SNEIDER TAMÁS
SNEIDER TAMÁS
SNEIDER TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő családvédelmi törvény tárgyalását talán a legjobb az elején egy helyzetértékeléssel kezdenünk. Fontos ez, mert csak ennek tükrében lehet megérteni, miért olyan fontos a család tisztelete, védelme a Jobbik számára, miért helyezzük politikánk középpontjába ezt a területet, azt a területet, mely minden ember életének legfontosabb része kell hogy legyen, melyre mindenki úgy tekint, mint élete értelmének kiteljesedésére, boldogságának zálogára, melynek létrejötte a legnagyobb öröm, elvesztése a legnagyobb csapás. Hiszen a család az, amely az egészséges lelkületű embert, férfit és nőt egyaránt a legnagyobb tettekre képes serkenteni, melynek léte erőt és biztonságot ad a mindennapok harcaihoz.
(10.10)
Tisztelt Képviselőtársaim! Nézzük akkor először a számvetést! Ma már senki számára nem lehet túlzó gondolat az, amikor azt mondom, hogy a nemzethalál árnyékából kell visszahozni a magyarságot. Nem kívánok ezeréves történelmi kitekintést tenni, de a XX. század második feléből mindenképp szeretnék néhány demográfiai adatot idézni, mert fontos következtetéseket vonhatunk le belőle.
1954-ben, az úgynevezett Ratkó-korszak idején, 225 ezer gyermek született Magyarországon. Az 1956-os forradalom leverése után minden idők legnagyobb születésszám-csökkenése zajlott le hazánkban, 1962-re már mindössze 125 ezer gyermek született hazánkban. Ez nyilvánvalóan a hősies, de ugyanakkor vesztes harcnak és annak lelki következményeinek is a következménye. Ekkor szólaltak meg az első hangok, melyek felhívták a figyelmet a tarthatatlan állapotokra. Ennek köszönhetően különböző családpolitikai eszközökkel sikerült 1975-re 182 ezerre növelni a születésszámot. Ezt aztán egy újbóli komolyabb csökkenés követte, ami azt jelentette, hogy 1984-re újból mindössze 120 ezer gyermek született, és ezen a szinten maradt egészen 1992-ig, amikor egy újabb csökkenési hullám következett be, és 1999-ben már csak 96 ezer gyermek született hazánkban.
Majd ez a szint állandósult egészen 2010-ig és ekkor egy újabb csökkenési hullám vette kezdetét, amelynek következtében azt lehet mondani, hogy nagy valószínűséggel idén már 90 ezer gyermek sem látja meg a napvilágot hazánkban. Ma egy átlagos magyarországi családban statisztikailag 1,1 gyermek születik; miközben - mint tudjuk jól - 2,1 gyermeknek kéne születni csak a reprodukciós szint eléréséhez. A helyzet az, hogy a magyar nemzet fogyása mára sokkal súlyosabb, mint az előbbi statisztikai adatokból is kiolvasható. Ha etnikai szintre lebontjuk, a magyarság 0,8 százalékos népesedési rátát mondhat magáénak, ami valószínűleg messze a világon a legalacsonyabb érték.
Ugyanakkor a cigányságon belül - tanulmányoktól függően - 2,9-3,2 ugyanez a ráta. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy míg a cigányság körében átlagosan 19 évesen szülik meg első gyermeküket, addig a magyar etnikumú nők esetében ez 29 évre tolódott ki. Magyarul: időarányosan hatszor gyorsabban növekszik a cigányság száma jelenleg hazánkban, mint amilyen mértékben pusztul a magyarság. Itt le kell szögezni, hogy nem önmagában a cigányság magas születési hajlandóságával van probléma, hiszen jól látható, hogy az iskolázott és dolgozó cigányság, mely sajnos csak a társadalmuk 20 százalékát teszi ki, alig vállal több gyermeket a magyarságnál, hanem pontosan az alulszocializált környezetben születő gyermekek nevelésével, pontosan nevelésének hiányával van probléma és ezekkel a családokkal.
Mindehhez azt is hozzá kell tenni, hogy még ez is elviselhető lenne egyébként társadalmunk szempontjából, ha mi, magyarok elegen születnénk, és nem borulna fel az egyensúly az eltartó és eltartott réteg között, ami eddig fennáll. Zárójelben jegyzem meg, ezt természetesen nemcsak etnikai alapon lehet elmondani, de egyértelmű, hogy a cigányság körében az eltartottak száma többszöröse a magyarságénak.
És most engedjék meg, hogy még egy utolsó, talán mindennél beszédesebb adatot elmondjak az egyensúly felborulásáról! A ma 30 évesek korcsoportjának ahhoz, hogy reprodukálják saját korosztályukat, elegendő lenne statisztikailag 2,3 gyermeket vállalniuk. Viszont a mai napokban megszülető magyar gyerekeknek, magyar kislányoknak annak érdekében, hogy ugyanolyan méretű korcsoport felnevelését vállalják, mint a maiak, kérem szépen, 7-8 gyermeket kellene vállalniuk. Ismétlem: 7-8 gyermeket!
Nos, nem nehéz megérteni, hogy 20-30 év múlva a világ lehető legjobban működő családtámogatási rendszere és még egy valamilyen úton-módon történő nemzeti, lelki fanatizmus vegyes kombinációja sem lenne képes ilyen születésszámot produkálni. Mindebből következik, hogy 2050-re a prognosztizált 7,5 milliós lakosságon belül az elöregedő többségi társadalomra 1,5-2 milliós cigányság jut, és 2100-ra - ahogy Harrach Péter frakcióvezető úr is jelezte - az 5 milliós lakosságon belül már csak egy kisebbséget tehet ki a magyar etnikum. De hozzá kell tenni, hogy ezt Magyarország ilyen formában már nyilván nem fogja megélni, mert ez nem lesz fenntartható.
Nos, ezért óriási a felelősségünk, minél hamarabb elmozdítani a demográfiai holtpontról vagy pusztulásról nemzetünk jövőjét. Mint látható, a családvédelem elsődleges fontosságú nemcsak az egyén, de a nemzetünk szempontjából is, így minden olyan kezdeményezést, törvényt támogatni kell, mely védelmezi ezt az intézményt, segíti annak gyarapodását, a család egyben maradását és a gyerekek egészséges fejlődését. Ennek megfelelően a nemzeti ellenzék nagy várakozással tekintett a készülő törvénytervezet elé.
Nagy várakozásunkat sajnos pillanatok alatt lehűtötte a mindössze 7 oldalas törvényjavaslat. Sajnos, azt kell mondanunk, hogy ez a törvény finomam fogalmazva egy patetikus hangvételű szépirodalmi mű, melyet bármely jobb képességű egyetemi hallgató egy fél éjszaka alatt el tud készíteni. Sajnáljuk, hogy ezt kell mondanunk, de ez tény. Ettől függetlenül persze nem vetjük el, álmodozva el-elmerengve olvastuk, és egyet is értünk szinte majdnem minden részével. Természetesen jobbító szándékkal számos módosító indítványt már benyújtottunk, és örülnénk, ha néhány ezek közül meghallgatásra találna a kormányzó pártok, főleg a KDNP részéről.
A törvény szövegébe belemenve elsőként le kell szögezni: mi alapvetően egyetértünk azokkal az alapelvekkel, amelyek lefektetésre kerültek. Egyetlen komolyabb kételyünk az, ami az ellenzék padsoraiból már egyébként elhangzott, és egyedül ezt az egyet tudjuk akceptálni az eddig elhangzott MSZP-s és LMP-s felszólalások közül, a többit mi is inkább - hogy is mondjam - családromboló hangvételű előadásoknak tartjuk. Nos, ez pedig egyértelműen a család fogalmával kapcsolatban merül fel. Miközben teljes mértékben osztjuk azt a véleményt, hogy a legideálisabb család a házasság intézménye révén jön létre, szeretnénk, ha az élettársi viszony egyértelműbben kerülne a törvényjavaslat eme részébe.
Most röviden felsorolnám azokat a területeket, amelyekkel kiemelten egyetértünk. A magzat fogantatástól való védelme. Nem is lehet kérdés számunkra, hogy a magzat egészséges fejlődése érdekében már az első pillanattól mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy kibújhasson a gyermek az anyja méhéből és szülei óvó karjai közé kerüljön. Az MSZP, mint látható, ebben az abortusz bevezetését (sic!) látja, mi - a Jobbik - ebben a gyermek egészséges fejlődését látjuk.
Az örökbefogadás gyorsítása is fontos cél kell hogy legyen, főleg annak tükrében, hogy a Jobbik azt szeretné, ha minél előbb, előre nem tervezetten áldott állapotba kerülő nők minél többen döntenének úgy, hogy kihordják magzatukat, és nem az abortuszt választják, ehelyett esélyt adnak számukra az életre, és lehetővé teszik az örökbefogadásukat. A családi életről szóló ismeretanyag oktatása az alap- és középfokú intézményekben megint csak nagyon fontos.
Fontos, hogy felnőttként tartósabb párkapcsolatok jöjjenek létre, tartósabb családok jöjjenek létre. Nagyon szomorú látni, hogy milyen nehezen találnak vagy tudnak létesíteni tartós kapcsolatot a mai fiatalok; milyen túlzott elvárásokkal vannak egymás iránt, milyen alacsony szintű az egymás iránti tolerancia, megértés. Tőlünk nyugatra az oktatási rendszerek sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek erre a kérdésre, és talán ennek is köszönhető, hogy néhány boldogabb országban jóval tartósabbak a családi kapcsolatok.
Teljes mértékben egyetértünk azzal, hogy a médiaszolgáltató kötelessége legyen a házasság intézményének, valamint a család és gyermeknevelés értékének tiszteletben tartása. A mai telekommunikációs világban a média szerepe, befolyásolóképessége rendkívül fontos tényező. Itt viszont máris fontos megemlíteni, hogy sokkal nagyobb változást várunk ezen a téren, mint amit eddig tapasztaltunk, gondoljunk csak Alföldi Róbert kulturálisnak nevezett tevékenységére.
Nagyon fontos a részmunkaidős és egyéb atipikus foglalkoztatási formák ösztönzése. Nem egy országban ennek köszönhetően növekedett a gyermekvállalási kedv, bár azt is el kell ismerni, hogy vannak országok - például Ausztria - ahol a nagymértékű részmunkaidős tevékenység sem hozta meg a demográfiai helyzet javulását.
(10.20)
De teljesen egyértelmű, hogy meg kell adni a lehetőséget az anyáknak és az apáknak arra, hogy ilyen jellegű munkákat vállaljanak. És fontos, hogy ebben mellesleg az államigazgatásnak és az önkormányzatoknak kell az élen járniuk, és ez valóban a kormányzat első számú felelőssége.
Azt talán mondani sem kell, hogy a gyermeket nevelők munkajogi kedvezményeinek és munkajogi védelmének erősítését is támogatjuk.
És végül nagyon örülünk, hogy a tervezet szerint a gyermekvállalásból adódó nyugdíjhátrányokat az állam külön törvény szerint majd ellentételezi. Itt mi mindenképpen azt az elképzelést támogatjuk, hogy a gyermekeknek lehetőségük legyen személyi jövedelemadójuk egy meghatározott részét közvetlenül szüleik számára átutalni. Természetesen tudjuk, hogy rövid távon ez nem jelent demográfiai növekedést, de hiszünk abban, hogy az általános nyugdíjrendszerek bevezetése után leépülő közvetlen felelősségérzet a szülő megélhetésével kapcsolatban növekedhet azáltal, ha személyünkben tudjuk segíteni szüleinket. Itt semmi másról nincsen szó, mint modern formában a régi, hagyományos paraszti világban létező családi szolidaritást szeretnénk viszontlátni; szeretnénk, ha megőriznénk azt, ami a hagyományos társadalomban jó volt, a családok boldogulását szolgálta.
És most az emelkedettség után jöjjön a valóság! A Fidesz-KDNP-kormánynak két pozitív cselekedete volt a másfél év során a családok felé. Az egyik a gyes három évre való visszaállítása, amit a szocialista kormányzat elvett. Ezt természetesen minden kritika nélkül támogattuk. A másik területet viszont már kritika alá kell venni, ez pedig a családi adókedvezmény bevezetése. Magával az adókedvezmény bevezetésével egyetértettünk, viszont el kell mondani, hogy komoly hátrányai vannak ennek az adókedvezménynek. Egyértelmű - ezt a statisztikai adatok mutatják -, hogy például a háromgyermekes családok esetében mindössze a 8 százalékuk tudja kihasználni teljes mértékben ezt az adókedvezményt. A maradék 92 százalék csak vagy valamilyen mértékben, vagy szinte semmilyen mértékben nem tudja kihasználni. Így mindenképpen már most vitába kell szállnom Harrach Péter úr azon megállapításával, hogy az átlagos jövedelműek igénybe tudják venni a gyermektámogatási kedvezményeket, illetve az adópolitikát. Nos, jelen pillanatban az átlagkereset 230 ezer forint Magyarországon, ugyanakkor ahhoz, hogy valaki például három gyermek esetén igénybe vegye a teljes támogatás összegét, 620 ezer forintot kell keresnie. És ez a 230 ezer forint is gyakorlatilag nagyon kevés ember számára áll rendelkezésre.
Nos, a Jobbik politikájának nagyon fontos része, hogy vizsgálják felül ezt az adókedvezmény-rendszert, és tegyék lehetővé azt, hogy azok a családok, ahol dolgoznak a szülők - és ezt aláhúznám: ahol dolgoznak a szülők - vagy legalább az egyik szülő, megemelt családi jövedelemkiegészítésre legyenek jogosultak, amely hasonló vagy közel hasonló mértékű, mint az adókedvezmény mértéke. Ezt nevezhetjük akár negatív adónak is. És ez a negatív adó már elhangzott a Szocialista Párt részéről is, nemcsak most, hanem a tegnap este folyamán is. Mindenképpen le szeretném szögezni, én örülök, hogy elhangzik az ő szájukból, de volt nyolc évük, amikor ezt megtehették volna, sőt volt időszak, amikor egyébként az asztalukra is került ez a javaslat, mégsem vezették be. Úgyhogy ebben a tekintetben a kritikájuk nyilvánvalóan nem jogos, hogy ez miért nem történt meg. De ettől függetlenül mi is azt mondjuk, hogy ehhez hasonló intézményt be kell vezetni Magyarországon.
Hozzá kell tenni, hogy tegnap sajnos épp arról vitáztunk, hogy a családi adókedvezménynek ezt a rendszerét, amely, mint mondtam, nem teljes mértékben igazságos, azt önök kétharmados többséggel kívánják bebetonozni évtizedekre az országban. A Jobbik úgy gondolja, nem eretnekség arra gondolni, hogy adott esetben, ha valakinek vagy egy családnak 18-24 millió forintos éves jövedelme van, akkor ezt az adókedvezményt már ne kaphassa meg, mert nemcsak hogy egy, kettő, három vagy több gyermeket fel tud már nevelni ebből a jövedelemből, hanem gyakorlatilag egy egész óvodát is fenn tudna tartani. Magyarul, ha nagyon le akarnám egyszerűsíteni, akkor azt kell mondanom, hogy azzal nem értünk egyet, hogy egy pedagógus-házaspár vagy egy köztisztviselő-házaspár vagy akár egy bolti eladó házaspár kevesebbet érjen, kisebb támogatást kapjon, mint mondjuk, egy bankárházaspár.
A 2. § egy nagyon fontos megállapítást tesz, arról szól, hogy Magyarország mindenkori költségvetésének tervezésekor előresorolt tényező a családok támogatása. Természetesen ezt a mondatot is támogatni tudjuk, csak a valóság teljesen más. Nézzük sorra csak a legutóbbi intézkedéseket! A bölcsődei térítési díjak bevezetéséről a napokban fogunk dönteni, és fogja megszavazni a kormánypárt. Úgy gondoljuk, hogy ez egy hatalmas visszalépés, talán ez nem is kérdés senki számára, és nem indokolja ezt az, hogy vannak olyan családok, amelyek nem férnek be a jelenlegi önkormányzati bölcsődei rendszerbe, és ezért családi napközibe vagy magánbölcsődei intézménybe járatják gyermekeiket, és ezért fizetniük kell. Igazságtalan a rendszer, mert van, akinek fizetnie kell, van, akinek nem kell fizetnie. De ezt a rendszert nem úgy kell igazságossá tenni, hogy akkor mindenki fizessen, hanem úgy, hogy akkor lehetőleg senki ne fizessen ilyen jellegű térítési díjat.
Hozzá kell tenni, hogy a bölcsődei férőhelyek rendszere Magyarországon a rendszerváltás után teljes mértékben leépült, megszűntek a munkahelyi bölcsődék, és gyakorlatilag a nulla és három év közötti gyerekeknek mindössze a 8-10 százalékát lehet ilyen intézményben elhelyezni arra az időre, amíg a szülők dolgoznak. Más országokban ennél sokkal jobb a helyzet. Főleg a skandináv országokat lehet természetesen kiemelni, és mindenképpen elmondanám, hogy a skandináv országokban egy olyan típusú családmodell van, ahol ugyan hamar visszamennek a családok, a szülők a munka világába, rövid ideig vannak távol a munkaerőpiactól, viszont az intézményes gondoskodás rendkívül jól ki van építve. Ezzel szemben van a másik modell, ami elsősorban Közép-Európára jellemző, ahol hosszú távon vannak otthon a szülők, viszont az intézményes rendszer nem működik megfelelően. Tehát ez a valóság: miközben önök szép szavakkal leírták, hogy mit kellene tenni a családvédelem tekintetében, ugyanakkor viszont ennek az ellenkezője valósul meg.
Ugyanez érvényes az óvodai rendszerre is. Az óvodai rendszer példaértékű Magyarországon, más országokkal összevetve - és most mit látunk? Ennek is a leépítése indul el, hiszen most már az óvodai rendszert is ki lehet váltani majd a fizetős családi napközikkel. Nyilvánvalóan, tudjuk jól, hogy jön az IMF, hatalmas megszorítások jönnek, amiket terveznek 1400 milliárd forint értékben, de ezt akkor sem lehet ezzel indokolni, hogy azt a rendszert, ami tényleg európai tekintetben is jól működik, azt is leromboljuk Magyarországon.
És elhangzott már itt a gyes kérdése. Nyilvánvalóan én is úgy gondolom, és a Jobbik is úgy gondolja, hogy nem ez az a terület, amivel elsősorban támogatni kell a családokat, de mivel olyan alacsony mértékű jelen pillanatban, ami tényleg elfogadhatatlan, ezért nem értünk egyet azzal, hogy már negyedik éve, 2008 óta nem emelkedett ez a mérték, és nagyon szeretnénk elérni, ha inflációt követő mértékben növekedhetnének ezek a típusú támogatások, ugyanúgy - és ez lenne fontos, és ez hiányzik a törvénytervezetből -, mint ahogy a nyugdíjrendszer is inflációkövetően emelkedik, ugyanez lenne a cél a családtámogatási rendszereknél.
Természetesen ugyanez érvényes a gyetre is, az is 2008 óta nem emelkedett. Az anyasági támogatás 2009 óta nem emelkedett, és önök már a második költségvetési évet fogják véghezvinni, ahol továbbra sincs emelkedés. Nem emelkedett 2007 óta az életkezdési támogatás. Természetesen gondoljunk arra, hogy a munka törvénykönyve is számos szigorítást tartalmaz, ami megint csak nem a családok erősítését szolgálja.
Végül talán el kell mondani azt a területet, ami az alapja lenne mindennek, ez pedig a tartós munkahelyek létesítése. Amikor családvédelmi törvényről és demográfiai helyzetről beszélünk, akkor mindenképpen le kell szögezni: lehet nekünk akármilyen jó családpolitikánk, költhetünk mi hihetetlen sok összeget, százmilliárdokat is akár erre a területre, ha Magyarországon nem javul gyökeresen a munkaerő-piaci helyzet, akkor soha az életben nem lesz nagyobb a gyermekvállalási kedv.
(10.30)
Ha nem lesznek nagyobb biztonságban a családok, ha nem érzik azt, hogy tartós munkahelyeik vannak, akkor nem fognak vállalni gyermekeket.
Az elmúlt másfél év legnagyobb hibája - mivel itt már gazdaságpolitikai kérdéseknél számos esetben elhangzott a parlamentben, így nyilván ezt most nem akarom részletesen kihangsúlyozni - az, hogy ezen a területen gyakorlatilag az égvilágon semmit nem tett, és úgy nem tett semmit, hogy meglett volna pedig a lehetőség, hiszen önök a magán-nyugdíjbiztosítási pénztári vagyon elvételével, 3000 milliárd forintos vagyonnak a birtokában megtehették volna azt, hogy egy hatalmas munkahelyteremtő programot indítsanak el ebben az országban, de ehelyett teljesen más területekre fordították ezeket a pénzeket, eltüntették gyakorlatilag feleslegesen, nem jött létre munkahely Magyarországon ebből, részvényeket vásároltak ebből a pénzből, amik elértéktelenedtek, és még sorolhatnám tovább. Azt tartjuk mi a jelenlegi kormányzat egyik legnagyobb bűnének, hogy ezt a hatalmas összeget nem használta fel munkahelyteremtésekre, aminek a hatása már most, hisszük, hogy rövid távon is javított volna a családok helyzetén és a gyermekvállalás helyzetén.
Még egy gondolatot el kell mondanom. Annak érdekében egyébként, hogy Magyarországon a családok anyagi szempontból vállalhassák a gyereküket, mi egy számítást végeztünk, és azt találtuk, hogy a jelenleg családokra és családtámogatásra fordított összegek mellé körülbelül 500-600 milliárd forintot kellene rákölteni évente. Nem kis összeg, de ha arra gondolunk, hogy mondjuk, az államadósságra 2000-3000 milliárdot fordítunk egyetlenegy évben, akkor viszont azt mondom, hogy szinte apróság ehhez képest. Apróság ahhoz képest, hogy megmenthetjük az országunkat, hogy megmenthetjük a nemzetünket. És ezért fontos a Jobbik számára a családpolitika, ezért fontos mindenekelőtt, hogy nemzetünk fennmaradjon.
Még egy gondolatot mindenképp el szeretnék mondani; a lakástámogatási rendszerekről nem beszéltem. A lakástámogatási programok elindultak részben, de ezek is rendkívül alacsony mértékű támogatást mutatnak. Bár igaz, hogy a gazdasági válságnak köszönhetően rendkívüli mértékben csökkentek az ingatlanárak, de ettől függetlenül épp ezért lehetne most ezen a területen nagyobb támogatást adni a családoknak és segíteni őket. Mindenképp szeretném felhívni a figyelmet még egy gazdasági összefüggésre, mert nagyon sokan elfelejtik vagy nem gondolkodnak el ezen, van, amikor közgazdászok is egyébként, talán azért, mert szociálpolitikával nem nagyon foglalkoznak. Az már szinte evidencia számunkra, hogy Magyarországon az ingatlanárak nem fognak soha komoly mértékben növekedni, vagy legalábbis addig nem fognak növekedni, amíg nem születnek gyermekek. Ma már olyan korosztályok kerülnek abba a korba, amikor lakást, házat kellene vásárolniuk, amik feleakkora méretűek, mint voltak, mondjuk, 10-15 évvel ezelőtt. Ennek köszönhetően egyszerűen nincs realitása annak, hogy új lakásokat építsünk. Ezért tartjuk azt fontosnak, hogy elsősorban a használt lakások vásárlását ösztönözze a magyar kormányzat ezeknél a családoknál.
Nagyon fontos elmondani, hogy amikor itt sokszor GDP-növekedésről beszélünk és panaszkodunk, hogy nem növekszik Magyarországon a GDP, hát kérem szépen, az, hogyha Magyarországon 30 ezerrel csökken egy évben a magyar lakosság, önmagában értelemszerűen 0,3 százalékos GDP-csökkenést jelent. Ennyivel kevesebben vagyunk, ennyi a GDP. Tehát ha néha önök is találkoznak gazdaságpolitikusokkal, vagy hallják ezt gazdaságpolitikusok, akkor nagyon fontos lenne számukra is elmondani, és fontos lenne az IMF számára is majd elmondani, amikor Fellegi Tamás adott esetben beszél ezekkel a pénzemberekkel, hogy ha GDP-növekedést akarnak ebben az országban, akkor gyermeket kell szülni. Gyermekek kellenek, mert ha gyermekek lesznek, akkor vásárolni kell pelenkát, akkor bébiételt kell vásárolni, akkor iskolákba kell befektetni, akkor több lesz a pedagógus, és hadd ne soroljam tovább, több lesz a vásárlóérték ebben az országban, tehát egyértelműen minden és minden indok azt mutatja, hogy a magyar családokat minél nagyobb mértékben kell támogatni, és erre kell feláldozni a jövőnket, nem pedig arra, hogy a magyar államadósságot mindenekfelett visszafizessük, akkor is, ha ebbe belepusztul a magyar társadalom.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiból.)
