SZABÓ TIMEA
SZABÓ TIMEA
SZABÓ TIMEA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Először is hadd reagáljak csak nagyon röviden Sneider Tamás képviselőtársam felszólalására. Az LMP ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban határozottan elutasítja a különböző családformák, együttélési formák hierarchizálását, de hogy itt a Ház falai között elhangzik az, hogy most már roma és nem roma családok között is különbséget teszünk, ezt a legesleghatározottabban szeretnénk elutasítani. Ez a törvényjavaslat nem arról szól, hogy a roma vagy a nem roma családokat védjük, hanem arról szól, hogy a Magyarországon élő családokat, családi együttélési formákat támogatjuk.
Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar törvényhozás egyre gyakrabban veszi magának a bátorságot, hogy tudományos és történeti kérdéseket jogszabályokkal döntsön el. Mit jelent ebben az összefüggésben a “család” szó? A tudomány rengeteg ismeret és még több feltételezés alapján írja le a történelem előtti idők, az ókori népek vagy a természeti népek családmodelljeit: volt többnejűség, többférjűség, volt csoportházasság, volt nőrablás, volt asszonyvásárlás, amelyek persze a maguk erkölcseinek alapján nyugodtak.
De vajon mi köze mindennek ahhoz a családmodellhez, amelyet a törvényjavaslat előterjesztői védeni óhajtanak? A hellenisztikus Egyiptom uralkodói a testvérükkel, anyjukkal, apjukkal kötöttek házasságot - ezt tartották akkor a kifinomultság netovábbjának -, a bibliai Jákob ugyanakkor mélyen megvetette a pogány Egyiptom erkölcseit, neki magának két felesége és két ágyasa volt; így illett ez akkor egy törzsatyához, aki Istennel tusakodott. Pál apostol egy hívének egész háza népét megkeresztelte, és a család számos országban még ma is a nagycsaládot jelenti, az együtt élő generációkat, továbbá a családdal élő hajadon nőket és nőtlen férfiakat. A magcsalád - férj, feleség, gyerek - Tarnai Richárd véleményével ellentétben egyébként csak a XIX. század városi életében vált uralkodó családmodellé, de a XX. század második felére már el is vesztette egyeduralmi helyzetét. Az előterjesztők szerint az a fajta család, amelyet ők családnak ismernek, már a történelem kezdetén is létezett és mindig is létezni fog; felfogásukat szívesen nevezném unortodox történelemszemléletnek.
Tisztelt Képviselőtársaim! A valóságban az idők és a szokások rohamosan változnak. 1990-ben a 2,5 millió együtt élő párból 125 ezren voltak élettársi kapcsolatban; 1996-ban ez a szám 180 ezerre, 2001-re 271 ezerre emelkedett, pedig a jogszabályi változások, amelyek a világ valamennyi fejlett országában - és különösen az Európai Unió országaiban - megszüntették a jogi különbséget a házasság és az élettársi kapcsolat között, csak 2005-ben érték el Magyarországot.
Az európai uniós jog bizonyos rendelkezései ugyancsak igazolják azt a növekvő tendenciát, hogy az azonos nemű párokat a család fogalma alá kell vonni. Mesterséges és súlyosan diszkriminatív fenntartani azt az álláspontot, hogy a családi élet fogalma nem foglalja magában az azonos neműek közötti párkapcsolatot, de ugyanezt az EU-s alapelvet juttatta kifejezésre a magyar Alkotmánybíróság 14/1995-ös és 154/2008-as határozata is. Az 1995-ös határozat szerint két személy tartós életközössége megvalósíthat olyan értéket, hogy az érintettek személyi méltóságának egyenlő figyelembevétele alapján az együtt élő személyek nemétől függetlenül igényt tarthat jogi elismerésre.
Egy mondat még arról, hogy egyébként önök mit mondtak ezzel kapcsolatban. Balog Zoltán államtitkár az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa előtt 2011. június 8-ai felszólalásában ekképp érvelt: “Az új alkotmány a házasságot egy férfi és egy nő életközösségeként határozza meg, ugyanakkor az azonos nemű párok jogait a bejegyzett élettársi kapcsolat a heteroszexuális párokkal megegyező mértékben védi.”. Egy hívő ember számára a házasságot egyébként is a papi áldás teszi többé egy egyszerű hivatali aktusnál, úgy gondoljuk tehát, hogy ennek híján jelentéktelen különbség, hogy az együttélés szándékát a jegyesek az anyakönyvvezető vagy egy másik önkormányzati tisztviselő előtt jelentik be. A kormányzó koalíció nem a valóságos viszonyokat akarja szabályozni, hanem törvényhozási úton próbálja a valóságot a maga képére formálni, ez azonban már az előző rendszernek sem sikerült.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az elénk került sarkalatos törvény nem jogszabály, hanem deklaráció. “A rendezett családi viszonyok védelme különös jelentőséggel bír a testi, a szellemi és a lelki egészség megóvása érdekében” - így szól az 1. § (2) bekezdése. Kiknek ad ez a törvényhely jogokat, kikre ró kötelezettségeket? Mintha az 1949-es alkotmányt olvasnánk: a Magyar Népköztársaság a nép, a szocializmus érdekében biztosítja a sajtó szabadságát.
A törvényjavaslat a szülők és gyerekek jogainak és kötelezettségeinek szabályozását illetően számos ellentmondást tartalmaz. A jogok és kötelezettségek szabályozásának kérdése kapcsán önmagában az a szemlélet is aggályos, amely szerint a szülők és a gyermekek kötelezettségeinek szabályozása megelőzi jogaik deklarálását, de a javaslat tartalmi értelemben is összekever fontos dolgokat. A törvényjavaslat 11. §-ának (2) bekezdésében a gyermek kötelezettségévé teszi az egészségkárosító életmódtól való tartózkodást - erről Ertsey Kata képviselőtársam is szólt. A jogalkotó e lépéssel olyasmit kíván szabályozni, amelynek megítélésére nemhogy a gyermekeknek, de gyakran a felnőtteknek sincs belátása. Amennyiben a jogalkotó szándéka az, hogy a gyermeket távol tartsa az egészségkárosító életmódtól, úgy a gyermek egészséges életmódhoz való jogát kellene deklarálnia, és a szülő kötelezettségét kellene kihangsúlyoznia.
A téma kapcsán az egészséget károsító életmód tartalmának meghatározásával is probléma adódik, ugyanis a chipsadó óta egy nyalóka és egy sósperec is károsnak minősül. Egyébként erre reagálva az önök egyik államtitkára mondta azt, hogy az ő gyerekei folyamatos törvénysértésben vannak e szerint a szöveg szerint, de a kérdés vizsgálatakor még továbbmenve azt is fontos tisztán látni, hogy az egészségkárosodást okozó termékek, mint például az alkohol vagy a cigaretta forgalmazása kapcsán az államnak is van felelőssége, mindezt tehát nem lehet a gyerekeken számon kérni.
Számos kérdést vet fel továbbá a kiskorú gyermek azon kötelezettsége, hogy szülőjével együttműködjön. A gyermekek számára ilyen kötelezettségek előírása rendkívül problémás, hiszen a gyermekek családi helyzete több szempontból sem összevethető a szülőkével, szemben a szülőkkel, akiknek ebben megvan a lehetőségük, hogy tudatos döntést hozzanak a gyermekvállalásról. A gyermekeknek nincs elvi lehetőségük arra, hogy döntsenek arról, akarnak-e az adott szülők gyerekei lenni, másrészt a gyermekek jogi, anyagi és érzelmi tekintetben függnek a szüleiktől, vagyis a gyakorlatban nincs választási lehetőségük. Ezt már csak arra nézve mondtam el, hogy a törvényjavaslat egyes részeinek abszurditását hangsúlyozzam.
Szintén fontos annak megvitatása, hogy a nagykorú gyermekeknek tartási kötelezettségük áll fenn azon szülőjükkel szemben, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani, ugyanis hiányzik a szabályozásból az állam kötelezettségére való utalás. A szülő-gyermek viszonyrendszeren túlmenően a szociális jogok garantálásának kiemelt jelentősége van. Álláspontunk szerint az idős szülők eltartásának alapvetően egyéni etikai, érzelmi, gazdasági döntésnek kell maradnia, azt jogszabályok által kikényszeríthetően előírni nem lehet, egyébként pedig sem ez, sem az előzőekben leírtak nincsenek összehangolva más releváns törvényekkel, tehát már önmagában is nonszensz az előttünk fekvő javaslat.
A 12. § rendelkezik a gyermekeket megillető alapvető jogokról, így különösen a testi, szellemi, lelki és erkölcsi fejlődéshez, továbbá az egészséges felnevelkedését és jólétét biztosító, saját családi környezetben történő nevelkedéshez való jogról, valamint arról a jogról, hogy segítséget kapjon az államtól. Ez rendkívül fontos, rendkívül fontos azonban e ponton hangsúlyozni azt, hogy nem elég ezeket a jogokat deklarálni, a gyermekek jogairól szóló úgynevezett New York-i egyezmény kihirdetéséről szóló törvényben a gyermekek jogainak védelme érdekében vállalt garanciák gyakorlati érvényesüléséről az OBH 550/1998. számú jelentésében az állampolgári jogok országgyűlési biztosa úgy találta, hogy a gyermekjogi egyezmény megismertetésének mechanizmusai és a gyakorlata nem alakult ki hazánkban.
(11.00)
A gyermekjogi sérelmek 99 százaléka látens marad, mert alanya nem tud jogérvényesítési lehetőségeivel élni. Emellett az OBH 2096/2008. számú jelentése megállapítja, hogy hazánkban nagyon kevés gyermek tudja pontosan, melyek is az ő jogai, továbbá a felnőtt-társadalom nem helyez kellő hangsúlyt a gyermekek jogtudatosítására.
A jogtudatosítás a családban a szülő-gyermek viszonnyal veszi kezdetét, ezért rendkívül fontos lenne a kérdés szabályozásakor a gyermekek jogairól szóló nemzetközi egyezmény szemléletét követni.
A gyermekek jogai kapcsán a törvényjavaslat éppen csak érinti azt az anomáliát, amikor a család mint az emberi személyiség kibontakozásának legbiztonságosabb közege, nem képes betölteni ezt a funkcióját. A biztonságot a családon belüli vagy a hozzátartozók közötti erőszak számtalan esetében fenyegeti. A javaslat említi ugyan a családból való kiemelést mint a gyermekek védelmének végső eszközét, de nem utal arra a problémára, hogy a gyermekbántalmazás a bűncselekmények olyan típusa, amelyet nehéz legyőzni, mivel jelenléte nagyon nehezen felfedhető.
A csecsemők és a kisgyermekek még nem képesek jelezni, az idősebb gyermekek pedig sokszor túlságosan is félnek. A veszélyeztetettség felismerését segítő gyermekvédelmi jelzőrendszer működésére utaló említés kimarad a javaslatból annak ellenére, hogy az különösen fontos a gyermekekkel rossz bánásmód eseteinek feltárásában, mivel ez a bánásmód akár a gyermek életét vagy testi épségét is veszélyeztetheti közvetetten vagy közvetlenül.
Végezetül engedjék meg, hogy említést tegyek arról, amiről egyáltalán nem szól a törvény, hogy fájóan hiányzik a javaslatból a nők védelmének a kérdése, hiszen ha családvédelemről beszélünk, akkor abban a családon belüli erőszak áldozatait védő intézkedések között a nők védelméről is szólnunk kell. A családon belüli erőszak keretében a nők ellen elkövetett bűncselekmények a privát szféra sérthetetlensége okán gyakran láthatatlanok. Az áldozat számára ez jelentősen megnehezíti a segítségkérést, a környezet számára pedig a segítségnyújtást. Erről is többször szóltunk már e Ház falai között. Álláspontunk szerint ez ügyben társadalmi párbeszédre és a megfelelő intézkedések mielőbbi kidolgozására lenne szükség, mert nem odázhatjuk tovább a nők elleni erőszak problémájának felismerését.
Tisztelt Képviselőtársaim! Összességében Ertsey Katalin és az általam elmondottak alapján a jelenlegi formájában nem tudjuk támogatni az előttünk fekvő törvényjavaslatot. Ahogy említettem a felszólalásom elején, a különböző családformák, együttélési formák hierarchizálását alapvetően elvetjük, továbbá véleményünk szerint az, hogy a releváns törvényekkel nem történt meg az összehangolás, és egyébként pedig mindenféle szankció is hiányzik ebből a törvényből, amúgy is véleményünk szerint komolytalanná teszi ezt a törvénynek álcázott deklarációt.
Köszönöm. (Taps az LMP soraiból.)
