kritikákat kapunk, hogy mi valami avítt dolgot szeretnénk most itt újra ráerőszakolni az emberekre, fogalmazzanak csak így bátran képviselőtársaim, boldogan és örömmel vállaljuk ezt a kritikát, mert így gondoljuk; mert úgy gondoljuk, hogy a család a legnagyobb ereje és legbiztonságosabb ereje lehet a nemzetnek, annak a nagy közösségnek, amely felelős minden egyes tagjáért.
S néhány percem van még, hogy reagáljak előttem szóló képviselőtársaimhoz is. Nagyon sajnálom, hogy Lendvai Ildikó képviselő asszony nem tudja elveszíteni az Engelstől örökölt szemüvegét, és mindent csak azon a filozófián keresztül tud látni és megvizsgálni. Higgye el, hogy van más értelmes filozófus, kutató, akinek szintén érdemes olvasni az írásait.
Az a családfogalom, amelyet kritizálnak szocialista képviselőtársaim, és ahogy hallhattuk itt a rövid fölszólalásban, már LMP-s képviselőtársaink is, az a családfogalom egyedül, amelyiknek ereje van a jövőt segíteni. A családok védelméről szóló törvényjavaslat 7. § (1) bekezdése kizárólag úgy is fogalmaz, hogy e törvény alkalmazásában fogalmazzuk meg ezt a családfogalmat, tehát az volna a kérésünk, hogy így is tekintsenek erre.
A sarkalatos törvényben szereplő családfogalom sem az élettársi viszonyhoz fűződő joghatásokat, sem a családtámogatási jogosultságok jelenlegi rendszerét nem érinti hátrányosan - nagyon kérem, ne hazudjanak -, és nem jelent visszalépést az érintett csoportok számára. Ugyanakkor kétségtelen, hogy az alaptörvényen nyugvó családfogalom kiemelten kezeli a házasság intézményét. Ahhoz talán még mindig van jogunk, hogy az értéket fölemeljük. Úgy fogalmazunk, hogy Magyarország védi a házasság intézményét, mint férfi és nő között önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget. Tegyék meg, hogy erre a két szóra különösen is odafigyelnek, arra, hogy azt mondjuk, hogy védi a házasság intézményét, és azt mondjuk, hogy ez egy önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösség. Isten őrizz, hogy bárkire ráerőszakoljuk!
De hogy a statisztikákhoz visszakanyarodva további számokkal segítsem a megértést, akkor a 2009-ben kiadott KSH-kutatás eredményéből hadd idézzek. Ez arról szólt, ez a családi állapottól függő halandósági táblák Magyarországon című kutatás, ez 2009-ben készült a KSH által, talán olvasták képviselőtársaim is, amely arról is szól, hogy a házasságból élők esetében a 25 éves korban várható hátralévő élettartam a férfiaknál mintegy 8 évvel, a nőknél pedig mintegy 6 évvel hosszabb, mint azoknál, akik nem házasodnak meg.
Szeretnék még arra is utalni, amely szintén a kemény kritikák között megfogalmazódik, hogy micsoda dolog az, hogy a gyermek kötelezettségeit is a törvénybe soroltuk és megfogalmaztuk. Ahogy már az előttem szólók is megjegyezték, csak aláhúzni szeretném, hogy ez a most is hatályos törvényekből vett megfogalmazás, amely egyébként 1997 óta szerepel deklaratív módon. A családok támogatása a szociális rászorultság alapján működtetett ellátórendszertől elkülönül - fogalmazzuk a törvénytervezetben. Ennek természetes módon az a célja, és azt akarja egyértelműsíteni, hogy a családok támogatása olyan fontos nemzetpolitikai cél, amely alapvetően független a szülők jövedelmi szintjétől, életszínvonalától, a családoknak járó támogatások egyes elemei lényegében valamennyi meghatározott korú gyermek után igénybe vehetőek, és ezeket mindannyian lehetőségünk van elérni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az a törvénytervezet, amely - ahogy képviselőtársam előttem fogalmazott - a legfontosabb törvénytervezet azok közül, amelyeket mostanság tárgyalunk, és én ebben biztos vagyok, vagy ha kell, akkor úgy kibővíthetjük, hogy az alaptörvény (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) és a köznevelési törvény mellett ennek elfogadását feltétlenül kérem képviselőtársaimtól. A jövőnk ebben van.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
