DR. BAJA FERENC
DR. BAJA FERENC
DR. BAJA FERENC, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. A helyzet az, hogy magam előtt látom a képviselő urat, ahogyan reggel fogmosás és borotválkozás közben eszébe jut a mobil fizetés létrehozásáról szóló parlamenti határozat benyújtása. Még egyszer szeretném mondani, nem vitatom a képviselő úr jóindulatát, de itt egy olyan területről van szó, amelyik a nemzetközi jog által is szabályozott, majdnem ugyanolyan nemzetközi szerződések által garantált mechanizmusok működnek, mint a bankszférában a mobil fizetés és a mobil kommunikáció területén, ezért meglehetősen merész próbálkozásnak gondolom azt, hogy a képviselő úr szabályozza ezt a területet. Ezt azért vagyok kénytelen elmondani, mert vezérszónokként kitérek ennek a jogszabálynak a környezetére is.
Azért vagyok kénytelen kitérni a jogszabály környezetére, mert itt és most a magyar távközlési piacnak nem egyetlen eleméről beszélünk, hanem egy olyan típusú mechanizmusról, amelyet én lopakodó államosításnak nevezek az egész telekom szektor területén. Ez a lopakodó államosítás azért furcsa, mert újabb és újabb képviselői indítványok keretei között jelennek meg ezen a szakmai területen. Hozzáteszem egyébként, még egyszer mondom, a banki szektor mellett a magyar gazdaság egyik több tíz-, százmilliárdos nagyságrendű területéről beszélek, csak konkrétan a mobil fizetési terület 15 milliárd forintos forgalmat generál, körülbelül 1-1,5 milliárd forintos nyereséggel, tehát itt nem kicsi szektorról beszélünk, amelynek a különféle elemeit képviselői módosító indítványok keretei között szabályozza a tisztelt Ház, úgy, hogy általában a kormányzat vagy mond erről valamit, vagy nem mond róla semmit, nyilván elfogadja a maga módján, de semmiképpen nem mondható, hogy azonosulna a koncepció egészével. Ezek a részterületi elképzelések rendkívüli határozottsággal írják át a magyar telekommunikáció területét, a képviselő úr módosító indítványa is ilyen, de még egyszer szeretném hangsúlyozni, összefügg más, a területet érintő kérdésekkel is.
Érdekessége a mai napnak az, hogy ma járt le az a frekvenciapályázat, amelyben egyébként a magyar állam a 900 megahertzes frekvenciára kiírt negyedik szolgáltatót pályáztatta, adott esetben állami szereplők is fognak itt szerepelni, és nem olyan régen pedig Koszorús képviselőtársam tett javaslatot arra, az ő javaslatát is el tudtuk szakmai értelemben képzelni, el tudtuk fogadni. Nem a képviselő urakkal van problémám, hanem azzal, hogy ott is egy képviselői indítványra egyébként a nemzeti távközlési gerinchálózat szabályozását állította elő a parlament. Nyilvánvalóan, még egyszer mondom, nem vitatva a képviselő urak kompetenciáját, de azért meglehetősen nevetséges, hogy nagyon komoly szakterületekről beszélünk, biztonsági zónákról, az egész magyar mobil fizetési mechanizmusról, és ehhez képest van az a helyzet, hogy Láng Zsolt képviselő úr javaslatát kell tárgyalnunk.
Minden tiszteletem az államtitkár úré, bocsánatot kérek, nem láttam, nem érzékeltem, hogy 4 órán keresztül az államtitkár úr a parlamentben volt, természetesen elnézést is kérek érte, ha megbántottam volna. Látom, hogy jelen van; nagyon fontos, hogy a jelenlétével legalább jelképezi azt, hogy a kormány odafigyel erre a területre.
Még egyszer mondom, csak azt jelképezheti, hogy odafigyel, mert a jelen állapotban a kormányzat oldaláról, miközben ezt a javaslatot tárgyaljuk, nincs miniszter; a volt, egyébként általam kompetensnek tekintett államtitkár ma a Miniszterelnöki Hivatalban dolgozik, és jelen állapotban fogalmam sincs, hogy a kormány valójában, most azon túl, hogy az államtitkár úr jelen van, tudatában van-e annak, hogy milyen intézményrendszer fog itt teljes komplexitásában kialakulni az elkövetkezendő időszakban.
Azzal a gyanúperrel élek, tisztelt képviselőtársaim, hogy valaki itt fogja azoknak a képviselőknek a kezét, akik jóindulatúan különféle indítványokkal, törvényjavaslatokkal alakítják az infokom szektor történetét, különféle szakmai javaslatokat megvitatnak a képviselő urakkal, és ők jóindulatúan, bízva abban egyébként, hogy egy jó ügyet szolgálnak, beterjesztik ezt a parlament elé.
Felhívom azonban a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy nem a képviselő urak felelőssége az, hogy ezek a rendszerek hogyan fognak működni Magyarországon.
Mit jelent például adott esetben ez a nemzeti mobil fizetési rendszerről szóló javaslat önmagában? Azt kell önöknek mondanom, azért is nagyon tréfás ez a javaslat, mert az Európai Unió által megítélt elektronikus fizetési rendszer keretei között létrejött, ahogyan jeleztem is, az Államkincstárban egy olyan fizetési rendszer, amelynek van mobil fizetési interfésze.
(19.20)
Ez a hivatalos neve, képviselőtársaim, ennek a műszaki objektumnak. Nevezetesen: mobil fizetési interfész. Miért jött létre ez a mobil fizetési interfész? Ez a mobil fizetési interfész azért jött létre a Kincstárban, mert természetesen Magyarországon mobil fizetésre az elkövetkezendő időszakban bárkinek lehetősége kell hogy legyen; bárkinek, bármilyen formában, bármilyen platformon. Mindegy, hogy egy állampolgár melyik szolgáltatónál vásárol mobiltelefont, mindegy, hogy ki milyen okostelefonnal vagy egyszerű telefonnal küzd, akár interneten is fizet - erre majd még kitérek a részletekben, hogy mobil fizetési platform webalapú fizetési rendszer nélkül önmagában is szakmailag teljes inkompetenciát mutat. Tehát van egy olyan interfész, amelynél egyetlen feladata van a magyar kormánynak: tárgyalni ennek az interfésznek a használatáról egyrészt a mobilszolgáltatókkal, másrészt az állam intézményeivel. Ehhez se törvény nem kell, se külön intézményrendszer, se külön elektronikus kapcsolatrendszer, egész egyszerűen csak a már meglévő létező elektronikus rendszer, vagyis az elektronikus fizetési rendszer mobil fizetési interfészét kell használatba vennie a kormánynak.
Javaslom, hogy fontolja meg a kormány, hogy áttekinti ennek az elektronikus fizetési rendszernek a mobil interfészét, és visszatér arra az irányra, ami egyébként azért is hasznos, mert szeretném jelezni, hogy ha ehhez képest egy másik mobil fizetési rendszert fog megvalósítani a magyar kormány, akkor az európai uniós források visszafizetésére lesz kötelezett, tehát indulóból a rendszer nemhogy olcsóbb, hanem meglehetősen drágább lesz, mert még semmi nem fog történni, de visszafizetni pénzt már mindenképpen kell.
Még egyszer hozzáteszem azt is, hogy rendkívül aggályos, hogy magában a fizetési rendszerben nem a Kincstár intézményét javasolja a javaslattevő - és ért ebben egyet vele a kormány - a fizetési rendszer elszámolására. Magyarországon, még egyszer szeretném hangsúlyozni, minden magyar állampolgár, minden intézmény, lett légyen kormányzati, önkormányzati, az összes szociális segély, a munkajuttatás, mind-mind az Államkincstáron keresztül folyik. Az Államkincstár az az intézmény, amely az állam pénzügyi elszámoló rendszere. Még egyszer mondom, az Államkincstárban működő elektronikus fizetési rendszernek van mobil fizetési interfésze, tehát ott ez a rendszer tökéletesen helyén van. Minden indok nélkül van az, hogy létrehozzunk erre egy úgynevezett nemzeti mobil fizetési rendszert, külön intézményrendszerrel.
Én tehát vezérszónokként és az MSZP nevében kifogásolom azt a pazarlást, amely arról szól, hogy egy meglévő állami intézményrendszer helyett - és még egyszer mondom, nem a piacról beszélgetünk, tehát ennek a fizetési interfésznek többfajta használata lehetséges. Egyrészt megállapodhat az összes mobilszolgáltatóval külön - egyik verzió. B-verzió: megversenyeztetheti a mobilszolgáltatókat az interfész hozzáférését illetően, és ezer más módon kialakíthatja azt a kapcsolatrendszert, amelyben ezt az interfészt használja. Azt gondolom, hogy fölösleges maga a javaslat, ilyen értelemben újra kellene gondolni a fölvetést magát. A Magyar Államkincstár megkerülése ezen a területen azért is aggályos, mert így is, úgy is a Magyar Államkincstár az az intézményrendszer, amelyhez ezek az elszámolások kötődnek az állam egészét illetően.
Most hagyjuk a közlekedést, mert a közlekedés egy külön történet, a közlekedési és a parkolási díjak rendszere. De ha a közlekedési és parkolási díjak rendszeréről beszélünk csak, akkor annak kellene benne lennie a javaslatban. A közlekedési, parkolási díjak rendszere - ez egy más káposzta - nem feltétlenül kell hogy a Kincstáron keresztül menjen, szemben egyébként például a vasúti elszámolásokkal és a Volán-elszámolásokkal, mert a jegyek általában nemcsak jegyek, hanem állami támogatáshoz kapcsolódó elszámolási mechanizmusok - ezt államtitkár úr nálam sokkal precízebben és pontosabban tudja, hogy egy bonyolult elszámolásirendszer-környezetbe kell beilleszteni egyébként is a jegyvásárlást. Ennek elszámolása nem önmagában csak az állampolgár és a mobiltelefon között van, hanem így is, úgy is megkerülhetetlenül érinti az Államkincstárt, mert ellenkező esetben az ellenőrzés egyébként nem biztosított. Hozzáteszem tehát, hogy szerintem a javaslat végiggondolatlan abból a szempontból, hogy van már ilyen állami intézmény, amit használni kellene.
Azt is mondanám egyébként, hogy abból a szempontból is végiggondolatlan a javaslat, vagy legalábbis aggályos, hogy ennek az új intézménynek egyetlenegy ellenőrző mechanizmusát sem rögzíti a törvényalkotó. Azt mindenképpen javaslom Láng Zsolt képviselő úrnak, hogy ebben az értelemben legalább tegyen majd kiegészítő javaslatot. Tehát jelen pillanatban ez az intézményrendszer úgy jönne létre, hogy semmilyen ellenőrzési mechanizmusa nincs. Márpedig, ha a törvény nem ír elő mechanizmust - jeleztem az előbb, hogy az Államkincstárhoz helyezné ezt, akkor persze egyszerű a történet, mert az Államkincstárt felügyelő miniszter pillanatok alatt tudja ellenőrizni, tehát ott nincs, abban az értelemben, probléma. De ha ez az önálló intézményrendszer feláll és a parlament ezt létrehozza, akkor ezt valamilyen intézménynek ellenőrizni kellene, tisztelt képviselőtársaim, mert különben itt az érintettek azt csinálnak, amit akarnak.
Jelen pillanatban semmilyen ellenőrzési mechanizmus nem felügyeli azt a, még egyszer mondom, 5-15, későbbiekben 20 milliárd forintnyi kvázi államosított piacot, amelynek a feltételrendszere ezen jogszabály keretei között megvalósul.
Tehát ebben az értelemben feltétlenül, ha lelkiismeretük okán azt szeretnék, hogy ezt elfogadják, legalább ennyit egy bizottsági módosító indítvány keretei között tegyenek meg, hogy kiegészítik, legalább valami állami ellenőrzés legyen ezen az intézményrendszeren, ha parlamenti többség ezt mindenképpen szeretné megvalósítani.
Rendkívül fontosnak tartom azt, hogy a javaslattevő kizárólagos jogról beszél a mobil fizetés területén. Ez a kizárólagos jog mind versenyjog szempontjából, mind pedig, ahogy említettem volt, a tiltott állami támogatás alapján is az én megítélésem szerint ebben a kitételben nem állja ki az Európai Unió szabályait. Az én megítélésem szerint ez a kizárólagosságos megjelenítés alkalmas arra, hogy azok a partnerek vagy azok a cégek elmenjenek az Európai Unióhoz, és ott Magyarországot e tekintetben bírósági eljárás elé citálják.
Álltam már ebben a házban, és figyelmeztettem az érintetteket arra, hogy az infokom területén meglévő különadó az Európai Unió jogrendje szerint nem lesz elfogadható. Sajnos azt kell mondanom, nekem lett igazam - örülnék, ha nem nekem lett volna, mert ez sokba fog kerülni Magyarországnak. De a helyzet mégis az, hogy a magyar kormány vitatja ugyan az Európai Unió álláspontját, de azért nagyjából előre meg lehet mondani, hogy az Európai Bíróság sajnos nem Magyarországnak fog ebben az ügyben igazat adni, és akkor nagyon sok pénzbe fog kerülni a magyar telekom szektorból a magyar állam felé áramló különadó, és most egy hasonló dologgal számolhatunk.
Képzeljük ezt el, és ezért javaslom képviselő úrnak is mint indítványtevőnek, és a kormánynak is, hogy az Igazságügyi Minisztérium és a nemzetközi kapcsolatrendszer vizsgálja meg ebből a szempontból ezt a jogszabályt. Vizsgálja meg, mert a végén olyan helyzetbe fogunk kerülni, hogy létrehozunk itt a magunk szempontjából egy fontos intézményrendszert - vagy az önök szempontjából fontos intézményrendszert, mert én vitatom ennek a fontosságát, de mondjuk, hogy létrejön ez az intézményrendszer. Államosítjuk az egészet, megszűnnek a jelenlegi mobilszolgáltatók ilyen típusú működései, megtörténik a piac einstandolása, most mindegy, hogy milyen léptékben; ez az állami piac meghatározó erővel van jelen, tehát a részpiacokon, képviselő úr, nem lesz valódi szolgáltatás. Lényegében ez azt jelenti, hogy nagyon meghatározó erővel van jelen az állami önkormányzati szféra a mobilok piacán, ebből következően piaci szegmensek megszűnnek. Majd egyébként az Európai Unió meg megszünteti ennek a szabályozásnak és ennek az intézményrendszernek a lehetőségét, és kezdhetjük elölről az egész mobilszolgáltatás és a mobil fizetési rendszer kialakítását.
Én tehát ezt a kizárólagos jogot mindenképpen olyannak tekintem, amit gondoljanak meg. A kizárólagosság a mobil kommunikáció és a mobil fizetés területén az európai versenyjogban ellentétes a verseny feltételezésével. Nincs arra lehetősége egy államnak, nem is ismerek egyébként olyan államot Európában, aki állami teljes mobil fizetési intézményrendszert működtetne.
(19.30)
Nincs ilyen. Nyilván nem véletlenül nincs ilyen, nyilván más parlamentekben is kitalálták azt, hogy jó lenne, ha ilyen lenne, lennének ennek bizonyos előnyei, de hát ezek az előnyök nem abszolválhatók, mert mindenütt a piacon lévő intézmények azt mondják, hogy ők beruházásokat eszközöltek már az eddigiekben, amely beruházások értéküket vesztik innentől kezdve, hogy valaki belép erre a piacra, és elvonja erről a piacról a forrásokat. Ez nem ennyire egyszerű az Európai Unió jogi szabályozásai szerint, itt kártérítési perekkel is számolhatunk abban az esetben, hogy a már meglévő mobilcégek ezeket az infrastruktúrákat kialakították, bizonyos piaci terveiket elfogadták; hozzáteszem, maguktól ezt nem tehetik, van Magyarországon olyan hatóság, amelyik engedélyezi számukra ezeket a szolgáltatásokat, tehát ez nem úgy van, hogy engedély nélküli szolgáltatások. Nyilván látom én a javaslatból, hogy van arról szó, hogy ezekkel elvileg meg kellene állapodni, és nyilván, ha van megállapodás ezekkel a szolgáltatókkal, akkor nem biztos, hogy ebből per lesz, de ez egy nagyon nagy kérdés; mert ha megállapodás van velük, akkor meg minek az egész központi, mert akkor elég megállapodni egy interfészben. Tehát én mindenképp olyannak látom ezt, amit érdemes lenne megfontolni.
Van ennek a javaslatnak egy másik problémája, egy modernizációs probléma. Nevezetesen arról beszél, hogy “ide nem értve az internetprotokoll alapú rendszereket”, magyarul az internetalapú fizetési rendszer kivonódik a mobil fizetés alól. Ennek a logikáját értem, de természetesen óriási problémát fog jelenteni a hétköznapi használatban. Hadd mondjak egy egyszerű példát. Ha valaki, mondjuk, az Elvirán keresztül rendel egy jegyet - az Elvira az egy elektronikus közlekedési rendszer -, majd ezen a mobil fizetési rendszeren keresztül akarja kifizetni, akkor itt például az interfész nem állítható elő ez alapján a jogszabály alapján. Tehát itt is azt javaslom, hogy fontolják meg, mert ebben a helyzetben, ha ilyen értelemben kizárja egymást a webalapú kommunikáció és a mobil fizetési platformnak az együttműködése, akkor azok az intézményrendszerek, amelyeket a közlekedésben egyébként ma internetalapú jegyrendelésnek és adott esetben fizetésnek használnak, nem lesznek együtt használhatók a mobil fizetési rendszerrel, ha ezeket az internetalapú protokollokat kirakják ebből a mechanizmusból. Tehát én úgy látom, hogy önmagában ezeket a szakmai kérdéseket javítani kell, de van itt az olcsóságra vonatkozóan még egy problémám.
Jelen állapotban a területet, amelyet szabályozni kívánunk, hatósági árakkal is lehet szabályozni, minden különösebb gond nélkül, tehát van erre a magyar államnak hatósága, kell beadni egy interpellációt, és a hatóság, ha szükséges, akkor ezeket az extrán magas mobil fizetési díjakat korlátozhatja. Nyilván megvan ennek a maga eljárásrendje; de ez egy létező piac ma Magyarországon, a piac az árakat beszabályozza.
Amit a 2. §-ban képviselő úr állít, az nem egy létező piaci szabályozás. Az egy kényelmi díj. Egy kényelmi díj, amellyel, tisztelt képviselőtársaim, a kormánynak kénye-kedve szerint kiszolgáltatjuk ennek a piaci szegmensnek az elkövetkezendő időszakban a működőképességét. Vegyük azt a verziót, hogy a kényelmi díj alacsony. Képviselő úr ezt prognosztizálta, hogy ő azt szeretné, ha egy olyan rendszer működne, amelyben ez a kényelmi díj inkább lefelé menne és alacsony lenne. Na jó; de hát mi van, ha a kormány nem úgy dönt, hogy ez a kényelmi díj alacsony legyen? A mostani körülmények között elég precízen figyelhetjük, hogy mi lesz a jövő évi költségvetéssel, maga a miniszterelnök úr jelezte - nyilván nem önszántából és nyilván felelősen -, hogy már a jövő évi költségvetést is újra kell tárgyalni, amely a nemzetközi és a hazai megszorítások szerint nem nagyon teszi lehetővé azt, hogy az állam új intézményrendszereket célozzon, vagy hogy adott esetben egy ilyen szituációban ne alkalmazzon viszonylag jelentős kényelmi díjat. Én tehát, pláne, hogy a rendszer nincs ellenőrizve, nagyon aggódom attól, hogy mondjuk, a kormány… (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
