DR. BAJA FERENC
DR. BAJA FERENC
DR. BAJA FERENC (MSZP): (Mikrofon nélkül:) Köszönöm, elnök úr. (Dr. Józsa István: Mikrofon!) A mikrofonom még nem elég mobil. (Dr. Láng Zsolt: Ezt a faviccet!) Köszönöm szépen frakcióvezető-helyettes kollégám figyelmeztetését.
Tehát ott tartottunk, hogy szeretném, ha megfontolná a javaslattevő, hogy a kényelmi díjat vegye ki a javaslatából, ugyanis semmilyen indokát nem látom kényelmi díjnak - képviselőtársaim adtak is be erre vonatkozó javaslatot -, hiszen jelen pillanatban ezeken a rendszereken, amelyeket most használnak az állampolgárok, jelentős infrastruktúrával, jelentős pénzzel kialakított szolgáltatások vannak; gondoljunk az órákra, a rudakra, a beszedési mechanizmusokra.
Milyen kényelmi díjat kellene felszámolni akkor, amikor elektronikus platformon - tulajdonképpen ezeket a rendszereket használva - maga az állampolgár különösebb díj nélkül használhatná a rendszert? Ha elfogadom képviselőtársamnak azt a javaslatát, hogy itt legyen olcsóbb, hasznosabb, könnyebben használható, akkor a kényelmi díjnak semmilyen jelentősége nincs, de mondhatnám azt, hogy mondjuk, a meglévő infrastruktúrák használatához rakjon bele százalékot, de olyat, amelyben az úgynevezett kényelmi díj csak és kizárólag növelné ennek a szolgáltatásnak az árát és értékét, nem célozná tehát képviselőtársam szándékát, hanem ellenkezőleg, drágábbá tenné magát a szolgáltatást.
Van még egy olyan momentum, amelyre szeretném felhívni képviselőtársam figyelmét: az 5. §-ban van - nem a részletes vita miatt mondom, csak az általánossághoz tartozik hozzá -, hogy a nemzeti mobil fizetési szervezet és a szolgáltató közötti jogviszony tartalmát kívánja képviselő úr szabályozni, mármint hogy ezt majd a kormány szabályozza. Ez egy előre meghozott döntés, mert nem szolgáltatókról beszélünk.
A modellben létrejön tehát egy általános intézmény, egy állami intézmény, amely ezt a feladatot el fogja látni - elmondtam, hogy szerintem erre a Kincstár a legalkalmasabb, de most ez mindegy -, létrejön egy másik intézmény, és e másik intézmény, a nemzeti mobil fizetési szervezet és a szolgáltató közötti jogviszony tartalmáról ír. Érdemes ezt pontosítani, mert a szolgáltató nyilvánvalóan lehet egy vagy több szolgáltató, ez rendben van, de élünk azzal a gyanúperrel, hogy ez a jogszabály így lehetőséget ad a következőkre.
Általában az a helyzet - és most itt a rendszernek a fizetési metódusáról, tehát a pénzügyi logikájáról beszél -, hogy ha olyasvalami gazdasági jószágról beszélünk, amely gazdasági jószág az állam tulajdonában áll, akkor piacgazdaságokban ezt a jószágot vagy versenyeztetéssel, vagy koncessziós eljárással visszük ki a piacra. Piaci szereplőt nem jelölünk ki piacgazdaságban az Európai Unió jogszabályai szerint, ez nem lehetséges. Márpedig itt az az esély áll fenn, hogy van egy állami szervezet, amely ezt a piaci szolgáltatásszervezési feladatot jogszabály által kötelezően magára vállalja, majd - nem eldöntött módon - vagy magának van egy ilyen szervezete, vagy szerződik valamilyen szervezettel; itt most egy szervezet van megjelölve, nem szervezetek. Hiányos a tehát a jogszabály abból a szempontból, hogy nem írja le, hogy hogyan fog hozzájutni az a szervezet, amelyik létrejön. Nem mondja, hogy az maga állami szervezet marad; azt rögzíti a képviselő úr javaslata, hogy lesz egy állami szervezet, amely szervezi a feladatot, és lesz egy szolgáltató, aki szolgáltat; hogy a szolgáltató az piaci, nem piaci, már meglévő, és a többi, erről nem tudunk semmit.
Na de hogy fog a szolgáltató feladatot kapni a szervezettől, kijelöléssel? A jogszabály logikájából az következik, hogy ez egy kijelölés, na de ha ez kijelölés, akkor ez a közbeszerzés megkerülése, mert még egyszer mondom, vagy pályázat van, vagy koncesszió van, de kijelölni egy szervezetet erre a feladatra, az én megítélésem szerint jogilag nem kompetens megoldás, és ennek eredményeként a most meglévő szolgáltatók ezt nem is nagyon fogják elfogadni.
A legnagyobb aggály az, hogy itt egy olyan típusú logika működik, függetlenül a képviselő urak jóindulatától, amely tulajdonképpen azt a logikát követi - csinált már ilyet a kormány más területen, ott sem volt sikeres, az infokommunikáció területén ezt nem javaslom -, hogy a kormány állami befolyást szerez. Igazgatási eszközökkel megteheti ennek az állami befolyásnak a megszerzését, majd ezt az állami befolyást tulajdonképpen, így vagy úgy, de baráti kezekbe adja, kijelöli az állami befolyás mellé a szektor szereplőjét valamilyen módon: ez lehet állami típusú szereplő is - nem magánról beszélek elsősorban -, de akkor is egyrészt aggályos, másrészt pedig egyértelműen a közbeszerzési és a koncessziós logikával ellentétes folyamatot mutat.
Ha újra visszamegyek oda, hogy magát ezt a nemzeti mobil fizetési rendszert egy elektronikus kormányzati mechanizmus részeként fogom fel, akkor pedig az a problémám áll fenn, hogy jelen pillanatban a kormány három intézményt hoz létre a képviselői javaslatok alapján. Létrehozza egyik oldalról a nemzeti távközlési gerinchálózatot. A Magyar Villamos Művek és a Mavir hálózatán futó nemzeti gerinchálózat egy internetes infrastrukturális alap -, ez az egyik cég, amely az állam megbízásából infokommunikációs feladatokat lát el. Emellett megtartja a nemzeti infrastrukturális zrt.-t, a volt Kopint Zrt.-t a központi rendszer üzemeltetésére, de a közigazgatási eljárási törvény múlt héten elfogadott módosításával a jelenlegi fizetési rendszerrel lényegében egy teljesen ellentétes irányba kinyitja a központi rendszer kötelezőségét. Nem is nagyon értem ezt, meg kell mondanom önöknek őszintén. Értem persze, mert az egyiket egy másik minisztérium nyújtotta be. Ott nem képviselői indítvánnyal érkezett a javaslat, hiszen a Közigazgatási Minisztérium döntött úgy, hogy Magyarországon liberalizálni kell az államigazgatási infokommunikációs kapcsolatot, ezért a központi rendszer működésének kötelező voltát megszüntette. Ezt csinálta az egyik kéz. Egy másik kéz most kifejezetten csak a mobil fizetés területén előállítja azt a kötelezettséget, amit egyébként megszüntetett a közigazgatási eljárási törvény keretei között a másik minisztérium.
Az az állításom tehát, hogy ha ez így marad, akkor a kormány abba a helyzetbe kerül, hogy nem tudja az egyik kéz, hogy éppen mit csinál a másik kéz. Ráadásul éppen e törvény keretei között szüntette meg a kormány - sajnos a parlament többségi képviselői támogatásával - az elektronikus közszolgáltatási törvényt, amely elektronikus közszolgáltatási törvény egyébként tökéletesen alkalmas lett volna például egy ilyen mobil fizetési interfész és az ahhoz kötődő mechanizmusok szabályozására.
(20.00)
Jelen pillanatban tehát, szemben azzal a nemzetközi szakmai elvárás-rendszerrel, amelyben az elektronikus kapcsolatrendszer konvergenciát mutat; a konvergenciának az a lényege, hogy minden eszköz kompatibilis mindennel, bármelyik elektronikus eszközön tudok ügyet intézni, mobilon, interneten, s a többi, és ahhoz kötődően a fizetési mechanizmust is működteti. Ez a konvergencia intézményrendszere.
E helyett az intézményrendszer helyett azonban három külön önálló intézményt fogunk most itt létrehozni, és a közöttük lévő kapcsolatrendszer egyáltalán nem tisztázott. Tehát miközben létre fog jönni a nemzeti távközlési gerinchálózat, és ez működteti az internetes mechanizmusait az államnak, ettől teljesen függetlenül létrejön egy másik intézmény a nemzeti mobil fizetés rendszerére.
Ha ennek a két intézménynek az egymáshoz kötődő feladatrendszerét és szabályozását nem végzi el a parlament és a kormány, akkor az a furcsa helyzet áll majd elő, hogy a részrendszerek káoszában fog itt bolyongani mindenki, mert az egyik oldalról elektronikusan fizetne, az egyik oldalról internetkapcsolata van, a másik oldalon egy más szolgáltatón keresztül van neki távközlési kapcsolata, mobilkapcsolata; és még fogalmam sincs, hogy ha egyébként nem mobiltávközlési kapcsolata lesz, hanem mobil-internetkapcsolata lesz, és a mobil-internetkapcsolaton keresztül szeretne majd éppen fizetni, de továbbmegyek ezen, ha mondjuk, majd QR-kódokon keresztül történik meg az állampolgárok és a fizetés azonosítása, akkor mit fognak ezzel kezdeni, és melyik platform fogja ezt a feladatot ellátni?
Tehát jelen állapotban ez a három szigetszerű elkülönülés nem szolgálja azt az érdeket, amit képviselő úr szeretne, nevezetesen, hogy legyen egy egységes fizetési rendszer mobil fizetés területén. Na, de nincs a világban, ezt szeretném hangsúlyozni valamennyiünk számára, nincs már ilyen, hogy mobil fizetési rendszer van. Elektronikus fizetési rendszer van, és ezen elektronikus fizetési rendszer bármilyen eszközön és bármilyen applikáción elérhető mindenki számára.
Ha már egyszer jogszabályi keretekkel akarjuk a kormányt jó irányba terelni, akkor ebbe az irányba kellene haladni, és nem külön nemzeti távközlési gerinchálózatról, nem külön nemzeti mobil fizetési rendszerről - kicsit sok egyébként ezekben a nemzeti, de most mindegy -, nem ezekről kell beszélni, hanem egy egységes szolgáltatási rendszer mechanizmusáról, amely ráadásul egy globális rendszer részeként üzemel Magyarországon. Mert addig fogunk nemzetizni, míg a roamingdíjak kimaradnak a mobil fizetési rendszer mechanizmusaiból, és nem tudunk majd azzal mit kezdeni, ha megérkezik egy külföldi Magyarországra, és akar itt mobil fizetni.
Akkor azt fogják neki mondani, hogy az nagyon érdekes, hogy maga német állampolgárként megérkezett ide - egyébként az Európai Unióban, hozzáteszem, joga van hozzá, mert egységes szolgáltatási környezet van az Európai Unióban, tehát joga van Magyarországon ügyet intézni. Ez azt is jelenti, hogy joga van a magyar mobiltelefonjával adott esetben fizetni vagy a kinti mobiltelefonjával fizetni. Majd fogjuk neki mondani, hogy nem, menjen, vegyen ott egy kártyát, és fizessen a mobiltelefonon keresztül. Ami azt jelenti, hogy nem egységes a szabályozás.
Csak ezt mondom sokadszorra, hogy ha egyszer belenyúlunk az elektronikus rendszerbe - ezért volt egyébként az elektronikus közszolgáltatási törvény, ennek a törvénynek a keretei alakíthatók lennének abba az irányba, hogy ezek az elektronikus közszolgáltatások ne technológiai szegmensekben, hanem egy egységes szerkezetben adjanak szolgáltatást Magyarországnak, de valamiért a kormány nem ezt az utat választotta.
Summa summarum. Az én legnagyobb problémám az, hogy ezzel a javaslattal, ha a parlament ezt elfogadja, egyrészt szétverjük a magyar mobilpiacnak egy nagyon jelentős részét. Szeretném a képviselőtársaim figyelmét fölhívni arra, hogy Magyarország ebben a szegmensben nem áll rosszul egyébként. A magyar mobilszolgáltatások európai léptékben nem annyira rosszak. Sok komoly innováció bekerült ebbe a szektorba, nagyon sok cég, közöttük multinacionális nagy cégek, de nagyon sok kicsi cég is ezen a piacon működik, próbál életben maradni, próbál különféle szolgáltatásokat az állampolgárok rendelkezésére bocsátani - de ez a törvény teljesen el fogja lehetetleníteni ezt a piacot.
Maga - ahogyan jeleztem is - a távközlési adó eleve ezt a szektort jelentősen kivéreztette, ez a nemzeti mobil fizetési rendszerről szóló javaslat tökéletesen elbizonytalanítja a távközlés infokommunikációs szektorát, de hozzáteszem: nagyon komoly kérdéseket fog fölvetni azon szolgáltatók esetében is, akik anno annak idején Magyarországra úgy jöttek, hogy Magyarországon egy liberalizált, piacelvű társadalomban nyújtanak szolgáltatást - gondolok egyébként a Vodafone-ra és a Pannonra, a Magyar Telekom is ilyen egyébként -, és ez alapján nyertek el koncessziót. Senki nem mondta akkor, amikor ők a nem kicsi pénzt koncessziós díjként kifizették, hogy egyébként egyszer majd lesz egy olyan jogszabály, ami azt mondja, hogy kaptatok itt ugyan egy koncessziót arra, hogy Magyarországon telekommunikációs szolgáltatást és kapcsolt módon adott esetben fizetési szolgáltatást is nyújtsatok, de egyébiránt most mi jövünk azzal, hogy kivéve a gyevi bírót, az állami területeken viszont innentől kezdve nincs szolgáltatás.
Na, de ez nem volt beleírva ebbe a pályázatba, ami azt jelenti, hogy a szerződés idején az én megítélésem szerint megint, ha ők Európai Bírósághoz fordulnak, akkor egy nagyon jelentős piacvesztést tudnak detektálni, és ezen piacvesztés alapján adott esetben kérhetik a koncessziós díjuk mérséklését, ami szintén bevételkiesést fog jelenteni egyébként a következő időszakban.
Befejezésül szeretném arra fölhívni képviselőtársaim figyelmét, hogy jelen pillanatban a kormány döntött arról, hogy van egy úgynevezett kártyarendszer-kialakítás Magyarországon. Ezek az elektronikus azonosító kártyák, amely kártyarendszer egyébként semmilyen viszonyrendszerben nincs ezzel a jogszabállyal, márpedig az azonosítás és az azonosításon keresztüli telefonos kapcsolat szintén ezt a részét igényelné.
Szóval, summa summarum, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt Ház, az a javaslatom, hogy képviselő úr konzultáljon a kormányzattal, fontolják meg ennek a javaslatnak a visszavonását, egy más stílusú mobil és elektronikus fizetési platform kialakítását. Tekintsék át az uniós pályázaton kialakított intézményrendszer használatát; vagy ha ragaszkodnak ehhez az előterjesztéshez, akkor korrigálják azokat a módosításokat, amelyek legalább a versenysemlegességi szempontokat érvényesítik, és ennek eredményeként legalábbis nem verik szét a magyarországi mobilpiacot.
De a legüdvösebb az lenne, ha lenne a kormánynak egy olyan infokommunikációs szereplője, ezt innen csöndesen üzenem és kérem a miniszterelnök úrtól is a Magyar Szocialista Párt frakciója nevében: nem jó, hogy jelenleg a kormányban nincs infokommunikációért felelős koordinációval megbízott személy. Nagy valószínűséggel, ha lenne, nem képviselői indítványokkal kellene ezeket a javaslatokat beterjeszteni.
Ez a javaslat is és a körülötte kialakult vita is abba az irányba hat, hogy közösen hívjuk föl a miniszterelnök úr és a kormány figyelmét arra, hogy egyébként is a mostani körülmények talán adják azt a lehetőséget, hogy egy érdemi kormányzati szereplő foglalkozzon ezzel az egyébként igazán kiemelt kérdéssel, és akkor ezzel a szereplővel a képviselő úr is talán egy szakmailag kompetensebb javaslatot, közös javaslatot tudna benyújtani.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
